2013. november 15.

Maggie Stiefvater: The Raven Boys - A Hollófiúk (Holló ciklus 1.)

Van, hogy egy könyv már a megjelenése előtt megragadja a képzeletünket, és addig nem ereszt, míg kézbe nem vesszük. Így jártam Maggie Stiefvater könyvével, A Hollófiúkkal. Tudom, hogy az írónő egy másik sorozata a Mercy Falls farkasai nagyon sok hazai rajongót szerzett neki, de az én érdeklődésemet ez az új sorozat ragadta meg. Megfogott a borítója, a címe, és bár a fülszöveg alapján nem igazán tudtam eldönteni, hogy mire számítsak, én akkor is kíváncsi voltam rá. Most, hogy már a végére értem elmondhatom, hogy pozitív csalódás volt. Az elején egy kissé döcögősen indult ugyan, elég sokat kellett várni, hogy ténylegesen történjen más is azon kívül, hogy ismerkedünk a két táborral (Blue és környezete, valamint a Hollófiúk), és a kutatás történelmi hátterével, de amikor a két szál végre összeért, és a szereplők közös porondon léptek fel, akkor már engem is beszippantott.

Mivel néhány héttel ezelőtt olvastam, egy kicsit nehezebb lesz írni róla, mintha közelebbi lenne az élmény, de próbálom összeszedni a gondolataimat, és spoiler mentesen írni.

Ha egy mondatban kellene összefoglaljam a könyv tartalmát, akkor azt mondanám, hogy egy kalandos kutatás a múlt árnyai után, abban a reményben, hogy előkerül Glendower, a legendás wels király nyughelye. A legenda szerint a király nem halt meg, csak alszik, és aki megtalálja és felébreszti, az jutalomra számíthat. Ez a történet magja, de senki ne gondolja azt, hogy a kötet végére mindent tisztán fog látni. Az írónő négy kötetesre tervezi a sorozatot, úgyhogy bőven lesz ideje csűrni-csavarni a dolgokat, és teret adni a fantáziájának.

A Hollófiúk inkább csak felvezeti az egész történetet (ezért nem kevésbé élvezhetővé, bár nem annyira pörgős, ahogy elvártam), amit átjár a mágia, és körbeölel a jóslatok misztikus világa, borzongató és megmagyarázhatatlan jelenségeknek leszünk tanúi, hallunk titkokról és elrejtett bűnökről, de kiderül, hogy sokkal többről van szó, mint kincskeresésről, és kalandvágyó fiatalokról. Álmok, remények vezérlik szereplőink cselekedeteit, miközben megtapasztalják a barátság, a kitartás, a bizalom, az árulás, a fájdalom és persze a szerelem érzését. Mindezt a virginiai Henrietta és környékének különös világában, egy még különösebb rejtély után kutatva.

Itt él a tizenhat éves Blue Sargent, a Róka utca 300. alatt álló égszínkék házban, anyja (Maura Sargent), Orla (Blue idősebbik unokatestvére), Persephone és Calla, (Maura két legjobb barátnője) társaságában. Egy nagy boldog család. Ami kissé különcé és különössé teszi őket, hogy mindnyájan Látok (jóslásokkal foglalkoznak), kivéve Bluet, akire ebben az illusztris társaságban a kakukktojás szerep jutott. Az ő adottsága csupán annyi, hogy jelenlétével növelni tudja mások látnoki tehetségét. Egy ilyen családdal a háta mögött elkerülhetetlen, hogy semmit se tudjon a sorsáról. Már gyermekkorában megjósolták neki, hogyha megcsókolja a szerelmét, az illető meghal. Oly sokszor hallotta ez a kijelentést, hogy idővel már nem is foglalkozott vele, csak élvezte a gyermekkorát, még akkor is, hogyha nem éppen szokványos környezetben nevelkedett. Azonban amikor mostoha nagynénje, Neeve megjelenik a házuk küszöbén és kijelenti, hogy Blue nemsokára szerelmes lesz, gondolatai akaratlanul is a régen elhangzott jóslat felé vándorolnak. Igazából még ekkor sem tulajdonít neki túl nagy jelentőséget (hiszen közel s távol egyetlen fiú sincsen, aki iránt bármit is érezne, erről ő maga gondoskodott), csak hogy Szent Márk éjszakáján, olyan élményben lesz része, ami alaposan felkavarja az állóvizeket. Ez az az éjszaka, amikor az egy éven belül elhalálozok szellemei megjelennek. Blue évekig állt anyja mellett ezen az éjszakán, de soha nem látott senkit, nem úgy ez alkalommal, amikor egy segítséget kérő fiú elmosódó alakja válik láthatóvá számára. Ennek akár örülhetne is, hiszen végre ő is megtapasztalja azt, amire mindig is vágyott, de a találkozás egy sokkal komorabb jövő lehetőségét villantja fel: a nem Látó csak két okból láthat szellemet ezen az éjszakán, ha ő a fiú igaz szerelme, vagy ő ölte meg.  Tekintettel az évekig belesulykolt jóslatra egyik kilátás sem túl biztató.

Ideje vetni egy pillantást a másik félre is. Henrietta nemcsak Blue szülővárosa, de itt található az Aglionby nevű elit magániskola is. Gazdag szülők elkényeztetett csemetéinek akadémiája, akik menő járgányokban, trendi cuccokban, pökhendi és sznob magatartásukkal róják a városka utcáit. Ők a Hollófiúk, akiket Blue világ életében elkerült, mert tudta, hogy semmi jó nem származhat a velük való kapcsolatból. Ezt könnyű volt betartani, míg távolról sem keresztezték egymás útját.

 Kartonált US kiadás
A négy Hollófiú, aki minket érdekel az III. Richard ''Dick'' Campbell Gansey, Adam Parrish, Ronan Lynch és Noah. A négy haver négy különböző személyiség, mindenki valamilyen tragédiával a háta mögött, ami mély nyomott hagyott bennük, és ami igencsak meghatározza magatartásukat és életszemléletüket.  Különös egy csapat, mert összetartanak és kiállnak egymásért, de mindenkinek meg van a saját kis féltve őrzött titka, és egyéni motiváltsága, hogy miért teszi azt, amit.

Gansey személye fogja össze a csapatot, kitűnő vezetői képességekkel rendelkezik. A jóképű, gazdag és okos srác egy narancssárga Camarróval jár, mindig mentaillat lengi körül, és egy elhagyatott gyárépületben lakik, ami igencsak menő, a suli kollégiumához képest Lakótársai Ronan és Noah. Pénzt és időt nem kímélve évek óta kutat Glendower sírja után. A kutatásai vezették Henriettába, és így került az Aglionby akadémia falai közé, ahol hűséges barátokra lelt. Nem a pénzük alapján ítéli meg az embereket, és nem szereti, ha származása és gazdagsága miatt őt magát beskatulyázzák. Igyekszik laza, normális és közvetlen lenni, de vannak helyzetek, amikor neveltetése felülkerekedik igyekezetén, és a környezete egészen mást lát benne, mint amilyen valójában. Ebből akadnak néha félreértések, de amikor közelebbről megismerjük kiderül, hogy jó fej srác, kedves, eltökélt, a gazdagságát számára fontos dologra fordítja, szeretne valami maradandót hagyni a világra, vannak elvei, kiáll a barátai mellett, és mindig ott van, amikor szükségük van rá.

Ronan a másik gazdag fiú, ő a családja fekete báránya. Árva, két testvére van, egy öccse, akivel csak hétvégenként találkozik a templomban, meg egy bátyja, akivel egyáltalán nem értenek szót, sőt néha verekedésig fajulnak közöttük a dolgok. Elég ellentmondásos személyiség, sötét titkok, és mély sebek hordozója. Egy korábban átélt trauma teljesen megváltoztatta, és nehezen birkózik meg az átélt veszteség érzésével. Az elfojtott érzelmei az erőszakosságában törnek felszínre. Kedvességet leginkább egy kis hollófióka iránt mutat, akitől soha nem válik meg, és akit Láncfűrésznek keresztelt, de hűséges a barátaihoz. Semmi iránt nem mutat túl nagy lelkesedést (éppen emiatt a sulival is problémái akadnak), de ez hozzátartozik a magáról kialakított képhez, ugyanakkor az érdektelenségének őszintesége megkérdőjelezhető, mert tud ő, amikor akar. Nehéz eligazodni viselkedésén, hallgatásával leginkább zavarba hozza az embereket. Az egyetlen, aki immunis rá az Gansey, aki megfogadta, hogy vigyáz rá, szót ért vele, és képes kezelni a kitöréseit. Egy fényes antracitszürke cápaorrú BMW-t vezet.  Kezdetben számomra nem volt túl szimpatikus, de a könyv végére fordult a kocka, kiderül, hogy furcsa titkokat rejteget, és ha jól értelmeztem az ő személye körül fognak bonyolódni az események a következő kötetben.

Adam, a szegény fiú a csapatban, ő ösztöndíjasként tanulhat az Aglionbyba. Karcsú, magas, szőkés barna haja féloldalasan hull szép csontozatú napbarnított arcába – olyan, mint egy „szépia fotó”. Mindig igyekszik a jó megjelenésre, és csak az alapos szemlélő veszi észre, hogy egyenruhája másodkézből való. Végtelenül büszke, a saját erejéből szeretné felverekedni magát a gazdagok világába, kijutni a szegénységből, erőszakos apja karmai közül, és közönyös anyja közeléből. Imádja az autókat, egy szerelőműhelyben dolgozik, ő az, aki kezelésbe veszi Gansey Camarróját, amikor lerobban. Bár szereti a barátait, mélyen a szívében irigyli a gazdagságukat, és a szabad idejüket, hogy azt tehetik, amit akarnak. Neki felemészti az idejét a suli, a két munkahely, és a tanulás, amire sokszor már csak éjszaka jut ideje. Senkitől sem fogad el segítséget (amit nem minden esetben értettem meg), de sóvárog a gazdagság és a hatalom után, és saját elképzelése van, hogy miként fogja mindezt megszerezni. Nagyon szimpatikus a karaktere, egy ilyen emberkét csak szeretni lehet, de a könyv vége felé valami megváltozik. A róla kialakított kép egy csöppet árnyalódik.  Nem tudom, hogy az út, amit választott, az jó irányba vezet-e.

Szót kell ejtenem még a negyedik tagról, Noahról. Ő is gazdag család csemetéje, együtt lakik a fiúkkal, mindig jelent van, de szinte sohasem beszél, csak szemlélője az eseményeknek. Kissé furcsa viselkedése senkinek nem tűnik fel, de amikor megismerjük az ő történetét, minden a helyére kerül.

Ez lenne a csapat, együtt nyomoznak Glendower sírja után, de többnyire egy helyben topognak. Szent Márk éjszakája után azonban minden megváltozik. A Blue előtt megjelenő alak nem más, mint Gansey szelleme (ajajajaj, mi lesz ebből). Innentől kezdve a Hollófiúk és Blue sorsa végérvényesen összefonódik. Úgy tűnik, hogy az ő személye volt a hiányzó láncszem, hogy a fogaskerekek mozgásba lendüljenek. Hamar beilleszkedik a csapatba, kíváncsisággal, és lelkesen veti bele magát a nyomozásba. A fiúk is elfogadják, és immár együtt lesznek részesei a borzongató és furcsa eseményeknek, amelyek több kérdést vetnek fel, mint amennyit megválaszolnak. Persze felüti fejét a gonosz és a kapzsiság is. Szóval együtt néznek szembe a rájuk leselkedő veszélyekkel, és az útjukba kerülő bonyodalmakkal, miközben igyekeznek közelebb kerülni a sír rejtélyéhez. Rábukkannak egy baljóslatú világra, amely létezése előtt érthetetlenül állnak, és amely éppen ettől félelmetes, de ugyanakkor végtelen izgalommal tölti el őket. A kirakós darabjai azonban csak lassan szaporodnak (remélem a következő kötet kárpótolni fog mind izgalom, mind válaszok terén).

A könyv fülszövegét olvasva joggal feltételezhetjük, hogy több romantikában lesz részünk, mint amit valójában kapunk. Aki csöpögős, érzelgős jelenetekre számít, az nagyot fog csalódni, mert a romantikának csak a halvány árnya vetődik a történetre, ami igazából nem is baj, mert ezáltal a hangsúly teljesen a kutatás irányába tolódik el, és nem az van, hogy karakterek  két nap alatt szerelembe esnek. Azonban alaposan megismerjük őket, az írónő igyekezett kidolgozni és élettel megtölteni őket, bár Bluet annyira nem ismerjük meg. Az is kiderül, hogy Blue személye inkább mellékszál legalábbis ebben a kötetben, Gansey és Adam az, aki több terephez jut. Talán ők ketten a legmotiváltabbak abban, hogy sikerrel járjanak, bár más ambíciók vezérlik őket. Ronan szerepe egyelőre még tisztázatlan, de olyan dolgok derülnek ki róla, amelyek előrevetítik személyének fontosságát. Gondolom, a romantikus szál is kiteljesedik a későbbiekben, de addig is Bluenak van ideje, hogy dűlőre jusson érzelmeit illetően, hogy ki iránt és pontosan milyen vonzalmat is érez.

Mivel a könyv a sorozat első része a vége lóg a levegőben, a legtöbb kérdés megválaszolatlan marad, bár én jobban örültem volna, ha több mindenre fény derül, de az írónő nem így gondolta. Azonban sikerült egy olyan végszóval lezárni a kötetet, hogyha valakit egy kicsit is megfogott a történet, az mindenképpen kíváncsi legyen a folytatásra. Én igenis kíváncsi vagyok, amikor ezt befejeztem képtelen voltam ellenállni és elolvastam az írónő weboldalán a következő kötet bevezetőjét. Mondanom sem kell, hogy csak jobban felcsigázta az érdeklődésemet, de már nem kell sokat várni rá. Az angol kötet szeptemberben jelent meg, a kiadó oldalán található információk szerint a kemény táblás fordítás november 15.-én, a kartonált pedig november 30.-án jelenik meg,  Az álomtolvajok címmel.

Sok helyen olvastam, hogy a korábbi sorozathoz képest A Hollófiúk fordítása nem minden rajongónak nyerte el a tetszését, sokan hiányolták az írónőtől megszokott szép kifejezésmódot. Ezt inkább az új fordító számlájára írták, és kevésbé arra, hogy az írónő elfelejtett írni. Mivel számomra ez volt az első regény, amit Maggie Stiefvatertől olvastam, ehhez nem igen tudok hozzászólni, de aki esetleg ismeri a másik sorozatot az felfigyelhet a megszokottól eltérő nyelvezetre.

Akit érdekel megnézheti a sorozat hivatalos oldalát is.


Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
A mű eredeti címe: The Raven Boys
Szerző: Maggie Stiefvater
Fordító: Molnár Edit
Kiadás éve: 2012
Terjedelem: 414 oldal