Visszatekintő

Gyors lábakon illant el a nyár, sőt most már az őszben is jócskán benne vagyunk. A két hónapos blog-szüneteltetés nem szerepelt az eredeti terveim között, de néha a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy mi azt szeretnénk. Egyéb teendőim mellett azért a betűk világát sem nélkülöztem teljesen, de ami a könyvbeszerzéseket illeti, az bizony minimálisra csökkent. Az összes kecsegtető akciós ajánlatot kihagytam, sem kedvem, sem időm nem volt azokkal foglalkozni. Azért nem szenvedtem hiányt olvasnivalóban, hiszen a nyár elején alaposan feltankoltam, viszont azt kell mondjam, hogy azon könyvek nagy része olvasatlan maradt. Ennek ellenére az olvasmányaim zöme könyvtári könyvek közül került ki (persze nem azok amelyeket terveztem, bár egyik-másikuk még mindig nálam van), mert a könyvtárlátogatást nem hanyagoltam, de kaptam kölcsönben is, meg egy-két sajátot is levettem a polcról.  Ha visszatekintek az elmúlt három hónap olvasmányaira többségben vannak a YA/NA könyvek, de azért akad sci-fi, krimi, történelmi romantika és humoros szórakoztató irodalom is. Íme az olvasmányaim:

Young Adult/New Adult
Tammara Webber: Easy - Egyszeregy (A szív körvonalai 1.)
Tammara Webber: Breakable - Törékeny (A szív körvonalai 2.)
Erin McCahan: Szerelem és más fura szavak
Mindee Arnett: A rémálom-ügy (Akkordél Akadémia 1.)
Mark Frost: Szövetség (Paladin-Prófécia 2.)

Csak néhány szó...

A Könyvfesztivál óta nálam bizony egy kicsit leültek a dolgok. Nem emlékszem, hogy az elmúlt években előfordult volna, hogy ilyen hosszú ideig szüneteltessem a posztolást. Volt sürgős munka, vendég vendég hátán, úgyhogy egy-egy nap végére annyira lefáradtam, hogy már nem éreztem képesnek magam egyetlen épkézláb mondat megfogalmazására sem. Pedig készültem múlt havi szerzeményekkel, régi olvasmányokkal, havi újdonságokkal és várható megjelenésekkel, no de sebaj, maradnak a következő hetekre. Nagy valószínűséggel az általam kigyűjtött kötetek már megjelentek, így ez a hajó elúszott, de jön a Könyvhét, gondolom sok-sok újdonsággal, külföldi és hazai szerzők tollából született csemegével. Őszintén bevallom, hogy akárcsak a Könyvfesztivál előtt, egyelőre fogalmam sincsen, hogy milyen kötetekre számíthatunk, de lesz egy hetem, hogy feltérképezzem a kínálatot, és eldöntsem, hogy számomra mi az abszolút kívánatos. Az írás szüneteltetése mellett szerencsére az olvasást nem mellőztem teljesen, és persze a gyűjtögetést sem, legyen szó könyvtári vagy könyvesbolti szerzeményekről.

Könyvfesztivál előtt

Idén nem mondhatom, hogy elsiettem a Könyvfesztiválra megjelenő újdonságok feltérképezését, sem a programokról való tájékozódást, de jelen pillanatban még semmiről sem maradtam le. Hogy a négy nap közül mikor fogok kilátogatni, azt még magam sem tudom. A tömegre való tekintettel kecsegtetőbb a csütörtök-péntek, de nem szívesen mennék egyedül, és a párom csak hét végén ér rá. És ki tudja, hogy milyen időjárás köszönt ránk az elkövetkezendő napokban. Szóval erre még aludni kell, de ami biztos, hogy valamikor csak ott leszek. Visszagondolva az elmúlt évekre, a Könyvfesztiválról mindig kevesebb könyvvel tértem haza, mint a Könyvhétről. Magam sem értem, hogy ez miért van így, hiszen ilyenkor is rengeteg új kötet jelenik meg, van amiből válogatni, de eddig mindig sikerült visszafogottan teljesíteni. Mivel ebben a hónapban már túl vagyok egy-két könyves beruházáson, nagy az esély rá, hogy nem idén fogom megdönteni a Könyvfesztiválos rekordomat (de ugye sosem lehet tudni). 

A posztban szereplő könyvek nem csak  kifejezetten a napokban megjelent/megjelenő újdonságok, hanem olyan idei megjelenések, amelyek valamikor számot tarthatnak az érdeklődésemre, és amelyek közül jó eséllyel kerülhetnek ki a Könyvfesztiválos szerzeményeim.

Mostanában többnyire krimit olvasok, úgyhogy velük kezdem a felsorolást, ahova bekerült egy elsőkönyves szerző, a Kossuth kiadó spanyol krimi sorozatának egy újabb kötete, Jo Nesbo legújabb regénye, amelynek főszereplő nem Harry Hole, hanem egy Olav nevű bérgyilkos, és a Maigret sorozat év elején megjelent darabja.

Roger Hobbs: Ghostman – A megoldóember
Nincs bankszámlája, nem használ útlevelet, nincs nyoma egyik nyilvántartásban sem. Nem létezik. A szakmában csak úgy ismerik: a Szellem. Álneve: Jack Delton.
Jack régóta bujkáló bűnöző, aki pár évvel korábban bejutott Kuala Lumpur legszigorúbban őrzött bankjába, majd egy rossz döntés következtében a zsákmányt és társait is elvesztette. A banki meló megrendelője azóta is a nyomában van, és amikor rátalál, Jacknek nincs más választása: el kell vállalnia egy újabb veszélyes küldetést. 48 órát kap, hogy a félresikerült kaszinórablásból származó egymillió dollár és a súlyos sebesülésekkel menekülő elkövető nyomára bukkanjon.
De nem Jack az egyetlen, aki a pénzt akarja: egy gyönyörű FBI-ügynöknő és egy kegyetlen módszereiről ismert bandavezér érdeklődését is felkelti az ügy, Jack pedig olyan erőkkel találja szemben magát, amelyek elől nem menekülhet… 
Roger Hobbs huszonnégy évesen megírta első nemzetközi bestsellerét. A Ghostman egy évvel később minden jelentős kriminek járó irodalmi díjat besöpört, huszonöt országban vették meg a kiadás jogait, és nagyszabású film készül belőle. A regény folytatása A nyomtakarító címmel hamarosan olvasható. 
Megjelent: Libri Könyvkiadó

Újabb csapongó gondolatok, és egy kis tavalyi összegzés

Általában ehhez hasonló posztok egy év utolsó, vagy első napjaiban születnek, de ahogy az utóbbi években már oly sokszor, az év első napjai számunkra idén is utazással teltek, így aztán csak most jutottam oda, hogy visszatérjek dédelgetett 'gyermekemhez'. Igaz, hogy lassan már január közepét tapossuk, de azért nem szeretnék úgy nekimenni az új évnek, hogy a régit valamiképpen itt is le ne zárjam. Bőven volt időm gondolkodni rajta, és bármilyen szempontból is közelítettem mindig ugyanoda jutottam: 2014 nem volt egy szerencsés év, legalábbis számomra nem. Mérlegre téve a jó és a rossz dolgokat, egyértelműen a negatív oldal kerül ki győztesként. Próbáltam felidézni hasonló érzéseket a távolabbi múltból, de nem igazán sikerült. Vagy tényleg eddigi életem legpocsékabb évét hagytam magam mögött, vagy én lettem annyival idősebb, hogy másként tekintek a dolgokra, másképp éltem meg a velem történteket. Nagy valószínűséggel mindkét megállapítás igaz. Minden esetre örülök, hogy vége, hogy ’új nap’ virradt, bár felejteni a régit sem fogom, mert ahhoz túl mély nyomokat hagyott bennem, de talán eljön a pillanat, amikor könnyebb szívvel gondolok majd rá. 

A rossz dolgok sok mindenre hatással vannak, így ez alól általában az olvasási kedv sem kivétel. Nos, nálam sem volt olvasási kedv, sőt azt is mondhatom, hogy az egyéb válságok mellett olvasási válságba is kerültem. Igaz, hogy ez a 'betegség' időnként magától is felüti a fejét, és bizony elég nehézkes kilábalni belőle, hát még akkor, amikor egyéb tényezők is közre játszanak. Nekem most nagyon nehezen sikerült, időnként vissza is süllyedtem, csak lassan sikerült felfelé kapaszkodni (ez amúgy a tavalyi bejegyzések számán is nyomon követhető). Az abszolút holtpont a július volt, amikor egyetlen könyvet sem sikerült elolvasni, poszt is csak kettő született, abból is az egyik a könyvtári szerzeményeimről. Siralmas. 2013 végén úgy terveztem, hogy a következő évben többet olvasok, több bejegyzést írok, talán új rovatokat is kitalálok, de egyiket sem sikerült megvalósítani. Kevesebbet olvastam, az élményeimnek csak egy része köszönt vissza posztként, és új rovatot sem találtam ki. Mondjuk, hogy az azért annyira nem meglepő, hogy a vásárlási kedv nem aránylott megfelelően az olvasási kedvhiányhoz, mert nálam előfordul, hogy amikor szomorú vagyok vásárolok (tudom, hogy ez nem valami jó dolog, de eddig még nem sikerült változtatni rajta), így aztán bár valamivel kevesebb könyvet szereztem be, mint 2013-ban, azért sikerült tavaly is megtölteni néhány könyvespolcot. 

Boldog új évet!

Weöres Sándor: Suttog a fenyves

Suttog a fenyves, zöld erdő, 

Télapó is már eljő. 

Csendül a fürge száncsengő, 

Véget ér az esztendő.

Tél szele hóval, faggyal jő, 

Elkel most a nagykendő. 

Libben a tarka nagykendő, 

Húzza-rázza hűs szellő.

Suttog a fenyves, zöld erdő,  

Rászitál a hófelhő. 

Végire jár az esztendő, 

Cseng a fürge száncsengő. 

Kívánok mindenkinek boldog új évet, álmok és vágyak beteljesülését, sok izgalmas és szórakoztató olvasmányt!

Kép: itt.

Amiről januárban olvashattok

Aki követi a blogomat, de az is, aki csak véletlenül tévedt az utóbbi időben erre, láthatta, hogy novemberben és decemberben alig pár bejegyzés született. Ez az időhiány számlájára írható, a kiváltó ok azonban annál változatosabb volt: vendégség, utazás, karácsonyi nagytakarítás, ajándékvadászat, készülődés az ünnepre; azt nem mondom, hogy ezen idő alatt ugyanannyit olvastam, mint máskor, de azért akadt pár könyv, ami kellemes perceket szerzett nekem. 

Először is ott volt Mikszáth Kálmán és Szent Péter esernyője, aztán Julie Klassen és az Álruhás szerelem, sőt nekiláttam Jean le Flambeur, a kifinomult úriember és fondorlatos mestertolvaj második kalandjának is. Azonban rá kellett jönnöm, hogy Rajaniemi regénye nem hektikus időszakra való, amikor néhanapján pár oldal erejéig felkapja az ember, így aztán két hét próbálkozás (és 50 oldal haladás!) után félre is tettem, hogy egy nyugisabb időszakban birkózzak meg vele. A tizenéves keresztlányunknak ajándékba szánt ifjúsági regények közül a Rocksztárt kaptam karácsonyra, valamint Szívzűrterápia strébereknek repített vissza ifjúkorom éveibe. Remélem, hogy ő is annyira szórakoztatónak fogja tartani őket, mint én. 

Sorozatok hálójában

Az utóbbi napokban nem sok kedvem volt az olvasáshoz, pontosabban szinte semmi, csak forgattam a megkezdett könyveket (jelenleg három van belőlük), és bármelyiket kaptam is fel, alig pár oldal után félretettem. Az elsővel 89, a másodikkal 111, míg a harmadikkal csak 26 oldalt haladtam. Szörnyű. Amit utoljára befejeztem, arról sem sikerült még írni, így az meg az elolvasott, de posztolásra váró kötetek halmazát gazdagítja. Ilyen állapotban arra gondoltam, hogy talán egy új könyv megtörné ezt a ’semmihez nincsen türelmem’ helyzetet, úgyhogy a könyvespolcok felé vettem az irányt. Kedvetlenül böngésztem a kínálatot, ismételten megbeszélve magammal, hogy ha egy évig nem vennék új könyvet, akkor sem fogynék ki az olvasnivalóból, amikor végignézve a polcokon megállapítottam, hogy milyen sok sorozatot olvasunk. Van krimi/thriller, kaland, fantasy, sci-fi, ifjúsági, romantikus, szóval többé-kevésbé minden. Hihetetlen, a polcok felét sorozatok foglalják el. Nem is értem, mikor és hogyan sikerült annyi mindent begyűjteni. Aránylag kis részük teljes, a többség még ’folyamatban’ van. Nem csoda, hogy képtelen vagyok az összessel napirenden lenni. Ha nagyon őszinte szeretnék lenni, pocsékul állok velük. És akkor ott vannak azok a sorozatok, amelyeket könyvtárból olvasok (a jelenleg nálam lévő kölcsönzések közül négy sorozatnyitó darab - őrület).

Csapongó gondolatok - 2014 első bejegyzése

Az elmúlt hetek távolléte után, már nagyon vártam, hogy ismét a blogommal foglalkozzak, hogy itt is kezdetét vegye a 2014-es év.  Az ünnepek elmúltával ideje volt a karácsonyfát is elcsomagolni, úgyhogy az évszakhoz hű háttérkép után néztem. Azt nem tudom, hogy az ablakon kinézve mikor fogok hópelyhekben gyönyörködni, de legalább itt legyen télies a hangulat. 

Jó ismét itthon lenni, a saját kis sarkamban, bár felfoghatatlan számomra, hogy az íróasztalom környékét miként sikerült a karácsonyi rend után máris káoszba fordítani. Úgy emlékszem, hogy minden kötet polcra került, de ezek itt körülöttem meghazudtolni látszanak. Vannak közöttük régiek, de akadnak szép számmal újonnan érkezettek is, na meg olyanok, akik most kászálódtak elő a bőrönd mélyéről és a könyvespolc helyett itt vertek tanyát. Remélem, egyszer eljutok oda, hogy írásban is megemlékezzek róluk, vagy legalább is nagy részükről. Tavaly sem írtam minden olvasmányomról, s nem hinném, hogy ezen az idén változtatnék. Azonban van pár új rovat ötletem, majd elválik, hogy lesz-e időm és kedvem megvalósítani őket.