2014. március 3.

Mértéktartó február

Úgy tűnik, hogy a tavalyi év utolsó hónapjainak őrült könyvbeszerzéseit követően (a decemberi könyvszaporulatról nem született ugyan bejegyzés, de azt elmondhatom így utólag is, hogy veri a novembert), idén a vásárlási kedvem egyelőre alacsony fokozaton működik, ami egyáltalán nem baj, sőt. Azt hiszem, kell néha egy kis pihenés, hogy legyen időnk visszanézni a múlt szerzeményeit, és közöttük válogassunk, ha új olvasmányélményre vágynánk, és ne csak az újdonságok után szaladgáljunk. De pihenés ide vagy oda, az igazság az, hogy nem vert le a lábamról a nagy vásárlási kedv. Még az olvasás is nyögvenyelősen ment, ahogy azt már egy korábbi posztban említettem, és ez az állapot mindenre rányomta a bélyegét. 

Ez persze nem jelenti azt, hogy négy hét alatt egyetlen alkalommal se készítettem volna elő valamelyik virtuális kosaramat, mert azért – a sose lehet tudni alapon – szemmel tartottam az egyes akciókat. Akadt is pár olyan, amit talán érdemes lett volna kihasználni, és sok várólistás könyvhöz jó áron hozzájuthattam volna, de én még sem tettem. Ehhez sem volt kedvem. Egy alkalmat kivéve, de akkor is napokig győzködtem magam, míg végül a rendelés mellett döntöttem, csak azért, mert igen régi motorosokról volt szó: az egyik A nagy Gatsby, a másik A párizsi feleség. Régi vágyam volt, hogy legyen egy saját példányunk F. Scott Fitzgerald könyvéből, ahogy az is, bár ez valamivel újabb keletű, hogy elolvassam Hemingway első házasságának történetét Paula McLain tollából. Most már ezek is teljesültek. 




Ha az elmúlt hónap olvasmányai között nem lett volna angol nyelvű könyv, akkor valószínű, hogy a fentebb említett két kötet megvásárlásával lezárult volna a havi beszerzésem. De elolvastam David Robertstől a Sweet Poison krimit, valamint Sarah MacLeantől A Rogue by Any Other Name című romantikus történetet, és ahogy általában lenni szokott egy-egy angol olvasmányélmény után, ez alkalommal is kedvet kaptam egy kis böngészéshez a két műfaj nyújtotta hatalmas kínálatban. 

Dorothy L. Sayers nevével már több alkalommal találkoztam, tudom, hogy a detektívregény rajongói ma is előszeretettel olvassák a könyveit. Rég óta tervezem, hogy megismerkedek a munkásságával, ennek most jött el az ideje. Sosem lehet tudni, talán egy újabb kedvencet avathatok majd. A regény főszereplője az angol arisztokrata és amatőr detektív Lord Peter Wimsey, akit a Whose Body? című regénnyel indított útjára az írónő, hogy aztán további tizenegy kötetben, és néhány elbeszélésben együtt nyomozhassunk vele a két világháború közötti időszakban. Az írónő és regényei itthon nem annyira ismertek, talán egy-két regénye, ha olvasható magyarul, de sebaj, jó lesz nekem angolul is. 


Molly Harper regénye viszont már a mai idők gyermeke. A paranormális elemekkel átszőtt romantikus történet az alaszkai Grundy városkában játszódik, ahol a déli Mo új életet szeretne kezdeni. Az még ott sem mindennapi dolog, hogy az ember egy meztelen férfira akadjon a saját tornácán, akinek a bokájához egy medvebilincs van erősítve, de Mo megbirkózik vele. Ahogy kénytelen megbirkózni mogorva, barátságtalan szomszédjával is, Cooper Grahammal. Az ő problémái egészen másak, pontosabban farkasember problémák, de ez nem akadály, hogy első szimatolásra szerelmes legyen Moba. És innentől kezdve jöhetnek a bonyodalmak. Az elolvasott bejegyzések alapján vicces, szórakoztató regénynek ígérkezik, van benne szellemes hősnő, szerelem, izgalmas rejtély, és gondolom boldogság a legvégén, és persze, ha nagyon tetszene, folytatás is.