Rick Riordan: A villámtolvaj (Percy Jackson és az olimposziak 1.)

Ha valaki azt hitte, hogy az Olimposz és lakói régen a mítoszok világába veszett, az nagy tévedésben van. Az istenek ma is köztünk élnek, befolyásolják a természetet és az emberek cselekedeteit, harcolnak egymással és ármánykodnak egymás ellen, szerelembe esnek és halandó embereknek gyerekeket nemzenek. Legalábbis Rick Riordan Percy Jackson és az olimposziak című sorozatában, ahol életre kel a teljes görög mitológia a maga halhatatlan isteneivel és mitikus lényeivel. Mindenki a régi, csak a helyszín változott, mert a 21. század görög isteneinek lakhelye nem Görögország, hanem az amerikai kontinens.

Éppenséggel a Gellért-hegy szomszédságában is felüthették volna a sátrukat, hogyha az én fejemből pattan ki az isteni szikra, de sajnos Riordan úr ebben megelőzött, így a főhőst sem Mészáros Zsombornak, hanem Percy Jacksonnak hívják, és gondolhatjátok, hogy a lakhelye nem a Margit körút szomszédságában, hanem a Metropolitan Múzeum környékén van.

Percy Jackson tizenkét éves és saját bevallása szerint problémás gyerek. Mióta az eszét tudja, mindig furcsa dolgok történtek vele, minden jó szándéka ellenére hajalmos bajba keveredni, és nem azért mert diszlexiás és hiperaktív. Egyszerűen vonzza a bajt, aminek egyenes következménye az évenkénti iskolaváltás. Amikor a Metropolitan Múzeumba tett osztálykirándulást sem sikerül balhémentesen átvészelni (miért pont a legjobb haverjával kötekedik a többi kölyök, és hogy jön ahhoz a matek tanárnő, hogy szörnnyé változva rátámadjon, ami merő képtelenség, ugye?!), a kilátásba helyezett újabb iskolaváltás immár eltörpül a bonyodalmak mellett, amelyek a vakációval egy időben köszöntenek az életébe.

Rachel Hawkins: Hex Hall (Hex Hall 1.)

Rachel Hawkins regénye még nyári olvasmány, akkoriban azonban híján voltam a posztolásra szánt időnek, de most, hogy nemsokára érkezik a regény folytatása, gondoltam ideje sort keríteni az elmaradt bejegyzésre. A Hex Hall egy trilógia első része, akik angolul olvasták, azok már tudják a történet végét, itthon, ahogy már említettem, érkezik a második rész, úgyhogy ha valaki most kap kedvet Sophie Mercer kalandjaihoz, egyszerre két köteten keresztül izgulhatja végig őket. Lassan már a csapból is fantasy elemekkel átszőtt YA történetek folynak, igazán mindenki kedvére válogathat a bőséges kínálat között, így éppenséggel Rachel Hawkins könyvére is eshet a választása. Sok társához hasonlóan a Hex Hall is boszorkányok, tündérek, vámpírok és különféle alakváltók életébe kalauzol, sőt nem hiányoznak belőle a sötét családi titkok, a fenyegető veszélyek és a titkos társaságok sem. 

Sophie Mercer egyáltalán nem átlagos tizenhat éves tinédzser, sőt kalamajkák egész sorát tudja már maga mögött, mióta a tizenkettedik születésnapján kiderült róla, hogy boszorkány. Bár az apai ágon örökölt tehetséget elővigyázatosan kellene ’alkalmazni’ Sophienak ez nemigen sikerül. Amikor egy iskolabálon a jó szándékkal előidézett varázslás rosszul sül el, a következmények eléggé drasztikusak. Sophie a Hekaté Hall (rövidítve Hex Hall) bentlakásos iskola falain belül találja magát. A világtól elzárt iskola egy szigetre épült, és igazából egy nevelőotthon, ahova a problémás prodigiumok (boszorkányok, alakváltók, tündérek) kerülnek. 

„A Hekaté Hallt olyan alakváltó, boszorkány és tündér gyermekek védelmére és oktatására hozták létre, akiknek gondot okoz képességeik elrejtése, és ennél fogva az egész prodigium-társadalomra nézve veszélyt jelentenek.” – áll az iskola prospektusában, és Sophie egyáltalán nem lelkesedik az ötletért, hogy  két évig ő is a tanulója lesz, főként, hogy az épület inkább kísértetházra, mint iskolára emlékezteti Azt azonban elismeri, hogy legalább hozzá hasonló emberek között lesz, és nem kell rejtegetni a képességeit.

Maggie Stiefvater: The Dream Thieves - Álomrablók (Holló ciklus # 2)

Ahhoz képest, hogy a Holló ciklus első kötetének utolsó oldala után máris felkaptam volna a folytatást, cirka tíz hónap telt el, míg ez megvalósult. Először is akkor még nem jelent meg a fordítás. Utána várni kellett míg a könyvtár is beszerzi. Aztán a regény folyton ’házon kívül volt’. Már benne jártunk a nyárban, amikor végre kezemben foghattam, de akkor meg a kedvem ment szabadságra. Úgyhogy szegény itt rostokolt a polcon néhány hétig, míg rávettem magam, hogy egyáltalán belelapozzak. És körül belül eddig tartott az érzés, hogy nincsen kedvem hozzá. A majd 500 oldalas kötetet három nap alatt elolvastam, és mondanom sem kell, nyúltam volna a folytatáshoz, de ismét ott tartok, mint tavaly, mert a harmadik rész még sehol nincsen, legalább is a piacon. Valamikor októberben jelenik meg Blue Lily, Lily Blue címmel. Ha arra gondolok, hogy milyen prológussal záródik az Álomrablók, a folytatás is izgalmasnak ígérkezik. De amíg ismét szerencsém lesz ellátogatni Henriettába, hogy megtudjam, mi történt a kötet utolsó mondata után, lássuk, hogyan folytatódik a Hollófiúk története az Álomrablókban.

Aki olvasta a sorozat nyitókötetét, az már tudja, hogy A Hollófiúk végén a társaság szerencsésen megbirkózott  a rájuk leselkedő gonosszal, sőt azt is, hogy mindenki meglepetésére/megrökönyödésére Adam életre keltette a Cabeswater körül húzódó Ley-vonalakat. A többnyire önző indíttatásból elkövetett kezdeményezése igencsak bomlasztóan hatott a csapatszellemre, hiszen tettével elárulta a bizalmukat, a barátságuk olyan csorbát szenvedett, ami nem biztos, hogy kiküszöbölhető, de nyilván ez majd elválik, hiszen messze még a történet vége. Abban is biztosak lehettünk, hogy Adam tette nem marad következmények nélkül, és ezt az Álomrablókban meg is tapasztaljuk.

Amikor ismét felvesszük a történet fonalát már mindenki túljutott a megrázkódtatáson, bár továbbra is értetlenül állnak Adam viselkedése előtt, de az élet megy tovább, a cél még előttük áll, úgyhogy folytatják a kutatást. Ez azonban egyáltalán nem megy olyan simán (miről szólna akkor a következő két kötet), sőt, úgy tűnik, hogy erőfeszítéseik ellenére egyre rögösebb és nehezebb a Glendower sírjához vezető út, tele buktatókkal, még több titokkal és misztikummal. Úgyhogy az Álomrablók egy kicsit letér az eddigi ösvényről, de legalább választ kapunk néhány kérdésre, és természetesen újakkal szembesülünk, de nem kell félni, a regény a kitérő ellenére is izgalmas. Igaz ugyan, hogy Glendower továbbra is háborítatlanul alussza örök álmát, de a tinijeink egyáltalán nem unatkoznak, előtérbe kerülnek az egyéni problémák, amivel hol magányosan, hol közösen próbálnak megbirkózni, és ha mindez nem lenne elég, újabb gonosz elemek jelennek meg a színen, szintén a kirakós darabjai után kutatva. A néhány fura fazon és a Szürke névre hallgató bérgyilkos jelenléte kissé felkavarja Henrietta állóvizeit, és természetesen Blue, Gansey, Ronan és Adam életére is hatással van. És amikor a hullámok lassan elcsitulnak, és felmerül bennünk a kérdés, hogy vajon mi jön még ezután, nos akkor szemben találjuk magunkat az újabb fordulattal, ami ha lehet még jobban felcsigázza a kíváncsiságunkat, hogy tűkön üljünk a következő utazásig.

Mark Frost: A Paladin-prófécia (Első könyv)

A Paladin-prófécia volt az idei év első YA olvasmányom, és azt kell mondjam, bizony igen magasra tette a mércét. Tavalyi megjelenése nem kerülte el a figyelmem, de nem éreztem hiányát egy újabb ifjúsági könyvnek. Ha belegondolunk, elborítják a piacot az egyre másra megjelenő YA kötetek, és néhány elolvasása után rájövünk, hogy lassan egy kaptafára készülnek, és már nem vagyunk kíváncsiak egy huszadikra a műfajban. Másfelől meg a könyv borítója sem az a magával ragadó, bár a történet ismeretében nyilván másképp tekintek rá. Annak idején láttam ugyan a Twin Peaks sorozatot, végigizgultam Laura Palmer történetét, de mivel a vége nálam eléggé kiverte a biztosítékot, így a könyvborítón szereplő ajánlás sem fogott meg igazán. Aztán olvastam egy bejegyzést Szilvamag oldalán és akkor eldöntöttem, hogy Mark Frost  kap tőlem egy esélyt. Most már csak azt sajnálom, hogy nem olvastam el korábban. 

Könyvtári könyv lévén már jó ideje itt hevert az elolvasásra szánt kötetek kupacában, de mindig beelőzte egy másik, aztán amikor rájöttem, hogy lassan lejár a kölcsönzési idő és hosszabbíttatni sem tudom már, akkor egyszeriből sürgős lett a dolog. Egy kicsit tartottam tőle, hogy a több mint 450 oldalnak mikor jutok a végére, de félelmem alaptalannak bizonyult. Ha valami jó, akkor faljuk az oldalakat. És én ezt tettem. Másfél nap alatt elolvastam, és bizony nyúltam volna a második kötet után. Olyan volt, mintha villámvasúton száguldottam volna végig, nem tudva mire számítsak a következő kanyarban, vagy hogy milyen izgalmakban lesz még részem mielőtt célba érnénk. 

# 4: AZT HISZED, VÉGEZTÉL? MÉG CSAK MOST KEZDŐDIK!

Maggie Stiefvater: The Raven Boys - A Hollófiúk (Holló ciklus 1.)

Van, hogy egy könyv már a megjelenése előtt megragadja a képzeletünket, és addig nem ereszt, míg kézbe nem vesszük. Így jártam Maggie Stiefvater könyvével, A Hollófiúkkal. Tudom, hogy az írónő egy másik sorozata a Mercy Falls farkasai nagyon sok hazai rajongót szerzett neki, de az én érdeklődésemet ez az új sorozat ragadta meg. Megfogott a borítója, a címe, és bár a fülszöveg alapján nem igazán tudtam eldönteni, hogy mire számítsak, én akkor is kíváncsi voltam rá. Most, hogy már a végére értem elmondhatom, hogy pozitív csalódás volt. Az elején egy kissé döcögősen indult ugyan, elég sokat kellett várni, hogy ténylegesen történjen más is azon kívül, hogy ismerkedünk a két táborral (Blue és környezete, valamint a Hollófiúk), és a kutatás történelmi hátterével, de amikor a két szál végre összeért, és a szereplők közös porondon léptek fel, akkor már engem is beszippantott.

Mivel néhány héttel ezelőtt olvastam, egy kicsit nehezebb lesz írni róla, mintha közelebbi lenne az élmény, de próbálom összeszedni a gondolataimat, és spoiler mentesen írni.

Ha egy mondatban kellene összefoglaljam a könyv tartalmát, akkor azt mondanám, hogy egy kalandos kutatás a múlt árnyai után, abban a reményben, hogy előkerül Glendower, a legendás wels király nyughelye. A legenda szerint a király nem halt meg, csak alszik, és aki megtalálja és felébreszti, az jutalomra számíthat. Ez a történet magja, de senki ne gondolja azt, hogy a kötet végére mindent tisztán fog látni. Az írónő négy kötetesre tervezi a sorozatot, úgyhogy bőven lesz ideje csűrni-csavarni a dolgokat, és teret adni a fantáziájának.

A Hollófiúk inkább csak felvezeti az egész történetet (ezért nem kevésbé élvezhetővé, bár nem annyira pörgős, ahogy elvártam), amit átjár a mágia, és körbeölel a jóslatok misztikus világa, borzongató és megmagyarázhatatlan jelenségeknek leszünk tanúi, hallunk titkokról és elrejtett bűnökről, de kiderül, hogy sokkal többről van szó, mint kincskeresésről, és kalandvágyó fiatalokról. Álmok, remények vezérlik szereplőink cselekedeteit, miközben megtapasztalják a barátság, a kitartás, a bizalom, az árulás, a fájdalom és persze a szerelem érzését. Mindezt a virginiai Henrietta és környékének különös világában, egy még különösebb rejtély után kutatva.

Cynthia Hand: Angyalsors

Ritkán szoktam YA irodalmat olvasni, legyen az egyszerű hétköznapi, vagy természetfeletti elemekkel átszőtt romantikus történet, de mostanában lépte-nyomon szembetalálom magam a műfaj valamely képviselőjével. A romantikus természetfeletti világba utoljára évekkel ezelőtt Stephenie Meyer Twilight sorozatával zarándokoltam, és ha jól emlékszem az óta egyetlen olyan könyvet sem olvastam, amelyet vámpírok, vérfarkasok, angyalok, alakváltók, szellemek, démonok vagy ezekhez hasonló mitologikus lények népesítettek volna be. Egészen mostanáig. És látva a bőséges kínálatot, azt hiszem, hogy Cynthia Hand angyalos könyve csak nyitja a sort.

Clara Gardner nem egy hétköznapi lány. Tizennégy éves volt, amikor megtudta, hogy ereiben bizony angyalvér is csörgedezik. Ez végre magyarázatot szolgáltatott számára, hogy miért okosabb, ügyesebb és gyorsabb az osztálytársainál, és alapjában véve az embereknél, hiszen már nem mondhatta, hogy teljesen közéjük tartozik. De az angyalok rendeltetéssel születnek e világra, és ez alól Clara sem kivétel. Rendeltetésük mibenléte látomások formájában jelentkezik, és ezekből a rövidebb-hosszabb képfelvillanásokból kell megfejteniük a rájuk váró feladatot. 

Történetünk kezdetén Clara tizenhat éves, és az egyre gyakrabban jelentkező látomásai, amelyben egy erdőtűz és egy fiatalember szerepel, arra késztetik a családot, hogy új városba költözzenek, hiszen meg kell találni a rejtélyes idegent, hogy Clara beteljesítse a sorsát.