2013. december 30.

Egy kis összegzés az év utolsó előtti napján

Elérkezett az idei év utolsó bejegyzése. A karácsonyi készülődések, na meg az ünnep közepette ebben a hónapban nem jutott annyi idő a blogomra, mint szerettem volna, úgyhogy most összekaptam magam egy kis összegzés végett. 

Régóta dédelgetett álmom volt egy saját könyves blog írása és szerkesztése, ezt végre idén megvalósítottam, és az ezzel töltött minden percet élveztem. Köszönöm a páromnak, hogy elvégezte a kis háttérmunkát és életre keltette a blogot, nekem már csak szépítenem kellett, és március 6.-án végre megszületett a TipiTopi olvas első bejegyzése is. Ez a szám mára 68-ra emelkedett. A bejegyzések egytől-egyig könyvekről szólnak, remélem, annyira élveztétek olvasni őket, mint amennyire én a megírásukat. 

Egész évben igyekeztem vezetni az olvasmányaim listáját, bár 1-2-őt elfelejtettem feljegyezni, de ez legyen a legnagyobb gondom. Ezt a listát most elhoztam nektek is, hátha találtok rajta kedvetekre valókat, aminek nekiveselkedhettek az új évben. Nagy részükről született bejegyzés, néhányról nem, és talán nem is fog, de néhányról születendőben van.


2013. december 25.

Boldog ünnepet!

Kívánok mindenkinek békés, szeretetteljes Karácsonyt!


     „Odakünt hunyorogva leselkedik az est; a zene szétszállt már a lakásokban, és mintha elhallgatott volna, pedig némán szól tovább, mint ahogy mindig szólt a múlt alkonyodó utcájában, a jelen gyantás  fenyőillatában, és szól majd a jövő ragyogásában is, mert a szeretet és békesség muzsikája - összekötve időt és embereket - el nem hallgat soha.
     Felzendül ugyanaz a dal, ugyanaz a muzsikaszó, mintha más nem is lenne a világon, pedig a remény karácsonyi csillogásában, a kis gyertyák elbűvölt gyermekszemében, a szépség és jóság kitárult várakozásában mást mond és ígér mindenkinek.(...)”


Idézet: Fekete István: Karácsonykor (in Fekete István, Karácsony éjjel, Lazi könyvkiadó, 2005)
Kép: Innen



2013. december 15.

Lee Child: A titokzatos látogató

Ha van könyv, amelynek sok köze nincsen a karácsonyi ünnepekre való hangolódáshoz, az egy Lee Child regény, természetesen Jack Reacher főszereplésével. Mostanában nem is terveztem újabb találkát Reacherrel, de a minap végre sort kerítettünk a Csak egy lövés című regényből készült filmre, és hát Tom Cruise után, aki valljuk be, nem egészen olyan, mint a Child által megálmodott hős, szóval, kedvem támadt egy kis igazi Reacherhez. Valamikor az év elején volt utoljára szerencsém hozzá, Az ügy kapcsán, és azt követően pakolópályára tettem. Most, hogy ismét célkeresztbe került, kerestem egy olyan kötetet, amit még nem olvastam. Kettő közül választhattam: az idén megjelent Összesküvést, vagy A titokzatos látogatót, ami egy régebbi regény ugyan, de én ezt is idén szereztem be (ez volt már a második kiadása). Végül ez utóbbi mellett döntöttem, és bizony egy kissé meglepett, mert nem egészen az volt, amire számítottam, de ezt most abszolút pozitív értelemben írom.

A titokzatos látogató a sorozat negyedik darabja, és három évvel azt követően játszódik, hogy Reacher kilépett a seregből. De a múltat nem lehet olyan könnyen hátrahagyni, sem elszakadni tőle, mert az most is utoléri, és nem a legkellemesebb formában. Egy sorozatgyilkos a hadseregből leszerelt nők között szedi áldozatait. A közös bennük, hogy korábban mindnyájan szexuális zaklatás miatt tettek feljelentést, és bár így-vagy úgy, de lezárul az ügyük,  azonban ők mégis otthagyták a hadsereget. A bűntényekben nyomozó FBI által felállított pszichológiai profil egy az egyben ráillik a mi hősünkre, úgyhogy nem is késlekednek sokat, lecsapnak a mit sem sejtő Reacherre, és letartoztatják. Nyilván hamar kiderül, hogy nem ő a keresett személy, de a nyomozóknak mindenáron szükségük van a segítségére, és ahogy később a regényben elhangzik, az FBI mindig megkapja, amit akar. Ha Reacher nem hajlik a szép szóra, vannak más módszerek is, hogy rávegyék az együttműködésre, és nincs más választása, mint belemenni a játékba.

2013. december 12.

Ünnepi könyvakciók

A várható megjelenésekről írott posztjaim után, arra gondoltam, hogy úgy lenne fair, hogyha az akciók terén is tennék egy körutat, hátha valaki ott bukkan rá a kedvencére. Tekintettel az igencsak borsos könyvárakra, gondolom ti is igyekeztek kihasználni a kedvezményeket, főleg, hogyha könyves ajándékokkal szeretnétek megörvendeztetni a családot, barátokat, vagy éppenséggel saját magatokat. Nálam mindhárom eset fennáll, úgyhogy tényleg szemfüles voltam az utóbbi időben. 

A következőkben összegyűjtöttem néhány olyan kedvezményt, amelyre talán érdemes odafigyelni, hogyha valaki nem akar teljes árat fizetni egy-egy szerzeményért. A lista csak általam felfedezetteket tartalmazza, biztosan vannak még más akciók is ezeken kívül. 

2013. december 10.

És én most már a végére értem - az év utolsó könyvmustrája


A hét végén már a hónap felénél járunk, és mint ilyen a karácsony is nagy léptekkel közeledik. Minden évben megfogadom, hogy még időben elintézem a szükséges bevásárlásokat, hogy ne az utolsó pillanatok áradatában kelljen utat törjek magamnak, az már egy másik történet, hogy ez rendszerint nem szokott sikerülni. Szóval jó szokásomhoz híven idén sem mondhatom azt, hogy végeztem. Ez nyilván részben az én hibám, másfelől meg egy-két kiadó is a ludas, mert a beharangozott kötet még várat magára. Valószínű, hogy én voltam túl naiv, ha arra számítottam, hogy ebben az év végi őrületben minden időben megérezik, de úgy kell nekem, ha csábító újdonságokra fenem a fogam. Mivel úgy éreztem, hogy lassan a gyertya a körmömre ég, és sehol semmi kézzelfogható információ, végül a kiadónál érdeklődtem, hogy akkor most, hogy is áll annak a bizonyos kötetnek a sorsa. Igazán sajnálták, de úgy tűnik, hogy a kötet megjelenése csúszik, sőt olyannyira, hogy talán a könyvfesztiválon már kézbe is vehetjük. Puff neki, mégsem adhatok valakinek egy előrendelési szelvényt, hogy majd húsvétra az ajándék is megérkezik, úgyhogy kénytelen voltam újabb kandidátusok után nézni. És ha már nézelődtem, gondoltam talán akad még olyan, aki hasonló cipőben jár, vagy csak egyszerűen az utolsó pillanatban még szeretné a már meglévő ajándékokat kiegészíteni, úgyhogy hoztam még egy zsákravaló kötetet, amiből lehet válogatni. Egy részük már megjelent, és lehet, hogy ezeket kellene előnybe részesíteni, mert a többi talán zsákba macska lesz, de ezt nem tudhatjuk.




2013. december 8.

Julie James: Gyakorlat teszi a mesterkedőt

Már elég rég elolvastam a könyvet, de most a bejegyzés kapcsán ismét belelapoztam, és ugyanolyan jól szórakoztam rajta, mint amikor először kezembe vettem. Azon gondolkoztam, hogy Julie James regénye egy szokványos romantikus történet, vagy a Gyakorlat teszi a mesterkedőt azért egy kicsit több ennél. Ha az utóbbi időkben olvasott romantikus regényekhez hasonlítom, akkor hajlok azon meglátás felé, hogy bizony ebben van egy kis plusz, ami megadja a történetnek a zamatát, és kellemes, szórakoztató kikapcsolódást nyújt. Sophie Kinsella Csörögj rám! regénye után ez volt idén a második pozitív meglepetés, mert jóval többet kaptam, mint amire számítottam. 

A két főszereplőnk Payton Kendall és J. D. Jameson egy menő chicagói ügyvédi iroda munkatársai, akik életük elmúlt nyolc évét arra tették fel, hogy a lehető legjobb nevet szerezzenek maguknak a szakmában, és olyan eredményeket mutassanak fel, hogy a vezetőség alkalmasnak ítélje őket az üzlettársi pozíció felkínálására. Ez a cél lebegett mindkettejük szeme előtt, amikor lemondtak a hétvégékről, a magánéletről és a pihenésről. Életük csak a munkáról szól, és arról, hogy felmúlják egymást, mert bár a kollégák előtt a végtelenségig udvariasak, szemtől szemben esküdt ellenségek. Az mellékes, hogy lassan már ők sem tudják, hogy miként kezdődött a rivalizálásuk, és mivel más-más a szakterületük, még azt sem mondhatják, hogy munkájuk révén sokszor keresztezték egymás útját, de akárhogy is kezdődött, most már   vetélytársként tekintenek egymásra. A piszkálódások, beszólások napi szinten mennek közöttük, sőt még munka közben is figyelhetik a másikat az egymással szemben helyezkedő irodáik üvegajtaján keresztül.

2013. december 4.

Novemberi könyvszaporulat

Novemberben alaposan belelendültem a gyűjtögetésbe. Az ünnepek közeledte, a családtagoknak vásárolt könyvek, a rengeteg akció elkerülhetetlenül meghozta a vásárlási kedvemet.  Az új szerzeményeim egy része már régi motoros a szakmában, csak eddig mi nem kerültünk közelebbi kapcsolatban, másik része még árasztja magából az új könyv illatát. 

Időnként kedvet kapok, hogy elzarándokoljak a Könyvudvarba, szétnézni milyen újdonságokkal gyarapodott a készletük, és ahogy az általában történik, ez alkalommal sem távoztam üres kézzel. A Csörögj rám! élményén felbuzdulva egy másik Sophie Kinsellara is kíváncsi lettem, úgyhogy a Segítség, kísértet! jött velem haza, kéz a kézben a Cassandra Pamer sorozat második kötetével. (Az elsőt már elolvastam, de még nem jutottam oda, hogy írjak is róla.) 


2013. november 28.

És még mindig nem értünk a végére - újdonságok a nap alatt

Azon gondolkoztam a minap, hogy vajon a tavalyi év végén is éppen ennyi új könyv jelent meg és csak én nem voltam annyira receptív irányukban, vagy ez az év valami okból kifolyólag felülmúlja a korábbiakat. Kapkodom a fejem a sok újdonság láttán, és lassan már csak raktározom a címeket jövőre, mert a pénztárcám már nem bír újabb rohamokat, de gondolom, ezzel nem vagyok egyedül. Ettől függetlenül álmodozhatunk, vagy ha nagy a család egy megfelelő időben elejtett megjegyzéssel (vagy éppen egy kézbe nyomott listával) növelhetjük az esélyeinket, hátha valamelyik kívánságunk ott fog lapulni a fa alatt.

Vegyesre sikeredett a mostani válogatás, néhányuk már megjelent, mások még váratnak magukra, de ami közös bennük, hogy akármelyiket elfogadnám ajándékba. 

Az utóbbi időben nem sok olyan kötetet vehettünk kézbe, amelyek a Cartaphilus Kiadónál jelentek volna meg, de úgy tűnik, hogy ők is összekapták magukat. Jojo Moyes sok hazai rajongó szerzett az eddig itt megjelent köteteivel, akárcsak Kate Morton. Én is olvastam tőlük, van is belőlük, de ez nem akadálya annak, hogy ne legyek kíváncsi az újabbakra, sőt. 

Jojo Moyes: Akit elhagytál
1916, Franciaország. Miután imádott férje, Édouard hadba vonul, Sophie Lefevre egyedül kénytelen gondoskodni családjáról. Német kézre került kisvárosukban új katonai parancsnok jelenik meg, aki tisztjeivel még inkább megkeseríti Sophie életét. S amikor a Kommandant szeme megakad a portrén, melyet Édouard festett ifjú asszonyáról, az események baljós fordulatot vesznek, melynek nyomán Sophie-nak borzasztó nehéz döntést kell hoznia. Közel egy évszázad múltán a varázsos hatású festmény Liv Halston londoni otthonának éke - férjétől kapta nászajándékul. Amikor egy véletlen találkozás következtében fény derül a kép sötét múltjára és valódi értékére, Liv élete fenekestül felfordul. Hamarosan komoly jogi csatározás kezdődik, melynek tétje nem csupán a festmény tulajdonjoga, hanem talán Liv boldogsága is.
A Mielőtt megismertelek és Az utolsó szerelmes levél világszerte rendkívül népszerű szerzőjének új kötete egyszerre lélegzetelállító szerelmi történet, háborús történelmi regény és bírósági krimi. Moyes a rá jellemző módon azonnal rabul ejti az olvasót - ezúttal két fiatal asszony bemutatásával, akiket közel egy évszázad választ el egymástól, sorsuk mégis közös abban, hogy egyaránt a végsőkig küzdenek azért, ami mindennél fontosabb számukra.
Várható megjelenés: 2013. november 29., Cartaphilus Könyvkiadó

2013. november 26.

Mia March: Meryl Streep filmklub

A könyv címe és a borítója már önmagában is elég figyelemfelkeltő volt, hiszen már a megjelenése előtt felkaptam rá a fejem, és mivel mostanában nem sok családi drámás könyvet olvastam, a téma szempontjából is úgy gondoltam, hogy érdekes választásnak ígérkezik Mia March regénye. Sokat nem tévedtem, de a hívogató borító ellenére, ami egy kellemes kikapcsolódás lehetőségét sugallja, és bár könnyed olvasmányról van szó, a könyvet végig szomorúság lengi körül, néha megmosolyogtató, néha szívszorító jelenetekkel. 

A Meryl Streep filmklub négy nő története, akik hosszú idő után kénytelenek ismét egy fedél alatt elviselni egymás társaságát. A négy nő: Lolly, a lánya Kat, valamint két unokahúga Isabel és June. 

Egy tizenöt évvel korábbi családi tragédiát követően Lolly egyedül birkózott meg Kat, és a két Nash testvér felnevelésével, egy idilli tengerparti kisváros domboldalán álló fogadó tulajdonosaként. Most már az ötvenes éveiben jár és ismét maga köré gyűjti a családját. Egy olyan bejelentést tesz, ami arra kényszeríti az unokanővéreket, hogy gyermekkoruk helyszínén szembenézzenek egymással, a múltjukkal és a jövőjükkel, miközben az életük gyökerestül megváltozik.

A lányok nem is különbözhetnének jobban egymástól, különböző utat járnak, de ami közös bennük, az a veszteség, amely érte őket, bár mindenikük másként élte meg, és dolgozta fel. Az együtt töltött évek alatt állandóan rivalizáltak, veszekedtek, képtelenek voltak közel kerülni egymáshoz, még a két testvér sem találta a közös hangot. Alig várták, hogy elhagyhassák az otthonuknak mondott fogadót, amit valójában annyira nem is éreztek otthonuknak.

2013. november 22.

C. W. Gortner: A királynő esküje

„Senki nem gondolta volna, hogy nagy tettekre születtem.
A kasztíliai Madrigal de las Altas Torres városában jöttem a világra apám, II. János és második felesége, Portugáliai Izabella első gyermekeként, aki után a nevemet is kaptam. Az egészséges és szokatlanul csendes infanta érkezését bár harangok és felszínes gratulációk is kísérték, de harsonaszó nem. Apám előző házasságában már nemzett örököst a trónra, féltestvéremet, Henriket, és amikor anyám két évvel utánam világra hozta Alfonz öcsémet, gondoskodva ezzel a Trastámara férfiági vérvonalról, mindenki arra számított, hogy engem egy időre száműznek egy kolostorba, majd kötnek számomra egy előnyös, Kasztília érdekeit szolgáló házasságot.
De ahogy az oly gyakran megesik, Istennek más tervei voltak.”

Így kezdődik C. W. Gortner A királynő esküje című regénye, amelyben Kasztíliai Izabella maga beszéli el nekünk történetét. Nos igen, ma már tudjuk, hogy Istennek más tervei voltak vele, de születésekor, két fiútestvérrel maga mellett, senki nem gondolta volna, hogy a kis Izabella egy napon a spanyol történelem legjelentősebb uralkodóinak egyike lesz. Apja, II. János halálának pillanatában kapcsolódunk be az életébe, és mellette maradunk 1492-ig, amikor Kolumbusz Kristóf tengerre szállt, hogy új utat találjon az Indiákhoz, és amely utazás végül Amerika felfedezéséhez vezetett.

2013. november 21.

Könyvtárban jártam # 3

Morgan Library, New York (kép innen)
Sokszor arra gondolok, hogy nekem teljesen elment az eszem, hogy azok után amennyi könyvet vásárolok (és jócskán van belőlük olvasatlan), még képes vagyok könyvtárba is járni. Nos igen, képes vagyok, és nagyon élvezem, amikor ott lehetek. Az utóbbi időben egyre jobban megválogatom a könyves beruházásaimat, kétszer is meggondolom, hogy egy bizonyos könyv megéri-e a befektetést, és ha úgy gondolom, hogy nem, de azért érdekel, muszáj könyvtárba járni. Tudom, hogy aki végigolvasta az elmúlt hónapok beszerzéseiről szóló posztokat, az a mennyiség láttán talán csóválja a fejét, de tavaly sokkal több könyvet vettem mint idén, és kevesebbet kölcsönöztem a könyvtárból. Idén a kölcsönzésben is elragadtattam magam, mindig a maximum darabszám (10) volt nálam.  Igyekszem csökkenteni ezt a számot, hogy a könyvtáriak mellett a sajátjaimat is olvassam, de sajnos még nem sikerült megvalósítani, bár már értem el haladást. 

2013. november 18.

Adam Makos: Felettünk a csillagos ég

Annak ellenére, hogy mennyire vártam ennek a könyvnek a megjelenését, az elmúlt hetek könnyedebb olvasmányai után kicsit nehezen vágtam bele. Napokig tettem vettem, kétszer is nekifutottam, míg végül rászántam magam, hogy ezt és csakis ezt fogom olvasni. Kár volt halogatni, mert az ötvenedik oldal után már alig tudtam letenni. Az idei év egyik legjobb olvasmány élményének bizonyult.

Gyermekkoromban nagyon szerettem a háborús filmeket, bár akkor még nem voltam tudatában annak, hogy valójában mit jelentett ez a háború az emberiség történetében. Az én szememben voltak a jók és voltak a rosszak, és drukkoltam a jó fiúk győzelmének. Persze idővel már képes voltam felfogni a történtek súlyát, belegondolni a pusztításba, amit a háború eredményezett, megérteni a szörnyűségeket, amit az emberek átéltek, az áldozatok félelmetes számát, és örültem, hogy én egy békés világban nőttem fel. Aztán jöttek a második világháborús regények, amelyeket a mai napig szeretek, de egyik sem fogható Adam Makos könyvéhez, és nem azért, mert nem lennének jók. Nem, hanem mert a legtöbb olvasmányomban a szövetségesek szemszögéből láttam a háború történéseit. Most alkalom adódott, hogy az 'ellenség' oldaláról szemléljem a dolgokat. 

„Ez a becsületkódex azt diktálta, hogy harcolj rettenhetetlenül, teljes szívvel, győzelmet ünnepelj, ne halált, és tudd, mikor írja felül a hadi szabályzatot az erkölcsi kötelesség.”

A Felettünk a csillagos ég két pilóta igaz története: az amerikai Charlie Brown hadnagy, egy B-17-es bombázópilóta, és a bajor Franz Stigler hadnagy, egy Messerschmitt vadászgép pilóta, akik 1943. december 20.-án keresztezték egymás útját az ellenséges Németország területe fölött. Charlie és súlyosan sebesült legénysége az erősen sérült B-17-el (A Kocsma - Ye Olde Pub) bevetés után hazafelé tartott az angliai légibázisra, leszakadva a köteléktől, teljesen magukra hagyatva, amikor a semmiből egy német vadászgép bukkant fel a farok mögött. A könyv eme találkozás hihetetlen történetét eleveníti fel, de ugyanakkor leckét ad abból, hogy mit jelent az emberség, a bajtársiasság, a lovagiasság és a bátorság a háború poklában, ahol olcsó volt az emberélet, és aki nem parancs szerint cselekedett, nyomban kivégzőosztaggal találta szembe magát.

2013. november 15.

Maggie Stiefvater: The Raven Boys - A Hollófiúk (Holló ciklus 1.)

Van, hogy egy könyv már a megjelenése előtt megragadja a képzeletünket, és addig nem ereszt, míg kézbe nem vesszük. Így jártam Maggie Stiefvater könyvével, A Hollófiúkkal. Tudom, hogy az írónő egy másik sorozata a Mercy Falls farkasai nagyon sok hazai rajongót szerzett neki, de az én érdeklődésemet ez az új sorozat ragadta meg. Megfogott a borítója, a címe, és bár a fülszöveg alapján nem igazán tudtam eldönteni, hogy mire számítsak, én akkor is kíváncsi voltam rá. Most, hogy már a végére értem elmondhatom, hogy pozitív csalódás volt. Az elején egy kissé döcögősen indult ugyan, elég sokat kellett várni, hogy ténylegesen történjen más is azon kívül, hogy ismerkedünk a két táborral (Blue és környezete, valamint a Hollófiúk), és a kutatás történelmi hátterével, de amikor a két szál végre összeért, és a szereplők közös porondon léptek fel, akkor már engem is beszippantott.

Mivel néhány héttel ezelőtt olvastam, egy kicsit nehezebb lesz írni róla, mintha közelebbi lenne az élmény, de próbálom összeszedni a gondolataimat, és spoiler mentesen írni.

Ha egy mondatban kellene összefoglaljam a könyv tartalmát, akkor azt mondanám, hogy egy kalandos kutatás a múlt árnyai után, abban a reményben, hogy előkerül Glendower, a legendás wels király nyughelye. A legenda szerint a király nem halt meg, csak alszik, és aki megtalálja és felébreszti, az jutalomra számíthat. Ez a történet magja, de senki ne gondolja azt, hogy a kötet végére mindent tisztán fog látni. Az írónő négy kötetesre tervezi a sorozatot, úgyhogy bőven lesz ideje csűrni-csavarni a dolgokat, és teret adni a fantáziájának.

A Hollófiúk inkább csak felvezeti az egész történetet (ezért nem kevésbé élvezhetővé, bár nem annyira pörgős, ahogy elvártam), amit átjár a mágia, és körbeölel a jóslatok misztikus világa, borzongató és megmagyarázhatatlan jelenségeknek leszünk tanúi, hallunk titkokról és elrejtett bűnökről, de kiderül, hogy sokkal többről van szó, mint kincskeresésről, és kalandvágyó fiatalokról. Álmok, remények vezérlik szereplőink cselekedeteit, miközben megtapasztalják a barátság, a kitartás, a bizalom, az árulás, a fájdalom és persze a szerelem érzését. Mindezt a virginiai Henrietta és környékének különös világában, egy még különösebb rejtély után kutatva.

2013. november 10.

Visszafogott október

Visszatekintve az elmúlt hónapok időnkénti túlkapásaira, azt kell mondjam, hogy az október vezeti a legvisszafogottabb hónap címét. Magam is meglepődtem, hogy alig pár darab van, amiről említést kell tennem. Ilyen fokú mértékletességet rég nem mutattam. Ha az utóbbi  hónapok rengeteg izgalmas és érdekes újdonságára gondolok, szinte hihetetlen, hogy ellenálltam a kisördög csábításának. Úgyhogy a korábbiaktól eltérően ez a poszt most rövidke lesz (az relatív, hogy kinek mi a rövid, de én most ezt annak titulálom).

Amanda Quick és Christopher Moore könyve azóta kellett nekem, hogy felfedeztem a megjelenésüket. Amanda Quick hosszú ideig vezette nálam a kedvencek listáját, de egy idő után elvesztettem a lelkesedésemet a könyvei iránt. A sok trilógia nálam nem jött be, azért örültem annyira, hogy végre egy egyedülálló kötet kerülhet a kezeim közé. A Kristályok kertje annyiban ’egyedülálló’, hogy egy sorozat első könyve, de legalább nem egy trilógia része(már  elolvastam, bejegyzés itt). A Te szent kék! igazából helyszínnel és a történettel fogott meg, de a borítója és a címe is említésre méltó.



2013. november 8.

Jön a Parade’s End magyar fordítása!

Annak ellenére, hogy országút-hosszúságú posztokat írtam az új megjelenésekről, képtelen voltam szótlanul elmenni az új felfedezésem mellett, amire egész véletlenül akadtam. Az Európa Kiadó után, ahol  A jó katona című regény jelent meg, a Lazi Könyvkiadó is úgy döntött, hogy megörvendezteti Ford Madox Ford rajongóit, ezúttal a Parade’s End magyar fordításával. A könyvből készült sorozatnak sok rajongója van nálunk is, és sokan szerették volna a könyvet is elolvasni, de magyarul nem volt elérhető. Én is már rászántam magam, hogy megrendelem angolul, de úgy tűnik erre nem lesz szükség. Nem tudom milyen lesz a fordítás, de ez a könyv kell nekem. 

Ford Madox Ford: Az utolsó angol úriember
Anglia az első világháború küszöbén.
Christopher Tietjens, a tökéletes angol úriember páratlan önuralommal viseli felesége, Sylvia megnyilvánulásait, aki minden alkalmat megragad, hogy hitvesét mások előtt megalázza és nevetségessé tegye. A bájos asszonyt leginkább az a távolságtartó emelkedettség bosszantja, amelynek segítségével a kiváló képességű fiatalember igyekszik kapaszkodót találni a darabjaira hulló, korrupt társadalom útvesztőiben, ahol a szerelem, a barátság és a lojalitás a legjobb esetben is már csak a megszürkült hétköznapok elhervadt díszei.
Tietjens ebből a világból inkább a frontra menekül, mert vannak, akik dalolva rombolják le a régi értékeket, s könnyed flegmasággal rugdossák szét egy hanyatló világrend maradványait, de vannak, akik nem…
Ford Madox Ford a huszadik század azon írói közé tartozik, akik a huszonegyedik század emberét is képesek megszólítani. Grandiózus regényciklusának első részében a tökéletesen kidolgozott jellemek és a modern narráció – akár egy impresszionista festmény – egyszerűen, mégis megdöbbentő mélységgel tárja elénk a sok évszázados brit birodalom széthullásának időszakát.
Várható megjelenés: 2013. november 15., Lazi Könyvkiadó

Angela Thirkell: High Rising

Angela Thirkell (1890-1961) a 20. század első felének angol írógárdájához tartozik. 1890-ben született Londonban, Angela Margaret Mackail néven egy művelt család gyermekeként. Apja John William Mackail költészetet tanított Oxfordban. Edward Burne-Jones preraffaelita festő volt az anyai nagyapja, és ugyancsak anyai ágon rokoni szálak fűzték Rudyard Kiplinghez, valamint Stanley Baldwinhoz. Két sikertelen házasságából négy gyermeke született, második férjével egy ideig Ausztráliában élt. Már az 1920-as években foglalkozott újságírással, de első könyve csak 1931-ben jelent meg Three Houses címmel, egy memoár, amelyben boldog gyermekkorának éveit meséli el. Munkássága többnyire romantikus, humoros, néhol szatirikus regényeket ölel fel, de írt gyermekkönyvet, életrajzot, három önéletrajzi ihletésű, sőt egy történelmi regényt is. Az írás jelentette a megélhetést a családja számára. Egymás után írta a regényeit, azonban a gyorsaság néha a minőség rovására ment. Ettől függetlenül volt közöttük jó pár gyöngyszem is.

Regényei nagy része az Anthony Trolloptól kölcsönzött mitikus Barsetshire megyében játszódnak. Ezekben életre kel a tipikus angol vidék az első világháborút követő években, amikor a viktoriánus és az Edward-korra annyira jellemző fülledtség és komolyság lassan felengedett. De második világháború embert próbáló évei is terítékre kerülnek regényeiben, sőt figyelemmel kísérhetjük a közösségnek a háború utáni világba való beilleszkedését is. Történetei többnyire a felső középosztály életét örökítik meg, akik, bár korábbi életvitelük valamelyest megváltozott (többségük elkezdett dolgozni és már nem ostobaságokkal mulattatják az idejüket), még mindig nagy házakban élnek és szolgálóik is vannak. Problémáik a vidéki élet lakóira jellemzőek, nehezen fogadják be az idegeneket, főleg, ha azok viselkedése nem felel meg a társadalmi elvárásoknak, viszálykodnak egymással, romantikus ambíciókat dédelgetnek, társasági összejöveteleken vesznek részt, ahol mulatságos szóváltásokba keverednek. Egy rég letűnt világ részesei lehetünk, amely annyira nem mozgalmas, de tele van apró örömökkel.

2013. november 6.

Barangolás az ifjúsági könyvek erdejében - várható megjelenések

Az utóbbi időben számos kiadó igazán rástartolt az ifjúsági regények olyan kategóriájára, amelyeket a felnőtt olvasók is szívesen vesznek kézbe. Közéjük sorolhatom magamat is, hiszen az elmúlt években összesen nem olvastam annyi ifjúsági regényt, mint az idén, és amilyen kilátásaim vannak, az év végéig még párat bedarálok. Ezekből is összeállítottam egy jó kis listát (mellesleg van nekem egy kamasz unokahúgom, akinek ajánlhatom őket). Tudjuk, hogy napjainkban a sorozatok reneszánszát éljük, szóval senki ne lepődjön meg, hogy a könyvek egy része sorozat darab.

A Maxim Könyvkiadótól már megszokhattuk az izgalmas köteteket. Beválogattam párat az új megjelenéseik közül.

A szerző első regényeként olvashatjuk, ezt a sokak által dicsért ifjúsági regényt, amely a főszereplő felnőtté válásának történetét meséli el. 

Gavin Extence: Az univerzum és Alex Woods
Alex Woods jól tudja, hogy nem éppen átlagosan kezdődött az élete. Azt is sejti, hogy egy érzékfeletti képességekkel megáldott leányanya, az édesanyja, nem teszi rokonszenvessé az iskola rémei előtt. Tudja továbbá, hogy az életben a legképtelenebb dolgok megtörténhetnek – a fejét elcsúfító forradás tanúskodik erről. Azt azonban ő sem látta előre, hogy a mogorva, megözvegyült remetével, Mr. Petersonnal való ismeretsége barátság lesz. Az idős férfi arra tanítja, hogy az életben egyetlen nagy dobásunk van, és hogy ezért jól, a lehető legjobban kell dönteni. Így hát, amikor a tizenhét éves Alexet Doverben megállítják a vámtisztviselők 113 gramm marihuánával a kocsija kesztyűtartójában, meg egy urnával az utasülésen, miközben az egész ország felbolydult miatta, halálosan biztos abban, hogy jól döntött.
Várható megjelenés: 2013. november 29., Maxim Könyvkiadó


2013. november 4.

Novemberi könyvdömping II.

Ez a poszt sem lesz rövid, mert itt is rengeteg csemegét gyűjtöttem össze. Nagyon nehezemre esne a választás, ha döntenem kellene, hogy melyiket is szeretném leginkább a polcomon látni, mert nyilván hiába szimpatikus az össze, mindet nem lehet megvenni. A korábbi bejegyzésben a szórakoztató irodalom, a történelmi regények és a krimik háztáját derítettem fel, de még hátravannak a szépirodalmi alkotások, valamint a sci-fi/fantasy regények, és pár ifjúsági regény. Elég sok kiadó kínálatát átböngésztem, sok jó könyvre akadtam, de ismét csak azokat válogattam be, amelyek valamelyest illeszkednek az én érdeklődési körömbe. 

Szépirodalom

Herman Koch neve teljesen ismeretlen számomra, ahogy írásai is, de ezen megakadt a szemem. Érdekfeszítő, és elgondolkodtató történetnek tűnik. 

Herman Koch: A vacsora
Négy ember egy csúcsétterem vacsoraasztalánál. Egyikük országosan ismert politikus, esélyes miniszterelnök-jelölt. Mire véget ér az este, döntésre kell jutniuk egy közfelháborodást keltő ügyben, amely a fiaikat is közvetlenül érinti. Emberölésről van szó, egy hajléktalan nő erőszakos haláláról. Meddig mennek el a gyerekek, a karrier, a boldog családi élet megmentése érdekében? Messzire. Nagyon messzire.
Herman Koch (sz. 1953) a nyolcvanas évek közepe óta népszerű író hazájában, hatodik regénye, A vacsora pedig a nemzetközi sikert is meghozta a számára: eddig 25 országban adták ki, Európában több mint 1 millió példány kelt el belőle, és az első holland könyv volt, amely felkerült a New York Times bestsellerlistájára.
A regényből az Oscar-díjas Cate Blanchett rendezésében forgatnak filmet.
Várható megjelenés: 2013. november 18., Európa Kiadó


2013. október 31.

Novemberi könyvdömping I.

Októberben is kedvünkre válogathattunk az újdonságok terén, de úgy tűnik, hogy november felülmúlja elődjét. Látszik, hogy a könyvkiadók kínálatukkal a karácsonyi vásárlói rohamra készülődnek, hiszen az elkövetkezendő hetekben jókora profitra tehetnek szert, így sok újdonság megjelenését időzítik novemberre. Ez számomra is gondot okozott, mert nehéz volt eldönteni, hogy mely kiadványokat válogassam be a szokásos havi megjelenések listámba. Sok jó, vagy jónak ígérkező könyv kerül ismét a könyvesboltok polcaira, megkísértve pénztárcánkat, vagy bankkártyánkat. Tekintettel a bőséges kínálatra, ismét két poszt mellett döntöttem, hogy legyen miből ajándékötleteket meríteni. Most is kategóriákba szedtem őket, hogy megkönnyítsem a választást. 

Szórakoztató irodalom

A szórakoztató irodalom kínálatát böngészve nem volt nehéz eldönteni, hogy melyik könyv legyen az első a felsorolásban. Az augusztusi megjelenést követően nem hittem volna, hogy ennyire hamar kezünkben tarthatjuk a Csudajó trilógia második részét, pedig így van, érkezik Lady Arabella Blydon története.

Julia Quinn: Ma éjjel táncolnék
Lady Arabella Blydon szép és okos, és elege van az olyan férfiakból, akik csak az egyik tulajdonságát hajlandók értékelni, a másikat figyelmen kívül hagyják. Amikor egy kérő kijelenti Arabellának, hogy szépsége és nagy hozománya miatt hajlandó elnézni neki botrányos kékharisnya hajlamait, úgy határoz, hogy egy ideig nem akar jelen lenni a házasulandók piacán.
Nem számít arra, hogy megismerkedik Lord John Blackwooddal, a sebesült háborús hőssel, aki annyira felkelti érdeklődését, ahogy addig egyetlen férfi sem.
Lord John megélte a háború borzalmait, de semmi sem volt olyan félelmetes érzés szívének, mint Lady Arabella közelsége. Mert Lady Arabella mámorító, bosszantó... és miatta Lord John úgy érzi, érdemes élni, hogy táncolhasson vele, amint éjfélt üt az óra. És bár tudja, hogy nem olyan férfi, akit a kisasszony megérdemel, mégis kívánja. Ám az éjfél varázsát megtöri az éles napfény. Vajon ez a meggyötört lélek képes lehet újra szeretni?
Várható megjelenés: 2013. november közepe, GABO Könyvkiadó


2013. október 29.

Amanda Quick: Kristályok kertje

Ahogy pár hónappal ezelőtt képtelen voltam ellenállni Julia Quinn legutolsó magyarul megjelent regényének (Csudajó), úgy az új Amanda Quick regény is borzasztóan izgatta a fantáziámat. Ha azt vesszük, hogy utoljára 2010-ben vettem Quick regényt, A tökéletes méreg címűt, akkor valahol érhető a kíváncsiságom. Mindig előszeretettel vártam az írónő regényeit, de az utóbbi években megjelent Álomfény-trilógia, és a Tükör-trilógia nem nyerte el a tetszésemet, úgyhogy azok lemaradtak a kívánságlistámról. Amikor megláttam a Kristályok kertjét arra gondoltam végre egy magában álló történet, nincsen előzmény és nincsen folytatás, csak egy regény és kész. Nos, mint kiderült ez igaz is meg nem is. Annyiból egy történet, hogy a regény cselekménye a könyv végén lezárul, de a témának bizony van folytatása, ugyanis ez egy új sorozat első könyve, aminek a neve Ladies of Lantern Street (Lámpás utcai hölgyek). 

Aki még nem olvasott Amanda Quick regényt, annak elmondanám, hogy műfajukat tekintve romantikus kalandregények, általában a Viktoriánus korban játszódnak, a nemesség vagy a felső középosztály köreiben, vagy éppenséggel mindkettőben, különböző anyagi és társadalmi helyzetekben lévő talpraesett, vakmerő, eltökélt, meggondolatlan, szókimondó, lovagias, erős jellemű és szilárd elveket valló, szenvedélyes főszereplőkkel. A legtöbb esetben a véletlen sodorja őket egymás útjába, de előfordul, hogy a hősnőnk kéri a rátermett hősünk segítségét. A történetek középpontjában valamilyen bűnügy áll, amit rendszerint már közösen igyekeznek felgöngyölíteni, még akkor is, ha néha az őrületbe kergetik egymást. A romantikával és pikáns jelenetekkel megtűzdelt regények egész szórakoztatóak, néha humorosak, és természetesen így vagy úgy, de eljutunk a boldog végkifejletig. 

A Kristályok kertjében az írónő maradt a jól bevált receptnél. Nyomozópárosunk ez alkalommal az előkelő és gazdag Lucas Sebastian a Kristálykert birtok tulajdonosa, valamint Evangeline Ames hivatásos társalkodónő és regényíró. Ami közös bennük, hogy mindketten különleges pszichikus tehetséggel vannak megáldva.

2013. október 25.

Sophie Kinsella: Csörögj rám!

Ezt a változékony őszi időjárást egészen megszépítette Sophie Kinsella humoros és felettébb szórakoztató regénye. Néha tényleg fülig érő szájjal, vagy hangosan felkacagva merültem bele a történetbe. Ez azért is meglepő, mert Sophie Kinsella és én eddig nem igazán voltunk egy hullámhosszon, sőt semmilyen hullámhosszon nem voltunk, ugyanis egyetlen könyvét sem olvastam. A boltkóros-sorozata sokszor és sok helyen szembejött velem, de nem keltette fel az érdeklődésemet. Neve a legutóbbi könyve – Mézeshetek – kapcsán került ismét előtérbe, így amikor a könyvtárban két kötetén is megakadt a tekintetem, arra gondoltam, hogy egyik jó lesz egy kis hétvégi kikapcsolódásra. Sokáig vacilláltam, hogy melyiket válasszam, végül a Csörögj rám! mellett döntöttem. És milyen jól tettem. Eddig ez volt számomra az év legkellemesebb csalódása, sőt teljesen levett a lábamról Poppy és Sam története. 

Amikor először megpillantjuk Poppyt, pánikba esve futkos egy elegáns szálloda báltermében. Felbecsülhetetlen értékű jegygyűrűjét keresi, amelynek egy tűzriadó okozta kavarodásban nyoma veszett. Képtelen felfogni, hogy ilyesmi megesik vele, alig tíz nappal az esküvője előtt. Az álomból lassan rémálom lesz. A csodaszép smaragd és gyémántköves gyűrű három nemzedék óta vándorolt Magnus (a vőlegény) családjában, míg az ő ujján kötött ki, és most elvesztette. Ennél nagyobb tragédiát el sem tud képzelni. Egészen addig, míg egy óvatlan pillanatban a telefonját is ellopják. Ez már kész katasztrófa. Mintha az egyik létfontosságú szervétől szabadították volna meg.  Korábban boldog-boldogtalannak megadta a számát, arra az esetre, ha bárki megtalálná a gyűrűt, de így, hogy telefonját is meglovasították, már hiába is kerülne elő, mert ő úgy sem lesz elérhető. Az összeomlás határán áll, amikor megtörténik a csoda: a szálloda halljában, az egyik szemetesben egy eldobott mobiltelefont talál. „Márpedig ha egyszer valamit kidobnak, az onnantól szabad préda. Aki kapja, marja” – elve alapján, a világért sem hajlandó lemondani szerzeményéről, még akkor sem, amikor kiderül, hogy a telefon tulajdonosa Sam Roxton üzletember. Inkább meggyőzi, hogy pár napig megtarthassa a telefont (ennek a számával cseréltette le mindenkivel a korábbit), és biztosítja, hogy minden beérkező smst és e-mailt maradéktalanul és olvasatlanul továbbít. Azonban minden elhatározása ellenére is képtelen megállni, hogy bele ne kukkantson a már meglévő és újonnan érkező tartalmakba, sőt némelyikre választ is küld a férfi nevében, amelyekkel kellemetlenségek, és bonyodalmak egész sorát indítja el.

2013. október 21.

Hó végi újdonságok

Annak ellenére, hogy jelenleg még mindig hat darab könyv vár arra, hogy megírjam a bejegyzéseket, most valahogy egyikhez sem volt kedvem. Inkább arra vetemedtem, hogy egy kis böngészéssel előre fájdítsam a szívem a jövő havi kínálat feltérképezésével. Nos már most úgy tűnik, hogy novemberben is dúskálni fogunk az újdonságokban, és biztos vagyok abban, hogy a hó végéig még bukkannak majd fel egyelőre láthatatlan kötetek, de ők még várhatnak. Amiért megszületett ez a poszt, az bizony még több októberi gyöngyszem, amelyek a hó eleji bejegyzésem idején még nem kerültek a látókörömbe. Szóval jöjjön most még egy kis szívfájdítás számotokra is.

Tágra nyílt a szemem, amikor felfedeztem az új Belinda Alexandra kötetet. A korábbiak – Fehér gardénia, Toszkán rózsa és Vadlevendula – 2011-bel illetve 2012-ben jelentek meg. Mind a három ott áll a polcon, szépen mutatnak egymás mellett, igaz, hogy eddig csak a Fehér gardéniát olvastam el, azt is még a blogolós korszakom előtt, de a másik kettőnek sem tudtam ellenállni, amikor megláttam őket. Majd egyszer rájuk is sor kerül. A lemaradásom azonban cseppet sem gátol meg abban, hogy az új kötet után vágyakozzam. A Vadlevendula hátsó borítóján az előkészületben lévő műként Az arany fülbevalót említette meg a kiadó, és már ebben a hónapban örülhetünk neki, csak éppen a címét változtatták meg (legalább is úgy tűnik). 

Belinda Alexandra: Flamenco Párizsban
"Lenyűgöző családregény szeretetről, becsületről, árulásról.
Paloma édesanyja valaha a párizsi opera balett-táncosa volt, ám ő hiába szenteli életét a táncnak, nem veszik fel a balettkarba. Egy napon azonban titokzatos spanyol kísértet látogatja meg, hogy átadjon neki egy pár arany fülbevalót.
A lány fejében egymást kergetik a kérdések: Mit akar tőle a szellem? A nagymamája miért gyűlöli annyira a flamencót? És miért utasították el a jelentkezését a tánckarba? A flamencónak köszönhetően rátalál a szerelem, nagyanyja meséiből pedig megismeri a gyökereit és a családja múltjában rejtőző sötét titkokat.
A Flamenco Párizsban hű képet fest a női lélekről, ahogy egy család történetén keresztül bemutatja, milyen szélsőséges dolgokra hajlandóak a nők a szerelem és a szeretet jegyében.
Minden részletében szenvedélyes elbeszélés a flamenco lényegéről, a ""démonról"", mely ötvözi a belső erőt és a lelket a tánc és a zene ritmusával, ugyanakkor izgalmas bepillantás a balett világába. Felejthetetlen történet gazdag történelmi háttérrel a polgárháború dúlta Barcelonából és a 70-es évek Párizsából.
Várható megjelenés: 2013. október 29., IPC – MIRROR Könyvek

2013. október 19.

Lori Nelson Spielman: Álomlista

Amikor egy borító fülszövegén azt olvassuk, hogy az év legjobban várt regénye volt Amerikában, és hogy Hollywoodban már készülnek a megfilmesítésére, akkor nyilván valami újra, valami szokatlanra, egy felejthetetlen élményre számítunk, vagy arra gondolunk, hogy ez csupán egy reklámfogás. Azt hiszem, hogy az Álomlista esetében egy kicsit mindkettőről szó van. Lori Nelson Spielman korábban logopédusként és pályaválasztási tanácsadóként dolgozott és ez az első regénye. A könyv ötletét a saját gyermekkori listája szolgáltatta, amelyre harminc év után bukkant a szülői ház padlásán. Elmondása szerint a listán szereplő 29 pontból jó párat sikerült megvalósítania, bár az hogy valaha is regényírásra adja a fejét, nem szerepelt közöttük. Ezzel nincsen egyedül, hiszen mindnyájunk életében történtek olyan dolgok, amelyekről évekkel korábban nem gondoltuk volna, hogy bekövetkeznek.

A 34 éves, jómódú, kényelmes (de annál jobban fizető) állással, menő pasival, szép lakással rendelkező Brett Bohlinger sem gondolta volna, hogy egy napon arra ébred, hogy szegény és munkanélküli lesz, kezében egy gyűrött papírossal, amelyre húsz évvel korábban felírt életcéljai szerepelnek. Ő már el is feledkezett arról a bizonyos papírlapról, nem úgy az édesanyja, aki megtalálta és megőrizte az álomlistát, és végrendeletében kikötötte, hogy Brett csak akkor jut hozzá az örökségéhez, ha a listán szereplő összes álmát valóra váltja. És pontosan tizenkét hónap áll a rendelkezésére, hogy eleget tegyen anyja kívánságának.

2013. október 17.

Hazai vizeken

Elég sok magyar nyelvű könyves blogot követek, és bár találni bejegyzéseket hazai szerzők műveiről, úgy érzem, hogy azért  egy kicsit mellőzve vannak a külföldi szerzőkhöz képest. Nyilván, hogy a külföldi megjelenésekhez képest nem olyan nagy a kínálat, de szép számmal akadnak hazai tollforgatók is. Az én blogom alig pár hónapos, és bizony én sem követtem árgus szemekkel a hazai irodalom újdonságait. Az igazság az, hogy elég kevés magyar kortárs irodalmat olvasok, pedig képviselve vannak a könyvespolcunkon. A miértre nem igazán tudok magyarázattal szolgálni, de talán a jövőben megpróbálom behozni a lemaradásaimat. Addig is arra gondoltam, hogy feltérképezem az októberi kínálatot, és kiválasztok pár könyvet, amely felkeltette az érdeklődésemet. Mivel már benne járunk a hónapban, megtörténhet, hogy az általam kiválasztott könyvek már megjelentek, de mindenképpen újdonságok lesznek. 

A tavalyi év egyik nagy szenzációja volt Nyáry Krisztián könyve, az Így szerettek ők, amelyben írók, költők és művészek szerelmi életét tárja az olvasók elé. Fotókkal illusztrált történeteit először saját Facebook oldalán kezdte közölni, de rövid idő alatt hatalmas olvasótáborra tett szert. Az oldalon közzétett karcolatokat végül a Corvina Kiadó gondozásában egy igen szépen kivitelezett kötet formájában vehették kézbe rajongói. A hónap végén megjelenik a könyv második kötete, egy újabb irodalmi szerelmeskönyv, amelyben ismét 40 magyar író és költő párkapcsolati története szerepel.Az első kötetet tavaly karácsonyi ajándékként kaptuk, talán idén a második is bekerül a fa alá.

Nyáry Kirsztián: Így szerettek ők 2 – Újabb irodalmi szerelmeskönyv
Néhány igaz mese magyar írókról és költőkről, amelyeket kevesen ismernek. A szerző Csokonaitól Vas Istvánig, Dérynétől Déry Tiborig mesél el 40 történetet múzsákról, megcsalt szeretőkről, örök hűségről és a szerelem sokféle arcáról.

Megjelenés: 2013. október vége., Corvina Kiadó





2013. október 15.

Khaled Hosseini: Ezeregy tündöklő nap

Khaled Hosseini nevét a Papírsárkányok című regénye kapcsán ismertem meg, de az Ezeregy tündöklő nap került először a kezembe. Sok bejegyzést olvastam mindkét könyvről, és sok helyen találkoztam azzal a véleménnyel, az első regénye jobb, mint ez. Erről csak akkor tudok majd véleményt nyilvánítani, amikor azt is elolvastam, de addig is elmondhatom, hogy az Ezeregy tündöklő nap megrendítő, szomorú és elgondolkodtató könyv. A szeretetről, a barátságról, az erőszakról, a háború kegyetlenségeiről és fájdalmairól, az újrakezdésről, a reményről, és bizakodásról. Marjam és Leila szívfacsaró története egy férfiak uralta világban. 

Marjammal az élet jobbára mostohán bánt. Egy gazdag férfi törvényen kívüli gyermekeként születik, és kamasz korára azt a szeretetet is elveszti, amiben gyermekkorában része volt. Soha nem tapasztalja meg a szerelem érzését, a biztonságot, de élete végén mégis elégedetten tekint vissza, hiszen szenvedései közepette is része volt igaz szeretetben, és apró örömökben.

Leila egy teljesen más világból érkezik. Szülei és barátai körében tölti gyermekkora boldog éveit. Felvilágosult családja iskolába járatja egy szép jövő reményében, de életét kerékbe töri a véres háború. Mindent elveszít, ami valaha is kedves volt szívének. A szerelem, és az áhított boldogság fényévekre kerül, helyette nem marad más, mint a fájdalmas magány.

2013. október 13.

Őszi termés

Jó lenne azt mondani, hogy szeptemberben visszafogtam magam, de ez így nem lenne teljesen igaz. Persze az augusztusi őrületemet nehéz lett volna felülmúlni, de azért így sem panaszkodhatok. Tudom, hogy rengeteg jó könyv jelent meg a múlt hónapban, nagyon sokkal szemezgettem, ehhez képest csak hármat vettem, ami közül csak kettő új megjelenés. Muszáj néha nemet mondani, hiába fáj a szívem. Már csak azért is ezt kellett tennem, mert a hónap elején kihasználva pár akciót és ingyenes házhoz szállítást az angol várólistámon szereplő könyveim számát csökkentettem. Igaz, hogy nagy részük használt, de mindenik kitűnő állapotban van. És ha arra gondolok, hogy átlagosan 800 Ft fizettem darabonként, akkor bizony többszörösen is megérte. Ugyanez most nem mondhatom el a hazai kiadók köteteiről, de ott is igyekeztem kihasználni az akciókat, így a három magyar nyelvű kötethez 20% illetve 25% kedvezménnyel jutottam hozzá. A negyedik születésnapi ajándék volt.

2013. október 10.

Cynthia Hand: Angyalsors

Ritkán szoktam YA irodalmat olvasni, legyen az egyszerű hétköznapi, vagy természetfeletti elemekkel átszőtt romantikus történet, de mostanában lépte-nyomon szembetalálom magam a műfaj valamely képviselőjével. A romantikus természetfeletti világba utoljára évekkel ezelőtt Stephenie Meyer Twilight sorozatával zarándokoltam, és ha jól emlékszem az óta egyetlen olyan könyvet sem olvastam, amelyet vámpírok, vérfarkasok, angyalok, alakváltók, szellemek, démonok vagy ezekhez hasonló mitologikus lények népesítettek volna be. Egészen mostanáig. És látva a bőséges kínálatot, azt hiszem, hogy Cynthia Hand angyalos könyve csak nyitja a sort.

Clara Gardner nem egy hétköznapi lány. Tizennégy éves volt, amikor megtudta, hogy ereiben bizony angyalvér is csörgedezik. Ez végre magyarázatot szolgáltatott számára, hogy miért okosabb, ügyesebb és gyorsabb az osztálytársainál, és alapjában véve az embereknél, hiszen már nem mondhatta, hogy teljesen közéjük tartozik. De az angyalok rendeltetéssel születnek e világra, és ez alól Clara sem kivétel. Rendeltetésük mibenléte látomások formájában jelentkezik, és ezekből a rövidebb-hosszabb képfelvillanásokból kell megfejteniük a rájuk váró feladatot. 

Történetünk kezdetén Clara tizenhat éves, és az egyre gyakrabban jelentkező látomásai, amelyben egy erdőtűz és egy fiatalember szerepel, arra késztetik a családot, hogy új városba költözzenek, hiszen meg kell találni a rejtélyes idegent, hogy Clara beteljesítse a sorsát. 

2013. október 3.

Ami után októberben vágyakozhatunk

A szeptemberi dömping után október sem marad le az új megjelenések tekintetében. Sok ígéretesnek tűnő könyvvel találkozhatunk, régebbi sorozatok újabb köteteivel, eddig ismeretlen szerzők műveivel, minden, ami szem szájnak ingere. Nehéz helyzetben találtam magam, hogy melyik kapjon helyet a bejegyzésemben, sokáig gondolkoztam, aztán kiválasztottam tíz könyvet, de végül tizenhatra emelkedett a számuk. Négy csoportra osztottam őket a könnyebb tájékozódás végett. 

Először nézzük a szórakoztató irodalom kínálatait:

Még egyetlen könyvet sem olvastam Christopher Moore tollából, úgyhogy jó ötletnek tűnik a hamarosan megjelenővel kezdeni. Tetszik a borító, na meg a történet is izgalmasnak ígérkezik: 19. század végi Párizs, művészvilág, Vincent van Gogh, és még egy kis rejtély is.

Christopher Moore: Te szent kék!
1890 júliusában Vincent van Gogh rejtélyes körülmények között lelőtte magát egy kukoricaföldön. De hogy mi történt pontosan, azt senki nem tudja. Például ki az a ronda kis „színember”, azaz festékárus, aki Vincent szerint követte őt? És miért rémült halálra a nagy festő a kék szín egy bizonyos árnyalatától?
Ez csak néhány kérdés azok közül, amelyekre Vincent barátai – a pékből festővé avanzsált Lucien Lessard és a bonviván Henri Toulouse-Lautrec – választ akarnak találni. A nyomozásból pedig egy szürreális Odüsszeia kerekedik kávézóról kávézóra és bordélyból bordélyra a tizenkilencedik század végi Párizs művészvilágában.
Christopher Moore új regénye az intrika, a szenvedély és a művészettörténet sajátos egyvelege, kánkánlányokkal, bagettel és finom francia konyakkal. Garantáljuk, hogy rajongói most sem fognak csalódni a szerző eddigi legsikeresebb regényében.
(Megjelenés: 2013. október 03., Agave Könyvek)

2013. október 1.

Susana Fortes: Robert Capára várva

„Ha nem elég jók a képeid, nem voltál elég közel” - Robert Capa
                                                       
Úgy terveztem, hogy ez a bejegyzés lesz az utolsó szeptemberi megszólalásom, de sajnos nem jött össze, úgyhogy akkor most ezzel vágok neki az októbernek, és igyekezni fogok behozni a lemaradásomat az elolvasott és véleményezett könyvek arányát illetően. Nehezebb írni egy könyvről, ha már hetekkel korábban olvastam, ahogy jelen esetben is, de ezt semmiképpen sem szerettem volna kihagyni. Nem azért, mert ez volt életem legjobb könyve, hanem mert olyan emberekről szól, akikről érdemes megemlékezni.

Mielőtt elolvastam Susana Fortes könyvét az igazság az, hogy azon kívül, hogy ki volt és milyen értékeket hagyott a világra, nem sok mindent tudtam Robert Capa életéről. Gerda Taróról még ennél is kevesebbet, pedig igen rendkívüli és bátor nő volt. Most, hogy ízelítőt kaptam az életükből, megismertem a személyiségüket, még többet szeretnék megtudni róluk,  mert annak ellenére, hogy a Robert Capára várva kettőjükről szól nem egy életrajzi regény, csak két ember szerelmének és sikerének a története, ahogy Susana Fortes elképzelte.

2013. szeptember 27.

Ami a szeptemberi megjelenésekből kimaradt

Már nem terveztem újabb posztot írni, amelyben az e havi megjelenésekről tudósítok, hiszen hamarosan az októberi megjelenések kerülnek terítékre, és amúgy is eléggé hosszasan érintettem a témát két erre vonatkozó bejegyzésben, de időközben olyan könyvekbe botlottam, amelyek felkeltették az érdeklődésemet, és talán számotokra is érdekesnek tűnnek.

Hosszú ideig Amanda Quick volt az egyik kedvenc romantikus szerzőm. Annak ellenére, hogy ismertem a könyvei stílusát és sablonját, szinte az összes magyarul megjelent regényét megvettem. Csak szinte, mert attól kezdve, hogy az Amanda Quick álnév alatt íródott történetei lassan egy-egy trilógia részei lettek - a trilógia további kötetei Jayne Ann Krentz, illetve Jayne Castle nevével fémjelezve, - valahogy elvesztettem az érdeklődésemet a könyvei iránt.  Nem csoda, hogy felkaptam a fejem a legújabb megjelenésre, hiszen úgy tűnik, hogy ez egymagában áll, bár az írónő weboldalán szerzett információ alapján ez a Ladies of Lantern Street sorozat első könyve. 

Amanda Quick: Kristályok kertje
A különleges pszichikus tehetséggel megáldott regényíró és hivatásos társalkodónő, Evangeline Ames mindent elkövet, hogy minél távolabb kerülhessen a londoni utcáktól, ahol nemrégiben támadás érte, ezért az unalmasnak tűnő Little Dixby határában bérel házat. A közeli Kristálykert természetfeletti energiája azonban annyira lenyűgözi, hogy titokban felfedezőútra indul a lakatlannak hitt ősi kastély parkjában. Sőt, amikor az élete újból veszélybe kerül, védelemért is ösztönösen oda menekül.
Lucas Sebastian sohasem hagy cserben bajba jutott hölgyet, még akkor sem, ha az illető épp birtokháborítást követ el. A bérgyilkost gyorsan ártalmatlanná téve megmenti Evangeline-t, de ragaszkodik hozzá, hogy a támadást titokban tartsák. Neve ugyanis épp eléggé közszájon forog már a kertben állítólagosan elrejtett kincs és a rejtélyes módon elhalálozott, okkult botanikai kísérleteket végző nagybátyja miatt.
A nyomozásban tehetséges Evangeline és Lucas, a bűnözők gondolkodásának kiváló ismerője hamar felfedezik, hogy ellenségük közös. Ám ahogy a Kristálykertből áradó veszélyes energia egyre nő, azt is megértik, hogy ami a Kristálykert alatt van eltemetve, olyan erővel bír, amit nem lehet titokban tartani...
(Megjelenés: 2013. szeptember 30., Maecenas Kiadó) )


2013. szeptember 25.

Könyvtárban jártam # 2

Kép innen
Az eltelt nyári hónapok után, arra gondoltam, eljött az idő, hogy ismét elzarándokoljak a könyvtárba. Már hiányzott, hogy a saját könyvtáram után, olyan polcok között bóklásszak, amelyeknél nem tudom, hogy hol és milyen kötetek találhatók. Nem volt kifejezett kívánságom, úgyhogy a véletlenre és a pillanatnyi lelkiállapotomra hagyatkoztam. Mint látni fogjátok elég vegyesre sikeredett a választásom: YA fantasy, könnyed romantikus, történelmi, és nem annyira könnyedek és romantikusak. Ez alkalommal mellőztem a krimi vonalat, mert azokból jelenleg itthon is van bőven, amit még nem olvastam el. Jó volt csak úgy lődörögni, nézegetni a köteteket, beleolvasni ebbe is, meg abba is, mérlegelni, hogy melyikre essen a választás. Nehéz döntés volt, mert nem akartam elhozni az összeset, amit kinéztem, de végül mégis több jött velem haza, mint ahogy elterveztem. Négyre gondoltam, de végül hat lett belőle.

Hazaérve tudatosult igazán bennem, hogy egy kivételével mindenik kötet nagy és vastag, és minimum 400 oldal. Remélem, rajtam kívül más nem szándékozik ezeket olvasni a közeljövőben, mert nem valószínű, hogy az első határidőig sikerül az összest elolvasni. De lássuk a könyveket.

2013. szeptember 22.

Rose Melikan: The Blackstone Key

Amikor egy régen várt könyv végre a kezünkbe kerül, óhatatlanul is félve kezdjük el olvasni, mert nem szeretnénk csalódni benne. Nálam ez volt a helyzet Rose Melikan The Blackstone Key című könyvével; tartottam tőle, hogy vajon megérte-e a várakozást. Most, hogy az utolsó oldalnak is a végére értem, legszívesebben nyúlnék a következő kötet után, de sajnos a legjobb esetben is legalább tíz napot kell várjak erre a mozdulatra, hiszen ennyi idő, míg egy újabb rendelés megérkezik. A könyv elején még nem tudtam, hogy pontosan mire is számítsak, nehezen indult be a történet, néhol döcögősre, lassúra sikeredett. Talán a korábban olvasott hasonló könyvek miatt aránylag hamar rájöttem a csavarra, persze néha elbizonytalanodtam, de végül azért nem tévedtem sokat, mert az események az elvártak szerint alakultak. Az, hogy a főhősnő sorsa nem zárult le kíváncsivá tesz a folytatásra, még akkor is, hogyha a könyv izgalom szempontjából nem éppen azt adta, amit vártam.  De egy kicsit előreszaladtam az értékeléssel, és a történetről még semmit sem mondtam. Kezdetnek itt van a könyv fülszövege: 

Mary Finch is a young woman of wit, courage, and straitened circumstances. When invited to meet her wealthy uncle and end a family estrangement, therefore, she sets off immediately for White Ladies, his estate on the Suffolk coast. Yet soon she is embroiled in an adventure beyond any she could imagine, for the year is 1795, and England is at war with Republican France. When she arrives at White Ladies she learns that her uncle has died, leaving behind evidence of a treacherous plot. Enemy agents have obtained military secrets that would give France a decisive advantage, but who is the source of this information, and how can he be stopped?

Mary is not alone in her quest to solve the mystery, but the men who profess to help her are not quite what they seem. From Suffolk the traitor's trail moves finally to London. There Mary learns the true meaning of the Blackstone key, but has the treasure it secured already been lost?


2013. szeptember 17.

Külföldi megjelenések # 1


Ez az első olyan bejegyzésem, amelyben külföldi megjelenésekről szeretnék pár szót ejteni, nevezhetném akár új rovatnak is, bár azt egyelőre nem tudom milyen rendszerességgel fogok vele jelentkezni. Képtelenség nyomon követni azt a rengeteg könyvet, amelyek szerte a nagyvilágban megjelennek, de alkalomadtán előfordulhat, hogy találkozom említésre méltó kötetekkel, legyen szó olyan szerzőről, akinek már olvasható egy vagy több könyve magyarul, vagy olyanról, aki nem szerepel a hazai kiadók listáin. Azt hiszem, hogy sokan olvasunk angol vagy más idegen nyelven, ezért remélem, hogy örültök ennek a rovatnak. Nekem van pár kedvenc szerzőm, akiknek a könyvei eddig sajnos egyetlen hazai kiadó érdeklődését sem keltették fel, így érthető, hogy figyelemmel kísérem a külföldi megjelenéseket, vagy a weboldalaikon tájékozódom, hogy mikor várható az új könyvük. Egyszer talán írók róluk is egy posztot, hátha más is kedvet kap a könyveikhez, de most magyarul is olvasható szerzők könyveiről hoztam a híreket.

2013. szeptember 12.

Augusztus, te drága!

Határozottan visszaeső vagyok! Kár tagadni. Pedig egy ideig olyan jól ment minden. Alig három könyvet vettem a hónap első felében, és igazán büszke voltam magamra. Amúgy is halomra állnak az olvasásra váró könyveim, ide-oda tologatom, átcsoportosítom és újracsoportosítom őket, hogy akkor melyikre is essen legközelebb a választásom, nem beszélve, hogy a könyvtári könyveimmel is haladni kell, szóval meglettünk volna további kötetek nélkül is, de egy olyan könyvbarát, mint amilyen én vagyok, nehezen mond le az útjába kerülő nagyszerű lehetőségekről.

Néha igazán lelkiismeret furdalásom van, amikor látom a kicsapongásaim termését, és bár igyekszem mindkettőnk (a párom és én) számára érdekfeszítő könyveket választani, a mérleg ritkán szokott egyensúlyban lenni. Amikor ezt szóvá teszem, a válasz mindig ugyanaz: neki is megvannak a saját hobbijai, és ő arra költ. Ilyen az én imádnivalóan engedékeny férjem.

2013. szeptember 9.

Marina Fiorato: A mandulaliget madonnája

Mivel még friss az élmény, próbálom megfogni a bennem kavargó érzéseket és gondolatokat a könyvvel kapcsolatban.  A Botticelli-titok után már volt elképzelésem, hogy mire lehet számítani az írónő tollából, bár nyilván minden könyvnek megvan a maga varázsa, sőt születésének a története. Nos ennek a könyvnek az ötlete egy karácsonyeste született, amikor az írónő és férje elfogyasztott pár pohár Amarettót. A férje elolvasta az üveg dobozának hátulján álló szöveget, amely a Disaronno eredetének legendáját meséli el, és azt mondta a feleségének, hogy „Ez lesz a következő könyved.” Mint látjuk Marina Fioratonak is tetszett az ötlet, és megszületett A mandulaliget madonnája.

A legenda szerint Bernardino Luini, a híres reneszánsz festő beleszeretett egy gyönyörű özvegybe (állítólag kocsmárosné). Feltehetőleg az özvegyről mintázta Szűz Mária alakját a saronnói templomban, 1525-ben. A nő mintegy hálaként feltalálta és szerelme zálogaként a festőnek ajándékozta az Amarettót.  
Eme legenda köré szőtte történetét Marina Fiorato, amikor kitalálta Simonetta alakját és a likőr születésének körülményeit, bár a könyv végén leszögezi, hogy az általa emlegetett Amarettónak semmi köze nincsen a Disaronno Originale italhoz, sem összetevőit, sem elkészítés módját illetően. Annak titka továbbra is a saronnói Reina család tulajdonában van.

2013. szeptember 3.

Szeptemberi megjelenések (II.)

A korábbi bejegyzésben elkezdett új megjelenések bemutatását folytatom, természetesen a teljesség igénye nélkül. Azt nem ígérhetem, hogy a következő hónapokban is hasonlóan hosszú bejegyzésekre számíthattok, de majd igyekezni fogok, addig is lássuk mi jön még szeptemberben.

Amin Maalouf francialibanoni szerző könyve a Taniosz sziklája már megjelent egyszer a kiadó gondozásában, 1996-ban, de most újra kiadják. Nekem nagyon tetszik ez a kék borító.
„A faluban, ahol születtem, a szikláknak nevük van. Hajó, Medvefej, Leshely, Fal, azután az Ikrek, amelyeket a Ghoul kebleinek is hívnak. A legnevezetesebb a Katonakő: régen itt álltak őrt, amikor a hadsereg a felkelőket üldözte; nincs ennél legendásabb és nagyobb tisztelettel övezett hely. Mégis, amikor gondolatban újra látom gyermekkorom tájait, egy másik szikla jelenik meg a szemem előtt. Fenséges ülőhely formájú, olyan mélyedéssel, amely mintha egy fenék helye volna, magas, mindkét oldalán könyöklő módjára lejtő, egyenes háttámlával… azt hiszem, ez az egyetlen, amely ember nevét viseli: Taniosz sziklája.”
Így kezdődik a libanoni származású Amin Maalouf Goncourt-díjas regénye, amely Libanon égbe nyúló, sziklás hegyei közé, a múlt század közepére, az egyiptomi pasa és a török szultán háborúzásának, az európai nagyhatalmak közel-keleti diplomáciai mesterkedéseinek az idejébe vezeti vissza az olvasót. Kicsoda Taniosz, ez a tizennyolc évesen már hófehér hajú, hányatott sorsú ifjú, akinek a nevét a szikla viseli, s akit a véletlen vagy a végzet egy különös legenda hősévé avat?
Megtudhatjuk Maalouf egyszerre idegfeszítően izgalmas és költőien szép művéből, amelyből nem hiányoznak a kalandregény és a romantikus szerelmi történet kellékei – véres csaták és még véresebb gyilkosságok, lángoló szenvedélyek és hideg fejjel kitervelt árulások, rejtélyek és misztikus fordulatok – sem, ám amely mégis jóval több ennél: egy különös világ különös tükre.
(Megjelenés: 2013. szeptember 06., Európa Könyvkiadó)


2013. szeptember 2.

Szeptemberi megjelenések (I.)

Azon elhatározásomat, hogy a szeptemberi, októberi megjelenésekről egy bejegyzésben írjak, azon nyomban feladtam, amikor elkezdtem feltérképezni a kínálatot. Mind tudjuk, hogy az évi könyvdömping az ünnepek előtt fog csúcsosodni, de úgy tűnik, hogy már a következő hónapban is sok új könyvvel ismerkedhetünk meg, új szerzőkkel, vagy régi szerzők új köteteivel. Annyi időm nem lenne, hogy az összes új megjelenést felsoroljam, de igyekeztem több műfajból szemezgetni, és persze elsősorban olyanokra figyeltem fel, amelyek az én érdeklődési körömbe is beleillenek.

Sokszor írtam már, hogy mennyire szeretem a General Press Kiadó könyveit, így a felsorolást most azokkal kezdem. Elizabeth Stroutnak már több könyve is megjelent a kiadó gondozásában. Az írónő a Kisvárosi életek című könyvével 2009-ben elnyerte a Pulitzer-díjat, A Burgess fiúk az utolsó regénye, amely angolul az idei év elején jelent meg. 
Jim és Bob Burgess testvérek. Évtizedek óta New Yorkban élnek, húguk Susan maradt egyedül szülővárosukba, a Maine állambeli Shirley Fallsban. Az elmúlt idők moccantlanságát dúlja szét Susan kamasz fia, Zach, amikor egy véres disznófejet gurít be ramadán idején a kisváros bevándorlók által alapított mecsetébe. Ezzel nemcsak saját sorsát robbantja ki a megszokott kerékvágásból, de anyja és két nagybátyja életét is gyökerestül megváltoztatja.
A Burgess fiúk visszatérnek a kisvárosba, egyszerre idézve fel a múltat és tapasztalva meg a jelent, amely egy alapjaiban más világot tár főhőseink elé, összezavarva mindent, amit véglegesnek, amit magukénak hittek.
(Megjelenés: 2013. szeptember 19., General Press Kiadó)

2013. augusztus 30.

Julia Quinn: Csudajó (Csudajó trilógia 1.)

A minap hirtelen ötlettől vezérelve tértem be a könyvesboltba, épp csak egy körre, egy kicsikét bámészkodni, ugyanis korábban elhatároztam, hogy ebben a hónapban nem veszek több könyvet. Képzelhetitek a meglepetésemet, amikor a romantikus könyvek között megakadt a szemem egy új Julia Quinn könyvön. Általában napirenden vagyok az új megjelenésekkel, főleg ha egy, a szívemnek kedves írónő könyveiről van szó. Felfoghatatlan számomra, hogy a Csudajó megjelenése elkerülte a figyelmemet. Hát szó sem lehetett arról, hogy üres kézzel távozzak. Annyira megörültem új szerzeményemnek, hogy már hazafelé a vonaton elkezdtem olvasni, és mivel aznapra más programom nem volt, igaz kissé az éjszakába nyúlóan, de még lefekvés előtt befejeztem. A korábbi bejegyzésemből már értesülhettetek arról, hogy JQ egyik kedvenc szerzőm, nagyon sok könyvét olvastam, a legtöbbet angolul, de a Csudajó nem tartozott közéjük, így számomra is újdonság volt.

2013. augusztus 24.

Nem csak a Bridgerton család miatt szeretem - avagy Julia Quinn könyvei

Egy időben nagyon sok Amanda Quick könyvet olvastam. Teljesen véletlenül fedeztem fel az egyik könyvét – A fegyverletételt – de azt követően igen rövid idő alatt megvettem az összes addig megjelent könyvét, és ugyanolyan gyorsan el is olvastam őket. Aztán nem volt több Amanda Quick, várni kellett egy-egy újabb megjelenésre, úgyhogy elkezdtem más szerzők után kutatni, akik szintén történelmi romantikát írnak, és többek között így akadtam rá Julia Quinn könyveire. Aki ismeri és szereti az írónő könyveit, annak nem kell mondanom, hogy abszolút rajongója lettem. Ha végignézek a könyvespolcon 19 ( na jó jelenleg csak 18, egy kölcsönben van) Julia Quinn könyv sorakozik egymás mellett, imádom mindeniket, a történetektől kezdve a kedvenc borítókig.  Amikor elkezdtem beszerezni őket, még sehol nem volt a magyar fordítás, így a legtöbb angolul van meg, bár nem egyforma kiadásban, mert ha az ember lánya euróban kell kifizesse a vételárat, akkor bizony sok esetben az olcsóbbik kiadásra esik a választás, még akkor is, ha egy másik kiadás borítója jobban elnyerte a tetszését. De most megszámoltam őket, és fele fele arányban vannak az amerikai, illetve az angol kiadások. Az angol kiadások egy csöppet jobban tetszenek (a drágábbak, ez már csak így szokott lenni), ezért van az, hogy néha engedtem a kísértésnek és azokat választottam. Ebben a bejegyzésben olyan könyveiről szeretnék írni, amelyek még nem jelentek meg magyarul, kivéve a Bridgerton családot, de ők azért kerültek ide, mert én azokat is angolul olvastam.