A januári utazásomnak itt is nyoma maradt, mert alig három bejegyzést sikerült összehozni az előző hónapban. Igaz, hogy olvasni sem sikerült annyit, mint ahogy elterveztem, de emiatt nem siránkozom. Jól van ez így is. Sőt. Akkor lenne a baj, ha kényszerből olvasnék, hogy növeljem a bejegyzések számát, hogy minél gyorsabban haladjak a felhalmozódó kötetekkel, na meg a könyvtári kölcsönkönyvekkel. Nálam ez nem megy. Januárban összesen négy könyvet olvastam, amikor kedvem és hangulatom volt hozzá. Ellenben sok filmet néztem, sorozatokat és játékfilmeket, számomra ez is ugyanolyan szórakozás, mint az olvasás. Talán majd szentelek ezen élményeimnek is egy bejegyzést. De addig is maradjunk a könyveknél.
Sokáig úgy tűnt, hogy megúszom az év első hónapját könyvvásárlás nélkül, de végül elbuktam. Mentségemre mondva, majdnem sikerült. Hősiesen tartottam magam január 30.-ig, amikor is engedtem az Alexandra csábításának, pontosabban a Lazi Kiadó köteteire vonatkozó 40%-os kedvezménynek. Azért maradtam a realitások talaján, és csak két könyvet tettem a virtuális kosaramba. Igaz, hogy a futár csak tegnap hozta a csomagot, de ettől még januárban történt a megrendelés, így januári szerzeményként könyveltem el őket.
Íme a két kötet:
Ha esetleg még nem említettem volna, listamániás vagyok. Számos címszó alatt futó könyves listáimnak se, szeri se száma, és még mindig képes vagyok újakat alkotni. A legutolsó szikra alig két hete pattant ki belőlem egy alkotói pillanatomban, és a nem éppen rövidnek mondható - 2013-ban megjelent kötetek, amelyeket mindenképpen szeretnék megvenni – címet adtam neki. És hogy kapcsolódik mindez a bejegyzés tartalmához? Nos, egy bizonyos Christopher Tietjens nevezetű úriember révén, aki eme lista első helyén szerepel. A témában járatosak biztosan tudják, hogy kiről van szó, aki meg a sötétben tapogatózik, annak elmondom, hogy ő nem más, mint Az utolsó angol úriember. Azt hiszem, hogy így teljességgel érthető a januári csábulásom. Legalább is az egyik fele.
Aki hozzám hasonlóan szereti az angol klasszikus irodalmat, az egyet ért velem, miszerint Charlotte Bronte regényeinek is ott a helye a 19. század gyöngyszemei között. Az én polcomnak vannak még hiányosságai, a Villette is közéjük tartozott, úgyhogy jó alkalomnak tűnt betölteni az egyik kiadó helyet.
Ha már szóba hoztam a legújabb listámat, úgy illik, hogy veletek is megosszam. Eddig 8 kötet szerepel rajta, főként olyanok, amelyek az év vége felé jelentek meg, ezekre emlékeztem leginkább. Ha valamikor lesz kedvem ismét elmerülni a tavalyi megjelenések áradatában, talán változni fog ez a szám, de addig is ők a jelöltek (amúgy ezekkel már találkozhattatok a várható megjelenések posztokban, de azért linkeltem őket, ha esetleg valakit érdekel a fülszöveg):
Ford Madox Ford: Az utolsó angol úriember – az idei év első beszerzése.
Jack McDevitt: Tűzmadár – nagy rajongói vagyunk az Alex Benedict sorozatnak, még akkor is, hogyha nem mindig hozza a megszokott szintet.
Jacqueline Winspear: Maisie Dobbs és a háborús rejtély – Maisie és esetei már hosszú ideje a figyelőradarom célkeresztjében vannak, majdnem megvettem angolul, de megadom az elsőbbséget a fordításnak, legalább is az első kötet erejéig.
Jo Baker: Longbourn árnyékában– ritkán szoktam Jane Austen újrafeldolgozásokat olvasni, de ezt a kötetet képtelen vagyok kihagyni.
Jo Nesbo: Police – ez elsősorban a páromé; én még sehol nem tartok a sorozattal, de talán idén nekiveselkedem, és közelebbről is megismerkedem Harry Hole nyomozóval.
Andrzej Sapkowski: Vaják – A megvetés ideje – ezzel is adósa vagyok a páromnak; én Ríviai Geraltnak csak a kezdeti kalandjaival ismerkedtem meg eddig, pontosabban azokkal, amelyeket Az utolsó kívánságban átélt.
Agatha Christie: Grand Tour – a krimi királynőjének kötetei a kedvenceim között vannak, ahogy az életéről szóló kötetek is, úgyhogy ez utóbbit is szeretném elolvasni.
Brenda Joyce: Halálos csókok – igaz, hogy a sorozat korábbi két kötete még olvasatlanul hever a polcon, de reményeim szerint idén utolérem magam; eddigi tapasztalataim azt mutatják, hogy amikor beszippant Francesca Cahill világa, hajlamos vagyok gyorsan végezni a kötetekkel.
Ez igazán nem túl sok, tekintve a tavalyi év megjelenéseit. Persze ezeken kívül még számtalan olyan tavalyi kötet van, amit szeretnék elolvasni, de szerencsére nagyon sokat megtaláltam belőlük a könyvtárban, úgyhogy ők a könyvtárban fellelhető könyvek listájára kerültek fel egyelőre (mert bizony nekem olyan is van).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése