2013. december 8.

Julie James: Gyakorlat teszi a mesterkedőt

Már elég rég elolvastam a könyvet, de most a bejegyzés kapcsán ismét belelapoztam, és ugyanolyan jól szórakoztam rajta, mint amikor először kezembe vettem. Azon gondolkoztam, hogy Julie James regénye egy szokványos romantikus történet, vagy a Gyakorlat teszi a mesterkedőt azért egy kicsit több ennél. Ha az utóbbi időkben olvasott romantikus regényekhez hasonlítom, akkor hajlok azon meglátás felé, hogy bizony ebben van egy kis plusz, ami megadja a történetnek a zamatát, és kellemes, szórakoztató kikapcsolódást nyújt. Sophie Kinsella Csörögj rám! regénye után ez volt idén a második pozitív meglepetés, mert jóval többet kaptam, mint amire számítottam. 

A két főszereplőnk Payton Kendall és J. D. Jameson egy menő chicagói ügyvédi iroda munkatársai, akik életük elmúlt nyolc évét arra tették fel, hogy a lehető legjobb nevet szerezzenek maguknak a szakmában, és olyan eredményeket mutassanak fel, hogy a vezetőség alkalmasnak ítélje őket az üzlettársi pozíció felkínálására. Ez a cél lebegett mindkettejük szeme előtt, amikor lemondtak a hétvégékről, a magánéletről és a pihenésről. Életük csak a munkáról szól, és arról, hogy felmúlják egymást, mert bár a kollégák előtt a végtelenségig udvariasak, szemtől szemben esküdt ellenségek. Az mellékes, hogy lassan már ők sem tudják, hogy miként kezdődött a rivalizálásuk, és mivel más-más a szakterületük, még azt sem mondhatják, hogy munkájuk révén sokszor keresztezték egymás útját, de akárhogy is kezdődött, most már   vetélytársként tekintenek egymásra. A piszkálódások, beszólások napi szinten mennek közöttük, sőt még munka közben is figyelhetik a másikat az egymással szemben helyezkedő irodáik üvegajtaján keresztül.

A helyzet akkor kezd megváltozni, amikor közös ügyet kapnak, és kénytelenek félretenni az egymás iránt érzett ellenszenvet, amiről kiderül, hogy igazából jóval több ez, és főként más, mint amit maguk előtt is beismernek. A tökélyre vitt, ha te úgy, akkor én meg így magatartás nem más, mint a megbántottság érzéséből fakadó védekező viselkedés. Egyáltalán nem meglepő, hogy e két megnyerő személyiséggel és erős kisugárzással megáldott emberke között, akik bár nem vallják be, de elismeréssel tekintenek a másik munkájára, nem beszélve külső adottságaikról, izzik a levegő. A kipattanó szikrák a végsőkig fokozzák a feszültséget, és eljön a pillanat, amikor már képtelenek ellenállni a közöttük kialakuló vonzalomnak.

Nagyszerű párosuk a közös munkában is kiválóan teljesít, de nem csak ott, és kapcsolatuk már-már a tökéletes felé veszi az irányt, amikor kiderül, hogy csak egyikük lehet üzlettárs a cégnél. Innentől kezdve a nemek harcának drukkolhatunk, hiszen az évekig tartó versengésük immár a vége felé közeledik, de csak egyvalaki kapja meg az áhított elismerést. Azonban a profik, minden körülmények között profik maradnak, és Payton és Jameson a végletekig azok, így aztán az a tény, hogy egyiküktől az iroda hamarosan búcsút vesz egyáltalán nem befolyásolja a közösen elvégzendő munka minőségét. 

A dolog azonban nem olyan egyszerű, mert óhatatlanul titkok bukkannak fel a múltból, és ezek árnyékot vetnek a még zsenge, és ingatag lábakon álló kapcsolatukra.  Ettől függetlenül az események alakulása arra készteti őket, hogy elgondolkozzanak, hogy mi az, ami igazán fontos az életükben, és mi az, amiről képesek lemondani, és mi lenne az ideális megoldás. 

Sokat morfondíroztam azon, hogy az írónő miként fogja lezárni a kialakult konfliktust, töprengtem, hogy én mit tennék a helyében, és bár közel jártam az igazsághoz, azért sikerült meglepnie a végén.  Azt hiszem, azért élveztem jobban ezt a regényt, mert nem csak a szereplők közötti kapcsolat alakulásán volt a hangsúly, hanem mert képet kaptunk a munkájukról, ami amúgy szervesen illeszkedik a történethez. Ez a nem mindennapi környezet is felüdülést jelentett a számomra, mert nem sok olyan regényt olvasok, ami az ügyvédek világában játszódik. A jogi kérdések tálalásán egyértelműen látszik, hogy az írónő korábban ügyvédként tevékenykedett, otthonosan mozog a témában, és jól kamatoztatja a tapasztalatait. 

Mindkét főszereplőt kedveltem, talpraesettek, ügyesek, céltudatosak. A feminista nézeteket valló Payton keményen dolgozik, hogy sikeres legyen a főleg férfiak uralta szakmában, és bár viselkedése néha ellenérzéseket váltott ki belőlem, azért meg tudtam őt érteni. Az, hogy javíthatatlan romantikus vagyok, na meg a megjelenése, a minden porcikájából sugárzó férfiasság, a kék szeme és a világos „tökéletesen rendetlen módon belőtt” haja, napbarnított bőre egyértelműen Jameson malmára hajtotta a vizet. Igaz, hogy néha  arrogáns, lekezelő, és a viselkedése hagy némi kivetnivalót maga után, sőt túlságosan magabiztos,  fölényeskedő, de mindez megbocsátható neki, mert kiderül róla, hogy vannak jó pillanatai, sőt, tudja, hogy mikor kell bocsánatot kérni, és képes is megtenni. Ezt már csak übereli, hogy az abszolút alfa-hím életében is vannak pillanatok, amikor fél, hogy viselkedésével mindent elbaltázott, és bizony nem tudja, mitévő legyen. Tiszta szerencse, hogy van nekünk egy Miss Austenünk, akit ilyen esetekben is megoldással szolgálhat.

„- Ja, persze. Büszkeség és balítélet. A nők és az egész Darcy-komplexus. Peytonnak ez te vagy.
- Azt hittem, hogy Darcy egy seggfej. 
Tyler kedvesen elmosolyodoltt.
- De hát te is az vagy.
- Nagyszerű bátorító beszéd, Tyler. Köszi.
- De ő nem marad seggfej végig – magyarázta Tyler. – Te nem érted a nőket, ahogy én, J.D. Nekik az egész csomag kell: a karrier, az almás martini, az anyagi függetlenség, ugyanakkor, bár ez az, amit soha nem fognak elismerni, vonzódnak az olyan patriarchális férfiakhoz, akik dominánsak és uralkodók. Ez a Darcy-komplexus lényege. Lehet ő seggfej, de olyan seggfej, aki végül megkapja a nőt.
(…)
- (…) A rövid változat az, hogy úgy kapja meg a lányt, hogy kedves vele. 
J.D. várt.
- Ennyi? Kedves veled? Ez annyira… béna!
(…)
A sofőr hátrafordult.
- A barátja elég furcsa tanácsokat ad magának. (…) Én nem hallgatnék rá a maga helyében.
J.D. elvigyorodott.
- Ezen elgondolkodom. – Kinyitotta a taxi ajtaját, és kiszállt. 
- Mert mindenki tudja, hogy Darcy nem úgy nyerte meg Lizzie-t, hogy csak kedves volt hozzá.
J.D megállt. Visszanézett a válla felett.
A sofőr az ülés támláján tartotta a karját. A feltűrt ingujj alatt az egész alkart befedő tetovált skorpió látszott.
- A nagy gesztus volt a titka mindennek. Így szerezte meg a nőt. 
- Köszönöm – nyögte ki nehezen J.D.
A sofőr vállat vont.
- Nagyon szívesen. Úgy tűnt, elkel magának a segítség.”

Bizony, bizony, még a legmenőbb pasinak is kell néha a segítség, jöjjön az egy hű baráttól, vagy egy jóravaló taxisofőrtől. Már csak az a kérdés, hogy Payton miként viseltetik Darcy személye iránt.

Igazából ők ketten nem is különbözhetnének jobban egymástól. J. D. a felső tízezer szülöttje, és mint ilyen, neveltetése merőben eltér attól, amit Payton a hippi nézeteket valló anyjától kapott. Annak ellenére, hogy J. D. beleszületett a gazdagságba, és a Harvardon végzett, önerőből került oda, ahol jelen esetben tart, akárcsak Payton. Bár a nő szegénységből küzdötte fel magát, és világ életében utálta a gazdagokat, azt azért elismeri, hogy a férfi átkozottul jó ügyvéd, és akárcsak ő maga keményen dolgozik.  Jó kis párost alkotnak ők ketten, mindenben, és okos emberekhez méltón, megoldást is találnak a problémájukra.

Julie James
Hogy valami negatívummal is előálljak, ne csak áradozzak a könyvről, számomra egy kicsit soknak tűnt a nyolc év ellenségeskedés és versengés. Szerintem túlságosan hosszú volt ez az idő, és éppen azért, mert úgy tűnt, hogy közben mindketten sokkal többre vágytak, mint amit megkaptak. De ez a kis ’hiba’ elhanyagolható, mert a regény vicces, és tele van humoros jelenetekkel, amelyek hangos kacagásra késztettek, szórakoztatóak a párbeszédek, szeretni valók a karakterek, és az is hozzáadott az élményhez, hogy mindkettejük fejébe belelátunk, így nemcsak egyoldalú véleményt ismerhetünk meg. 

Aki olyan romantikus történetre vágyik, amely mentes a csöpögős érzelmektől, annak Julie James könyve jó választás, de amúgy mindenkinek ajánlom, aki az ügyvédek világába, a tárgyalótermekbe szeretne bepillantást nyerni, úgy, hogy közben kitűnően szórakozik, mert egy kis romantikában is részesül, aki élvezi az adok-kapok helyzeteket, a versengés szellemét, és az emlékezetes jeleneteket, a szexi csajokat és szívdöglesztő pasikat, és nem mellesleg Jane Austen rajongó.

Ahogy a novemberi könyvszaporulat bejegyzésből már tájékozódhattatok, a írónő korábbi regényét is beszereztem - A hamis partner -, remélhetőleg erre is hamarosan sort kerítek. Kíváncsi vagyok, hogy mennyire lesz ehhez hasonló az élmény.


Kiadó: Pioneer Books
A mű eredeti címe: Practice Makes Perfect
Szerző: Julie James
Fordító: Dörnyei Julianna Katalin
Kiadás éve: 2013
Terjedelem: 324 oldal