2014. október 25.

Tele puttonnyal érkezik az ősz (I.)

Nem hinném, hogy van olyan kiadó, amelyik így az év végének a közeledtével ne kapcsolna maximális fokozatra, így aztán a könyvesboltok polcait elárasztják a jobbnál-jobb, vagy legalábbis annak tűnő kötetek, aminek mi olvasó emberek nagyon is örülünk, ugyanakkor fogjuk a fejünket, hiszen legtöbbünk pénztárcája véges. Mérlegelni kell, hogy mi az, amire igazán vágyunk, mit teszünk el egy későbbi alkalomra, vagy miről reméljük, hogy a könyvtárban is felbukkan. A nézegetés azonban semmibe sem kerül, úgyhogy alapos mustrának vetettem alá a kínálatot. Lehet nézegetni, dönteni és kategorizálni kinek-kinek kívánsága szerint.

Az év közepén jelent meg a Helikon kiadó gondozásában gyönyörű borítóval Tamási Árontól a Bölcső a hegyek között, ami egy verses epikai művet, valamint a Bölcső és bagoly regényes életrajzot tartalmazta. Most egy újabb Tamási kötetnek örülhetünk, ezúttal az Ábelnek, ugyanolyan szép borítóval. Gyermekkoromban olvastam először a teljes Trilógiát, azóta talán még egyszer, de azt már meg nem mondom, hogy az Ábel a rengetegben hányszor fordult meg a kezemben. Máig egyik kedvencem, időnként előveszem, újraolvasom, vagy csak belelapozok és élvezem Tamási prózájának szépségét és humorát. Egyszer mindenkinek el kell olvasni.

Tamási Áron: Ábel
„Amikor lent a völgyben felálltam, és kinyújtózva ránéztem a nagy hegyekre, úgy éreztem, hogy most immár örökké élni fogok.”
„Szegény anyám olyan asszony volt, kinél kedvezőbb még virágban sem termik. Amíg élt is, mindig pártomat fogta, csak néha a szeretet akadályozta meg abban, hogy ne úgy lásson valamit jónak, ahogy én. Amióta azonban leszállott a földbe, azóta a szeretet sem gátolta meg semmiben, hanem minden úgy volt a legjobban, ahogy én mondtam s gondoltam. Lám, a sírnál is, amikor elmondtam neki, hogy az öröklött hajójeggyel Amerikába szeretnék menni, úgy állott mellém, mint az őrzőangyal. El is gondoltam, ahogy a temetőből hazafelé jöttemben a faleveleket hulladozni láttam, hogy halott édesanyát szeretni és hulló falevelet látni milyen közeli rokon! Bezzeg apám nem langyult el ennyire semmiféle szándékomon, hanem inkább vizsgálódva nézett, mint jegytulajdonost. Folyton ügyelte a lépteimet, és pislogott bé a homlokom mögé, hogy vajon mit akarhatok. Talán még az is megjárta az eszit, hogy egy szép napon felpattanok a hajójegyre, és úgy elvágtatok rajta, hogy még az Óperenciás-tenger vizét is csak játszva fogom meglegyinteni, mint a fecske. Eszes ember volt ő magától is, s hát még ami tudományt belőlem merített!”
A Trilógia – az Ábel a rengetegben (1932), majd folytatásaként az Ábel az országban (1933) és az Ábel Amerikában (1934) – a két világháború közti magyar irodalom egyik csúcsteljesítménye, melyet nem lehet elégszer újraolvasni. A kötet Sipos Lajos utószavával jelenik meg a Helikon szépirodalmi sorozatában.
Várható megjelenés: 2014. október 30., Helikon Kiadó

Az Ábel a rengetegben mellett gyermekkorom egy másik nagy élménye Kós Károly Varju nemzetség című történelmi regénye volt. A Bethlenek és Rákócziak idejébe kalauzoló regény az író legkedvesebb könyve volt, egyben az első regénye és írói munkásságának legjellemzőbb darabja. De Kós Károly elsősorban építész volt, aztán író, grafikus, tanár, közéleti személy, akinek hosszú, termékeny élet adatott meg. A most megjelenő Életrajz a születésétől az Osztrák-Magyar Monarchia bukásáig eltelt időszakot eleveníti fel, és igencsak nagyszerű olvasmány, legalábbis számomra az volt.  

Kós Károly: Életrajz
„… hiszem, hogy Erdélyben nagyobb szükség lesz reám, mint Budapesten…”
 Hogy kerül egy kötetbe Bánffy Miklós és Móricz Zsigmond? Kolozsvár és Konstantinápoly? A budapesti Állatkert és körösfői fatemplom? A 20. századi erdélyi emlékirat-irodalom hallatlanul izgalmas opusza a polihisztor Kós Károly önéletrajzi írása, mely a századelőtől a világháború végéig mutatja be Erdély hétköznapjait. A szerteágazó és regényes életrajz kis magyar művelődéstörténet is egyben, Kós-házakat éppúgy találunk Sepsiszentgyörgyön, Kalotaszegen, ahogy Zebegényben vagy Budapesten, de szintén ő tervezte Tamási Áron könyveit és az Erdélyi Szépirodalmi Céh kiadványait. És tucatnyi templomot és templomtornyot szerte a Kárpát-medencében. A páratlan életútról – ősökről és családról, utazásról és karrierről, boldogságról és szomorúságról, Erdélyről és Sztánáról –   őszintén vall a szerző, a kötetet az ő egyedi és különleges litográfiái és rajzai díszítik.
Ez a mű szépirodalmi alkotás. Nemcsak azért, mert az élményre koncentrálva a megélt eseményeket úgy adja vissza, ahogy azok és a hozzájuk tapadó hangulatok az író emlékezetébe bevésődtek, megőrződtek, hanem mindenekelőtt a módszer következtében. Élete drámaibb pillanatait például az író párbeszédekbe sűrítve idézi fel, s az egymásnak feszülő mondatokat, a gondolatritmust az írói műhelyre jellemző mesterfogásokkal kalapálja. Így jellemzi a kötetet az utószót jegyző Benkő Samu művelődéstörténész.
Várható megjelenés: 2014. november 03., Helikon Kiadó

Kamasz korom kedvenc időtöltése volt, hogy az anyukám által összegyűjtött filmes magazinokat olvasgassam és kivágjam a fiatal, jóképű színészek fotóit, hogy aztán teleragasszak velük egy albumot, vagy éppenséggel a szobám falát dekoráljam. Máig szeretem a régi filmeket, az '50-'60-'70es évek mozicsillagaival, úgyhogy szorgalmasan gyűjtögetem őket. A filmek mellett már csak az jobb, hogyha az életükről olvashatok. A jó pár évvel ezelőtt kiadott Marlon Brando önéletrajz mellé, most begyűjthetek egy Robert Redford életrajzot is. 

Michael Feeney Callan: Robert Redford
Robert Redford nemzedékének egyik legsokoldalúbb és legelismertebb (ráadásul a legjóképűbb) sztárja, valóságos hollywoodi ikon. Sikerrel játszott színpadon és filmen, állt a kamera előtt és mögött, különféle minőségekben - színész, rendező, producer - tömérdek díjat, köztük két Oscart kapott, Sundance Filmfesztiválja új impulzusokat adott a filmkészítésnek. Emlékezetes alakításai közé tartozik a Sundance kölyök (Butch Cassidy és a Sundance kölyök), Bob Woodward (Az elnök emberei), Jay Gatsby (A nagy Gatsby), Johnny Hooker (A nagy balhé).
Callan nagyszabású életrajza Redford naplóin, a szerepeihez írt jegyzetein, levelezésén és több száz órányi interjún alapul. Kimerítően megismerhetjük belőle a színész-rendező családi hátterét, gyerekkorát, ifjúkori próbálkozását, hogy festő legyen, a nehézkes indulását a színészi pályán és lényegében minden mást, amit tudni érdemes erről az összetett személyiségről, aki ragyogó pályafutása során magánemberként inkább kerülte a nyilvánosságot.
Várható megjelenés: 2014. október 27., Európa Könyvkiadó

Annak ellenére, hogy a blogon leginkább a könnyebb irodalmi műfajokban sorolható kötetek jelennek meg, azért időnként ezeknél komolyabb könyvek is megfordulnak a kezemben. Szeretem Hankiss Elemér könyveit, jó néhány megtalálható a polcon, és amikor kézbe veszem őket, mindig egy kicsit visszarepülők a diákéveimbe, amikor az irodalmi, filozófiai, vagy művelődéstörténeti kérdésekkel foglalkozó könyvek életem gyakori vendégei voltak. És most egy újabb érdekfeszítő olvasmánynak nézhetünk elébe. 

Hankiss Elemér: Az emberi kaland
"A civilizáció nem fényűzés. Nem merül ki a civilizált viselkedésben és a Parthenón vagy a firenzei dóm szépségében. Több, mint a rokonsági alakzatok és a rituálék összessége, a platóni és kanti eszmék ragyogása, Hollywood színes örvénylése, percre pontosan járó vonatok suhanása és a háttérben felcsendülő Mozart-szonáta dallama.
A civilizáció élet és halál kérdése. Ez kicsit fellengzősen hangzik így, de valószínűleg igaz. Az emberek és emberi közösségek nem tudtak volna megélni ezen a bolygón, ha nem vették volna körül magukat - nem pusztán váraik, városaik és házaik falaival, fegyverekkel és szerszámokkal, törvényekkel és intézményekkel, hanem - szimbólumok védőszféráival is: mítoszokkal és vallásokkal, hiedelmekkel és értékekkel, eszmékkel és teóriákkal, műalkotások ragyogó csillagképeivel. Egyszóval egy briliáns konstruktummal: civilizációjukkal.
Hogy élesebb fénybe kerüljön az a dráma, amelyet az emberek és emberi közösségek folytattak a túlélésért, e küzdelem hátterét, az univerzumot, amelyben élünk, valamivel sötétebbre festem e könyvben, mint amilyennek sokan látják, illetve szeretnék látni. Azt mutatom be, hogy történetük folyamán az emberek és emberi közösségek úgy viselkedtek, mintha állandó veszélyben, egy "idegen világban" éltek volna. Igyekeztek - szüntelen és lázasan - szimbólumok védőszférájával körülvenni magukat.
Miért tették ezt? E könyv munkahipotézise szerint azért, mert ez volt az egyetlen lehetőség arra, hogy életben maradjanak ezen a planétán; nem egyszerűen csak fizikailag, hanem lelkileg és szellemileg is. Nekik maguknak kellett megteremteniük a maguk számára a biztonság, a szabadság és az értelem világát egy olyan univerzumban, amelyben lehetséges, hogy ezen az ember teremtette világon kívül nincs szabadság, nincs biztonság és nincs értelem.
A könyv szigorúan erre a hipotézisre összpontosítja majd figyelmét, de a példák, amelyek a hipotézis megvilágítására és igazolására szolgálnak, amelyeket az olvasó majd elfogad vagy elutasít, szinte megengedhetetlen módon eklektikusak; vagy hogy egy hízelgőbb s tudálékosabb kifejezést használjak, "multidiszciplinárisak". Az emberi tapasztalat és gondolkodás különböző területeiről választom ki őket; filozófiai elméleteket éppúgy elemzek majd, mint mítoszokat és vallásokat, tragédiákat éppúgy, mint tréfákat és rajzfilmeket, a katedrálisok szimbolikus világát ugyanúgy, mint a mai modern üzletközpontokat. A szent és a profán, az emberi és a nem emberi, a fennkölt és a triviális fényében vizsgálom majd a nagy "emberi kalandot". S vizsgálni fogom a témához illő komolysággal, óvatossággal és - nehogy túlságosan is meghatódjunk az emberi lét tragikus és dicsőséges mélységein és magasságain - némi tiszteletlenséggel." (a Szerző)
A könyv, amelyet kezében tart az Olvasó, szokatlan és nyugtalanító kérdéseket tesz föl, és nem mindig talál majd rájuk megnyugtató választ. De szándékom s meggyőződésem szerint ennek ellenére a remény és nem a kétségbeesés könyve. Az emberiség nagyszerű kalandjáról szól egy olyan világban, ahol a rettenet és a szépség, a sötétség és a fény, a halál és az élet küzd egymással.
Várható megjelenés: 2014. november 20., Helikon Kiadó

Egy város, amelyért évezredeken át folyt a harc és a küzdelem, amely meghatározó szerepet játszott az emberiség történelmében, amelyet sokan birtokolni akartak, és amelynek története még koránt sem ért véget. Kell nekem ez a könyv, mert nem valószínű, hogy valaha is eljutok oda, de arra kíváncsi vagyok, hogy a város mit tud mesélni.  

Simon Sebag Montefiore: Jeruzsálem. Egy város életrajza
Jeruzsálem az egyetemes város, két nép fővárosa és három vallás szent helye. Birodalmak küzdöttek azért, hogy elnyerhessék, itt következik majd be az utolsó ítélet, manapság pedig e csatatéren zajlik a civilizációk összecsapása. Dávid királytól Barack Obamáig, a zsidó vallás, az iszlám és a kereszténység születésétől az izraeli-palesztin konfliktusig e háromezer éves nagyszabású történet a hit, az öldöklés, a fanatizmus és a különböző kultúrák egymás mellett élésének krónikája.
Hogyan lett e távoli, apró település szent várossá, a "világ központjává", napjainkra pedig a közel-keleti béke kulcsává? Simon Sebag Montefiore izgalmas elbeszélésében az örökké változó város számos megtestesülése tárul elénk, a mű élénk színekkel kelti életre a különböző korszakokat és történelmi figurákat. A könyv a háborúkon, szerelmi történeteken keresztül, valamint a várost létrehozó, leromboló, Jeruzsálemben vakbuzgón hívő férfiak és nők életét felvillantva meséli el a város életrajzát. Királyok, császárnők, próféták, költők, szentek, hódítók és kurtizánok mellett a település sok-sok hétköznapi emberét is láthatjuk, akik mind nyomot hagytak Jeruzsálemen. Így a könyvben rengeteg fontos, a város sorsát így vagy úgy meghatározó figura jelenik meg Salamontól, Szaladintól és Nagy Szulejmától Kleopátráig, Caliguláig és Churchillig; Ábrahámtól Jézusig és Mohamedig, Jezábel, Nabukodonozor, Heródes és Néró ókori világától II. Vilmos császárig, Disraeliig, Mark Twainig, Raszputyinig és Arábiai Lawrence-ig.
A szerző újonnan talált feljegyzések, a legkorszerűbb tudományos eredmények, illetve saját családi iratai és egész életén át tartó kutatásai segítségével a szentség és a misztika, az állandóság és a birodalmi ambíciók lényegére világít rá. Teszi ezt annak a városnak az egyedi krónikáján keresztül, ahol sokak szerint a végítélet játszódik majd. A könyv arról szól, hogy hogyan lett Jeruzsálem Jeruzsálemmé, és hogyan vált azzá a várossá, amely egyszerre létezik a földön és a mennyben.
Várható megjelenés: 2014. október 28., Alexandra Kiadó

Miután elolvastam Susana Fortes Robert Capára várva című életrajzi regényét, szerettem volna többet megtudni Gerda Taro személyéről, de csak angol nyelvű köteteket találtam. Örömmel láttam, hogy a tavaly októberben megjelent Gerda Taro életrajz a Park kiadó gondozásában magyarul is olvasható lesz. 

Jane Rogoyska: Gerda Taro. Aki „kitalálta” Robert Capát
"Gerda Taro igazából a Robert Capa-legendárium része. Sokak számára ebben a könyvben kezd először saját élettel, önálló személyiséggel bíró lénnyé válni. Halála után majd nyolcvan évvel. Igaz, soha nem késő...
Életének eleje, közepe alig érdekes. Aztán 1936 közepén megsűrűsödnek körülötte a történések, egyre gyorsabban közeledik 1937. július 25. A spanyol polgárháborúban ott van az andalúziai fronton, majd 1937. július 25-én a brunetei ütközetben, ahol a német Kondor-légió támadásánál halálosan megsebesül, és másnap belehal sérüléseibe. Ezrek temették Párizsban, ott, ahol százak sem ismerték éltében. Sírszobrát Alberto Giacometti készítette, nevével tele voltak az újságok. Ahogy meghalt, mindjárt főszereplő lett és mellette Capa az epizodista. Aztán persze újra visszaállt az eredeti szereposztás, emléke idővel megkopott, Capa mítosza, legendája bekebelezte az övét. "Gerdából lábjegyzet lett, Capa barátnője".
Taro amúgy is erős hendikeppel indult: rövid élet jutott neki osztályrészül, csekély számú, biztosan neki tulajdonítható fotóból álló életművet tudhat a magáénak. Mindehhez járult még a háttér: galíciai német zsidó felmenők, lengyel útlevél, párizsi temetés, a kommunista billog. Családját a nácik irtották ki a holokauszt idején, Capát egy észak-vietnami akna ölte meg, barátai szétszéledtek, minden készen állt ahhoz, hogy egyszer és mindenkorra elfelejtsék.
Kellett a női emancipáció erősödő hulláma, a feminista hátszél, hogy Gerda Taro neve ismét fontossá legyen, hogy személye leváljon az őt csak 17 évvel túlélő Capáéról. Önálló kiállítás a képeiből, a rátalálás izgalmában született számtalan tanulmány, cikk, rádióműsor. Következett a mexikói bőrönd (2007) a spanyol polgárháborús negatívokkal, melyek közt csaknem 70 évnyi lappangás után Capa felvételei mellett Gerda és David Seymour negatívjai is előkerültek. A bejelentés nyomán Taro újra berobbant az érdeklődés középpontjába. Számos, addig Capának tulajdonított képről derült ki, hogy Gerda fényképezte. Át kellett értékelni Robert Capa és Gerda Taro életművét, de Capára ebből is csak fény és nem árnyék vetült.
Gerda Taro. Aki "kitalálta" Robert Capát. A könyv címe kicsit félrevezető. Pontatlan. Esetleg "aki nevén nevezte Capát", bár ez sem kielégítő. De ha elfogadjuk, és ne adj isten, tényleg "kitalálta" volna, akkor tegyük hozzá: aki "kitalálta" Capát, és akiből nélküle soha nem lett volna Gerda Taro. Így igazságos.
Ez a könyv segíthet megteremteni Taro önálló figuráját, a szuverén Gerda Tarót, akit elemezni, bírálni és dicsérni lehet... s akit majd újra oda lehet állítani Capa mellé. Mert azért mondhatunk bármit, ők összetartoznak." (Kincses Károly)
Várható megjelenés: 2014. november, Park Könyvkiadó

Valamikor az év közepe táján írtam egy Kívánságaim kiadói hullámhosszon című bejegyzést, olyan könyvekről, amelyek eredeti kiadásaival régóta szemezgettem, és amelyek aztán nagy örömömre felkerültek az egyik hazai kiadó termékpalettájára. Pam Jenoff regénye a múlt hónap végén jelent meg, ebben a hónapban pedig Madeline Miller regényére kerül sor. 

Madeline Miller: Akhilleusz dala
Gyönyörű történet istenekről és istennőkről, királyokról és királynőkről, halhatatlanságról és az emberi szívről.
A fiatal Patroklosz királyok sarja, mégis száműzik otthonából, amikor akaratlanul egy fiú halálát okozza. Az ifjú a híres-neves hős, Péleusz király udvarába kerül, ahol együtt nevelkedik a király fiával, Akhilleusszal. Az aranyszőke hajú herceg már gyermekként is erős, gyors és vonzó - ellenállhatatlan mindazok számára, akik találkoznak vele. Arra rendeltetett, hogy egy napon ő legyen a legkiválóbb görög. Patroklosz és Akhilleusz nem is különbözhetne jobban egymástól, mégis különleges, eltéphetetlen kötelék szövődik közöttük.
Amikor Parisz, a trójai királyfi elrabolja a gyönyörű Helenét Spártából, Hellász minden hősét harcba szólítják a trójaiak ellen. Akhilleusz nem tud ellenállni az istenek által neki ígért dicsőség és hírnév csábításának, így csatlakozik a görög seregekhez. Patroklosz pedig félelem és a barátja iránt érzett szeretet között őrlődve követi őt Trója falai alá, noha tudja, a sors szörnyű áldozatot követel majd mindkettőjüktől...
Az írónő 2012-ben elnyerte az Egyesült Királyság egyik legrangosabb irodalmi díját, az Orange-díjat.
Várható megjelenés: 2014. október 31., General Press Kiadó

María Duenas első regénye, az Öltések közt az idő, sokunk kedvencévé vált, sőt a regény alapján készült sorozat is nagy rajongótábornak örül (bár nekem még mindig nem sikerült beszerezni). Kíváncsi vagyok, hogy a második regény lesz-e ugyanolyan varázslatos, mint a korábbi.

María Duenas: Elfelejtette misszió
Bianca Perea egyetemi tanár, negyvenes évei közepén, akit a férje néhány hónapja elhagyott szeretője kedvéért. Blanca, hogy minél messzebb kerüljön otthonról, és végiggondolhassa életét, elfogadja egy amerikai egyetem kutatói ösztöndíját és elutazik Kaliforniába. Az egyetem azzal bízza meg, hogy rendszerezze Andrés Fontana hagyatékát, aki harminc évvel ezelőtt a Modern Nyelvek Tanszék igazgatója volt.
Fontana írástudatlan bányászcsaládból származott, de a helyi úriasszony hóbortjának köszönhetően lehetősége nyílt Madridban tanulni, ahol elvégezte az egyetemet. 1935-ben egy ösztöndíjjal az Egyesült Államokba távozott, ahonnan soha nem tért haza, mert 1936-ban kitört a polgárháború.
Blancát lassanként megismerkedik a tanszék oktatóival, és vezetőjével. Egyik nap vásárlás közben bemutatják a hatvan körüli Daniel Carternek, aki valamikor a tanszék tanára volt, kiemelkedő hispanista, de mára visszavonult.
Daniel szülei akarata ellenére nem orvosnak tanult, hanem beiratkozott spanyol szakra, ahol megismerkedett Andrés Fontanával. Ő beszélte rá, hogy pályázza meg a Fullbright ösztöndíjat, melyet az 1950-es években hirdettek meg először Spanyolországba. Daniel az ötvenes évek elején érkezett Madridba és beutazta a félszigetet.
E három ember sorsa fonódik össze a regényben, melynek végén minden titokra fény derül.
Az Elfelejtett misszió María Duenas második regénye, az első Öltések közt az idő címmel jelent meg magyarul.
Várható megjelenés: 2014. november 07., Gabo Könyvkiadó

George R. R. Martin rajongói örülhetnek a nemsokára napvilágot látó vaskos kötetnek, amely a Hét Királyság történetének lenyűgöző múltjába kalauzol. A kötetnek igencsak borsos ára lesz (7.999 Ft), de mind tudjuk, hogy egy igazi rajongó nagy áldozatokra képes. Jómagam még mindig nem bocsátottam meg Martin bácsinak A tűz és jég dala sorozat negyedik kötetét, a Varjak lakomáját, amin képtelen vagyok átvergődni, pedig az első három kötetet villámsebességgel végeztem ki, így aztán az ötödiket csak távolról figyelem, amit egyébként a párom már kétszer is elolvasott, de egy morzsányit sem volt hajlandó mesélni róla. Azonban A Tűz és Jég világa csábítónak ígérkezik, és az angol kiadással egy időben jelenik meg itthon is. 

George R. R. Martin: A Tűz és Jég világa
Ha a múlt az előszó, akkor George R. R. Martin mesterműve - korunk legnagyratörőbb és legszórakoztatóbb fantasyeposza - rá a garancia, hogy szédületes lesz a bevezető; és A Tűz és Jég világával végre-valahára ez is megszületett.
E gazdagon illusztrált kiadvány - amely több mint százhetven eredeti festményt vonultat fel - a Hét Királyság történelmét mutatja be átfogóan, izgalmas leírásokon át a hátterét azoknak a heroikus csatáknak, keserű viszályoknak és vakmerő felkeléseknek, melyek A Tűz és Jég dala és az HBO által megfilmesített Trónok harca eseményeihez vezettek. A kötetet Martin többéves együttműködés keretében készítette elő a közismert rajongói weboldal, a Westeros.org alapítóival, Elio M. García Jr.-ral és Linda Antonssonnal - mivel talán egyedül ők ismerik olyan behatóan ezt a világot, mint fantasztikus képzelőerővel megáldott alkotója.
Ez a könyv összegyűjti a mesterek, septonok, mágusok és dalnokok minden felhalmozott tudását, de elmélkedéseiket és a legendákat is. Felöleli a Hajnalkortól egészen a Hősök Koráig tartó időszakot, az Elsők eljövetelétől Hódító Aegon érkezéséig, a Vastrón megkovácsolásától Robert felkeléséig és az Őrült Király, II. Aerys Targaryen bukásáig, mellyel kezdetét vette a Starkok, Lannisterek, Baratheonok és Targaryenek "jelenkori" küzdelme. George R. R. Martin káprázatos univerzumának kötelező darabja, a A Tűz és Jég világa annak ékes bizonyítéka, hogy a toll a kardok vihara közepette is kitartóan szántotta a papírt.
Várható megjelenés: 2014. október 28., I.P.C. Könyvek

A kosztümös, angol környezetben játszódó történetek, legyen szó akár regényes, akár mozgóképes formáról személyemben nagy rajongóra akadhatnak. Mindkettőből bőven található a polcon, de Flora Thompson regénye ez idáig hiányzott a gyűjteményből. Mivel a regény alapján készült sorozatot sem sikerült még megnézni, valahogy lemaradtam róla, amikor itthon vetítették (túl kevés időt töltök a tv előtt), most döntenem kell, hogy melyiket részesítsem előnybe.

Flora Thompson: Candlefordi kisasszonyok
A kötet, amely alapján a nagy sikerű tévésorozat készült!
Mint egy finom - néhol meglepően éles, hangsúlyos színekkel tarkított - pasztellkép, olyan ez a regény.
Cselekménye tulajdonképpen nincs, csupán egy főszereplője, Laura, akinek életútját - nagyon felszínesen - gyerekkorától felnőtté válásáig követhetjük. Hogy milyen, azt csak jelzésekből érzékeljük, de igazából nem is fontos.
Ami számít, az egy letűnt, a XIX. század nyolcvanas éveiben még meglévő angliai, vidéki életforma, amely összességében eltűnt ugyan, de nyomaiban még ma is megvan a vidéki Angliában. Egy piciny - szegénységükben már akkor is a közép-európai paraszttól fényévnyi távolságra élő mezőgazdasági munkások által lakott - oxfordi falucskától egy tehetősebb, iparosodó falun át a vidéki angol kisvárosig ismerhetjük meg az akkori emberek életét.
Történet nincs, csak életképek, helyzetleírások, amelyek mind Flora Thompson szikrázó szellemét dicsérik. Egyszerűségükben is elevenek, élethűek, s érdekesebbek, mint bármilyen kitalált, fantázia szülte történet. Néha - amikor a szerző régi rigmusokat, ünnepeken előadott dalokat, népi játékokhoz társuló mondókákat idéz - lelket pezsdítően frissek.
És az vesse az első követ Flora Thompsonra, aki - élje bár a legmodernebb, legpörgősebb életet - nem gondolt még soha nosztalgiával egy letűnt, de talán nem felesleges értékeket hordozó korra.
Várható megjelenés: 2014. október 29., I.P.C. Könyvek

Nem tudtam, hogy létezik még kiadatlan Christie-írás, ezek szerint létezett, és nemsokára mi is olvashatjuk, mégpedig párban egy másik Agatha Christie regény új kiadásával, amivel akár a karácsonyi készülődésekre is hangolódhatunk.

Agatha Christie: A Greenshore-gloriett
Hercule Poirot-t telefonon felhívja a híres detektívregény-írónő, Mrs. Ariadne Oliver, hogy azonnal utazzon el Laptonba. Mrs. Oliver elvállalta egy "gyilkosvadászat"-játék megrendezését Sir George Stubbs birtokán, és most aggódik, nehogy valódi gyilkosság történjen. De a játék természetesen komolyra fordul...
Agatha Christie eddig kiadatlan kisregényét Mathew Prichard és Tom Adams elő- és John Curran utószavával olvashatják most. Soha még nem jelent meg, sem angolul, sem magyarul. Nem hittük volna, hogy még előkerül új Christie-írás, de itt van, minden rajongó örömére.
Várharó megjelenés: 2014. október 29., Európa Kiadó

Agatha Christie: A karácsonyi puding esete
Ezt a kötetet Agatha Christie mint séf ajánlja figyelmünkbe: a karácsonyi puding esetén kívül, amely igen tartalmas fogás, öt előételt tartalmaz. Meglepő módon az egyiket közülük nem Poirot, hanem Miss Marple tálalásában élvezhetjük!
Bárhol szívesebben töltené Hercule Poirot a karácsonyt, mint egy kifűthetetlen, tizenhatodik századi udvarházban. De az eltűnt rubin rejtélye csak odavonzza...
Miss Marple unokaöccse boldogan mutatja meg Greenshaw Bolondvárát barátjának, aki giccseket gyűjt. De ki lőtte le (íjjal!) az idősecske várkisasszonyt?
Megtudjuk továbbá, hogy került a hulla a spanyol ládába, ki ölte meg a nehéz természetű főrendet, miért veszélyes étel a szedres pite, és megálmodhatja-e az ember, hogy öngyilkos lesz.
A kötet más fordításban, más kiadónál már megjelent.
Várható megjelenés: 2014. november 05., Európa Kiadó

A Partvonal kiadó őszi újdonságai között akadtam a következő két kötetre, és mivel egyik mellett sem találtam túl hosszú fülszöveget egy kicsit utánuk néztem. Ahdaf Soueif regénye néhány évvel ezelőtt egy másik kiadónál már megjelent, két kiadásban is. Ennek az újnak igen megkapó a borítója, legalábbis nekem tetszik. Úgy tűnik, hogy szerelem, kaland, történelem, egy több ezer éves ország lenyűgöző kultúrája mind, mind megtalálható a regényben. Eddig nem olvastam, de nagy az esély rá, hogy majd most pótolni fogom. A második Kate Mosse regénye. A Labirintus és A kripta után  itt van a Languedoc-trilógia befejező része, a Fellegvár. Aki olvasta a korábbi köteteket, az tudja, hogy történelem, kaland, izgalom keveredik bennük, miközben két idősíkon halad a történet. A Fellegvárban az egyik szál a második világháború idején játszódik a francia ellenállás berkeiben, a másik pedig egy bizonyos kódex körül bonyolódik sok évszázaddal korábban. Sokáig szemezgettem a könyvekkel, mert a fent említett összetevők kedvemre valók, míg egy akció során beszereztem a Labirintust, de fájdalom, az olvasása még várat magára. Mindkét kötet várható megjelenése november.

 Ahdaf Soueif: Szerelmem, Egyiptom
Lenyűgöző történet szerelemről, barátságról, kultúrák találkozásáról és egy több ezer éves ország elmúlt száz esztendejéről.

Kate Mosse: Fellegvár
A világsikerű Labirintus szerzőjének új regénye. A Fellegvár a szenvedély, a hűség, a bátorság és az árulás szívbemarkoló hőstörténete.


Szintén az angol vidék a színtere Helen Simonson regényének, de egy egészen más korszakban játszódó történettel igyekszik maradandó élményt nyújtani az olvasóknak, mint a fentebb említett Flora Thompson regény. Rég volt, hogy felfigyeltem a regény megjelenésére, szerintem hónapokkal ezelőtt, de úgy látszik a kiadónak nem sikerült tartani az ütemet, sebaj, reméljük, hogy majd most sikerülni fog.

Helen Simonson: Pettigrew őrnagy utolsó csatája
Edgecombe St. Mary domboktól övezett apró angol falucska. Itt éli csendes életét a nyugállományú Pettigrew őrnagy, a regény szikár, lovagias, lefegyverző modorú főhőse. Mindennapjainak sarokkövei azok az értékek, melyekre az angol férfiak nemzedékek óta oly nagy hangsúlyt fektettek: tisztesség, kötelességtudás, illendőség - és a kitűnő angol tea. Az életvitelében megrögzött őrnagytól távol állnak a modern világ olyan "vívmányai", mint például a könnyed erkölcs vagy az Internet.
Miután öccse váratlan haláláról értesül, az özvegy őrnagy és a helyi csemegebolt pakisztáni származású - s szintén özvegy - tulajdonosa, a szép Mrs. Ali között lassan szívbéli barátság bontakozik ki. Az őrnagy a vidéki angol úriember megtestesülése, tősgyökeres helybéli. Mrs. Ali viszont hiába született angol, származása miatt menthetetlenül jövevénynek - egyúttal kívülállónak - minősül. Vajon a kapcsolatuk kiállja-e a nehézségek okozta próbákat, nem rombolják-e szét azok a veszélyek, melyeket akkor vállal az ember, amikor a boldogság reményében szembefordul a környezetével és a hagyományokkal?
A számos közös érdeklődésből, egyebek közt a könyvek, az irodalom szenvedélyes szeretetéből táplálkozó vonzalom lassú bimbózását az őrnagy éretlen fia igyekszik sunyin feltartóztatni. A pénzéhes Roger szemet vetett a családi örökségre, melyet a nagyapja megosztott két fia, az őrnagy és öccse között. Mindeközben Mrs. Ali is csatára kényszerül: mogorva unokaöccse arra igyekszik rávenni, hogy hagyományaikat tiszteletben tartva, engedje át a megörökölt csemegeboltot. A hangulat csak még inkább puskaporossá válik, amikor az anyagias Roger rejtélyes célból új tervvel áll elő, majd Mrs. Ali családjában is igencsak meghökkentő hír fokozza a háborús helyzetet.
Mindezen nehézségek ellenére az őrnagy elszánja magát a hódító hadjáratra, és meginvitálja Mrs. Alit a helyi klub éves táncrendezvényére. Az este varázslatosan kezdődik, ám nem éppen varázslatosan ér véget. Attól tartva, hogy talán örökre le kell mondania a szeretett hölgyről, Pettigrew őrnagy vakmerő áldozatra szánja el magát. Hogy ennek köszönhetően kap-e újabb esélyt, azt nem tudhatja...
A Pettigrew őrnagy utolsó csatája szórakoztató, örömtelien megnyerő hangú, mégis gondolatgazdag mese, melynek minden újabb fordulata érdekfeszítően eredeti. Bűbájos hangulatú regény két özvegyről, akik álmukban sem gondolták, hogy újból rájuk találhat a szerelem. Az óvilági színtér és a nagyon is modern konfliktusoktól feszült cselekmény keveredésének eredménye egy igen szellemes romantikus történet korunkban, egy olyan korban, melynek komolyságát alapjaiban rengetheti meg a férfi hajzselé, a gyógyfűtea és a lappangó rasszizmus terjedése.
Várható megjelenés: 2014. október 30., Cartaphilus Könyvkiadó

Nyúlik a bemutatott könyvek listája, mint a rétestészta, de azért még beválogattam néhány kötetet. Az Európa kiadó minden hónapban tud olyan újdonságokkal előrukkolni, amelyek között több, mint elég érdekfeszítő kötettel találkozom. A hatvanas évek Amerikájában játszódó szerelmi dráma, José Saramago életművének egy újabb darabja (talán itt az ideje tőle is olvasni valamit), egy első világháborús nagyregény Sebastaian Faulks tollából, újabb három kívánság a fenti Agatha Christie regények mellé.

Scott Spencer: Végtelen szerelem
"Tizenhét éves voltam, szívem legsürgetőbb parancsainak hű követője, amikor letértem a mindennapi élet ösvényéről, s egyetlen pillanat alatt leromboltam mindent, amit szeretek." Így kezdődik David és Jade, két kamasz mindent felemésztő, érzéki szerelmének tragikus története. A hatvanas évek Amerikájában járunk. Jade szabad szellemű szülei nem bánják, ha lányuk korán kezdi a nemi életet, de amikor a fiatalok olyannyira egymásba feledkeznek, hogy senki és semmi mással nem foglalkoznak, Jade apja kitiltja Davidet a házból. David ekkor kétségbeesésében arról kezd ábrándozni, hogy mekkora szeretettel és hálával fogadják majd vissza, ha megmenti a családot valamilyen szörnyűségtől...
Ami ezután következik, az maga a legsötétebb rémálom, névtelen telefonhívásokkal, őrült levelekkel és szörnyű következményekkel, David számára ugyanis a Jade iránt érzett szerelme immár valóságosabb, mint bármilyen egyéb világ, valóságosabb, mint az idő és mint a halál.
A Végtelen szerelem társadalmi és politikai témákban bővelkedő, sok rétegű regény, immár klasszikusnak számító irodalmi csemege, amelyben a szerelem és megszállott keresésének ürügyén a lélek sötét mélységei tárulnak föl az Olvasó előtt.
Várható megjelenés: 2014. november 17., Európa Kiadó

José Saramago: Ricardo Reis halálának éve
Egy ködös, esős, december végi napon érkezik Lisszabonba Ricardo Reis, aki több mint másfél évtizedes önkéntes brazíliai száműzetéséből tér vissza hazájába. Fernando Pessoa egykori költőtársa, a hajdan az antikvitás bűvöletében élő orvos idegenül bolyong a megváltozott portugál fővárosban, amelyet felzaklatnak a szomszédos Spanyolországból érkező polgárháborús hírek, a spanyol menekültek tömege, és a felfokozott újévi, majd farsangi hangulatban különös kalandokat él át. Bár verseiben egykor az éteri, testetlen szerelmet énekelte meg, most mégis egy szállodai szobalánnyal éli meg a megvalósult nyers vágy hatalmát, miközben hevesen udvarol egy coimbrai közjegyző leányának is. S teszi mindezt egykori megalkotójának kritikus tekintetétől és epés megjegyzéseitől kísérve, mivel Pessoa a sors különös kegyéből halála után még kilenc hónapig ebben a világban maradhat, hogy azután a regény végén Reisszel együtt távozzon a halhatatlanságba.
A hús-vér emberként megjelenő, képzeletbeli költőtárs, Ricardo Reis és a halála után még szellemként kísértő portugál költő, Fernando Pessoa találkozásának abszurd ötletéből bontja ki José Saramago az 1930-as évek közepének Portugáliájában játszódó történelmi regényét, amelyet Salazar országlása egyre inkább egy sajátos diktatúra partjaira sodor. De Saramago a mindent elárasztó, nyomasztó politikai propaganda mellett felvillantja az ibér félszigeti ország hol nyomorúságos, hol derűs világát is: a korabeli hirdetések, újságcikkek, mozi- és színházműsor, valamint a rádióadások megidézése varázslatos hangulatot teremtve teszi letehetetlen olvasmánnyá ezt a regényt.
A Nobel-díjas portugál író a Ricardo Reis halálának éve című regényéért 1984-ben megkapta a Portugál PEN Club kitüntetését és a Casa de Mateus Alapítvány Dom Dinis-díját, 1987-ben az olasz Grinzane Cavour-díjat, 1993-ban pedig az angol The Independent irodalmi elismerését. Írói munkásságáért 1995-ben elnyerte a legmagasabb portugál irodalmi kitüntetést, a Camoes-díjat.
Várható megjelenés: 2014. november 05., Európa Könyvkiadó

Sebastian Faulks: Madárdal
Egy nagy háború... és egy nagy szerelem története.
Seabastian Faulks 1993-as regénye a legnagyobb első világháborús könyvsiker a Nyugaton a helyzet változatlan óta: a BBC közel egymillió szavazós Nagy Könyv versenyén a tizenharmadik helyen végzett, közvetlenül az Üvöltő szelek mögött, megelőzve a Zabhegyező-t és A hobbit-ot. 2012-ben nagy sikerű BBC-film is készült belőle, és - ha a kényes ízlésű Faulks zöld utat ad a projektnek, ami egyelőre még nem biztos - jön majd a hollywoody film is az új Majmok bolygójá-t jegyző Rupert Wyatt rendezésében.
A Madárdal főhőse Stephen Wraysford, az ő életének legfontosabb állomásait követi nyomon a három idősíkon futó regény. Először Pikárdiában találkozunk vele, 1910-ben - épp egy helybéli gyárosnál vendégeskedik, hogy kitanulja a textilkereskedelem mesterségét. Itt beleszeret szállásadójának feleségébe, és ez a szerelem visszavonhatatlanul megváltoztatja az életét. Az első világháború idején Stephent ismét Pikárdiába veti a sors, ezúttal a Nyugati Fronton harcoló katonaként. Később, a hetvenes évek végén unokája, Elizabeth rábukkan a fronton titkos írással írt naplóira, és a fejébe veszi, hogy utánajár a nagyapa rejtélyes múltjának...
A Madárdal egyedülállóan mai mű az első világháború tekintélyes méretű irodalmában. Igazi háborús nagyregény, amely azonban szakít az elődök által követett hősies-szentimentális hagyománnyal, és a második világháború után felnőtt írógeneráció tudásával olyan határtapasztalatként láttatja a háborút, amely jóvátehetetlenül szétroncsolja a normalitásba vetett hitünk alapjait.
Várható megjelenés: 2014. október 30., Európa Könyvkiadó

Mivel ennek a mustrának a mérlege, néhány kivétellel, a komolyabb/szépirodalom irányába hajlik, arra gondoltam, hogy  a könnyedebb műfajok képviselőit egy másik bejegyzésben vonultatom fel. Azt már most leszögezhetem, hogy az sem lesz nyúlfarknyi hosszúságú.