Az Agatha Raisin és a Hamish Macbeth sorozat után megérkezett az írónő egy újabb sorozata, ami a történelmi romantika műfajában íródott, és a hangzatos Az utazó házasságközvetítő címet viseli. A sorozat első kötete a Miss Pym és a menekülő menyasszony. Mivel az Agatha Raisin sorozatot az első kötet elolvasása után feladtam, egy kicsit fenntartással vettem kézbe a vénkisasszony házvezetőnő Miss Pym első kalandját, de félelmem alaptalannak bizonyult, mert kitűnően szórakoztam e nem mindennapi öreglány ténykedésein.
A regény kezdetén Miss Pym élete híján van minden vidámságnak, sivárság és komorság lengi körül, akárcsak az udvarház szobáit, ahol házvezetőnőként szolgál.
Thornton Hall-ban azonban nem mindig volt sivár az élet. Hannah gyerekként került az udvarházba, és kemény munka árán haladt előre a ranglétrán. Karrierjét konyhalányként kezdte, aztán volt második szobalány, komorna és főkomorna, míg végül csak elérte az áhított házvezetőnői posztot. Imádta a munkáját, az udvarház pezsgését, az estélyeket, a vendégeket, az ünnepekkor a személyzet számára szervezett bálokat. Az élete csupa izgalom és boldogság volt, míg egy nap megtörtént a szerencsétlenség: a ház úrnője elszökött egy inassal. A fölháborító eset után nem csak a gazdája, de Miss Pym számára is véget értek a boldog idők. A melankóliába süllyedő Mr. Clarence elbocsátotta a szolgák nagy részét, a szobák felét lezárta, és Miss Pym ott találta magát egy sötétségbe borult, lehangoló és csendes ház bezártságában.
Ebben a nyomasztó légkörbe csempész reményt a ház előtt naponta elhaladó postakocsi látványa, ez testesíti meg Hannah számára a kalandot, a vidámságot és nevetést, mindazt, ami az életéből hiányzik. Gyakran álmodozott arról, hogy postakocsin járja be a világot, vagy legalábbis az angol vidéket, hogy átélje az utazás izgalmát, és a kalandot, amit egy ilyen utazás nyújthat.
A regény kezdetén Miss Pym élete híján van minden vidámságnak, sivárság és komorság lengi körül, akárcsak az udvarház szobáit, ahol házvezetőnőként szolgál.
Thornton Hall-ban azonban nem mindig volt sivár az élet. Hannah gyerekként került az udvarházba, és kemény munka árán haladt előre a ranglétrán. Karrierjét konyhalányként kezdte, aztán volt második szobalány, komorna és főkomorna, míg végül csak elérte az áhított házvezetőnői posztot. Imádta a munkáját, az udvarház pezsgését, az estélyeket, a vendégeket, az ünnepekkor a személyzet számára szervezett bálokat. Az élete csupa izgalom és boldogság volt, míg egy nap megtörtént a szerencsétlenség: a ház úrnője elszökött egy inassal. A fölháborító eset után nem csak a gazdája, de Miss Pym számára is véget értek a boldog idők. A melankóliába süllyedő Mr. Clarence elbocsátotta a szolgák nagy részét, a szobák felét lezárta, és Miss Pym ott találta magát egy sötétségbe borult, lehangoló és csendes ház bezártságában.
Ebben a nyomasztó légkörbe csempész reményt a ház előtt naponta elhaladó postakocsi látványa, ez testesíti meg Hannah számára a kalandot, a vidámságot és nevetést, mindazt, ami az életéből hiányzik. Gyakran álmodozott arról, hogy postakocsin járja be a világot, vagy legalábbis az angol vidéket, hogy átélje az utazás izgalmát, és a kalandot, amit egy ilyen utazás nyújthat.
