Amikor először olvastam, hogy a Kossuth Kiadó egy új krimi sorozatot indít, amelyben spanyol ajkú szerzők regényeivel lesz alkalmunk megismerkedni, tudtam, hogy ezek a könyvek előbb-utóbb ott landolnak a könyvespolcunkon. Az angolszász nyelvterületen született és hasonló környezetben játszódó, valamint az utóbbi időben szintén elszaporodott skandináv regények után majdhogynem száznyolcvan fokos fordulatra vállalkozott a kiadó, és olyan kortárs spanyol, valamint dél-amerikai szerzőkre esett a választása, akik hazájukban, sőt nemzetközi szinten is elismerésnek örvendenek. És, hogy még nagyobb legyen a kísértés, szinte egy időben jelent meg az első három kötet, úgyhogy nem kis dilemmával találtam szemben magam, amikor választásra került a sor. Végül Carmen Posadas könyve győzött, amiben bizony szerepe volt annak, hogy regényében itt-ott Agatha Christie valamelyik történetébe, vagy éppenséggel tőle kölcsönzött idézetekbe botlunk.A Meghívás gyilkosságra főszereplője a szép és gazdag Olivia Uriarte, bár a regény elején leginkább a szépsége, mint a gazdagsága van meg, mert az ötödik férje nem csak hogy elvált tőle, hanem még tönkre is ment, ami Oliviára nézve is drasztikus következményekkel járt: ágyő gazdagság és gondtalan élet! Mivel azonban nem áll szándékában hozzászokni a szegényebb körülményekhez, úgy dönt, hogy inkább elköszön ettől a siralomvölgytől. Igen ám, de Olivia számára, akinek az életben a legfőbb erénye az volt, hogy mindent sikerrel szervezett meg és vitt véghez (legyen szó házasságról, barátokról, vagy éppen szerelmi légyottokról), egyáltalán nem mindegy, hogy ez a búcsú miképpen következik be. Mindig is szerette megbotránkoztatni az embereket, miért tenne másképp a végső búcsújával, így a legapróbb részletekig terjedően megtervezi a saját halálát, pontosabban a saját meggyilkolását.
