2013. július 1.

Nem csak az eső volt bőséges júniusban

Kép innen
Egy kissé ijesztő belegondolni, hogy már az év második felét tapossuk. Hihetetlen milyen gyorsan repülnek a hetek, és ismét azon kaptam magam, hogy itt az idő egy kis beszámolóra.  Nézem az előttem felhalmozott könyvkupacot, és csak arra tudok gondolni, hogy te jó ég, ez megint mind én voltam, és még visszafogtam magam. Persze lehet kifogásokat keresni, hogy ajándékba vettem a páromnak,  hogy Könyvhét volt (ez a legjobb kifogás), hogy voltak akciók (egyszerűen lehetetlen volt ellenállni), hogy csak úgy besétáltam egy outletbe (ember legyen a talpán, aki onnan egyetlen szerzemény nélkül képes kisétálni), de akkor is sikerült ismét túlszárnyalni magam. Ha az év végén majd rangsorolom a hónapokat a vásárolt könyvek száma alapján, biztos, hogy június előkelő helyen fog végezni. De hagyjuk a szószaporítást és csapjunk a könyvek közé, mert ez a poszt is hosszúnak ígérkezik. Azon gondolkoztam, hogy érdemes-e ketté szedni a beszámolót, de végül arra a következtetésre jutottam, hogy akit érdekel, hogy milyen újdonságokkal gyarapodott a könyvtárunk az elmúlt hetekben, az úgy is mindkét posztot elolvasná, úgyhogy maradok az egynél.

Pár héttel korábban írtam egy bejegyzést, hogy talán milyen könyveket fogok beszerezni a Könyvhéten, így a júniusi könyvszerzeményi beszámolómat a Könyvhéttel kezdem.

A tapasztalat, mely szerint ritkán veszem meg azt, amit eltervezek, idén is helytállt, hiszen a felsorolt „talán könyvek” közül csak kettő került a kosaramba. Nyilván, hogy egy sorozatot nem lehet a második könyvvel kezdeni, na jó lehet, már aki szokta, de az nem én vagyok, szóval egyértelmű volt, hogy Nellie Bly-al is az első nyomozása alkalmával fogok megismerkedni, de ha már ott álltam a stand előtt és ott virított mind a két kötet nem tehettem meg, hogy csak az egyiket hozom el.  A gyilkosság alkímiája és A gyilkosság illúziója voltak az első beszerzéseim, és ezzel le is zárult a lista alapján történő vásárlás. 

Aztán kezdetét vette a bolyongás a standok között hátha felfedezek olyasmit, ami addig elkerülte a figyelmem, mennyiért lehet beszerezni az áhított kiadványokat, találok-e kedvemre való könyvet az akciós dobozok vagy polcok kínálata között. Ilyen helyen akadtam rá Theresa Revaytól A muranói üvegműves lányára, valamint Andrew Davidsonnak A vízköpőjére. Ez utóbbi  magyar megjelenése annak idején valahogy elkerülte a figyelmem, mert nálam még az angol kiadás szerepelt a várólistán.
Itt tartottam a zsákmány mennyiségét illetően, amikor megeredtek az ég csatornái. Szerencsére még időben sikerült megfelelő fedél alá kerülni, így szárazon megúsztuk a vihart, és már nagyon vártam, hogy visszamenjek és folytassam a bóklászást. 
Nem terveztem, hogy megveszem Jane Austen második nyomozását, mert az elsőnek az elolvasása is még váratott magára, és fennállt a lehetőség, hogy esetleg nem fog tetszeni, de végül megelőlegeztem a bizalmat Stephanie Barronnak és megvettem A titokzatos tiszteletest. Időközben elolvastam Az udvarház rejtélyét, és még tetszett is, úgyhogy visszatekintve, jó döntést hoztam, amikor beszereztem a második könyvet. Szerencsétlenségemre Mary Robinette Kowal Tünékeny illúziókja pont a Barron könyv mellett állt a standon, és bár nem szoktam bűbájos könyveket olvasni, ez a borító nem hagyta, hogy továbbmenjek nélküle. Nos, csak reménykedem, hogy nem fog csalódást okozni.
A könyvhét nemcsak a felnőtt, hanem a gyerek irodalomról is szólt, ezért nehéz lett volna úgy búcsút venni tőle, hogy kihagyjuk ez utóbbinak a feltérképezését. És ha már térképeztünk, akkor választottunk is. Remélhetőleg egy napon majd a gyerek is annyira fog örülni neki, élvezettel forgatja és olvassa A kalóz nagypapa történeteit, mint ahogy mi tesszük ezt felnőtt fejjel. A kortárs magyar szerzők tollából kikerült meséket Rubik Anna rajzai tették még vonzóbbá.
Amikor másodszor zúdult nyakunkban a vízözön, és ott álltam dideregve, vizesen az egyik stand fedezékében, magamhoz szorítva a kincseimet, hogy legalább őket óvjam a természet elemeitől, úgy döntöttünk, hogy elég volt, és hátra hagyva a sokadalmat elégedetten hazafelé vettük az irányt.

Aki ritkát vásárol könyveket, vagy nem is szokott, az el sem tudja képzelni, hogy a fentiek után még képes voltam egyetlen könyvre is anyagi áldozatot fordítani. Igazából csak bámészkodni tértem be a líra könyvoutletbe, felmérni miben változott a kínálat utolsó ottlétem óta, de nem sikerült ennyivel beérni.  Az almamag íze azóta várólistás nálam, hogy olvastam róla, így nem tétováztam, amikor megláttam. Sok ismerősöm dicsérte a Tündérkrónikákat, de hosszú időnek kellett eltelnie, hogy végre rászánjam magam: egy kötetet elolvasok, lássam mitől döglik annyira a légy! De ez is elérkezett, így aztán Hagena könyve mellé betettem a Keserű ébredést is.

Aztán jött a párom névnapja. Szereti a krimiket, az összes megjelent Nesbot megvettem már neki, és mivel elég sokszor szóba kerültek közöttünk Henning Mankell könyvei, jó ötletnek tűnt Wallander első nyomozása A gyilkosnak nincs arca, amit egyébként már én is elolvastam.

A bookdepository.com az egyik kedvenc weboldalam, ahonnan rendelni szoktam az angol könyveket. Igyekszem szemfüles lenni, és olyankor csökkenteni a várólistán sorakozó könyvek számát, amikor kedvezményesen tudok hozzájutni egy-egy áhított példányhoz. Arra most inkább nem gondolnék, hogy miközben 3-al csökkentettem a listámat, előtte mennyivel növeltem, szóval, amit ebben a hónapban a postás szerencsésen kiszállított: Elizabeth Chadwicktől a Lady of the English, Jude Morgantól The Taste of Sorrow, és Barbara Pymtől az  Excellent Women.


Itt vége is lett volna a beszámolómnak, hogyha a hónap utolsó napjaiban bele nem botlok többek között az Európa Kiadó könyveire vonatkozó kedvezményre (40%), amit képtelen voltam kihagyni. Úgy vártam a futár érkezését, mintha karácsony lett volna, és az érzés, amikor kibontottam a csomagot … íme a lista:
Agatha Christie: A barna ruhás férfi – ideje megismerkedni Christie más hőseivel is Poirot és Miss Marple személyén kívül
Emily Arsenault: Az eltört teáspohár – ezzel az intellektuálisnak nevezett krimivel már megjelenése óta szemezgettem
Susana Fortes: Robert Capára várva – aki egy kicsit is járatos a haditudósítás világában, annak nem kell bemutatni Robert Capa született Friedmann Endre Ernő nevét, sem hírnevét
Ford Madox Ford: A jó katona – utoljára 50 évvel ezelőtt jelent meg a könyv magyarul, én most fedeztem fel nemrég a szerzőt, és örömmel töltött el, hogy nem angolul kell elolvassam, bár kétségtelen minden mű eredetiben a legtökéletesebb, remélem remek magyar fordításnak nézek elébe; amúgy csodaszép a borítója, mintha csak egy napló lenne
A csomag két utolsó darabja nem az Európa Kiadótól származik, de ha már rendeltem, gondoltam ezek még csak-csak beleférnek:
Henning Mankell: Riga kutyái – Wallander második nyomozása
Neil Gaiman: Óceán az út végén – nagy várakozás előzte meg Gaiman új könyvét, ezzel mi sem voltuk másképp, nos a várakozásnak vége, jöhet az élmény.



Nem tudom, hogy érdemes-e felelőtlen kijelentést tennem, de ettől eltekintve, azt hiszem júliusban tényleg igyekszem majd visszafogni magam.