2014. február 23.

Sorozatok hálójában

Az utóbbi napokban nem sok kedvem volt az olvasáshoz, pontosabban szinte semmi, csak forgattam a megkezdett könyveket (jelenleg három van belőlük), és bármelyiket kaptam is fel, alig pár oldal után félretettem. Az elsővel 89, a másodikkal 111, míg a harmadikkal csak 26 oldalt haladtam. Szörnyű. Amit utoljára befejeztem, arról sem sikerült még írni, így az meg az elolvasott, de posztolásra váró kötetek halmazát gazdagítja. Ilyen állapotban arra gondoltam, hogy talán egy új könyv megtörné ezt a ’semmihez nincsen türelmem’ helyzetet, úgyhogy a könyvespolcok felé vettem az irányt. Kedvetlenül böngésztem a kínálatot, ismételten megbeszélve magammal, hogy ha egy évig nem vennék új könyvet, akkor sem fogynék ki az olvasnivalóból, amikor végignézve a polcokon megállapítottam, hogy milyen sok sorozatot olvasunk. Van krimi/thriller, kaland, fantasy, sci-fi, ifjúsági, romantikus, szóval többé-kevésbé minden. Hihetetlen, a polcok felét sorozatok foglalják el. Nem is értem, mikor és hogyan sikerült annyi mindent begyűjteni. Aránylag kis részük teljes, a többség még ’folyamatban’ van. Nem csoda, hogy képtelen vagyok az összessel napirenden lenni. Ha nagyon őszinte szeretnék lenni, pocsékul állok velük. És akkor ott vannak azok a sorozatok, amelyeket könyvtárból olvasok (a jelenleg nálam lévő kölcsönzések közül négy sorozatnyitó darab - őrület).


Matthew Shardlake-sorozat
Szeretek sorozatokat olvasni, van is pár kedvenc, és mindig izgatottan várom, hogy mikor jelenik meg belőlük egy-egy újabb kötet. Nem beszélve a borítóról, igazán mutatós tud lenni a sok egymás mellé állított hasonló kötet. Másfelől meg néha az az érzésem, hogy lassan csak sorozatokból áll a világ. Vagyok olyan jó szívű (naív?), és merem feltételezni, hogy egy író nem kifejezetten anyagi okok (nyilván ennek ellenkezője sem kizárt), hanem az ötletek sokasága miatt dönt úgy, hogy sorozatot fog írni. Annyi ötlete van, hogy képtelenség lenne egyetlen kötetbe sűríteni őket. Szeretné hősét minden helyzetben kipróbálni, mert lehet, hogy egyikben elbukik, aztán a következőben ismét talpra áll, formálódik a jelleme, megbirkózik életének problémáival, vagy éppenséggel karrierje sikereivel/kudarcaival, végig jár egy rögös utat, hogy megtalálja élete szerelmét, vagy felfedezze az élet értelmét. Végtelen a lehetőségek tárháza. Igaz, hogy a sok kötet néha az írói teljesítmény hullámzását eredményezheti, aminek mi olvasók nem igazán örülünk, de a hős már annyira életünk részévé vált, hogy hajlandók vagyunk megbocsátani, és reménykedünk abban, hogy a következő ismét a felejthetetlen szellemi élmények magasságába repít, és még izgatottabban várjuk, hogy végre kézbe vehessük.

Harry Hole-sorozat
A fentiek ellenére, azonban azt hiszem, hogy ma valahogy divattá vált sorozatot írni, és ha a piaci árakra gondolok, ez igen csak költséges hobbi szintjére emeli az olvasást, főként, ha hozzánk hasonlóan valaki több vasat tart a tűzben. Gyorsan átfutottam a könyvespolcainkat, és így hirtelen 20 olyan sorozatot számoltam, amelyekkel ’el vagyunk maradva’. Ha mindenikből csak egy-egy kötet hiányozna, az is már 20 kötet, de előfordul, hogy ennél nagyobb a hiány. Most akkor melyiket vegyem meg? Amelyikből már több kötetet olvastunk, vagy amelyikből egyet, de az nagyon tetszett, és már itt van a következő?

És mindezek mellett nem telik el úgy hónap, hogy ne jelenne meg egy új sorozat. Kézbe veszek egy-egy ígéretesnek tűnő kötetet, és a fülszöveg végén ott áll, hogy a kötet sorozatnyitó darab, vagy egy trilógia (tetralógia) első része. De van, amikor már a borítón ilyen és ehhez hasonló figyelemfelkeltő szöveggel találkozom: Rodeó testvérek1., Miss Lavander Lilly első nyomozása, A Moore család 1. stb., és már foghatom is a fejem.

Sorozatnyitó kötetek 
Bár mondjuk az még a jobbik eset, ha első kötet kerül a kezembe, de előfordult már, hogy felfigyeltem egy újonnan megjelent regényre, és amikor utána néztem, kiderült, jó pár kötetről lemaradtam. Ilyenkor mi van? Megvegyem visszamenőleg az összest?  Elkezdhetem egyenként megvenni őket, de több mint valószínű, hogy mire beszerzem azt, amelyik eleve felkeltette a figyelmem, újabbak jelennek meg, és akkor azokat is meg kell venni, mert ugye, ha már végigizgultam 5-6-10 kötetet, akkor kíváncsi vagyok, hogy mi van/lesz a továbbiakban is. És ha végre megjelenik az utolsó kötet is, nyomban akad egy új sorozat, amivel hasonlóképpen járok, és ugyanott vagyok, mint korábban.

Persze megpróbálhatom felkutatni könyvtárban – mily szerencse megtalálom (de ez nem minden sorozatra érvényes, sajnos), csak ha éppenséggel egy felkapott sorozatról van szó, akkor általában a kötetek kézről-kézre járnak, és heteket kell várjak, hogy hozzám is eljussanak. Mondjuk, elolvasom az első kötet, és tetszik, és olvasnám a következőt, de ismét várni kell, mert előttem még ketten előjegyezték. És ha mindezt végiggondolom, már nem is vagyok benne annyira biztos, hogy van-e értelme egyáltalán nekikezdeni. Talán összeszorítom a fogam, és mégis csak elmegyek a könyvesboltba megvenni, vagy hagyom az egészet, és elérhetőbb préda után nézek.

Francesca Cahill/Halálos-sorozat
Se így nem jó, se úgy. Akár milyen oldalról közelítek a sorozatok világa egy ördögi kör, és akit beszippant, az nem egykönnyen szabadul belőle. Hiába csűröm-csavarom a dolgot, és bosszankodom az új megjelenések láttán, meg a várható kiadásokon, mert én akkor is szeretem őket. Ez itt a baj. És gondolom, nem vagyok egyedül ezzel az édes/keserű teherrel!

Sokszor eldöntöttem már, hogy nem veszek, nem olvasok több sorozatot.  Eddig azonban képtelen voltam ellenállni a csábításnak, és nem hinném, hogy a jövőben ez sikerülni fog. Amit elkezdtem már olvasni, és tetszik, csak természetes, hogy szeretném elolvasni az összes kötetét, aztán meg csak jönnek és jönnek az új sorozatok, és piszkálják a csőrömet, és én erre is kíváncsi vagyok, és arra is, és végül csak megveszem valamelyiket, és közben meg figyelem a könyvtár állományának gyarapodását egy másik miatt. És közben még egy szót sem ejtettem az angolul fellelhető és elolvasható sorozatokról. Ebbe már inkább bele sem kezdek.

Nellie Bly-sorozat
Ezt az eszmefuttatást egyfajta bevezetőnek szántam, egy kicsit hosszabbra sikeredett, mint terveztem, de most, hogy lassan a végére érek, ideje értelmet is adni neki. Szóval, a sok sorozat miatt, amit már elolvastam, olvasok, vagy tervezek olvasni, és tekintettel a jövőbeni szerzeményekre, úgy döntöttem, hogy egy külön rovatban fogok írni róluk. A kedvenceimről, új megjelenésekről (mostanában elég sok ’kívánatos’ megjelenésre figyeltem fel), olyanokról, amelyek után áhítozom, de magyarul még nem jelentek meg (lehet nem is fognak), meg ami még eszembe jut útközben, és beleillik a témába. Korábban már született egy-két hasonló bejegyzés, mint ami várható, bár nem külön rovatban: Lee Child és Jack Reacher, Gordianus, a Nyomozó (I.,  II., III.), Nem csak a Bridgerton család miatt szeretem – avagy Julia Quinn könyvei. Remélem sikerül majd olyanokról írni, ami a ti érdeklődéseteket is felkelti. 

Kép forrás: itt