2013. március 31.

Elizabeth Adler: Toszkánai nyár

Szeretem az írónő regényeit, pár nekem is megvan, de a Toszkánai nyár lemaradt a beszerzési listáról, így amikor megláttam a könyvtárban, lecsaptam rá. Utoljára A Riviéra titkát olvastam, és minden egyes oldalon kitűnően szórakoztam. Valami hasonló élményre számítottam, hogy az esős időben kissé feldobja nyomott hangulatomat, hiszen mi lehet jobb erre, mint egy kis nyári kiruccanás a zöldellő toszkán lankák közé, még akkor is, hogyha az élmény csak egy könyv lapjain valósul meg. De lássuk a történetet.

Az elvált, agyonhajszolt Gemma Jericho a New York-i Bellevue Kórház baleseti osztályán dolgozik sürgősségi orvosként. A munkájának él, miközben igyekszik megfelelő anya lenni 14 éves kamaszodó lányának, és állandóan aggódó olasz származású özvegy anyukájának. Egy napon Nonna (így szólítják a nagymamát), levelet kap Olaszországból, amely egy titokzatos toszkán örökségről értesíti. Ahogy beköszönt a nyári szünet a kis család a nagymama akaratának megfelelően, Gemma és Livvie heves tiltakozása ellenére, felkerekedik, hogy szemügyre és birtokba vegye az örökséget. De ahogy az már lenni szokott a titokzatos örökségekkel, a történet közel sem olyan egyszerű. Bella Piacere, Nonna szülőfalujának lakói, azt hiszik, hogy az örökséget képező romos villa jogos tulajdonosa Ben Raphael, a gazdag és sármos amerikai vállalkozó, aki egy éve vette meg a villát, és szállodává szándékozik alakíttatni. Ezzel szemben a falucska papja szerint a végrendeletben az öreg gróf Nonna családját jelölte meg örökösként. A baj ott kezdődik, hogy a végrendeletet senki nem látta, az ügyvéd pedig, aki a végrendelet végrehajtója, s aki az adásvételi szerződést is lebonyolította egyszerűen eltűnt. Miközben mindkét fél a saját igazát bizonyítja és igyekszik az ügyvéd nyomára bukkanni, a toszkán nyár varázsa minden szereplőt magával ragad, mert nincsen nyár és Olaszország ízek, illatok és érzelmek nélkül.

2013. március 24.

Gordianus, a Nyomozó (I.)

A Steven Saylor által megálmodott karakter az egyik kedvenc krimisorozatom főszereplője. Most fejeztem be a sorozat egy újabb kötetét, de arra gondoltam, hogy mielőtt bővebben írnék róla, nem ártana egy kis kitérő a korábbi kötetek világába. Úgyhogy akkor jöjjön egy kis Gordianus ismertető.

Gordianus, aki Kr. e. 110-ben született, az ókori Róma lakója és bűntények felderítésével foglalkozik. Az első történet angolul 1991-ben jelent meg, míg magyarul 2003-ban az Agave kiadó jóvoltából. Azóta tizenhárom kötet látott napvilágot, a legutolsó 2012 telén. Mivel a köteteket általában a megjelenésük után nem sokkal olvastam jó pár évvel ezelőtt, nehéz lenne megfelelő ismertetőt írni róluk, így csak pár mondatban mutatom majd be az egyes eseteket, hogyha valaki kedvet kapnak hozzájuk, fogalma legyen róla, hogy melyik miről szól.

Kép innen
A szerző szavai szerint azzal a céllal írta meg a ROMA SUB ROSA sorozatot, hogy fiktív portrét rajzoljon a Római Köztársaság utolsó, viharos esztendeiről, kezdve Sulla Kr. e. 80-as diktárorrá választásával egészen Julius Caesar meggyilkolásáig, azaz Kr. e. 44-ig  vagy még tovább. Arra is törekedett, hogy egy-egy kötetet kiemelkedő történelmi események köré építsen, és a téma elég nagy ívű legyen ahhoz, hogy egy teljes történelmi regényt tudjon írni belőle. Ilyen esemény volt Sulla diktátorsága, a Spartacus-féle rabszolgafelkelés, Cicero konzulátusa, Caelius Rufus ügyének tárgyalása, Clodius meggyilkolása és Milo pere, a Caesar és Pompeius között kirobbanó polgárháború évei.

2013. március 10.

Nem tudtam ellenállni...februárban

Minden hónapban megígérem magamnak, hogy nem veszek új könyvet, de igazából nem emlékszem olyanra, amikor ezt be is tartottam volna. Az, hogy már egy ideje gondban vagyok az új könyvek elhelyezésével eddig még nem akadályozott meg abban, hogy ne gyarapítsam már amúgy is tekintélyes könyvtárunkat. A helyzet csak rosszabbodott, mióta elkezdtem angolul olvasni. Eleinte alig egy-két angol könyv árválkodott a polcokon, de most már annyira megszaporodtak, hogy külön polcot érdemeltek ki maguknak. Úgy tűnik, az elmúlt hónap is az angol könyveknek kedvezett. Íme:

2013. március 7.

Mark Mills: The Savage Garden

Netes böngészéseim során akadt meg a tekintetem a könyv borítóján. Korábban még csak nem is hallottam a szerző nevét, semmit nem tudtam róla, de ez a borító megfogott. Ezek a vérvörös betűk a zöld háttér előtt nagyon tetszettek. A homályos kép a távolodó fiatalokkal, az égbe nyúló fákkal és a töredezett szobrokkal, egyszerre sugallt titokzatosságot és időtlenséget. Nem lennék krimi rajongó, hogyha a fülszövegben felvázolt történet – Toszkána, ősi nemesi család, rejtélyekkel teli reneszánsz kert, szerelem és gyűlölet, gyilkosság és bosszú – nem csábított volna az olvasásra.

Tuscany, 1958

Behind a villa in the heart of Tuscany lies a Renaissance garden of enchanting beauty. Its grottoes, pagan statues and classical inscriptions seem to have a secret life of their own – and a secret message, too, for those with eyes to read it.

Young scholar Adam Strickland is just such a person. Arriving in 1958, he finds the Docci family, their house and the unique garden as seductive as each other. But post-War Italy is still a strange, even dangerous place, and the Doccis have some dark skeletons hidden away in their past.

Before this mysterious and beautiful summer ends, Adam will uncover two stories of love, revenge and murder, separated by 400 years … but is another tragedy about to be added to the villa’s cursed history?

Adam Strickland, a cambridge-i diák, elfogadja Leonard professzor által felajánlott lehetőséget, hogy szakdolgozatát művészet és természet összefonódása címen egy reneszánsz kertről írja. A Docci villa Firenzétől délre, a Toszkán dombok között helyezkedik el, és mögötte egy völgyben található a szóban forgó kert. A villa tulajdonosa, Signora Docci a professzor régi ismerőse, és szívesen látja birtokán diákját.

2013. március 6.

A kezdet

„Mivel semmi olvasnivalóm nincs, írok. Ez ugyanolyan élvezet, csak még hevesebb” – mondta Stendhal. Nos, én nem vagyok, és soha nem is lesz belőlem egy Stendhal, de mivel nekem rengeteg olvasnivalóm van, úgy gondoltam, hogy talán az írással is megpróbálkozhatnék.  Nem tervezek irodalmi babérokra törni, sem felkapott kritikussá válni, csak egyszerűen megosztani veled az élményeimet. Sokfajta történettel találkozhatsz a következő oldalakon, és remélem, hogy egyik-másikhoz te is kedvet kapsz kedves olvasó.