„Ha nem elég jók a képeid, nem voltál elég közel” - Robert Capa
Úgy terveztem, hogy ez a bejegyzés lesz az utolsó szeptemberi megszólalásom, de sajnos nem jött össze, úgyhogy akkor most ezzel vágok neki az októbernek, és igyekezni fogok behozni a lemaradásomat az elolvasott és véleményezett könyvek arányát illetően. Nehezebb írni egy könyvről, ha már hetekkel korábban olvastam, ahogy jelen esetben is, de ezt semmiképpen sem szerettem volna kihagyni. Nem azért, mert ez volt életem legjobb könyve, hanem mert olyan emberekről szól, akikről érdemes megemlékezni.
Mielőtt elolvastam Susana Fortes könyvét az igazság az, hogy azon kívül, hogy ki volt és milyen értékeket hagyott a világra, nem sok mindent tudtam Robert Capa életéről. Gerda Taróról még ennél is kevesebbet, pedig igen rendkívüli és bátor nő volt. Most, hogy ízelítőt kaptam az életükből, megismertem a személyiségüket, még többet szeretnék megtudni róluk, mert annak ellenére, hogy a Robert Capára várva kettőjükről szól nem egy életrajzi regény, csak két ember szerelmének és sikerének a története, ahogy Susana Fortes elképzelte.
