Az eredetiséget mellőzve és persze ismételve önmagam megint csak azt kell mondjam, hogy az Álom két keréken elsősorban a borítójával vett meg magának. Valljuk be, hogy aki megpillant egy ilyen borítót, anélkül, hogy bármit is tudna a szerzőről vagy a történetről, ha csak egy kicsit is romantikus lelkületű, képtelen ellenállni a csábításnak, hiszen a nyár, a tenger és egy kis romantika élményével kecsegtet. Ha pedig közelebbről is szemrevételezzük, talán a történet is felkelti az érdeklődésünket, és akkor már biztos, hogy egy példány ott fog landolni a kosarunkban. Nálam minden esetre ez történt, a borító után a történetre is kíváncsi lettem, és nagy volt az örömöm, amikor felfedeztem az ajándékaim között. Bár ismertem már korábbról is az írónő nevét, ez volt az első könyv, amit elolvastam tőle, de nagy valószínűséggel nem az utolsó.
A tizennyolc éves Auden West sikeresen leérettségizett, sőt az egyetemre is felvették, de a nagy hajtásban nem jutott ideje, hogy megtervezze, miként fogja átvészelni a nyarat, míg ismét visszatérhet kedvenc időtöltéséhez, ami nem más, mint a tanulás és az olvasás. Mellesleg szülei válása óta képtelen végigaludni az éjszakákat, de az eltelt néhány év alatt sikerült egy olyan rutint kialakítani, amivel átvészelheti ezeket a sötét órákat (amikor mindenki aludni tér, ő bizony felkerekedik és csavarog a városban, hogy aztán kedvenc büféjében kössön ki, ahol hajnalig elvan a könyvei és néhány bögre kávé meg pite társaságában).
