Böszörményi Gyula: Leányrablás Budapesten (Ambrózy báró esetei 1.)

Amikor megláttam Böszörményi Gyula regényét eszembe sem jutott, hogy a korábbi regényeihez hasonlóan a Leányrablás Budapesten is ifjúsági regény lehet, annak ellenére, hogy számtalan vörös pöttyös könyvet elolvastam már, és mindenik borítóján ott virított a Best of Young Adult címke, egyértelműen utalva az elsődleges célközönségre. Ez most elkerülte a figyelmem, hiszen elsőként a borító fogott meg, aztán a műfaj – Ambrózy báró esetei, végül pedig a korszak és a helyszín – a századfordulós Magyarország. Mire leesett a tantusz, már mindegy volt, mert Baráth Katalin monarchiás krimije után (amit nagyon is élveztem), erre a történetre is kíváncsi lettem. 

A helyszín Budapest, 1896, a millenniumi ünnepségek éve, amikor is a Monarchia minden zugából látogatók ezrei érkeznek, hogy csodájára járjanak a kiállított kincseknek. A tizenhat éves Hangay Emma kisasszony Marosvásárhelyről utazik a fővárosba, ám az ünnepségek második napján nyoma vész. A események ilyen tragikus alakulását követően egyből 1900-ban találjuk magunkat a hátramaradt Hangay család életének egy sorsdöntő pillanatában: titokzatos távirat érkezik a négy éve eltűnt Emmától. A gyászoló apa, Hangay Árpád, fájó szívvel, de útjára engedi kisebbik lányát is, Emíliát, aki Pestre utazik, abban a reményben, hogy halottnak hitt nővére nyomára bukkan.

Rick Riordan: A villámtolvaj (Percy Jackson és az olimposziak 1.)

Ha valaki azt hitte, hogy az Olimposz és lakói régen a mítoszok világába veszett, az nagy tévedésben van. Az istenek ma is köztünk élnek, befolyásolják a természetet és az emberek cselekedeteit, harcolnak egymással és ármánykodnak egymás ellen, szerelembe esnek és halandó embereknek gyerekeket nemzenek. Legalábbis Rick Riordan Percy Jackson és az olimposziak című sorozatában, ahol életre kel a teljes görög mitológia a maga halhatatlan isteneivel és mitikus lényeivel. Mindenki a régi, csak a helyszín változott, mert a 21. század görög isteneinek lakhelye nem Görögország, hanem az amerikai kontinens.

Éppenséggel a Gellért-hegy szomszédságában is felüthették volna a sátrukat, hogyha az én fejemből pattan ki az isteni szikra, de sajnos Riordan úr ebben megelőzött, így a főhőst sem Mészáros Zsombornak, hanem Percy Jacksonnak hívják, és gondolhatjátok, hogy a lakhelye nem a Margit körút szomszédságában, hanem a Metropolitan Múzeum környékén van.

Percy Jackson tizenkét éves és saját bevallása szerint problémás gyerek. Mióta az eszét tudja, mindig furcsa dolgok történtek vele, minden jó szándéka ellenére hajalmos bajba keveredni, és nem azért mert diszlexiás és hiperaktív. Egyszerűen vonzza a bajt, aminek egyenes következménye az évenkénti iskolaváltás. Amikor a Metropolitan Múzeumba tett osztálykirándulást sem sikerül balhémentesen átvészelni (miért pont a legjobb haverjával kötekedik a többi kölyök, és hogy jön ahhoz a matek tanárnő, hogy szörnnyé változva rátámadjon, ami merő képtelenség, ugye?!), a kilátásba helyezett újabb iskolaváltás immár eltörpül a bonyodalmak mellett, amelyek a vakációval egy időben köszöntenek az életébe.

Sarah Dessen: Álom két keréken

Az eredetiséget mellőzve és persze ismételve önmagam megint csak azt kell mondjam, hogy az Álom két keréken elsősorban a borítójával vett meg magának. Valljuk be, hogy aki megpillant egy ilyen borítót, anélkül, hogy bármit is tudna a szerzőről vagy a történetről, ha csak egy kicsit is romantikus lelkületű, képtelen ellenállni a csábításnak, hiszen a nyár, a tenger és egy kis romantika élményével kecsegtet. Ha pedig közelebbről is szemrevételezzük, talán a történet is felkelti az érdeklődésünket, és akkor már biztos, hogy egy példány ott fog landolni a kosarunkban. Nálam minden esetre ez történt, a borító után a történetre is kíváncsi lettem, és nagy volt az örömöm, amikor felfedeztem az ajándékaim között. Bár ismertem már korábbról is az írónő nevét, ez volt az első könyv, amit elolvastam tőle, de nagy valószínűséggel nem az utolsó.

A tizennyolc éves Auden West sikeresen leérettségizett, sőt az egyetemre is felvették, de a nagy hajtásban nem jutott ideje, hogy megtervezze, miként fogja átvészelni a nyarat, míg ismét visszatérhet kedvenc időtöltéséhez, ami nem más, mint a tanulás és az olvasás. Mellesleg szülei válása óta képtelen végigaludni az éjszakákat, de az eltelt néhány év alatt sikerült egy olyan rutint kialakítani, amivel átvészelheti ezeket a sötét órákat (amikor mindenki aludni tér, ő bizony felkerekedik és csavarog a városban, hogy aztán kedvenc büféjében kössön ki, ahol hajnalig elvan a könyvei és néhány bögre kávé meg pite társaságában).

Marni Bates: Rocksztárt kaptam karácsonyra

Ha úgy adódik igyekszem az ajándékba szánt ifjúsági regényeket magam is elolvasni, hogy tudjam, hogy mit adok az alanyom kezébe, így Marni Bates könyvét is kíváncsian vettem kézbe. Végül egy kissé csalódott voltam, mert számomra nem jelentett akkora élményt, mint amire a számos dicsérő bejegyzés elolvasása után számítottam. Tény, hogy ez nem az én korosztályomnak íródott, másfelől pedig már sok olyan regényt olvastam, aminek egyértelműen nem én voltam a célcsoportja, és mégis fantasztikus élménnyel ajándékoztak meg, szóval akár még így is járhattam volna.  

A Rocksztárt kaptam karácsonyra az - egy átlagember keresztezi egy sztár életét - típusú történettel rukkol elő. Nos, egy átlagember, aki rajong egy együttesért, nem igazán gondolja azt, hogy valaha is testközelbe kerülne rajongása tárgyaival, de hát a sors útjai eléggé kifürkészhetetlenek, és bizony olyan helyzetekben és helyeken sodor embereket egymás mellé, amikor azok a legkevésbé számítanak rá. Azt se felejtsük el, hogy az év ama varázslatos időszakában, amit sokunknak a karácsony jelent, bármi megtörténhet. És hát a Sors, ez a drága, hogyha már rászánja magát a cselekvésre, akkor a romantikus környezetről is gondoskodik, ami jelen esetben egy óceánjáró napsütötte fedélzete, miközben a mexikói Riviéra felé szeli a habokat.

Rachel Hawkins: Hex Hall (Hex Hall 1.)

Rachel Hawkins regénye még nyári olvasmány, akkoriban azonban híján voltam a posztolásra szánt időnek, de most, hogy nemsokára érkezik a regény folytatása, gondoltam ideje sort keríteni az elmaradt bejegyzésre. A Hex Hall egy trilógia első része, akik angolul olvasták, azok már tudják a történet végét, itthon, ahogy már említettem, érkezik a második rész, úgyhogy ha valaki most kap kedvet Sophie Mercer kalandjaihoz, egyszerre két köteten keresztül izgulhatja végig őket. Lassan már a csapból is fantasy elemekkel átszőtt YA történetek folynak, igazán mindenki kedvére válogathat a bőséges kínálat között, így éppenséggel Rachel Hawkins könyvére is eshet a választása. Sok társához hasonlóan a Hex Hall is boszorkányok, tündérek, vámpírok és különféle alakváltók életébe kalauzol, sőt nem hiányoznak belőle a sötét családi titkok, a fenyegető veszélyek és a titkos társaságok sem. 

Sophie Mercer egyáltalán nem átlagos tizenhat éves tinédzser, sőt kalamajkák egész sorát tudja már maga mögött, mióta a tizenkettedik születésnapján kiderült róla, hogy boszorkány. Bár az apai ágon örökölt tehetséget elővigyázatosan kellene ’alkalmazni’ Sophienak ez nemigen sikerül. Amikor egy iskolabálon a jó szándékkal előidézett varázslás rosszul sül el, a következmények eléggé drasztikusak. Sophie a Hekaté Hall (rövidítve Hex Hall) bentlakásos iskola falain belül találja magát. A világtól elzárt iskola egy szigetre épült, és igazából egy nevelőotthon, ahova a problémás prodigiumok (boszorkányok, alakváltók, tündérek) kerülnek. 

„A Hekaté Hallt olyan alakváltó, boszorkány és tündér gyermekek védelmére és oktatására hozták létre, akiknek gondot okoz képességeik elrejtése, és ennél fogva az egész prodigium-társadalomra nézve veszélyt jelentenek.” – áll az iskola prospektusában, és Sophie egyáltalán nem lelkesedik az ötletért, hogy  két évig ő is a tanulója lesz, főként, hogy az épület inkább kísértetházra, mint iskolára emlékezteti Azt azonban elismeri, hogy legalább hozzá hasonló emberek között lesz, és nem kell rejtegetni a képességeit.

Jonathan Stroud: A sikító lépcső esete (Lockwood és Tsa. # 1.)

Ezen a nyáron igencsak kijutott nekem az ifjúsági irodalomból, és annak ellenére, hogy régen kinőttem már  a korból, nagyon is élveztem őket. Az én időmben hol voltak az ilyen szerzők? Nehéz elképzelni, hogy vannak fiatalok akiket egyáltalán nem hoznak lázba a nekik szóló történetek, legyen az romantikus, szépirodalom, fantasy, nyomozós, sci-fi, sőt, könyvet is ritkán vesznek kézbe (tisztelet a kivétel), pedig rengeteg kitűnő regény között válogathatnak. Én felnőtt fejjel is lelkesedve és élvezettel olvasom őket, néhány órára megfeledkezve a mindennapi élet gondjairól. Jonathan Stroud könyve is nagyszerűnek bizonyult, szellemekhez mostanában nem igen volt szerencsém, úgyhogy az újdonság varázsával hatottak. A sikító lépcső esete egy sorozat nyitókötete, amelyben a Lockwood és Tsa. Nyomozóiroda kalandjait kísérhetjük figyelemmel, pontosabban garázdálkodó szellemek utáni nyomozásaikat.  

  

Szóval higgyen bárki bármit, igenis léteznek szellemek! Legalábbis a Lockwood és Tsa. Nyomozóiroda Angliájában, ahol az országos járványszerű kísértetjárás immár ötven éve keseríti a lakosok életét. A visszatérő holtak nem kis kalamajkát okoznak, mert néha igen erőszakosak, félelmetesek és az élőkre vadásznak. A Problémára eddig semmiféle magyarázat nem született, de létezik, és a hatóságok számos ügynökséggel vállvetve igyekeznek szembeszállni eme természetfeletti jelenséggel. A dolog pikantériája, hogy a Látogatókat (így nevezik a visszatérő szellemeket) csak az erős pszichikus érzékenységgel megáldottak érzékelik, pontosabban a fiatal korosztály, így aztán a frontvonalban elsősorban gyermekek harcolnak, míg a felnőttek csak a háttérből támogatják/irányítják őket.

Maggie Stiefvater: The Dream Thieves - Álomrablók (Holló ciklus # 2)

Ahhoz képest, hogy a Holló ciklus első kötetének utolsó oldala után máris felkaptam volna a folytatást, cirka tíz hónap telt el, míg ez megvalósult. Először is akkor még nem jelent meg a fordítás. Utána várni kellett míg a könyvtár is beszerzi. Aztán a regény folyton ’házon kívül volt’. Már benne jártunk a nyárban, amikor végre kezemben foghattam, de akkor meg a kedvem ment szabadságra. Úgyhogy szegény itt rostokolt a polcon néhány hétig, míg rávettem magam, hogy egyáltalán belelapozzak. És körül belül eddig tartott az érzés, hogy nincsen kedvem hozzá. A majd 500 oldalas kötetet három nap alatt elolvastam, és mondanom sem kell, nyúltam volna a folytatáshoz, de ismét ott tartok, mint tavaly, mert a harmadik rész még sehol nincsen, legalább is a piacon. Valamikor októberben jelenik meg Blue Lily, Lily Blue címmel. Ha arra gondolok, hogy milyen prológussal záródik az Álomrablók, a folytatás is izgalmasnak ígérkezik. De amíg ismét szerencsém lesz ellátogatni Henriettába, hogy megtudjam, mi történt a kötet utolsó mondata után, lássuk, hogyan folytatódik a Hollófiúk története az Álomrablókban.

Aki olvasta a sorozat nyitókötetét, az már tudja, hogy A Hollófiúk végén a társaság szerencsésen megbirkózott  a rájuk leselkedő gonosszal, sőt azt is, hogy mindenki meglepetésére/megrökönyödésére Adam életre keltette a Cabeswater körül húzódó Ley-vonalakat. A többnyire önző indíttatásból elkövetett kezdeményezése igencsak bomlasztóan hatott a csapatszellemre, hiszen tettével elárulta a bizalmukat, a barátságuk olyan csorbát szenvedett, ami nem biztos, hogy kiküszöbölhető, de nyilván ez majd elválik, hiszen messze még a történet vége. Abban is biztosak lehettünk, hogy Adam tette nem marad következmények nélkül, és ezt az Álomrablókban meg is tapasztaljuk.

Amikor ismét felvesszük a történet fonalát már mindenki túljutott a megrázkódtatáson, bár továbbra is értetlenül állnak Adam viselkedése előtt, de az élet megy tovább, a cél még előttük áll, úgyhogy folytatják a kutatást. Ez azonban egyáltalán nem megy olyan simán (miről szólna akkor a következő két kötet), sőt, úgy tűnik, hogy erőfeszítéseik ellenére egyre rögösebb és nehezebb a Glendower sírjához vezető út, tele buktatókkal, még több titokkal és misztikummal. Úgyhogy az Álomrablók egy kicsit letér az eddigi ösvényről, de legalább választ kapunk néhány kérdésre, és természetesen újakkal szembesülünk, de nem kell félni, a regény a kitérő ellenére is izgalmas. Igaz ugyan, hogy Glendower továbbra is háborítatlanul alussza örök álmát, de a tinijeink egyáltalán nem unatkoznak, előtérbe kerülnek az egyéni problémák, amivel hol magányosan, hol közösen próbálnak megbirkózni, és ha mindez nem lenne elég, újabb gonosz elemek jelennek meg a színen, szintén a kirakós darabjai után kutatva. A néhány fura fazon és a Szürke névre hallgató bérgyilkos jelenléte kissé felkavarja Henrietta állóvizeit, és természetesen Blue, Gansey, Ronan és Adam életére is hatással van. És amikor a hullámok lassan elcsitulnak, és felmerül bennünk a kérdés, hogy vajon mi jön még ezután, nos akkor szemben találjuk magunkat az újabb fordulattal, ami ha lehet még jobban felcsigázza a kíváncsiságunkat, hogy tűkön üljünk a következő utazásig.

Mark Frost: A Paladin-prófécia (Első könyv)

A Paladin-prófécia volt az idei év első YA olvasmányom, és azt kell mondjam, bizony igen magasra tette a mércét. Tavalyi megjelenése nem kerülte el a figyelmem, de nem éreztem hiányát egy újabb ifjúsági könyvnek. Ha belegondolunk, elborítják a piacot az egyre másra megjelenő YA kötetek, és néhány elolvasása után rájövünk, hogy lassan egy kaptafára készülnek, és már nem vagyunk kíváncsiak egy huszadikra a műfajban. Másfelől meg a könyv borítója sem az a magával ragadó, bár a történet ismeretében nyilván másképp tekintek rá. Annak idején láttam ugyan a Twin Peaks sorozatot, végigizgultam Laura Palmer történetét, de mivel a vége nálam eléggé kiverte a biztosítékot, így a könyvborítón szereplő ajánlás sem fogott meg igazán. Aztán olvastam egy bejegyzést Szilvamag oldalán és akkor eldöntöttem, hogy Mark Frost  kap tőlem egy esélyt. Most már csak azt sajnálom, hogy nem olvastam el korábban. 

Könyvtári könyv lévén már jó ideje itt hevert az elolvasásra szánt kötetek kupacában, de mindig beelőzte egy másik, aztán amikor rájöttem, hogy lassan lejár a kölcsönzési idő és hosszabbíttatni sem tudom már, akkor egyszeriből sürgős lett a dolog. Egy kicsit tartottam tőle, hogy a több mint 450 oldalnak mikor jutok a végére, de félelmem alaptalannak bizonyult. Ha valami jó, akkor faljuk az oldalakat. És én ezt tettem. Másfél nap alatt elolvastam, és bizony nyúltam volna a második kötet után. Olyan volt, mintha villámvasúton száguldottam volna végig, nem tudva mire számítsak a következő kanyarban, vagy hogy milyen izgalmakban lesz még részem mielőtt célba érnénk. 

# 4: AZT HISZED, VÉGEZTÉL? MÉG CSAK MOST KEZDŐDIK!

Maggie Stiefvater: The Raven Boys - A Hollófiúk (Holló ciklus 1.)

Van, hogy egy könyv már a megjelenése előtt megragadja a képzeletünket, és addig nem ereszt, míg kézbe nem vesszük. Így jártam Maggie Stiefvater könyvével, A Hollófiúkkal. Tudom, hogy az írónő egy másik sorozata a Mercy Falls farkasai nagyon sok hazai rajongót szerzett neki, de az én érdeklődésemet ez az új sorozat ragadta meg. Megfogott a borítója, a címe, és bár a fülszöveg alapján nem igazán tudtam eldönteni, hogy mire számítsak, én akkor is kíváncsi voltam rá. Most, hogy már a végére értem elmondhatom, hogy pozitív csalódás volt. Az elején egy kissé döcögősen indult ugyan, elég sokat kellett várni, hogy ténylegesen történjen más is azon kívül, hogy ismerkedünk a két táborral (Blue és környezete, valamint a Hollófiúk), és a kutatás történelmi hátterével, de amikor a két szál végre összeért, és a szereplők közös porondon léptek fel, akkor már engem is beszippantott.

Mivel néhány héttel ezelőtt olvastam, egy kicsit nehezebb lesz írni róla, mintha közelebbi lenne az élmény, de próbálom összeszedni a gondolataimat, és spoiler mentesen írni.

Ha egy mondatban kellene összefoglaljam a könyv tartalmát, akkor azt mondanám, hogy egy kalandos kutatás a múlt árnyai után, abban a reményben, hogy előkerül Glendower, a legendás wels király nyughelye. A legenda szerint a király nem halt meg, csak alszik, és aki megtalálja és felébreszti, az jutalomra számíthat. Ez a történet magja, de senki ne gondolja azt, hogy a kötet végére mindent tisztán fog látni. Az írónő négy kötetesre tervezi a sorozatot, úgyhogy bőven lesz ideje csűrni-csavarni a dolgokat, és teret adni a fantáziájának.

A Hollófiúk inkább csak felvezeti az egész történetet (ezért nem kevésbé élvezhetővé, bár nem annyira pörgős, ahogy elvártam), amit átjár a mágia, és körbeölel a jóslatok misztikus világa, borzongató és megmagyarázhatatlan jelenségeknek leszünk tanúi, hallunk titkokról és elrejtett bűnökről, de kiderül, hogy sokkal többről van szó, mint kincskeresésről, és kalandvágyó fiatalokról. Álmok, remények vezérlik szereplőink cselekedeteit, miközben megtapasztalják a barátság, a kitartás, a bizalom, az árulás, a fájdalom és persze a szerelem érzését. Mindezt a virginiai Henrietta és környékének különös világában, egy még különösebb rejtély után kutatva.

Cynthia Hand: Angyalsors

Ritkán szoktam YA irodalmat olvasni, legyen az egyszerű hétköznapi, vagy természetfeletti elemekkel átszőtt romantikus történet, de mostanában lépte-nyomon szembetalálom magam a műfaj valamely képviselőjével. A romantikus természetfeletti világba utoljára évekkel ezelőtt Stephenie Meyer Twilight sorozatával zarándokoltam, és ha jól emlékszem az óta egyetlen olyan könyvet sem olvastam, amelyet vámpírok, vérfarkasok, angyalok, alakváltók, szellemek, démonok vagy ezekhez hasonló mitologikus lények népesítettek volna be. Egészen mostanáig. És látva a bőséges kínálatot, azt hiszem, hogy Cynthia Hand angyalos könyve csak nyitja a sort.

Clara Gardner nem egy hétköznapi lány. Tizennégy éves volt, amikor megtudta, hogy ereiben bizony angyalvér is csörgedezik. Ez végre magyarázatot szolgáltatott számára, hogy miért okosabb, ügyesebb és gyorsabb az osztálytársainál, és alapjában véve az embereknél, hiszen már nem mondhatta, hogy teljesen közéjük tartozik. De az angyalok rendeltetéssel születnek e világra, és ez alól Clara sem kivétel. Rendeltetésük mibenléte látomások formájában jelentkezik, és ezekből a rövidebb-hosszabb képfelvillanásokból kell megfejteniük a rájuk váró feladatot. 

Történetünk kezdetén Clara tizenhat éves, és az egyre gyakrabban jelentkező látomásai, amelyben egy erdőtűz és egy fiatalember szerepel, arra késztetik a családot, hogy új városba költözzenek, hiszen meg kell találni a rejtélyes idegent, hogy Clara beteljesítse a sorsát.