2014. november 24.

David Benioff: Tolvajok tele

Az utóbbi hetekben nem hogy blogolásra, de olvasásra sem jutott túl sok időm, úgyhogy most örülök, hogy az íróasztalom környéke tele van posztolásra váró könyvekkel, mert legalább van miből ’táplálkozni’, míg új élményekre teszek szert. Persze megvan a dolog hátulütője, hiszen sokkal nehezebb régebbi olvasmányokról írni, nehezebb megragadni az érzést, a hangulatot, az élményt, amit átéltem, nem beszélve a gondolatokról, amelyek a történet olvasásakor felmerültek bennem. Egy kis agyalást követően a halomból végül David Benioff regényére esett a választásom, mert talán ez volt az utóbbi idők olyan olvasmánya, ami az óta is velem maradt. Az eltelt hetekben többször eszembe jutottak a regény hősei, elméláztam a történteken, a háború értelmetlenségén, az emberi kegyetlenségen, az élet fintorán, igazságtalanságán, a történet kiindulópontját alkotó helyzet abszurditásán, a végkifejlet ironikus voltán, a megindító keserédes befejezésen.

Bár a Tolvajok tele egy kicsit más szemszögből közelít, de háborús regény a javából. A tizenhét éves Lev Benyov a nácik által körülzárt Leningrádban próbálja hasznossá tenni magát. Nem menekült el amikor tehette, hanem otthon maradt, hogy megvédje szeretett városát,Pityert, hogy ő is kivegye részét a harcokból. 1941 Szilveszter éjjelén azonban elkapják, amikor barátaival kifosztja egy ejtőernyővel lezuhant német katona holttestét. Háborús időkben a fosztogatásért azonnali halál jár, de Lev, megrökönyödésére, Leningrád legrettegettebb börtönében, a Keresztekben találja magát. Hamarosan egy cellatársat is kap, a jóképű, kozák származású dezertőr Kolja személyében, aki szintén értetlenül áll a tény előtt, hogy elkerülte az azonnali fejbelövést. A rejtélyre fény derül, amikor a Belbiztonság nagy hatalmú ezredese alkut ajánl nekik: elkerülhetik a kivégzést, sőt kegyelmet kapnak, hogyha hat nap alatt egy tucat tojást szereznek az ezredes leányának az esküvői tortájához. 

Télvíz idején, a háború poklában egy tucat tojás életet menthet. Ennél abszurdabb szituációt el sem lehet képzelni, de a történet pontosan ebből építkezik, hiszen hőseink nem tehetnek mást, mint megpróbálják véghez vinni a lehetetlent, felkutatni az életet érő kincset. Leningrád lakói már hónapok óta éheznek, nélkülöznek, mert a városba semmilyen utánpótlás nem jut be, így aztán Lev és Kolja igazán embert próbáló feladattal állnak szemben, de egyikük sem hajlandó küzdelem nélkül feladni. Elmennek a feketepiacra, városi legendává vált történeteknek erednek a nyomába, sőt vidékre, az ellenséges vonalak mögé is elmerészkednek abban a reményben, hogy sikerrel járnak. Küzdenek az idővel, a nehéz körülményekkel, de rendíthetetlenül haladnak előre, miközben útjuk során tanúi vagyunk az otthon maradottak siralmas helyzetének, velük együtt éljük át a háború borzalmait. A hideg, az éhezés, a kilátástalanság mindenki életét megkeseríti, sőt ott, ahol az ellenség már megvetette a lábát, az emberélet már mit sem ér. A háború kegyetlenségének ezer arca mutatkozik meg, és bár messze vagyunk a frontvonalaktól, ez sem kevésbé hátborzongató és tragikus.

Minden nyomorúság, borzalom, embertelenség ellenére, amit a szerző elénk tár, időnként a történet mulatságos, és megmosolyogtató. Kolja életszeretete, optimizmusa mindenen átragyog, humora, jó kedélye a legnehezebb pillanatokon is átsegíti őket, elviselhetővé teszi a kegyetlen valóságot. A két hős nem is különbözhetne jobban egymástól, furcsa egy párost alkotnak, de ami hiányzik az egyikből, az megvan a másikban, és így tökéletesen kiegészítik egymást. 

Lev, ahogy maga mondja, mindig is vakarcs volt, sovány, fekete hajjal és nagy orral, arca csupa pattanás, nem éppen a lányok kedvence, visszahúzódó, szemérmes és sok mindenben ártatlan. Nem egy hős típus, nem a hazája iránti szeretet, hanem Pityer szeretete bírta maradásra az ostromlott városban. Nagy tetteket szeretne véghez vinni, akárcsak kedvenc népmeséinek alakjai. Sokszor a kis emberekből lesznek a hősök, és ez alól bizony Lev sem lesz kivétel. A maga szerencsétlen, de szerethető módján válik azzá. 

Vele szemben Kolja akár a propagandaplakátok szereplője is lehetne. Magas, szőke hajjal, kék szemekkel, szívfacsaró mosollyal, hetyke magatartással. Vonzereje mindenkire hatással van, legyen az barát vagy ellenség, és ezt nem átallja ki is használni. Otthonosan mozog az élet dolgaiban, amelyekről lépte-nyomon kioktatja újdonsült barátját. Imádja az irodalmat és a lányokat, és amikor csak teheti valóságos értekezéseket folytat hol az egyik, hol a másik témában. Nem fél kiállni az igaza mellett, szembeszállni a hatalmasokkal, még akkor sem, ha a helyzet ennek ellenkezőjét kívánja. Mindent nevetségesnek tart a háborúban, az egész helyzetet egy valaki által kitalált történetnek fogja fel, amelybe ő pusztán véletlenül keveredett, de ahonnan nem tud szabadulni. Bár néha pökhendi és fennhéjazó, de ez hozzátartozik a lényéhez. A félelem érzése elkerüli, a veszélyre is sajátságosan reagál, de magabiztos fellépése sok alkalommal kihúzza őket a kényes és veszélyes helyzetekből. Lev hol irigyli, hogy csodálja, de felnéz rá, és titkon abban reménykedik, hogy egy napon ő is hozzá hasonló lesz. 

Nem tudom, hogy melyikük szerethetőbb, mert mindketten egyediek a maguk módján, és bár döcögősen indul a kapcsolatuk, hamar megtalálják a közös hangot, és az átélt kalandok igazi barátságot kovácsolnak közöttük. Hogy mi az esélye annak, hogy sikerrel járjanak, és élve megússzák a kalandot? Talán a sors mellettük áll, kitartásuk és eltökéltségük talán meghozza a gyümölcsét, és akár csak ők, mi is reménykedünk. Mindenképpen érdemes végig járni velük az utat, átélni velük a kalandokat, miközben a háború poklában egy fiú férfivá érik, barátokra lel, és beköszönt életébe a szerelem. Egy történet a barátságról, az emberi kitartásról, a túlélésről. Egy háborúban semmi sem csak fehér és fekete, és az emberek sem csak jók és rosszak, és Benioff megtalálja a módját, hogy az árnyalatokat is felvillantsa előttünk.  

A regény nagy eséllyel pályázik arra, hogy bekerüljön az idei év kedvencei közé. Azonban annak ellenére, hogy emlékezetes élményt nyújtott, bennem egy ici-pici hiányérzet maradt. Nem igazán megfogható, csak érzem, hogy valami kiaknázatlan maradt benne. Ettől függetlenül azt el kell ismerni, hogy az író mesterien bánik a szavakkal, sziporkázó párbeszédekkel és meglepő fordulatokkal teremti meg a regény lüktetését, és ahol lehetséges a humor eszközével igyekszik enyhíteni a hőseit  körülvevő borzalmak súlyát.

Sok helyen olvastam, hogy a magyar borító, ami egyébként az eredetivel majdnem megegyező, nem mindenkinek nyerte el a tetszését. Igaz, hogy nem annyira látványos, de szerintem minden színtelensége és sivársága ellenére tökéletesen visszaadja a regény hangulatát, a történet magját, abszurditását, és még az eltökélt hőseink is megjelennek rajta.

A Tolvajok tele volt az író második regénye, az első Az utolsó éjjel címmel jelent meg magyarul (eredeti cím: The 25th Hour), amiből ugyancsak ő írt forgatókönyvet az Edward Norton és Phillip Seymour Hoffman főszereplésével készült filmhez. Forgatókönyvírói munkássága azonban nem merült ki ebben, az ő nevéhez fűződik többek között a Trója, a The Kit Runner, X-Men: Wolverine.  Az utóbbi években George R. R. Martin A tűz és jég dala regényciklusából forgatott Trónok harca tévésorozattal van elfoglalva, aminek nem csak a forgatókönyvírója, hanem alkotója és producere is. Ilyen elfoglaltság mellett nem csoda, hogy nincsen ideje újabb regényeket írni, de reméljük, hogy előbb-utóbb erre is sor kerül majd.


Kiadó: Fumax Kiadó
A mű eredeti címe: City of Thieves
Szerző: David Benioff
Fordító: Gy. Horváth László
Kiadás éve: 2014
Terjedelem: 272 oldal






David Benioff