Angela Thirkell: High Rising

Angela Thirkell (1890-1961) a 20. század első felének angol írógárdájához tartozik. 1890-ben született Londonban, Angela Margaret Mackail néven egy művelt család gyermekeként. Apja John William Mackail költészetet tanított Oxfordban. Edward Burne-Jones preraffaelita festő volt az anyai nagyapja, és ugyancsak anyai ágon rokoni szálak fűzték Rudyard Kiplinghez, valamint Stanley Baldwinhoz. Két sikertelen házasságából négy gyermeke született, második férjével egy ideig Ausztráliában élt. Már az 1920-as években foglalkozott újságírással, de első könyve csak 1931-ben jelent meg Three Houses címmel, egy memoár, amelyben boldog gyermekkorának éveit meséli el. Munkássága többnyire romantikus, humoros, néhol szatirikus regényeket ölel fel, de írt gyermekkönyvet, életrajzot, három önéletrajzi ihletésű, sőt egy történelmi regényt is. Az írás jelentette a megélhetést a családja számára. Egymás után írta a regényeit, azonban a gyorsaság néha a minőség rovására ment. Ettől függetlenül volt közöttük jó pár gyöngyszem is.

Regényei nagy része az Anthony Trolloptól kölcsönzött mitikus Barsetshire megyében játszódnak. Ezekben életre kel a tipikus angol vidék az első világháborút követő években, amikor a viktoriánus és az Edward-korra annyira jellemző fülledtség és komolyság lassan felengedett. De második világháború embert próbáló évei is terítékre kerülnek regényeiben, sőt figyelemmel kísérhetjük a közösségnek a háború utáni világba való beilleszkedését is. Történetei többnyire a felső középosztály életét örökítik meg, akik, bár korábbi életvitelük valamelyest megváltozott (többségük elkezdett dolgozni és már nem ostobaságokkal mulattatják az idejüket), még mindig nagy házakban élnek és szolgálóik is vannak. Problémáik a vidéki élet lakóira jellemzőek, nehezen fogadják be az idegeneket, főleg, ha azok viselkedése nem felel meg a társadalmi elvárásoknak, viszálykodnak egymással, romantikus ambíciókat dédelgetnek, társasági összejöveteleken vesznek részt, ahol mulatságos szóváltásokba keverednek. Egy rég letűnt világ részesei lehetünk, amely annyira nem mozgalmas, de tele van apró örömökkel.

Barbara Pym: Barátnők és ballépések

Egy olyan szerző regényéről szeretnék most írni, akinek a könyvei nem nyomják le a hazai könyvesboltok polcait, legfeljebb antikváriumokban lehet őket beszerezni. Ebben az esetben is csak hármat, mert ennyi jelent meg magyarul, valamikor a ’80-as években. Abban az időben az én érdeklődésem még a mesék és ifjúsági regények világa felé irányult, de örülök, hogy legalább most sikerült felfedeznem őket .

Az irodalmi világ ebben a hónapban ünnepelte az angol írónő születésének 100. évfordulóját. Ez a tény biztosan közrejátszott abban, hogy a külföldi könyves blogokon annyi bejegyzés született Barbara Pym  regényeiről, de az olvasók véleménye alapján rájöttem, hogy az évforduló csak alkalmat szolgáltatott arra, hogy rajongótábora újraolvassa a nagy népszerűségnek örvendő könyveket, ellentétben velem, hiszen számomra ez volt az első találkozás, de azt már most tudom, hogy nem az utolsó.

A Barátnők és ballépések bepillantást nyújt az angol középosztály, azon belül is az anglikán papság és környezetének életébe, de ugyanakkor Jane és Prudence, e két merőben különböző természetű nő barátsága révén nemcsak a vidéki lelkészfeleségek mindennapjait  ismerhetjük meg, hanem a független dolgozó nők helyzetét is az 1950-es években.
A történet elején Nicholas Cleveland tiszteletes és családja vidékre költözik egy új egyházközségbe, ahol reményeik szerint az emberek nemesebb lelkűek, nem olyan szűk látókörűek és önteltek, mint a londoni kertvárosiak. Alig rendezkednek be, és ismerkednek meg a község lakóival, Jane máris azon mesterkedik, hogy csinos londoni barátnőjének, Prudence-nek férjet találjon. Számos alkalommal vendégségbe hívja, azzal a céllal, hogy összeboronálja a falu valamely fiatalemberével, vagy a tehetős özveggyel. Bár a regényben látszólag semmi nem történik, a felszín alatt az emberek közötti napról-napra változó és alakuló kapcsolatok előreviszik a cselekményt. Az aratási hálaadás, egy ebéd a Kék Rokkában, a paplakban rendezett uzsonnák, egy utazás, egy falusi whistverseny, egy halott feleség holmijának elrendezése, egy nyár esti vacsora a diófa alatt, olyan helyzetek, amelyek lehetőséget biztosítanak szereplőinknek, hogy megismertessék velünk gondolataikat, reményeiket, vágyaikat. És amikor ezek az álmok a férjhez menésről szólnak, elkerülhetetlenné válik a rivalizálás, a tisztességtelen eszközök, a női praktikák bevetése, hiszen csak egyvalaki kerülhet ki győztesen.