2015. június 20.

Feltankoltam a nyárra

Mintha nem lett volna itthon elég olvasatlan könyv (amelynek egy részét valószínűleg sosem fogom elolvasni...) ismét hagytam magam elragadtatni. Mondhatnám, hogy a hatalmas kánikula volt ilyen hatással rám, de nem igazán felelne meg a valóságnak, sőt az sem, hogy az utóbbi időben elkerült volna a gyűjtögető szenvedély, mert annak ellenére, hogy időnként szüneteltettem az olvasást (és a posztolást), a könyvrendeléseket, meg könyvtári kölcsönzéseket azonban még akkor sem. Egyszerűen most ilyen hangulatban voltam. 

Hogy az égig érő, na jó nem éppen, mondjam inkább azt, hogy a térdemig érő olvasatlan kupacból hányat sikerül majd az olvasottak kupacába átrakosgatni, elválik a nyár végén. Akkor majd készítek egy számadást, hogy lássam mennyire voltam szorgalmas. A személyem, és az előttem álló nyári tervek ismeretében valószínű, hogy veszítenék, hogyha arra fogadnék, hogy az olvasott kupac lesz nagyobb, de bármi megtörténhet, akár az is, hogy meglepem saját magam. Ez nem versenyfutás, sem kényszer, sőt még bizonyítványt sem fogok kapni belőle, ennek ellenére jó lenne pozitív mérleget produkálni (akár egy nagyfőnök egy év eleji meetingen...)

Két kupacba szedtem őket, egyikben a könyvtári kölcsönzések, a másikban a legújabb, vagy majdnem legújabb szerzeményeim vannak. Egyértelmű, hogy melyik a könyvtári, mert látszik a könyvek gerincén a címke, bár kettőt úgy sikerült kikölcsönözni, hogy még nem volt az oldala felcímkézve, ezek egyenesen az újdonságok polcról kerültek hozzám.

Azért nem szoktam éppen ennyire elragadtatni magam, legalábbis idén még nem fordult elő, de a jövő héttől a könyvtár nyári szünetre vonul, így legközelebb csak augusztusban mehetek. Az viszont jó érzéssel tölt el, hogy nem én vagyok az egyedüli, aki ennyire elveti a sulykot (és igazából ezek 3-4 alkalom kölcsönzései). És hogy miért mondom ezt? A minap amikor a könyvtárban jártam, egy nyugdíjas korúnak tűnő (legalábbis számomra) hölgy állt előttem egy bevásárló kosárnyi könyvvel (hasonló ahhoz, ami a fenti képen szerepel, onnan az ötlet). Azért egy kissé elkerekedett a szemem, és bizony mosolyogtam a bajszom alatt, de ha valaki, akkor én megértem az olvasási szenvedélyt. Azt is megkérdezte, hogy mivel bezárnak majdnem másfél hónapra, gond-e hogy a megengedettnél több kötetet szeretne elvinni (a maximum a tíz)? Igazán nagyon aranyos volt. Szívesen megnéztem volna, hogy milyen könyvekre esett a választása, de sajnos már bepakolta őket, és csak egy Lee Child kötetet sikerült beazonosítani. Ha jól emlékszem a Nincs visszaút volt, amit már én is elolvastam (persze a poszt valahol félig megírva ücsörög a piszkozatok között), és elmondhatom, hogy az író jobbra sikeredett kötetei közé tartozik. Annak ellenére, hogy a kosara roskadozott a sok kötettől azért oda-oda pillantott az én kezemben lévő két kötetre (egy könyvmoly már csak ilyen), gondolom ő is kíváncsi volt, hogy másnak mi a szája íze. Nos, drága hölgyem bárhol legyen is kívánok kellemes olvasást és felejthetetlen élményeket. Talán az ősszel ismét összefutunk... Szóval vannak még hozzám hasonló gyűjtögetők.

Az első három kötet Brenda Joyce de Warenne dinasztia sorozatához tartozik ( a korábbi posztban írtam róluk), és jupi jupi Az ellopott menyasszonyt már el is olvastam. Aztán következik két Alessandro Baricco kötet. Szégyen, nem szégyen, bevallom eddig még egyetlen könyvét sem olvastam. A Mr. Gwynt már elkezdtem, és mivel az első negyven oldallal sikerült megfognia, tegnap hazafelé jövet kitérőt tettem egy második kötetér is, és ez a Háromszor hajnalban lett. Szinte az összes magyarul megjelent regénye ott volt, de mivel egyiknek sem olvastam utána találomra választottam (mellesleg az is közrejátszott, hogy vékonyka volt, bár igazából egyik könyvére sem mondhatjuk, hogy túlméretezett lenne). Ugyancsak tegnap csaptam le a Kertész István kötetre (ha már ott jártam). A Regélő Róma ott állt hívogatóan az újdonságok között, és mivel a Botrányok az ókorban című kötetét igazán élveztem, nem sokat töprengtem azon, hogy elhozzam-e vagy sem. Mivel még nem jutottam oda, hogy megvegyem A monogramos gyilkosságokat, örültem, amikor felfedeztem az állományban. Sophien Hannah Poirot történetéről jót is, rosszat is hallottam, ezért izgatottan várom, hogy kiderítsem, melyik tábornak volt nagyobb igaza (bejegyzés itt olvasható). A Brian McGilloway és az Elmore Leonard kötetek is idei megjelenések, és már elég sok krimit olvastam ahhoz, hogy legyen valami fogalmam arról, hogy milyen lehet a Határvidék (egy kis beleolvasás után), ezért nagyobb kíváncsisággal nézek elébe a Gengszterek földjének. Nem emlékszem,  hogy olvastam volna a 20-as 30-as évek Amerikájában játszódó gengsztertörténetet, úgyhogy majd kiderül, hogy mennyire fekszik nekem ez a fajta hard-boiled krimi. Egy korábbi posztban már említettem, hogy elkezdtem olvasni a Q-ügyosztály eseteit, és tetszett annyira, hogy a továbbiakat is beszerezzem, és ez mostanra sikerült is. Remélem őszre a hatodik kötet is fellelhető lesz a könyvtárban, ami amúgy a hónap elején jelent meg, Határtalanul címmel.

Ilyen könyvtári gyűjtemény mellett a saját köteteim valószínűleg egy kicsit háttérbe szorulnak majd, hiszen őket bármikor elő tudom venni, a könyvtáriakat viszont nem lehet a végtelenségig hosszabbítani, sőt van már olyan kötetem is, amelyre vár a következő olvasója, szóval, ha el akarom olvasni, akkor a határidőig kell megtennem, mert ha nem, viszont látásra egy másik alkalommal (vagy megveszem magamnak). És amit meg is tettem a képen láthatókkal.

Az Esti ködök kertje régóta birizgálta a fantáziámat, sok jót és szépet olvastam róla, bár elnézve a méretét nagy elhatározás kell majd, hogy belevágjak. Jó lenne még az év vége előtt elolvasni ( ha nyáron mégsem kerül rá sor), mert megtudtam, hogy a télen érkezik a szerző első regényének - The Gift of Rain - a magyar fordítása is. Egy másik szerző, akivel szintén most fogok ismerkedni, az a 2014-ben Nobel-díjjal kitüntetett Patrick Modiano. Hosszas töprengést követően, és egy kis ajánlásra első könyvként A Kis Bizsura esett a választásom. Azt mondták, hogyha ez tetszeni fog, akkor nyugodtan próbálkozhatok a többi könyvével is, azoknak a története csapongóbb, nem annyira lineáris, és ebből kifolyólag nehezebben befogadhatók. Nos erre kíváncsi leszek. Aztán itt van Philip Kerr és a Berlin Noir sorozatának első része a Halálos március, még egy hard boiled krimi, aminek az angol kiadásával szemezgettem már egy ideje, akárcsak Beatriz Williams Perzselő nyárával. Ez utóbbi megjelenésre a beharangozást követően igencsak sokat kellett várni, remélem a hozzá fűzött reményeim valóra válnak és jó választásnak bizonyul majd. A változatosság kedvéért két ifjúsági regény is bekerült nemrég a szatyromba. Borsa Kata kötete Történetek a Borostyán teázóból nem csak a címével, a tartalmával (Szekeres Jázmin nevezetű pincérnő mesél a tea évszázados történetéről), hanem szépséges megjelenésével is olvasásra csábít. Az Álmatlanságot igazából a keresztlányom miatt vettem meg, még a tavaly kinézte magának, de hát annyi minden mást kapott, hogy ez eddig kimaradt, de mielőtt tovább passzolom majd én is elmerülök az Éjjeljárók paranormális világába. A második kötet is megjelent már magyarul, a harmadiknak a fordítása pedig valamikor a jövő év első felére várható (hosszú az út az angol kézirattól a magyar kötet megjelenéséig). Karen Hawkins új szerző a repertoáromban, ahogy a borítókról is látszik a történelmi romantika a műfaja. A sorozat (mert miért is ne lenne az) amivel ismerkedem a MacLean átok, kissé természetfeletti beütéssel igyekszik hódítani. A Viharos szerelem (ezt már el is olvastam) és a Kockázatos szerelem a második és a harmadik kötet, de nem kell búsulni van még belőle talán kettő. Aki már Cormoran Strike rajongó, az tudja, hogy A selyemhernyó a sorozat második kötete, de én még az elsőt sem olvastam el, szóval akár azt is betehettem volna ebbe a kupacba, mert nyilván nem ezzel fogok kezdeni. Az utolsó a sorban egy megint csak nagy hírverést kapott regény, A lány a vonaton. Ritkán szoktam az ilyen könyvekre ráugrani, de erről sokat olvastam angol oldalakon, blogokon, és tényleg kíváncsi lettem rá, majdnem megrendeltem az angol kiadást, de szerencsére még időben felfedeztem, hogy érkezik a fordítás. Paula Hawkins regényét magáért vettem meg, és nem azért, mert ott díszeleg a borítón, hogy a Hátsó ablak találkozása a Holtodiglannal, Igaz, hogy láttam a filmet, többször is, de a könyvet nem olvastam és nem is szándékozom elolvasni.

Nos, ez az én kis gyűjteményem, ha csak a felét is olvasom el az elkövetkező hetekben, azt hiszem kellemes élményekben lesz részem. Persze az is előfordulhat, hogy olyanhoz kapok kedvet, amelyről itt szó sem volt, vagy akad muszáj elolvasnom újdonság, ami felboríthatja a tervemet. Ha ti is kedvet kaptatok egyik-másik regényhez, akkor hajrá, de azt is megvárhatjátok míg mesélek róluk. Azt nem mondom, hogy mikor lesz, mert az utóbbi idők tapasztalatai alapján nem igazán sikerül tartani az ígéreteimet, de időnként visszanézhettek, hátha éppen a titeket érdeklők közül kerül valamelyik terítékre.