Maggie Stiefvater: The Dream Thieves - Álomrablók (Holló ciklus # 2)

Ahhoz képest, hogy a Holló ciklus első kötetének utolsó oldala után máris felkaptam volna a folytatást, cirka tíz hónap telt el, míg ez megvalósult. Először is akkor még nem jelent meg a fordítás. Utána várni kellett míg a könyvtár is beszerzi. Aztán a regény folyton ’házon kívül volt’. Már benne jártunk a nyárban, amikor végre kezemben foghattam, de akkor meg a kedvem ment szabadságra. Úgyhogy szegény itt rostokolt a polcon néhány hétig, míg rávettem magam, hogy egyáltalán belelapozzak. És körül belül eddig tartott az érzés, hogy nincsen kedvem hozzá. A majd 500 oldalas kötetet három nap alatt elolvastam, és mondanom sem kell, nyúltam volna a folytatáshoz, de ismét ott tartok, mint tavaly, mert a harmadik rész még sehol nincsen, legalább is a piacon. Valamikor októberben jelenik meg Blue Lily, Lily Blue címmel. Ha arra gondolok, hogy milyen prológussal záródik az Álomrablók, a folytatás is izgalmasnak ígérkezik. De amíg ismét szerencsém lesz ellátogatni Henriettába, hogy megtudjam, mi történt a kötet utolsó mondata után, lássuk, hogyan folytatódik a Hollófiúk története az Álomrablókban.

Aki olvasta a sorozat nyitókötetét, az már tudja, hogy A Hollófiúk végén a társaság szerencsésen megbirkózott  a rájuk leselkedő gonosszal, sőt azt is, hogy mindenki meglepetésére/megrökönyödésére Adam életre keltette a Cabeswater körül húzódó Ley-vonalakat. A többnyire önző indíttatásból elkövetett kezdeményezése igencsak bomlasztóan hatott a csapatszellemre, hiszen tettével elárulta a bizalmukat, a barátságuk olyan csorbát szenvedett, ami nem biztos, hogy kiküszöbölhető, de nyilván ez majd elválik, hiszen messze még a történet vége. Abban is biztosak lehettünk, hogy Adam tette nem marad következmények nélkül, és ezt az Álomrablókban meg is tapasztaljuk.

Amikor ismét felvesszük a történet fonalát már mindenki túljutott a megrázkódtatáson, bár továbbra is értetlenül állnak Adam viselkedése előtt, de az élet megy tovább, a cél még előttük áll, úgyhogy folytatják a kutatást. Ez azonban egyáltalán nem megy olyan simán (miről szólna akkor a következő két kötet), sőt, úgy tűnik, hogy erőfeszítéseik ellenére egyre rögösebb és nehezebb a Glendower sírjához vezető út, tele buktatókkal, még több titokkal és misztikummal. Úgyhogy az Álomrablók egy kicsit letér az eddigi ösvényről, de legalább választ kapunk néhány kérdésre, és természetesen újakkal szembesülünk, de nem kell félni, a regény a kitérő ellenére is izgalmas. Igaz ugyan, hogy Glendower továbbra is háborítatlanul alussza örök álmát, de a tinijeink egyáltalán nem unatkoznak, előtérbe kerülnek az egyéni problémák, amivel hol magányosan, hol közösen próbálnak megbirkózni, és ha mindez nem lenne elég, újabb gonosz elemek jelennek meg a színen, szintén a kirakós darabjai után kutatva. A néhány fura fazon és a Szürke névre hallgató bérgyilkos jelenléte kissé felkavarja Henrietta állóvizeit, és természetesen Blue, Gansey, Ronan és Adam életére is hatással van. És amikor a hullámok lassan elcsitulnak, és felmerül bennünk a kérdés, hogy vajon mi jön még ezután, nos akkor szemben találjuk magunkat az újabb fordulattal, ami ha lehet még jobban felcsigázza a kíváncsiságunkat, hogy tűkön üljünk a következő utazásig.

Maggie Stiefvater: The Raven Boys - A Hollófiúk (Holló ciklus 1.)

Van, hogy egy könyv már a megjelenése előtt megragadja a képzeletünket, és addig nem ereszt, míg kézbe nem vesszük. Így jártam Maggie Stiefvater könyvével, A Hollófiúkkal. Tudom, hogy az írónő egy másik sorozata a Mercy Falls farkasai nagyon sok hazai rajongót szerzett neki, de az én érdeklődésemet ez az új sorozat ragadta meg. Megfogott a borítója, a címe, és bár a fülszöveg alapján nem igazán tudtam eldönteni, hogy mire számítsak, én akkor is kíváncsi voltam rá. Most, hogy már a végére értem elmondhatom, hogy pozitív csalódás volt. Az elején egy kissé döcögősen indult ugyan, elég sokat kellett várni, hogy ténylegesen történjen más is azon kívül, hogy ismerkedünk a két táborral (Blue és környezete, valamint a Hollófiúk), és a kutatás történelmi hátterével, de amikor a két szál végre összeért, és a szereplők közös porondon léptek fel, akkor már engem is beszippantott.

Mivel néhány héttel ezelőtt olvastam, egy kicsit nehezebb lesz írni róla, mintha közelebbi lenne az élmény, de próbálom összeszedni a gondolataimat, és spoiler mentesen írni.

Ha egy mondatban kellene összefoglaljam a könyv tartalmát, akkor azt mondanám, hogy egy kalandos kutatás a múlt árnyai után, abban a reményben, hogy előkerül Glendower, a legendás wels király nyughelye. A legenda szerint a király nem halt meg, csak alszik, és aki megtalálja és felébreszti, az jutalomra számíthat. Ez a történet magja, de senki ne gondolja azt, hogy a kötet végére mindent tisztán fog látni. Az írónő négy kötetesre tervezi a sorozatot, úgyhogy bőven lesz ideje csűrni-csavarni a dolgokat, és teret adni a fantáziájának.

A Hollófiúk inkább csak felvezeti az egész történetet (ezért nem kevésbé élvezhetővé, bár nem annyira pörgős, ahogy elvártam), amit átjár a mágia, és körbeölel a jóslatok misztikus világa, borzongató és megmagyarázhatatlan jelenségeknek leszünk tanúi, hallunk titkokról és elrejtett bűnökről, de kiderül, hogy sokkal többről van szó, mint kincskeresésről, és kalandvágyó fiatalokról. Álmok, remények vezérlik szereplőink cselekedeteit, miközben megtapasztalják a barátság, a kitartás, a bizalom, az árulás, a fájdalom és persze a szerelem érzését. Mindezt a virginiai Henrietta és környékének különös világában, egy még különösebb rejtély után kutatva.