2014. március 6.

Egy évesek vagyunk!


Boldog születésnapot!

Napra pontosan egy évvel ezelőtt született meg a blogom első bejegyzése, így ezt tekintem hivatalos születésnapnak. Az elején nehéz volt elképzelni, hogy mikor lesz ’egy kis régiségem’, de gyorsan eltelt ez a tizenkét hónap. Sok kellemes percet szerzett nekem az írás,  még akkor is, amikor egy-egy poszt kissé nyögvenyelősen készült el. Ennek ellenére egyszer sem fordult meg a fejemben, hogy feladjam, mert szeretek munkálkodni vele, és örülök, hogy élményeimet másokkal is megoszthatom.

Amikor elkezdtem a blogot vezetni nem voltak arra vonatkozó terveim, hogy hány könyvet szeretnék elolvasni egy év alatt, vagy mennyi bejegyzés szülessen, éppen azért, mert nem szerettem volna kényszerként megélni az olvasást, csak egyszerűen akkor és úgy foglalkozni vele, hogy az végig örömet szerezzen. 

Ismét átfutottam a tavalyi év olvasmányait, végiggondoltam, hogy melyik volt a kedvenc, vagy melyik nyerte el legkevésbé a tetszésem. Igazából nem volt olyan könyv, ami egyáltalán nem tetszett volna, a legtöbbel kapcsolatban pozitív élményeim vannak, és naphosszat ecsetelhetném, hogy melyiket miért szerettem, de ezt ugye megtettem már a bejegyzések kapcsán. Úgyhogy nem áll szándékomban ismét több mint hatvan könyvről eszmefuttatást tartani, így kiválasztottam párat, amelyek egy kicsit a többiek fölé kerekedtek. 

Számomra az év legjobb könyve Adam Makostól a Felettünk a csillagos ég volt. A megtörtént eset alapján íródott regény lebilincselő olvasmány háborúról, hősiességről, kitartásról és bajtársiasságról. Annak ellenére, hogy ismerjük a történet kimenetelét, a könyv végig izgalomba tart, elgondolkodtat, leckét mutat emberségből. 

A legszórakoztatóbb olvasmány díját Sophie Kinsella regénye kapja, a Csörögj rám! Ez volt az első Sophie Kinsella regényem, és bizony nagyon jó választásnak bizonyult. Imádtam minden sorát, rengeteget nevettem Poppy jótékonykodó ténykedésein, a zűrös helyzeteken, amelyekbe saját hibájából keveredett, és persze ahogy igyekezett kikecmeregni belőlük. 

Mivel elég sok krimi/kaland könyvet olvastam, úgy az igazságos, ha közülük is választok egy kedvencet. Ez alkalommal Lee Childtól A titokzatos látogatóra esik a választásom.  Amikor az ember sokat olvas egy írótól, képben van, hogy mire számíthat úgy a történet, mint a stílus szempontjából. Nálam egy ilyen szerző Lee Child és az ő Jack Reacher történetei, de ezzel a könyvével sikerült meglepnie. Újdonságként hatott, hogy egy kicsit más volt, mint amiket korábban olvastam, de így is érdekfeszítő volt, és egyáltalán nem éreztem hiányát a pörgős akciójeleneteknek. 

Ami a legkevésbé tetszett az a Toszkánai nyár. Annak ellenére, hogy szeretem Elizabeth Adler regényeit ez messze alulmaradt korábban olvasott regényeitől. Egyszerű, már-már sablonos történet, felejthető karakterek, semmi izgalom, néhol unalom, bár a csodálatos olasz táj megjelenítését azért itt is a javára kell írni. 

Ami leginkább csalódást okozott, az a Meryl Streep filmklub. Egy izgalmas, szórakoztató regényre számítottam, és bár voltak jó részek benne, én sok hiányérzettel maradtam a végén.  
Nagyon szerettem volna szeretni, de nem ment. 

Köszönöm az elmúlt évben rám fordított figyelmeteket, hogy olvassátok a bejegyzéseimet, és kíváncsiak vagytok a gondolataimra. Remélem sikerült néha újdonságot mutatni, és izgalmas könyvekre felhívni a figyelmet. Idén igyekszem majd még változatosabb olvasmányokat találni, néhány új szerzőt bemutatni, akinek szeretem a könyveit, de nálunk még egyik kiadó sem gondolt a megjelentetésükre, és remélem, hogy útközben új olvasok is csatlakoznak hozzánk.

Kép: itt.