2013. április 5.

Gordianus, a Nyomozó (II.)


Ebben a bejegyzésben folytatom Gordianus-regények bemutatását. A Vesta-szüzek háza, valamint az Egy gladiátor csak egyszer hal meg novellás kötetek, összesen tizennyolc novellát tartalmaznak. Többé-kevésbé a Római vér és A végzet fegyvere között eltelt nyolc év történéseit gyűjtik össze, megmutatva nékünk, hogy Gordianus ez idő alatt sem tétlenkedett. Megtudhatjuk,  honnét ered Gordianus és patrícius jótevője, Lucius Claudius barátsága, miként tett szert hűséges testőrére, mit csinált fiatalemberként Alexandriában. Olyan személyekkel találkozhatunk a novellák lapjain, mint Cicero, Lucullus, Cato, bepillantást nyerhetünk a gladiátorok küzdelmeibe, harciszekér-versenyekbe. A tizennyolc novellában gyilkosságok, lopások, végrendelet-hamisítások, emberrablások, kísértetjárások, lefejezések és egyéb bűncselekmények felgöngyölítésében van szükség Gordianus nyomozói képességeire.


Bár az Egy gladiátor csak egyszer hal meg kötetben szereplő novellák történései a fent említett nyolc év alatt játszódnak, maga a kötet angolul 2005-ben jelent meg, amikor már jó pár regényt elolvashattunk. Éppen ezért az előszóban olyan információkat is megoszt velünk a szerző, amelyek időben jóval később játszódnak, így ha valaki nem akar bizonyos dolgokról tudomást szerezni, annak azt javaslóm, hogy a regények után olvassa el ezt a kötetet.


A Catilina rejtélye, a következő Gordianus-regény Kr. e. 63-ban veszi kezdetét, Cicero és Hybrida konzuli évében, és a Catilina-összeesküvés szálai köré fonódik. Gordianus családjával egy örökölt etruriai birtokra vonult vissza, de az idilli életét megbolygatja egykori ügyfele Cicero, aki arra kéri a nyomozót, hogy pár napra fogadja gyűlölt ellenfelét Catilinát. Gordianus ódzkodik a kérés teljesítésétől, de mivel szívességgel tartózik Cicerónak, beleegyezik, hogy vendégül lássa a hírhedt populista politikust. Egy fej nélküli holtest felbukkanása az istállójában azonban meghiusítja azon igyekezetét, hogy kimaradjon az eseményekből. A családi élet, és a birtok igazgatása mellett, a köztársaság megbuktatására irányuló összeesküvések kibogozása, valamint a rejtélyes gyilkosság megoldása is rá vár. 
„Megpróbáltam elmenekülni Rómából, de a város túl nagy volt. Ezen a világon nincs előle menekvés. Róma olyan, akár a háló, s az emberek pusztán halak, akiket belesodor az áramlat. Még ha valaki olyan kicsi hal is, hogy át tud szökni a háló résein, menekülése után még nagyobb halak leskelődnek rá.  Ha ügyessége és gyorsasága révén el is kerüli a ragadozó halak csapdáját, még mindig Fortuna játékszere marad, a tengeré, amelyben úszik. A Párkák a kősziklák, amelyeknek a halak végül nekicsapódnak. Nincs menekvés.”


Az „egyiptomi helyzet” időszakába kalauzolja az olvasót a Venus kezében. Kr. e 56-ban miközben Róma azon mesterkedik, hogy Egyiptomot is a fennhatósága alá helyezze, egy küldöttség érkezik Itáliába a fennálló viszony rendezése végett. A küldöttség tagjai ellenni merényleteket egyedül az alexandriai Dido éli túl. Az életben maradáshoz Gordianus védelmét kéri, de ezt a nyomozó képtelen teljesíteni. Mire a nap felkel a filozófus halott. E brutális gyilkosság ügyében kezd el nyomozni Gordianus, miután Róma egyik titokzatos és kétes erkölcsű asszonya felfogadja. Kutakodásai során ismét rádöbben, hogy Rómában senki és semmi nem az, aminek látszik, és hogy az ügy sokkal bonyolultabb, mint egy egyszerű politikai gyilkosság. Mérgezés, szerelem, árulás, hazugság övezik útját. Sötét bűnök, és régről eltemetett titkok kerülnek napfényre, ahogy a szálak elvezetnek a legmagasabb politikai körökbe és féltett hálószobákba, miközben mindenki meg akarja akadályozni, hogy megtalálja az igazi gyilkost.


„– … Egyes emberek halála olyan, mintha egy homokszemet dobnának a vízbe, még csak nem is fodrozódik. Mások viszont olyanok, mint egy óriási szikla. A hullámok felszökkennek a partra. Bizonyos emberek pedig…
– Olyanok, mint egy meteor, ami az égből hullik le – fejezte be Eco helyettem is.” –olvashatjuk a Gyilkosság a Via Appián  első oldalain, amikor kiderül, hogy Róma egyik leggazdagabb, és talán legkorruptabb politikusát, Publius Clodiust a gyönyörű Via Appián meggyilkolták. Elkövetésével mindenki Milót, Clodius ádáz ellenségét gyanúsítja.
Gordianus reménykedik, hogy Clodius halála nem végez akkora pusztítást mint egy becsapódó meteor, de érzi, hogy reménykedése hiábavaló. Kr. e. 52-ben Róma már a polgárháború szélén egyensúlyoz, mindennaposak az összecsapások a konzervatívok és a radikálisok között, s egy ilyen tett csak fokozza az indulatokat. Caesar Galliában háborúzik, Pompeius seregeivel Itáliában állomásozik, de a törvény tiltja, hogy hadseregparancsnokként betegye lábát Rómába. Minden lángokban áll.
Ismét Gordianusra vár a feladat, hogy kiderítse, az események mely kusza szövevénye vezetett a gyilkossághoz. Megbízói között van a Nagy Pompeius is, aki kész mindent megtenni, hogy Rómába visszaálljon a rend és a törvény. Vajon tényleg Milo ölte meg ellenfelét, vagy teljesen másképp zajlottak az események, mint azt a jelenlévők elbeszélték? Gordianus munkához lát, de mint korábban oly sokszor a feladat ez alkalommal sem egyszerű.

Folytatás következik...