2013. november 8.

Angela Thirkell: High Rising

Angela Thirkell (1890-1961) a 20. század első felének angol írógárdájához tartozik. 1890-ben született Londonban, Angela Margaret Mackail néven egy művelt család gyermekeként. Apja John William Mackail költészetet tanított Oxfordban. Edward Burne-Jones preraffaelita festő volt az anyai nagyapja, és ugyancsak anyai ágon rokoni szálak fűzték Rudyard Kiplinghez, valamint Stanley Baldwinhoz. Két sikertelen házasságából négy gyermeke született, második férjével egy ideig Ausztráliában élt. Már az 1920-as években foglalkozott újságírással, de első könyve csak 1931-ben jelent meg Three Houses címmel, egy memoár, amelyben boldog gyermekkorának éveit meséli el. Munkássága többnyire romantikus, humoros, néhol szatirikus regényeket ölel fel, de írt gyermekkönyvet, életrajzot, három önéletrajzi ihletésű, sőt egy történelmi regényt is. Az írás jelentette a megélhetést a családja számára. Egymás után írta a regényeit, azonban a gyorsaság néha a minőség rovására ment. Ettől függetlenül volt közöttük jó pár gyöngyszem is.

Regényei nagy része az Anthony Trolloptól kölcsönzött mitikus Barsetshire megyében játszódnak. Ezekben életre kel a tipikus angol vidék az első világháborút követő években, amikor a viktoriánus és az Edward-korra annyira jellemző fülledtség és komolyság lassan felengedett. De második világháború embert próbáló évei is terítékre kerülnek regényeiben, sőt figyelemmel kísérhetjük a közösségnek a háború utáni világba való beilleszkedését is. Történetei többnyire a felső középosztály életét örökítik meg, akik, bár korábbi életvitelük valamelyest megváltozott (többségük elkezdett dolgozni és már nem ostobaságokkal mulattatják az idejüket), még mindig nagy házakban élnek és szolgálóik is vannak. Problémáik a vidéki élet lakóira jellemzőek, nehezen fogadják be az idegeneket, főleg, ha azok viselkedése nem felel meg a társadalmi elvárásoknak, viszálykodnak egymással, romantikus ambíciókat dédelgetnek, társasági összejöveteleken vesznek részt, ahol mulatságos szóváltásokba keverednek. Egy rég letűnt világ részesei lehetünk, amely annyira nem mozgalmas, de tele van apró örömökkel.

A High Rising a Barsetshire regények közül az első, bevezet minket a falusi közösség életébe, megismertet a jellegzetes karakterekkel, karakter típusokkal, akik a későbbiekben visszatérő szereplői lesznek az írónő könyveinek, és ezáltal éveken át nyomon követhetjük életüket, kapcsolataik alakulását.

Ebben a történetben a központi szerep a boldog özvegynek, Laura Morlandnak és baráti körének jut, akik High Rising, illetve Low Rising lakói. Karácsony tájékán kapcsolódunk be az eseményekbe, amikor Laura úgy dönt, hogy az ünnepeket féktelen kisebbik fiával, Tonyval, a család vidéki otthonában tölti.

Barátai és szomszédai érdekes figurák, ki-ki a maga módján egyedi, de Laura így kedveli őket. Ott van az író, George Knox, a régi családi barát, valamint eladósorba került lánya Sybil, aki iránt Laura valóságos anyai érzéseket táplál. Az önfeláldozó Miss Todd, aki beteg anyja ápolásának szenteli életét, és inkább hobbinak, mint pénzkeresetnek tekinti a Laurának végzett munkát. Adrian Coates a londoni ügynök sem egy mindennapi figura, ahogy Amy Birkell sem, Laura barátnője és egyben Tony iskolájának igazgatónője. A vidéki élet elmaradhatatlan orvosa itt az empatikus Dr. Ford személyében ölt testet. Ott van a jószívű, de pletykás házvezetőnő, Stoker, aki kemény kézzel és határozottan vezeti Laura háztartását. A felsorolásból nem hagyhatom ki a minden gond és baj forrását, a fiatal Miss Greyt, George Knox új titkárnőjét. Ő a kívülálló, az el nem fogadott idegen test, akinek jelenléte és ténykedése felkavarja a vidék nyugodt életét, sőt veszélyezteti a falu kényes társadalmi felépítését.

Gondolhatjátok, hogy Laura elképzelése a karácsonyt és az újévet illetően nem éppen a tervek szerint alakul, hiszen szembe találja magát egy kényes helyzettel, amelyre mindenki tőle vár megoldást.

A baj, mint már említettem Miss Grey, akinek feltett szándéka megszerezni a kissé szórakozott, egocentrikus, de annál gazdagabb írót. Szemtelenül és fondorlatosan igyekszik átvenni a hatalmat George háztartása felett, távol tartani őt a barátaitól, elérni, azt hogy nélkülözhetetlen legyen, és így elkerülje, hogy megváljanak a szolgálataitól. Mesterkedései mindenki számára nyilvánvalóak, kivéve Mr. Knoxot, aki semmit sem tudatosít ebből, sőt viselkedésével akaratlanul is Miss Grey kezére játszik. Mivel nem szeretné megbántani fiatal titkárnője érzéseit, minden javaslatára beleegyezését adja, észre sem véve, hogy ezzel másoknak okoz bosszúságot és szomorúságot.

A kis közösség lakói egyöntetűen azon a véleményen vannak, hogy Miss Grey veszélyes Mr. Knoxra, azon felül pedig egyáltalán nem hozzávaló. Azt remélik, hogy az okos Laura, a régi és hűséges barát, képes lesz megmenteni George-ot ennek a számító nőnek a karmai közül.

Valahol érthető a közösség felháborodása, hiszen a falú lakói egy olyan társadalom tagjai, amelyben mindenki kétséget kizáróan tudja, hogy hol a helye, azonban Miss Grey erről elfeledkezik. Viselkedése, hogy megpróbálja ráerőszakolni magát munkaadójára, sőt annak barátaira csakis nemtetszést és felháborodást válthatott ki. Nyilván az ő szemszögéből tekintve, ő csak boldogulni szeretett volna. Egy biztos és gondtalan jövőt látott Mr. Knox személyében, és nem válogatott a módszerekben, hogy elérje célját, egy olyan korban, amikor nem volt egyszerű fiatal egyedülálló nőnek lenni. Vagy sikerült megszerezni a kevés női állások egyikét, vagy a családja jóindulatában bízott, vagy férjhez ment. Miss Grey az utóbbit szerette volna elérni, de nem számított az elutasító erőre, amivel szembe találta magát.

A történet magja a Miss Grey ellen indított hadjárat ugyan, de közben bepillantást nyerünk a kis közösség lakóinak életébe. Bár látszólag mindenki elégedett a sorsával, a felszín alatt titkos álmok és vágyak rejtőznek, remények, és a boldogság utáni sóvárgás érzése. Egyedül talán Laura a kivétel ez alól. Őt az érdekli, hogy megmentse legjobb barátját egy katasztrofális lépéstől, sikeresen összeboronálja a fiatalokat, és haladjon legújabb regényével. Nem mellesleg ott van még Tony is, aki bizony jóval kezelhetetlenebb, mint bátyjai voltak hasonló korukban.

Nagyon élveztem Laura karakterét. Egy talpraesett, gyakorlatias középkorú nő, aki futószalagon gyártott regényeivel keresi a kenyerét. Ezek messze állnak ugyan a magasröptű irodalomtól (ezzel ő maga is tisztában van), de az évek alatt sikeresen megalapozták hírnevét. A Madam Koska (egy ruhaszalon tulajdonosnője) rejtélyes esetei sorozata szolid olvasóközönséget tudhat magáénak, akik mindig érdeklődéssel várják, hogy a ruhaszalon milyen újabb rejtélyekbe bonyolódik. Férje halálát követően a kényszer vitte rá, hogy az újságcikkek után regényeket írjon, mert négy fiúgyermekről kellett gondoskodjon:

„It’s not highbrow. I’ve just got to work, that’s all. You see my husband was nothing but an expense to me while he was alive, and naturally he is no help to me now he’s dead, though, of course, less expensive, so I thought if I could write some rather good bad books, it would help with the boys’ education.”

Amit nagyon szerettem benne, hogy abszolút elégedett az életével, és nagyra tartja függetlenségét. Egy modern nő, aki autót vezet, sikeres a szakmájában, munkájával elérte, hogy a Londoni lakás mellett vidéki házat is fenntartson, van házvezetőnője, és amire igazán büszke, hogy bár félállásban, de egy titkárnő is a rendelkezésére áll (Miss Todd). Annak is tudatában van, hogy igazán elkényeztette legkisebb fiát, sőt beismeri, hogy  hozzá már nem volt annyi türelme, mint testvéreihez, és inkább utána engedett, főként, hogy Tony alig volt pár hónapos amikor a fiúk apja meghalt. Néha szétszórt, a frizurája sosem tökéletes mert folyton elhullatja rakoncátlan fürtjeit összetartó csatjait, a kényes helyzetekben sem veszti el humorérzékét, erős jelleme ellenére lágyszívű, és kedves.

Tony, volt a másik kedvenc karakterem, nagyon vicces kisfiú, kissé egocentrikus és elkényeztetett ugyan, de még így is szerethető. Be nem áll a szája, megszállott rajongója a vasúti modelleknek, órákon át képes ezekről beszélni bárkinek, aki hajlandó meghallgatni. Imádja a kutyákat, főleg, ha hagyják, hogy a vasútmodelljén szállítsa őket. Én nagyon élveztem, teljesen úgy viselkedett, ahogy egy korabeli kissráctól elvárható volt. Valószínű, hogy karakterének megrajzolásához az írónőnek saját fiai is szolgáltattak ihletet. Sokszor jó szándékai katasztrofális eredményekhez vezetnek, de mindig kivágja magát szorult helyzetéből. Van egy kis haverja, aki szintén vasúti modell rajongó, Wesendoncknak hívják, de Tony csak Donkeynak szólítja.  Amikor meglátogatja őket High Risingban egy kis bőrönd ruhával, és egy nagy bőrönd vasúti sínnel és járművel érkezik. A két kisfiú teljes ellentétei egymásnak, Tony basáskodó, Donkey meg csendes természetű, de tökéletes egyetértésben vannak szenvedélyüket illetően. Kíváncsi vagyok, hogy milyen életet szánt neki az írónő a későbbiekben.

Angela Thirkell stílusában nagyon hasonlít Barbara Pymhez. A regényre nem az a körömrágós izgalom jellemző, de a sziporkázó párbeszédekkel és a szellemes írói észrevételekkel kellemes kikapcsolódást nyújt, annak, aki szeret visszatérni egy letűnt világ díszletei közé. A történet végére sok szereplőnek megváltozik az élete, tanúi lehetünk néhány baráti és romantikus kapcsolat alakulásának, csalódásoknak, és fájdalmaknak. A High Rising egy társadalmi vígjáték, ami közel hozza egy közösség életét, problémáit, gondolkodásmódját, amellyel nem minden esetben értünk egyet, sőt néhol idegennek hat, de ha szem előtt tartjuk, hogy azokban az időkben más társadalmi normák voltak érvényben, mint amelyekben mi felnőttünk, akkor igen is hétköznapi.

A regény felüdülést jelentett a sok természetfeletti és paranormális elemeket, a fantasztikus és mitologikus lényeket felsorakoztató olvasmányaim után (ez utóbbiakról még várat magára a bejegyzés). Biztos, hogy még olvasni fogok az írónőtől, már felkerültek a további Barsetshire regények a várólistámra, majd igyekszem idővel beszerezni őket. Nagyon tetszik a könyv borítója, ez egy újabb kiadás, ami 2012-ben jelent meg a Virago Press gondozásában, a Virago Modern Classics sorozatban. További kötetek megjelentetése is  várható, és azoknak is aranyos borítóik lesznek.

Angela Thirkell (1890-1961)


A mű címe: High Rising
Szerző: Angela Thirkell
Kiadó: Virago Press Ltd, London
Kiadás éve: 2012
Terjedelem: 278 oldal