2016. január 8.

Isten veled 2015!

Igaz, hogy már benne vagyunk az új évben, de még belefér egy tavalyi összegzés. Nagy könyves elképzelésekkel vágtam neki az évnek, de ez nem igazán alakult úgy, ahogy én elképzeltem. Sem az olvasásra, sem a blogolásra nem jutott annyi idő és kedv, mint amennyit szerettem volna, de ettől függetlenül volt néhány könyv, amely kellemes percekkel ajándékozott meg. Tudjuk, hogy minden relatív és nézőpont kérdése, így az az ötven könyv, amit 2015-ben elolvastam lehet sok, vagy lehet kevés, attól függően, hogy mihez viszonyítom. De egy viszonyítástól nem fogom jobban érezni magam, ahogy fölösleges azon keseregnem, hogy a blogomon nem pezsgett annyira az élet. Alig 34 posztot sikerült összehozni, ami nem egy eget verő szám, de legalább amit írtam, azt akkor írtam, amikor kedvem volt hozzá. A posztok nagy része beszerzésekről, várható újdonságokról és egyebekről szólt, és kevésbé az elolvasott könyvekről. A legtöbb olvasmányomról született ugyan jegyzet, ők arra várnak, hogy valamikor napvilágra kerüljenek, de hogy ez megvalósul vagy sem, az a jövő zenéje. Mert mindig jönnek új élmények, új gondolatok és elképzelések, amelyek idővel háttérbe szorítják a korábbiakat, míg végül lemondok róluk.

Átnézve az elolvasott könyvek listáját, nem lepődtem meg, hogy akár csak egy évvel korábban, 2015-ben is krimiből olvastam a legtöbbet. Szerepel a listámon még sci-fi, történelmi romantika, fantasy, ifjúsági és szórakoztató irodalom. A Goodreads szerint, ahol vezettem az elolvasott könyvek listáját, az ötven kötet 16 000 oldalt tett ki, amit ha elosztok ötven felé, átlagban 320 oldalas könyveket jelent. Ez nem annyira rossz...


Mivel krimiből olvastam a legtöbbet, pontosabban húsz kötetet, velük kezdem a sort. Van közöttük hagyományos, skandináv, történelmi krimi, sőt egy thriller is. Mint a lenti listából kiderül nagy kedvet éreztem Maigret felügyelő nyomozásaihoz, belevágtam a Q ügyosztály eseteibe, megismerkedtem Dávid Veronnal, Cormoran Strike-al, Hangay Emma kisasszonnyal és Ambrózy báróval (igaz, hogy ez a kötet ifjúsági kötetként jelent meg, de én ettől most eltekintettem, és a krimik közé soroltam), Armand Gamache kanadai felügyelővel, és John Puller katonai nyomozóval. Folytattam Melchiornak, a középkori Tallinban tevékenykedő patikáriusnak, valamint az argentin Sigmundo Salvatrio magándetektívnek a kalandjait. Először olvastam Jo Nesbot, igaz, hogy nem Harry Hole-t, de legalább megismerkedtem a stílusával, végre kézbe vettem a sokat halogatott új Poirot történetet Sophie Hannah tollából, és a Millennium-trilógia "folytatását". A teljes lista (linkeltem, amiről írtam):

Georges Simenon: Maigret és a varázslatos sziget 
Georges Simenon: A Majestic pincéi 
Georges Simenon: Maigret és a lusta betörő 
Georges Simenon: Maigret fél
Georges Simenon: Maigret védekezik
Georges Simenon: Maigret Vichyben
Jussi Adler-Olsen: Nyomtalanul (Q ügyosztály esetei I.) 
Jussi Adler-Olsen: Fácángyilkosok (Q ügyosztály esetei II.) 
Jussi Adler-Olsen: Palackposta(Q ügyosztály esetei III.)
Baráth Katalin: A fekete zongora (Dávid Veron esetei 1.)
Indrek Hargla: Melchior és a Kerekeskút utca lidérce (Melchior, a patikárius 2.)
Pablo de Santis: Gyilkosok és kertek (Sigmundo Salvatrio új esete)
Jo Nesbo: Vér a havon
Robert Galbraith: Kakukkszó (Cormoran Strike 1.)
David Lagercrantz: Ami nem öl meg (Millennium 4.)
David Baldacci: A nulladik nap (John Puller 1.)
Louise Pennyi: Csendélet. (Armand Gamache 1.)

Hogy a húsz kötetből melyik tetszett a leginkább? Nehéz eldönteni, mivel sokféle stílus, hang szólal meg, különböző történetvezetések szippantanak be, különböző korszakok és helyszínek elevenednek meg, és mindeniknek megvan a maga varázsa.


Egyik regényről sem mondhatom, hogy nem tetszett, bár egy-kettő picit csalódás volt, hiányérzetet hagyott bennem, vagy csak én többre számítottam, mint amit kaptam. Ilyen volt a Monogramos gyilkosságok, a Kakukkszó, az Ami nem öl meg, és a Vér a havon. Bármennyire is igyekezett Sophie Hannah ez a Poirot nem az a Poirot volt, és azt hiszem, én továbbra is inkább Agatha Christie kis belgája mellett maradok. Cormoran Stirke sem ragadott annyira magával. Remélem, hogy a második kötet, A selyemhernyó mélyebb nyomot hagy majd bennem. Szerintem a Harry Potter után túl nagy elvárásokkal vágtam neki Rowling felnőtt könyveinek, és ezért a csalódás. A Millennium 4. (ahogy emlegetik) nem volt rossz, de nem üti az első három kötet színvonalát, sem stílusban, sem történetben. Sajnálhatjuk, hogy Stieg Larssontól nem olvashatunk többet. Biztos vagyok abban, hogy a tervezett további kötetek is ugyanolyan érdekesek és izgalmasak lettek volna, mint A tetovált lány, A lány, aki a tűzzel játszik, és A kártyavár összedől. Ezeket nagyon szerettem. Igaz, hogy ott sorakozik a polcon Nesbo összes Harry Hole kötete (amelyekről csak jókat olvastam), nekem mégis sikerült az egyik bérgyilkosos történetével kezdeni. Egy rövid, kissé fura, egy-két csavarral megspékelt, nem annyira kidolgozott történet, ami érdekes és megragadó a maga módján, de...az utolsó oldal után azt éreztem, hogy valami kimaradt belőle.

A semleges zónába került a Csendélet, a kisvárosi gyilkossággal, a Jack Reacher történetekre erősen hajazó A nulladik nap, valamint Maigret felügyelő esetei. Számtalan Maigret történetet olvastam korábban, úgyhogy tudtam, hogy mire számíthatok, és körülbelül azt is kaptam.Volt ami jobban, volt, ami kevésbé kötött le. A hét közül a történet és a helyszín miatt  A Majestic pincéi tetszett a legjobban, őt pedig a Maigret és a varázslatos sziget követi, a hangulata miatt.

A hátralévő regények kerültek a képzeletbeli listám elejére. Baráth Katalin és Böszörményi Gyula képviselték tavalyi olvasmányaim között a hazai szerzőket. Jó volt ismerős közegben játszódó regényeket olvasni, átélni a Monarchia hangulatát, legyen szó egy alföldi városkáról, vagy a millenniumi Budapestről. A gyilkosok és kertek sokkal jobban tetszett, mint a szerző korábbi regénye, a Párizsi rejtély. Ez utóbbiról ezért sem született bejegyzés, mert eléggé szenvedtem a regénnyel, túl sok volt számomra a szereplő, kissé kusza a történet, úgyhogy emiatt tartottam egy kicsit az újabb kötettől, de Salvatrio második nyomozása pozitív csalódásként ért. Melchior és a Kerekeskút utca lidérce hozta az első regény  (Melchior, a patikárius és a Szent Oláf-templom rejtélye) izgalmát, sőt egy fokkal jobban is tetszett. Minden esetre várom a kiadó által már beharangozott harmadik kötetet. Utolsónak hagytam Jussi Adler-Olsen regényeit, a Q ügyosztály első három esetét. Ők voltak az év meglepetései, mert nem gondoltam volna, hogy ennyire magukkal ragadnak a sötét, komor és időnként nyomasztó hangulatukkal. Mindenik versenyfutás az idővel, és mindeniknek más-más a lüktetése. Számomra az elrabolt politikusnő esete volt a legizgalmasabb, az elkényeztetett gazdag csemeték tettei csak azért vesztettek az erejükből, mert korábban láttam a regényből készült filmet, így a történetet már ismertem, ezekkel szemben a pszichopata gyilkos percre pontosan kiszámított, megtervezett lépései igen sokáig kísértettek, és sokáig töprengtem rajtuk.

A krimi után történelmi romantikából olvastam a legtöbbet, tizenkettőt. Többségük sorozatdarab (nehogy kimaradjanak az életemből), de akad közöttük egyedülálló is (hála istennek). Ugyancsak itt található az egyetlen idegen nyelvű könyv, amit tavaly olvastam. Néhány bejegyzés vázlat formájában már megtalálható a piszkozatok között, ha lesz időm a közeljövőben, megpróbálom őket letisztázni és kiposztolni. Bármennyire is kedvenc műfajról van szó, azt kell mondjam, hogy a listában szereplő regények igaz, hogy kellően szórakoztattak, de nem valószínű, hogy bármikor újraolvasom őket (kivétel Barbara Cartland), pedig Brenda Joyce a kedvenc szerzőim között van. Ettől függetlenül a sorozatokat igyekszem befejezni, talán akad majd olyan kötet, ahol a szerzőnek sikerül magasabbra tenni a mércét.

Sarah MacLean: A csábítás kilenc szabálya (A csábítás kilenc szabálya 1.)
Sarah MacLean: One Good Earl Deserves a Lover (The Second Rule of Scoundrels )
M. C. Beaton: Miss Pym és a rámenős márki (Az utazó házasságközvetítő 2.)
M. C. Beaton: Miss Pym és a léthűtő lord (Az utazó házasságközvetítő 3.)
Karen Hawkins: Kalandor (MacLean átok 1.)
Karen Hawkins: Viharos szerelem (MacLean átok 2.)
Julie Klassen: A házitanító lánya
Brenda Joyce: Az ellopott menyasszony (de Warenne dinasztia 8.)
Brenda Joyce: Félelem és szenvedély (de Warenne dinasztia 10.)
Barbara Cartland: A szerelem küldönce
Barbara Cartland: Megcsúfolt érzelem

Barbara Cartland azért lett újraolvasási kivétel, mert tőle olvastam az első történelmi romantikus regényeket jó 25 évvel ezelőtt, és lettem a műfaj szerelmese, így időnként kedvet kapok hozzájuk. Két rövidke regényével most is egy kicsit nosztalgiáztam, ám azt el kell ismerjem, hogy regényei nem minden esetben a műfaj kiemelkedő remekművei, de aranyos, szórakoztató történetek. Ha kedvencet kell választani, akkor a voksomat most M.C. Beaton regényei mellett teszem le, őt követi Sarah MacLean és Karen Hawkins. Miss Pym kalandjai egyre jobbak, az írónő ihletettebb volt, amikor a második és harmadik kötetet papírra vetette, nálam legalábbis egyre feljebb ment a tetszési index. Nagyon remélem, hogy valamelyik kiadó folytatni fogja a sorozatot, pontosabban befejezi (hiányzik még három kötet), hogy mi is megtudjuk, a sok boronálást követően ő maga miképpen fog révbe érni. Sarah MacLeantől több regényt is olvastam angolul, úgyhogy az ő stílusát már ismertem, és szerettem a történeteit annyira, hogy újabbakat is megvegyek. Nála a romantika mellett hangsúlyosabban jelen van a túlfűtött erotika, sokkal inkább, mint Karen Hawkins regényeiben, de nyilván ennek hiánya nem jelenti azt, hogy azok kevésbé lennének élvezetesek, persze, ha valaki kedveli a műfajt.



A sci-fi iránti igényemet sikerült egyetlen szerzőnek (bár a név egy szerzőpárost takar) kielégíteni, egyetlen sorozattal. Ez volt a sokat dicsért Térség sorozat első három kötete. Annak ellenére, hogy kezdetben a főszereplő (James Holden) stílusa, modora eléggé idegesített, egész jól belerázódtam a történetbe, és bár vannak a regényeknek hullámvölgyei, izgalmasabb és nyugisabb (hogy ne mondjam unalmas) részei, azért én végigizgultam a Rocinante legénységének elképesztő kalandjait. Aki szereti a sci-fit annak érdemes elolvasni. Igaz, hogy a kötetek elég vaskosak, de ez senkit ne ijesszen el. Mondjuk én is megszenvedtem a hosszúságukkal, de a történet kárpótolt érte. Ott áll a polcon a negyedik kötet, de éppen a hosszúsága miatt halogatom egyelőre az olvasást, és lesz még egy ötödik is, ha jól tudom. Szóval Holdenéknek bőven kijut a jóból és a rosszból is. A három kötet közül a Kalibán háborúja tetszett a legjobban.

James S. A. Corey: Levitán ébredése (Térség 1.)
James S. A. Corey: Kalibán háborúja. (Térség 2.)
James S. A. Corey: Abaddon kapuja (Térség 3.)


Talán a következő kötetek megnevezése nem éppen találó, hiszen az összes könyvre elmondhatjuk, hogy szórakoztató, de én ettől még ezt a címet ragasztottam rájuk, és persze a szépirodalmi megnevezést is, ami azért itt kijár egy-két szerzőnek. Mivel ezekről a kötetekről olvashattok a blogon, most csak felsorolom őket. Kivétel Kate Furnivall regénye, de annak az értékelése nemsokára érkezik. Elég legyen annyi elöljáróban, hogy ez volt az első könyvem az írónőtől, de egy picit csalódtam, nem volt rossz, de időnként nehezen haladtam vele, azt hiszem alkalmazkodtam a cselekmény hullámzásához.

Alessandro Baricco: Mr. Gwyn
Sebastian Faulks: Ásó, kapa, Jeeves 
Rosanna Ley: Visszatérés Burmába 
Kate Furnivall: Az olasz feleség



Jó szokásomhoz híven az ifjúsági irodalmat sem hanyagoltam el. Igazán nem panaszkodhatunk mert bőséges kínálatból lehet válogatni (éppen ezért nehéz eldönteni, hogy melyik mellett tegyük le a voksunkat), akkor is hogyha valaki a párkapcsolati/családi kérdéseket feszegető történeteket szereti, akkor is, hogyha valakinek a fantasy világába tett kiruccanás szerez örömet. Nálam ez is, az is képviseltette magát, és innen is meg onnan is került ki kedvenc. Sokáig hányódott a polcon A halál szépséges szolgálólányai trilógia első része mire kézbe vettem, és annyira magával ragadott a könyv hangulata és a történet, hogy nyomban megrendeltem a második kötetet, de persze arra már nem futotta időmből, hogy el is olvassam. A Paladin-prófécia második része sajnos már nem kötött le annyira, mint az első, nekem úgy tűnt, hogy nem volt képes ugyanazt a varázslatot hozni, mint amivel az első kötet megigézett. Voltak részei amelyekkel igencsak megküzdöttem, de szerencsére a végére sikerült ismét annyira felpörgetni az eseményeket és felvetni olyan kérdéseket, hogy kíváncsi legyek a folytatásra. Az Akkordél Akadémia első részét úgy vettem meg, hogy semmit nem tudtam, sem a sorozatról, sem a szerzőről. Ennek ellenére remekül szórakoztam rajta, gondolom, hogy elsősorban a főszereplő Rémálom lány személye miatt. Jó kis meglepetés volt, úgyhogy mindenképpen elolvasom a folytatást is, ahogy a Lorieni Krónikákat is szeretném majd befejezni.  Sajnálom, hogy erről a sorozatról nem sikerült írni a blogon, pedig megérdemelte volna. Izgalmas, fordulatos, eseménydús, jól kitalált háttértörténettel. Igaz, hogy vannak hibái, találhatunk benne ellentmondásokat, hullámvölgyeket, jól és kevésbé jól megrajzolt karaktereket, de mindettől eltekintve nagyon is élvezhető. Aki szereti a műfajt, az mindenképpen olvassa el. A romantikus élményekhez pedig elvisznek a linkek.

Ifjúsági fantasy
Robin LaFevers: Gyilkos kegyelem (A halál szépséges szolgálólányai trilógia 1.)
Pittacus Lore: Kilencedik titka (Lorieni Krónikák 3.)
Pittacus Lore: Ötödik csapdája (Lorieni Krónikák 4.)
Rick Riordan: A villámtolvaj. (Percy Jackson és az olimposziak 1.)
Rick Riordan: A Szörnyek tengere.(Percy Jackson és az olimposziak 2.)
Mindee Arnett: A rémálom-ügy (Akkordél Akadémia 1.)
Mark Frost: Szövetség (Paladin-prófécia 2.)


Ifjúsági/romantikus
Sarah Dessen: Álom két keréken
Carina Bartsch: Cseresznyepiros nyár (Cseresznyepiros nyár 1.) 
Tammara Webber: Easy-Egyszeregy (A szív körvonalai 1.) 
Tammara Webber: Breakble – Törékeny (A szív körvonalai 2.) 
Erin McCahan: Szerelem és más fura szavak


Nem terveztem ilyen hosszú bejegyezést írni, de mielőtt elbúcsúzom, úgy illik, hogy legalább a felsorolás erejéig felállítsak egy kedvencek listát. Nos, a felsorolás nem jelent rangsorolást; azért ők kerültek ebbe az illusztris listába, mert így hónapok elteltével is képes vagyok felidézni az olvasásukkor átélt érzelmek intenzitását.

2015  kiemelkedő kedvencei

Jussi Adler-Olsen: Nyomtalanul
Georges Simenon: A Majestic pincéi
M. C. Beaton: Miss Pym és a léhűtő lord
James S. A. Corey: Kalibán háborúja
Alessandro Baricco: Mr. Gwyn
Mindee Arnett: A Rémálom-ügy

Mindenkinek boldog új évet kívánok, álmok, vágyak és elképzelések beteljesülését, örömteli és feledhetetlen pillanatokat, legyen szó családról, munkáról, önmegvalósításról. És mivel ez egy könyves blog, a könyvekről sem feledkezhetünk meg, hiszen többek közt általuk válunk gazdagabbakká érzésekben, gondolatokban, élményekben. Nos legyen mindenkinek része annyi könyves élményben, amennyi az életébe belefér, és hogyha ez csak minimális, akkor az 2016-ban legyen tökéletes.

Képek: itt, itt, itt, itt, itt és itt

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése