2013. július 23.

Gordianus, a Nyomozó (III.)

Rég írtam az ókori nyomozóról, az új olvasmányaim mellett lassan haladtam a történetek felfrissítésévél. Most, hogy mindeniknek a végére értem, itt van a harmadik, és egyben utolsó rész, amelyben felelevenítem Gordianus eseteit.

Gordianussal utoljára Kr. e 52-ben találkoztunk, amikor Clodius halála ügyében nyomozott. Ez volt a Gyilkosság a Via Appián. A következő kötet, a Rubicon, már Kr. e. 49-ben a polgárháború kitörésekor játszódik. Caesar hatalmas seregével elindult Róma felé, Pompeius a menekülést fontolgatja. Ezekben az amúgy is nehéz időkben Gordianus a saját kertjében fedezi fel a Nagy Vezér szeretett unokatestvérének, Numerius Pompeiusnak a holttestét. Az eset kellemetlen fényt vet rá, hiszem köztudott, hogy örökbefogadott fia, Meto, Caesar egyik bizalmi embere. Emiatt Pompeius gyanakvóan tekint Gordianusra, és mielőtt elhagyja Rómát, rákényszeríti, hogy a gyilkos nyomába eredjen. Túszként magával viszi Gordianus vejét, Davust. Hogy megmentse a veje életét, Gordianus kénytelen a Nagy Vezér akarata szerint cselekedni. A szálak politikai körökbe, valamint Pompeius táborába vezetnek. Gordianus útra kel Brundisium felé, ahol Caesar és Pompeius seregei készülnek az ütközetre. Nemcsak a mindent eldöntő csatát kell túlélnie, hanem Pompeius haragját is, amikor felfedi unokatestvére halálának rettenetes titkát.


Caesar és Pompeius hatalomért vívott csatája tovább folytatódik az Eltűnt Massiliában című kötetben. Caesar csapatai egy részével Hispániába vonult, hogy leszámoljon Pompeius légióival. Hátramaradt seregei Massilia falait ostromolják, mert a Pompeiushoz hű város megtagadta a városkapuk kinyitását. Ide érkezik Gordianus is, veje, Davus oldalán, hogy megkeresse nyomtalanul eltűnt fiát, Metót. Mikor végre bejutnak az ostromlott városba, szemtanúi lesznek egy fiatal nő halálának. A körülmények azonban nem egyértelműek: öngyilkos lett, vagy akarattal taszították a mélybe az Áldozati Szikláról? Nemsokára Gordianus felkérést kap, hogy kiderítse ki volt a fiatal nő és mi is történt valójában. Mire teljesíti megbízását, arra is fény derül, hogy mi lett a fiával. A megtapasztalt csalás, a hazugság, az árulás, ami mások számára nem csak eszköz egy magasztos cél eléréséhez, hanem maga a cél, Gordianust, aki akkor is az igazság kiderítésén fáradozik, amikor már semmi értelme, élete legnehezebb döntésére kényszeríti.

A Proféciák köde ismét Rómában találja Gordianust. Kr. e 48-ban vagyunk. Míg Caesar és Pompeius tovább folytatják véres harcukat a birodalom távoli szegletében, Róma lakói egyre veszélyesebb napokat élnek. Gyakori a kémkedés, megvesztegetés, árulás, nyerészkedés, és egyéb üzelmek. Gordianus egy titokzatos jósnő, Kasszandra ügyében kezd el nyomozni. A gyönyörű fiatal lány halála rendkívüli megrázkódtatás számára, és nem nyugszik, míg az ügy végére nem jár. Ha korábbi nyomozásai során betekintést nyert a római politikát alakító hatalmas férfiak köreibe, ez alkalommal eljött az idő, hogy eljusson Róma legelőkelőbb házainak úrnőihez.  Terentia (Cicero felesége), Antonia (Marcus Antonius felesége), Cytheris (Marcus Antonius szeretője), Fulvia (Clodius özvegye), Fausta (Sulla, a volt diktátor lánya, és a száműzött Miló felesége), Calpurnia (Caesar felesége), valamint Clodia (a meggyilkolt Clodius testvére) mind-mind kapcsolatba került Kasszandrával. Mi késztette ezeket a kiemelkedő asszonyokat, hogy szóba álljanak a Forumon bóklászó sokak által őrültnek tartott jósnővel? Köztük keresendő a lány gyilkosa? Kasszandra tényleg látta a jövőt, vagy csak színlelt? Kinek és miért állt útjában? Mi késztette a száműzött Milót, hogy visszatérjen Rómába? Milyen szerepe volt a dolgok alakulásában Marcus Caeliusnak? Ezekre a kérdésekre keresi Gordianus a választ, miközben a háttérben a pharszaloszi csatánál Róma jövője látszik eldőlni.

A Caesar ítélete a fáraók földjére kalauzolja az olvasót, az időpont még mindig Kr. e. 48., amikor nyilvánvalóvá válik, hogy a köztársaság bukása immár elkerülhetetlen. Pompeius a Pharszalosznál elszenvedett vereségét követően megpróbál partra szállni a Nílus Deltájában. Caesar a nyomában van, de ugyanakkor nyugtalan a Kleopátra és Ptolemaiosz közötti harc miatt, amely Róma sorsára is kihatással lehet. A már visszavonult Gordianus is Egyiptom felé hajózik. Alexandriai származású feleségének, Bethesdának, meggyőződése, hogy betegségére csak a Nílus szent vizében való megmártózás jelenthet gyógyírt.  Gordianus útja először Pompeius, majd Caesar útját keresztezi, és mindkét alkalommal rettegnie kell az életéért. A munka azonban a fáraók földjén is utoléri. Ismét szüksége lesz éleslátására, kitartására és nyomozói tapasztalatára, hogy bizonyítani tudja fia, Meto ártatlanságát.

A Caesar diadala Kr. e 46-ban játszódik, és alig pár nap eseményeit örökíti meg. A polgárháború véget ért, Pompeius halott, Egyiptomban Kleopátra kormányoz a római légiók segítségével, a Római Birodalom békés és nyugalmas jövő felé tekint. A hatalom a diktátorrá választott Caesar kezében összpontosul, aki hosszú idő után visszatér Rómába, hogy részt vegyen a győzelmei tiszteletére rendezett négy diadalmeneten. Calpurnia, Caesar felesége, szentül hiszi, hogy valakik gyilkos összeesküvést terveznek a diktátor ellen. Miután Gordianus halálhíre terjedt a városban a Nyomozó egyik barátját bízta meg, hogy a dolgok végére járjon. Időközben azonban Gordianus is hazatért, és amikor barátját holtan találják, kénytelen elfogadni Calpurnia felkérését, hogy nyomozzon a Caesar elleni merénylet ügyében, valamint találja meg barátja gyilkosát.  Miközben megpróbálja felgöngyölíteni barátja utolsó napjait, a már hatvanas éveit taposó Gordianus útja a római elit néhány tagjához, és Caesar börtöneiben sínylődő, kivégzésüket váró elítéltekhez is elvezet. Féltékenység, kapzsiság, büszkeség, intrika – bármely motivációul szolgálhat a gyilkosságra, és Gordianusnak nincs sok ideje, hogy kibogozza a szálakat, mielőtt a negyedik diadalmeneten végzetes kimenetelű esemény történne.