2013. július 16.

J.R. dos Santos: Az isteni formula

Ha emlékezetem nem csal José Rodrigues dos Santos az idei Könyvfesztivál meghívott vendége volt. Annak ellenére, hogy már sok könyve megjelent, én csak nemrégiben figyeltem fel a nevére. Szeretem a rejtélyes, kalandos, misztikus regényeket, és úgy tűnt, hogy dos Santos könyvei olyanok, amelyek érdekelhetnek. Sok helyen olvastam róluk, sőt egyik másik ismerősöm is dicsérően emlegette őket, így amikor alkalmam adódott kölcsönkapni Az isteni formulát gondolkodás nélkül lecsaptam rá. Igazából nem tudom, hogy mit vártam a könyvtől, de most egy kissé csalódott vagyok. Talán túl nagyok voltak az elvárásaim, ki tudja. Azt nem mondhatom, hogy nem tetszett, de nem volt az igazi.

Mielőtt nekilátnánk a történetnek elmondok egy receptet: vegyünk egy egyetemi professzort, egy gyönyörű tudós nőt, egy arab országot, egy titkos kéziratot, egy világhírű tudós nevét, egy emberrablást, egy kis közel-keleti politikát, néhány titkosszolgálatot és katonai szervezetet, egy kis családi drámát, öntsük nyakon egy jó nagy adag csakis a valóságnak megfelelő tudományos adattal, keverjünk hozzá egypár filozófiai és vallási kérdést, és már is megvannak a hozzávalók egy izgalmas, fordulatos, misztikus, elgondolkodtató történet megalkotásához. Sokan és sokféle könyvben alkalmazták már ezeket az alkotóelemeket, ki ilyen, ki olyan sikerrel. Nos J. R. dos Santos is ezt a receptet követte, amikor megírta Az isteni formulát, de véleményem szerint egyik-másik hozzávalót igencsak szűken  mérte. De lássuk a konkrét tényeket.

Tomás Noronha professzor, akinek szakterülete a kriptoanalízis (rejtjelezett üzenetek visszafejtésével foglalkozik), egy napon felkérést kap az iráni Tudományos Kutatási és Technológiai Minisztérium munkatársától, Ariana Pakravan tudósnőtől, hogy segítsen megfejteni egy titkos dokumentumot. A dokumentum címe Die Gottesformel (Az isteni formula), és nem más, mint Einstein egy kiadatlan írása. Ezzel indul útjára J. R. dos Santos könyve, amely során Tomás akaratán kívül belekeveredik az iráni nukleáris válságba, a CIA hatalmi játszmáiba, megtalálja lelki társát, miközben élete nemegyszer veszélyben forog, sőt a végén az idővel kénytelen versenyt futni, ha veszteség nélkül kíván kikerülni a nem éppen neki való helyzetből. Portugáliából Iránba, majd Tibet távoli vidékeire vetődik, hogy megoldja a rejtélyt, és kiderítse, mit értett azon Einstein, hogy „kezében van a legnagyobb robbanás formulája, amilyet még soha nem látott a világ”, és amely felfedezéstől a zseniális tudós is teljesen ledöbbent.

Amikor egy izgalmas könyvet tartok a kezemben, állandóan azt mondogatom magamnak, hogy csak még egy fejezetet, csak még egy oldalt olvasok, és utána leteszem. Azonban sokszor előfordul, hogy éjszakában nyúlóan olvasok, mert annyira magával ragad egy történet, hogy képtelen vagyok kivárni a másnapot, hogy a végére jussak. Nos akármennyire is igyekeztem Az isteni formula sehogy sem volt képes olyan izgalomba tartani, hogy nehezemre essen félretenni. Sőt, napok is elteltek, mire ismét kézbe vettem. Annak ellenére, hogy a könyv alapötlete érdekes volt, a felvetett tudományos/filozófiai kérdések elgondolkodtatóak, maga a cselekmény valahol elveszett, a néha több oldalon keresztül tartó fejtegetések között.

Nagyon idegesített Tomás hiszékenysége és naivsága, amit nem várnék el egy egyetemi professzortól, legyen akármennyire is szórakozott, vagy más területen jártas. A szerelmi szál sem volt számomra meggyőző, persze kellett valami, amivel a markukban tarthatták az emberünket, de nekem az egész életidegennek tűnt.  Nem beszélve a CIA embereiről, meg ahogy az egész helyzetet kezelték. Egyenesen visszataszítóak voltak. Annak ellenére, hogy egy jó cél érdekében cselekedtek, képtelen voltam egy percig is úgy tekinteni rájuk, mint egy olyan hatalomra, amelynek módjában áll megállítani az emberiségre leselkedő gonoszt. A másik dolog ami nem tetszett, igazából borzasztóan zavart, a szövegben hagyott angol szavak a CIA embereinek beszédében. Gondolom, az eredeti kiadásban (portugál) is hasonló lehet, mert nem tudok más magyarázatot, hogy miért maradtak így a fordításkor.

Mint azt már korábban is említettem a regény egy érdekes témát jár körül. A mi végre teremtetett az univerzum, mi célja az emberi életnek, létezik-e Isten csak egy pár az elhangzott kérdésekből, s a rájuk adott válaszok tényleg elgondolkodtatnak. Azt hiszem a legtöbbünk számára ezek nem olyan dolgok, amelyekkel napi szinten foglalkozunk. Kifejezetten élveztem a tudományos/filozófiai részeket, annak ellenére, hogy a suliban a fizika nem tartozott a kedvenc tantárgyaim közé. Ettől függetlenül azonban szeretek néha ilyenekről is olvasni.

A szerző tényleg igyekszik érthetően megmagyarázni a fizika törvényeit, az egyes matematikai képleteket és tudományos elméleteket, persze azt feltételezve, hogy az olvasó rendelkezik egy bizonyos szintű általános ismerettel, és nem teljesen idegenek számára a könyvben elhangzottak. Azt azért nem mondhatom, hogyha valaki legközelebb megkérdezi tőlem, hogy miben áll Laplace-démona, vagy mi az Olbers-paradoxon emlékezni fogok rá, vagy kirázom a kisujjamból a relativitáselméletet, a termodinamika második főtételét, esetleg a határozatlansági reláció elvét. Sőt azt sem ígérhetem, hogy képes leszek kellően értelmes társalgást folytatni a newtoni és a maxwelli fizika közötti különbségekről, de azt elmondhatom, hogy az egész könyvből a tudományos értekezések voltak azok, amelyek a székhez ragasztottak. Persze néha frusztrált voltam egy kissé, hogy az én intelligenciám messze áll attól, hogy megértsem a kvantumfizikát, azon túl, hogy igyekszem az alapok szintjén eligazodni benne, de azért nem adtam fel.

Ha valaki izgalmas kalandokról szeretne olvasni, ebben a könyvben túl sokban nem lesz része. De ha elhagyjuk a krimi szálat, a politikai és katonai kérdéseket, akkor igazából sok érdekfeszítő párbeszédet kapunk tudományos elméletekről, filozófiai és vallási kérdésekről. Akit érdekelnek ezek a dolgok, és képes megérteni is őket nyugodt szívvel belevághat az olvasásba, mert egy felejthetetlen utazásban lesz része.
Azt nem tudom, hogy Az isteni formula a szerző hányadik könyve, de nem szeretnék csak ebből az egyből messzemenő következtetéseket levonni, és kijelenteni, hogy ezen kívül nem akarom a többi könyvét is elolvasni, mert ez nem igaz. Már csak azért is megnézegetem a többi könyvét, hogy összehasonlítási alapom legyen.


Kiadó: Kossuth Kiadó
A mű eredeti címe: A Fórmula de Deus
Fordító: Nagy Viktória
Kiadás éve: 2010
Terjedelem: 510 oldal