2015. január 14.

Újabb csapongó gondolatok, és egy kis tavalyi összegzés

Általában ehhez hasonló posztok egy év utolsó, vagy első napjaiban születnek, de ahogy az utóbbi években már oly sokszor, az év első napjai számunkra idén is utazással teltek, így aztán csak most jutottam oda, hogy visszatérjek dédelgetett 'gyermekemhez'. Igaz, hogy lassan már január közepét tapossuk, de azért nem szeretnék úgy nekimenni az új évnek, hogy a régit valamiképpen itt is le ne zárjam. Bőven volt időm gondolkodni rajta, és bármilyen szempontból is közelítettem mindig ugyanoda jutottam: 2014 nem volt egy szerencsés év, legalábbis számomra nem. Mérlegre téve a jó és a rossz dolgokat, egyértelműen a negatív oldal kerül ki győztesként. Próbáltam felidézni hasonló érzéseket a távolabbi múltból, de nem igazán sikerült. Vagy tényleg eddigi életem legpocsékabb évét hagytam magam mögött, vagy én lettem annyival idősebb, hogy másként tekintek a dolgokra, másképp éltem meg a velem történteket. Nagy valószínűséggel mindkét megállapítás igaz. Minden esetre örülök, hogy vége, hogy ’új nap’ virradt, bár felejteni a régit sem fogom, mert ahhoz túl mély nyomokat hagyott bennem, de talán eljön a pillanat, amikor könnyebb szívvel gondolok majd rá. 

A rossz dolgok sok mindenre hatással vannak, így ez alól általában az olvasási kedv sem kivétel. Nos, nálam sem volt olvasási kedv, sőt azt is mondhatom, hogy az egyéb válságok mellett olvasási válságba is kerültem. Igaz, hogy ez a 'betegség' időnként magától is felüti a fejét, és bizony elég nehézkes kilábalni belőle, hát még akkor, amikor egyéb tényezők is közre játszanak. Nekem most nagyon nehezen sikerült, időnként vissza is süllyedtem, csak lassan sikerült felfelé kapaszkodni (ez amúgy a tavalyi bejegyzések számán is nyomon követhető). Az abszolút holtpont a július volt, amikor egyetlen könyvet sem sikerült elolvasni, poszt is csak kettő született, abból is az egyik a könyvtári szerzeményeimről. Siralmas. 2013 végén úgy terveztem, hogy a következő évben többet olvasok, több bejegyzést írok, talán új rovatokat is kitalálok, de egyiket sem sikerült megvalósítani. Kevesebbet olvastam, az élményeimnek csak egy része köszönt vissza posztként, és új rovatot sem találtam ki. Mondjuk, hogy az azért annyira nem meglepő, hogy a vásárlási kedv nem aránylott megfelelően az olvasási kedvhiányhoz, mert nálam előfordul, hogy amikor szomorú vagyok vásárolok (tudom, hogy ez nem valami jó dolog, de eddig még nem sikerült változtatni rajta), így aztán bár valamivel kevesebb könyvet szereztem be, mint 2013-ban, azért sikerült tavaly is megtölteni néhány könyvespolcot. 

Az év első felében olvastam többet, a nyár első hónapja volt a csúcs, 8 kötettel, onnan már csak lefelé vitt az út, a júliusi nulla után hullámzó teljesítménnyel haladtam tovább, hogy az év végén ismét egy csöppet összeszedjem magam. Az elkeserítő, hogy a tavalyi szerzeményeimnek csak a 20%-át sikerült el is olvasni, a többi olvasmányom a könyvtári kötetek közül került ki, vagy egy évnél régebben várakoztak a sorukra. Annak persze örültem, hogy sikerült némiképp faragni a lemaradásokból, de amin meglepődtem, hogy majdnem ugyanannyi könyvtári könyvet olvastam, mint sajátot. Ezen idén változtatnom kellene, mert a sok kölcsönzés azt eredményezi, hogy a sajátjaimmal elmaradok, de nem lesz könnyű ellenállni a kísértésnek, hogyha majd ismét beindul a nagyüzem és egyre másra jelennek meg a kívánatos kötetek. 

Gondolkodtam, hogy idén nevezzek be egy várólista csökkentés kihívásra, mert bőven lenne miből válogassak, de végül úgy döntöttem, hogy inkább mellőzöm. A tavaly ilyenkor írtam magamnak egy listát, hogy szándékom szerint mely könyveket fogom mindenképpen elolvasni az előttem álló hónapok alatt, egy jó negyvenes lista volt, hogy legyen miből válogatni, de amikor most végigmentem rajta alig öt kötetet sikerült kipipálni. Ennyit az én várólista csökkentő tevékenységemről. Írhatok amennyi listát akarok, fogadkozhatok, de végül úgy is az lesz mint mindig: a hangulatomtól függően választok olvasmányt, vagy beszippant egy-egy műfaj, és akkor orrvérzésig hasonló könyveket olvasok, míg sikerül átnyergelni valami másra. 

2014 első bejegyzésében is tettem néhány általános fogadalmat, meghagyva magamnak a választás szabadságát, de mit ne mondjak elég rosszul teljesítettem. Ami nem sikerült: több szépirodalmat és magyar irodalmat olvasni, többet olvasni angolul (csak kettő sikeredett), kevesebb könyvtári könyvet kölcsönözni, elkezdeni olvasni a meglévő Dickens köteteket (egynek nekikezdtem ugyan, talán 150 oldalig jutottam, azóta is itt árválkodik valahol, szóval ez sem jár), minden hónapban legalább egy olyan kötetet elolvasni, amit 2013-ban vásároltam. Ami sikerült: elolvastam öt olyan könyvet, ami 2013 előtt került a birtokomba. Nos, a 6-1 arány nem valami felemelő.

Lehet, ha nem állítok magam elé semmiféle követelményt, jobban fogok teljesíteni, és azt hiszem, hogy idén ezen a vonalon indulok el, bár a kisördög azért bennem lesz, hogy erre meg arra ösztönözzön, de majd igyekszem figyelmen kívül hagyni a piszkálódásait.

Úgy tűnik, hogy 2014 nálam a sorozatok éve volt, mert a közel ötven kötetből, amit csak sikerült elolvasni a tavaly, harminc körül van azoknak a száma, amelyek sorozat darabok voltak. Ha csak korábban elkezdett sorozatokról lenne szó, az pompás lenne, hiszen örülhetek, hogy haladok velük, de nem, nekem  új sorozatoknak is neki kellett kezdenem. (Ha lesz egyszer türelmem ismét összeírom, hogy jelenleg hány sorozat fut éppen nálam.) Nem sorolom fel az összeset, de a sorozatnyitó köteteket csokorba szedtem, hogyha valaki kedvet kapna egy új sorozathoz, tudjon válogatni (linkelve, amiről olvasható a blogon). Nem egyformán nyerték el a tetszésem, de ettől függetlenül mindeniknek adok egy második esélyt, úgyhogy remélhetőleg a későbbiekben olvashattok majd a folytatásokról is.

A csokor sorozatnyitó darab:
Mark Frost: A Paladin prófécia
Indrek Hargla: Melchior, a patikárius és a Szent-Oláf templom rejtélye
Sabrina Jeffries: A lord titka 
Elizabeth Hoyt: Bűnös szándék
Monica McCarty: A Harcos
Alfred Komarek: Polt felügyelő sírdogál
M.C. Beaton: Miss Pym és a menekülő menyasszony 
Hannu Rajaniemi: Kvantumtolvaj 
Joss Stirling: Storm és Stone
Rachel Hawkins: Hex Hall 
Jonathan Stroud: A sikító lépcső esete 
Pittacus Lore: A negyedik (Lorieni Krónikák 1.)

Mint láttátok, négy regényről nem született bejegyzés, de ezek időhiány miatt maradtak ki, és nem ezért, mert nem tetszettek volna. A Melchior, a patikárius és a Szent-Oláf templom rejtélye és a Polt felügyelő sírdogál  a krimi műfajába tartózik, bár az előbbi történelmi krimi, de mindkettőt meleg szívvel ajánlom. A másik két kimaradt kötet, a Storm és Stone, valamint A negyedik, ifjúsági regények, mindkettő nyomozós, kalandos, egy kis romantikával fűszerezve, úgyhogy ezeket is kézbe lehet venni. A Lorieni Krónikák második részét is elolvastam, és még jobban tetszett, mint az első. Meglepően kevés bejegyzés olvasható Pittacus Lore sorozatáról (bár lehet, hogy csak én nem találtam meg őket), amit nem is értek, mert izgalmas, pörgős, akció-dús, tele földönkívüliekkel, romantika is akad, egyszóval minden, amit egy tinédzser szerethet, de azért a felnőtt olvasókat is képes magával ragadni. A harmadik, negyedik kötetet is beszereztem, sőt az év végén megjelent az ötödik is, úgyhogy majd igyekszem sort keríteni rájuk, és talán egy bejegyzésre is szánok időt.

Végignézve az olvasmányaim listáján, a krimi (kaland) műfaj viszi a pálmát, huszonkét kötettel (bár ezek között volt romantikus krimi is), ezt követi a tíz ifjúsági regény, kilencszer repített magával egy kis történelmi romantika, öt kirándulást tettem szépirodalmi berkekbe, és kétszer repültem a képzelet szárnyán  idegen bolygókra. Hogy idén mely műfajokat fogom előnybe részesíteni azt még nem tudom, de eddig sikerült változatosan olvasni, hiszen van közöttük történelmi krimi, történelmi romantika, ifjúsági regény, jelenleg  pedig sci-fit olvasok (bejegyzések meg születendőben).