2014. október 15.

Rachel Hawkins: Hex Hall (Hex Hall 1.)

Rachel Hawkins regénye még nyári olvasmány, akkoriban azonban híján voltam a posztolásra szánt időnek, de most, hogy nemsokára érkezik a regény folytatása, gondoltam ideje sort keríteni az elmaradt bejegyzésre. A Hex Hall egy trilógia első része, akik angolul olvasták, azok már tudják a történet végét, itthon, ahogy már említettem, érkezik a második rész, úgyhogy ha valaki most kap kedvet Sophie Mercer kalandjaihoz, egyszerre két köteten keresztül izgulhatja végig őket. Lassan már a csapból is fantasy elemekkel átszőtt YA történetek folynak, igazán mindenki kedvére válogathat a bőséges kínálat között, így éppenséggel Rachel Hawkins könyvére is eshet a választása. Sok társához hasonlóan a Hex Hall is boszorkányok, tündérek, vámpírok és különféle alakváltók életébe kalauzol, sőt nem hiányoznak belőle a sötét családi titkok, a fenyegető veszélyek és a titkos társaságok sem. 

Sophie Mercer egyáltalán nem átlagos tizenhat éves tinédzser, sőt kalamajkák egész sorát tudja már maga mögött, mióta a tizenkettedik születésnapján kiderült róla, hogy boszorkány. Bár az apai ágon örökölt tehetséget elővigyázatosan kellene ’alkalmazni’ Sophienak ez nemigen sikerül. Amikor egy iskolabálon a jó szándékkal előidézett varázslás rosszul sül el, a következmények eléggé drasztikusak. Sophie a Hekaté Hall (rövidítve Hex Hall) bentlakásos iskola falain belül találja magát. A világtól elzárt iskola egy szigetre épült, és igazából egy nevelőotthon, ahova a problémás prodigiumok (boszorkányok, alakváltók, tündérek) kerülnek. 

„A Hekaté Hallt olyan alakváltó, boszorkány és tündér gyermekek védelmére és oktatására hozták létre, akiknek gondot okoz képességeik elrejtése, és ennél fogva az egész prodigium-társadalomra nézve veszélyt jelentenek.” – áll az iskola prospektusában, és Sophie egyáltalán nem lelkesedik az ötletért, hogy  két évig ő is a tanulója lesz, főként, hogy az épület inkább kísértetházra, mint iskolára emlékezteti Azt azonban elismeri, hogy legalább hozzá hasonló emberek között lesz, és nem kell rejtegetni a képességeit.

Arra viszont nem számít, hogy már az első nap ijesztő és felemelő élmények sokasága taglózza le, amelyek egyértelműen előrevetítik, hogy élete a bentlakásos iskolában egyáltalán nem lesz unalmas: 

  • Elsőre is az iskola egyedüli vámpírja lesz a szobatársa, akiről gyorsan kiderül, hogy egyben a suli leggyűlöltebb diákja.
  • Magára haragítja a boszorkányok fogadóbizottságát, mert nem hajlandó csatlakozni a körükhöz. 
  • Megtudja, hogy hány szervezet üldözi a fajtáját, de mind közül egy ősi, titkos társaság a legveszélyesebb, mert egyedüli célja a prodigiumok végleges eltörlése a föld színéről.
  • Megtapasztalja, hogy a prodigium-társadalom különböző kasztjai – tündérek, boszorkányok, alakváltók – mennyire lenézik, és ki nem állhatják egymást, de a vámpírokat mind egyformán gyűlölik.
  • A nyomába szegődik egy szellem. 
  • És persze bekerül a képbe az iskola ügyeletes rosszfiúja, a szívdöglesztő Archer Cross boszorkánymester, akibe Sophie azon nyomban belezúg.

Így indul Sophie életének új szakasza, de igazából a java még csak ezután következik. Úgy tűnik, hogy nem csak a diákok, de a tanárok egy része is ellenszenvvel viseltetik iránta, és neki fogalma sincsen, hogy miért. Azt nem mondhatni, hogy döngeti a népszerűségi lista élét, de a szobatársával, Jennával, megtalálják a közös hangot, sőt barátság szövődik közöttük. Előáll egyfajta 'az új diák és a kiközösített az egész sulival szemben' helyzet, vagy majdnem, mert lassan Archerrel is valami barátságféle kezd kialakulni, amiről Sophie esetében tudjuk, hogy bizony több annál. Aztán jön a hab a tortán, amikor kiderül, hogy a diákokat ért véres támadások egyetlen gyanúsítottja Jenna.

Sophie képtelen elhinni, hogy barátnője bármilyen szörnyűségre vetemedne, de sajnos véleményével egyedül van. Amikor sokasodnak a rejtélyek az helyzet rosszabbra fordul. Egyre több a felmerülő kérdés, válasz meg semennyi. De Sophie eltökélt, és kitartó, úgyhogy lassan csak kezd összeállni a kép, sőt néhány  titokra is fény derül. Többek között arra is, hogy igazából mi áll az ő bentlakásos iskolába küldése mögött. Az igazság azonban sokkal ijesztőbb, mint gondolta, a történések a távoli múltba nyúlnak vissza, olyan eseményekig, amelyekről korábban fogalma sem volt, mint ahogy arról sem, hogy kicsoda valójában az apja.

Hát igen, az igazság ugyan kiderül, de nem hoz megnyugvást, legalábbis Sophienak nem, mert olyan helyzet teremtődik, amit egyszerűen nem tud félvállról venni. Van ugyan választási lehetőség, de az bizony egy életre szól.

Aki kíváncsi Sophie döntésére, arra, hogy mi lesz Jenna sorsa, mi történik a boszorkányokkal, és miként alakul az Archerrel való bimbózó kapcsolat, nyugodtan vegye kézbe Rachel Hawkins regényét, mert a Hex Hall a sablonos elemei ellenére is szórakoztató, élvezetes, és képes magába szippantani. Én ugyan nem rágtam le a körmöm izgalmamban, de azért kellemes kikapcsolódást nyújtott, és volt egy-két meglepő fordulat is benne.

Sophie szinte egymaga viszi el a pálmát. Ahhoz képest, hogy a biztonságos és nyugodt élete után hova csöppen, igencsak hősiesen állja a sarat. Néha csetlik-botlik, de nagyon igyekszik, hogy behozza lemaradását társaival szemben. Okos, szellemes és nagyszerű a humorérzéke. Mivel E1-ben meséli a történetet, minden gondolatát megismerjük, mindenre és mindenkire kommentál, hol ironikusan, hol szarkasztikusan, ami alól saját személye sem kivétel. Azt hiszem ez teszi annyira élvezhetővé a regényt.

Persze Sophie mellett ott van Jenna, a vámpírbarátnő, meg Archer, a szépfiú, a gonosz boszorkányok, és az iskolai személyzet. Kinek-kinek megvan a maga szerepe a dolgok alakulásában. Egy részükkel biztosan ismét találkozunk a folytatásban. Jenna imádni való, cuki vámpír, mániája a rózsaszín, valljuk be nem egy olyan szín, amit egy vámpírtól elvárnánk. Egy igazi jó barát. Csak arra vágyik, hogy normális élete legyen, elfogadják olyannak, amilyen, és szeressék. Archerrel hadilábon állok. A lányok szerint szívdöglesztő és szexi, humoros és okos, de számomra valahogy mégsem tűnt annyira megfoghatónak, és életszerűnek. Igaz, hogy körüllengi egy kis titokzatosság, de körülményeket tekintve, ez elengedhetetlen volt. Mivel a kettejük alakuló kapcsolatát csak Sophie szemszögéből ismerjük, még kérdéses, hogy a vonzalom tényleg kölcsönös. De ez már a jövő zenéje.

Gondolom a dolgok nem fognak olyan könnyen alakulni, ahogy Sophie elképzeli (van még két rész!!!), és a titkokból is bőven maradt megfejtendő, úgyhogy mindenképpen nyitott szemmel járok majd a második rész megjelenése után, hogyha már fellelhető lesz a könyvtárban azt is megszerezzem.

A Hex Hall-trilógia kötetei:
1. Hex Hall  - Hex Hall
2. Demonglass - Démonüveg (várható megjelenés 2014. november)
3. Spell Bound


Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
A mű eredeti címe: Hex Hall
Szerző: Rachel Hawkins
Fordító: Acsai Roland
Kiadás éve: 2014
Terjedelem: 272 oldal