Daniel Katz: Amikor nagyapám átsíelt Finnországba

Amikor nagyapám átsíelt Finnországba egyike azon könyveknek, amelyek fizikai valójukban végigkísérték gyermekkoromat. Az ágyam feletti könyvespolcon kapott helyet, és mivel szokásommá vált a polcon lévő könyvek gerincének a tanulmányozása, ezen is gyakran megakadt a szemem. Viccesnek találtam a címet, és nagyon élveztem, de valahogy sosem éreztem késztetést arra, hogy a könyvet kezembe vegyem, annak ellenére, hogy elképzelni sem tudtam, hogy milyen történet bújhat meg egy ilyen cím mögött.  Már jó ideje kinőttem a gyermekkorból, a polcomon lévő könyvek nagy részét elolvastam, de Katz könyvére ez idáig nem került sor.  Hirtelen ötlettől vezérelve kaptam kézbe most, már a saját könyvtáram polcáról, és egyáltalán nem csalódtam benne. Sőt, kifejezettem élveztem.

Ez volt a szerző első regénye. 1969-ben jelent meg, és valósággal berobbant a finn irodalmi életbe. A könyv lapjain színes-humoros történetek révén bontakozik ki egy orosz-zsidó származású család három generációjának – Benno nagyapa, gyermekei és unokái – élete a cári Oroszországból indulva az 50-es évek Finnországáig. A család viszontagságait az unoka szavaiból ismerhetjük meg. A szerző, aki alig volt harminc éves a könyv megírásakor, édes-bús iróniával, csipetnyi nosztalgiával, és ifjú korához szinte nem is illő bölcsességgel tárja elénk a család élettörténetét, amelybe sok egyéni élményét is megörökítette. 

A könyv három részre oszlik, és mindenik külön időszakot ölel fel.

Az első rész  a fiatal Benno történetét meséli el. Az első világháborút és az azt megelőző éveket. A történet a vityebszki kormányzóság Polock városától keletre fekvő kis falucskából indul, ahonnan a tízéves Bennót a kozákok a finn-öbölbeli Kronstadtba vitték, a katonai népiskolába. Az apró termetű Benno élete cudarul alakult. A  tatár, az ukrán, a kalmük, az inkeri, és a dagesztáni  társai elbántak vele,  mert „először is ő volt a legkisebb, másodszor zsidó volt, harmadszor pedig ő volt a legkisebb zsidó”. (...) A kalmükök meglovagolták, az ukránok keresztre feszítették, az inkerik tőrükkel fenyegették, a tatárok pedig a fenekét paskolták. Még a dagesztániak is barátságtalan pofát vágtak előtte, és mogorván vicsorítottak rá.” Ennek ellenére ő mindvégig optimistán tekintett a jövőbe, arra várva, hogy egy napon apjához hasonlóan majd két méter magas legyen, és  minden sérelmet visszafizessen. Optimizmusa tizennégy éves koráig tartott, amikor „elérte a másfél méter magasságot, és a növekedést végleg befejezte”. Ám Benno nem olyan ember volt, aki könnyen feladja. Sikerül barátokat szereznie, és ádáz elhatározását, hogy „kicsi, vad és veszedelmes lesz”, kemény munkával véghez is viszi. Szemtanúi vagyunk, ahogy megtanul lőni, vívni, lovagolni, sőt birkózni is. „Két év leforgása alatt pompás izomzatot fejlesztett ki; tulajdonképpen saját kategóriájában ő volt az egész zászlóalj legjobb kiállású harcosa. Hosszú bajuszt növesztett, és tüzes tekintetű szemeket kreált hozzá.” 
Kronstadtból a cári hadsereg lovastizedes-kornetásaként a Finn Nagyhercegség Helsinki Császári Lovasezredébe vezet útja, amikor eldönti, hogy feleségül veszi a meglepően termetes, szőke, fitos orrú, kék szemű, szép fogú Wera nagymamát, akivel levelezés útján ismerkedett meg.

Lee Child: Az ügy

A Jack Reacher sorozatban megjelenő tizenhatodik könyv visszarepít minket 1997-be, amikor Reacher még a katonai rendőrség őrnagya volt. Az egyes szám első személyben mesélt történetben Reacher visszaemlékszik a sok évvel korábbi nyomozására, amely fordulópontot jelentett az életében.  Az ügy  tulajdonképpen az Elvarázsolt dollárok (az első Reacher regény) előzménye, és a végén választ kapunk arra a kérdésre, hogy tizenhárom év szolgálat, és számos kitüntetés után, Reacher miért is hagyta ott a sereget.

Carter Crossing egy isten háta mögötti hely, Mississippi állam északkeleti sarkában, az alabamai határ közelében, Tennessee mellett. Ami miatt említésre méltó, hogy nem messze a várostól terül el Fort Kelham katonai támaszpont. Ebben az álmos kisvárosban brutálisan meggyilkolnak egy fiatal nőt. A nyomozás során  felvetődik a kérdés, hogy a gyilkos helybéli, vagy esetleg a támaszpont valamelyik katonája?

Ezen ügy kapcsán érkezik Reacher a városba, inkognitóban, hogy támogassa a bázisra küldött hivatalos nyomozót, valamint figyelemmel kísérje a helyi rendőrség munkáját, főnöke utasítása szerint, hogy „a lehető legjobban intézzék el ezt az ügyet”. Amire nem számít, hogy egyből lebukik. Az ok a helyi rendőrfőnöknő, Elizabeth Deveraux, aki a tengerészgyalogságnál volt katonai rendőr, és aki számított az érkezésére. Azt is tudja, hogy azért küldték, hogy   „nyitva tartsa a fülét a városban, és ha kell, közbelépjen, és megakadályozza, hogy a helyi rendőrség valami olyat tegyen, ami kínos helyzetbe hozza a hadsereget”. Ezek után Reachernek nem marad más választása, minthogy összefogjon a csinos rendőrnővel.

Lee Child és Jack Reacher

Ha jól emlékszem A pók hálójában volt az első Lee Child könyv, ami a kezembe került évekkel ezelőtt, és egyből nagy rajongó lettem. Valóságos maratont rendeztem, míg a könyvespolcunkon fellelhető összes kötetnek a végére nem értem. Mivel a legtöbbet ajándékba kaptuk, a sorozat távolról sem volt teljes, így egy ideje kutatom a még hiányzó régebbi kötetetek, miközben várom, hogy újak jelenjenek meg. Szerencsére ez utóbbiakra nem kell sokat várni, hiszen a General Press kiadó jóvoltából néhány hónappal az angol kiadást követően magyarul is olvashatjuk őket.

Kép innen

Lee Child regényeinek főszereplője Jack Reacher, a volt katonai rendőr, aki harminchat évesen, tizenháron évi szolgálat után, kilépett a katonaság kötelékéből, és keresztül-kasul utazza az Egyesült Államokat, hogy jobban megismerje azt az országot, amelynek a hadseregében őrnagyként szolgált. A legtöbb könyv  Reacher katonaság utáni bolyongásai alatt játszódik, de néha a szerző visszakanyarodik azokhoz az időkhöz, amikor főhőse a 110-es különleges egység nyomozója volt. Az első Jack Reacher könyv 1997-ben jelent meg, és elnyerte az Anthony díjat, mint a legjobb debütáló regény. Idén fog megjelenni a tizennyolcadik.

„ Eno étkezdéjében  tartóztattak le, déli tizenkettőkor. Éppen tojásrántottát ettem, és kávét ittam hozzá. De ez nem az ebédem volt, hanem késői reggelim. Csuromvíz voltam, és hullafáradt a hosszú gyaloglástól. Bőrig áztam a zuhogó esőben, amíg az autópályától elgyalogoltam a városig. ”  – ezek voltak Jack Reacher legelső szavai amikor az Elvarázsolt dollárokban az olvasóközönség elé lépett. Akkor még semmit sem tudtunk róla, az életéről, a múltjáról, akárcsak a kihallgatását végző főfelügyelő:  „ ... Átnéztem a zsebében talált tárgyakat. Megállapítottam, hogy nem hord magánál semmiféle dokumentumot, amivel igazolhatná a személyazonosságát. Sem jogosítványt, sem hitelkártyát, semmit az ég világon. Azt mondja nincsen címe. Akkor hát ki ez az ember, kérdem én.”

Gordianus, a Nyomozó (II.)

Ebben a bejegyzésben folytatom Gordianus-regények bemutatását. A Vesta-szüzek háza, valamint az Egy gladiátor csak egyszer hal meg novellás kötetek, összesen tizennyolc novellát tartalmaznak. Többé-kevésbé a Római vér és A végzet fegyvere között eltelt nyolc év történéseit gyűjtik össze, megmutatva nékünk, hogy Gordianus ez idő alatt sem tétlenkedett. Megtudhatjuk,  honnét ered Gordianus és patrícius jótevője, Lucius Claudius barátsága, miként tett szert hűséges testőrére, mit csinált fiatalemberként Alexandriában. Olyan személyekkel találkozhatunk a novellák lapjain, mint Cicero, Lucullus, Cato, bepillantást nyerhetünk a gladiátorok küzdelmeibe, harciszekér-versenyekbe. A tizennyolc novellában gyilkosságok, lopások, végrendelet-hamisítások, emberrablások, kísértetjárások, lefejezések és egyéb bűncselekmények felgöngyölítésében van szükség Gordianus nyomozói képességeire.

Bár az Egy gladiátor csak egyszer hal meg kötetben szereplő novellák történései a fent említett nyolc év alatt játszódnak, maga a kötet angolul 2005-ben jelent meg, amikor már jó pár regényt elolvashattunk. Éppen ezért az előszóban olyan információkat is megoszt velünk a szerző, amelyek időben jóval később játszódnak, így ha valaki nem akar bizonyos dolgokról tudomást szerezni, annak azt javaslóm, hogy a regények után olvassa el ezt a kötetet.

Márciusi gyarapodás

Az elmúlt hónapban már meg sem kíséreltem olyan fogadkozást tenni, hogy egyetlen könyvet sem fogok vásárolni, mert tudtam, hogy úgysem tartanám be. Mivel februárban leginkább angol nyelvű könyvekre költöttem, a március a magyar könyvek hónapja lett.