Sokszor előfordul, hogy egy-egy könyv befejezése után képtelen vagyok eldönteni, melyik legyen a következő, és csak céltalanul bóklászok a könyvespolcok között. Most is hasonló történt, nehéz volt a döntés, szerettem volna valami olyasmit olvasni, ami eltér az utóbbi idők olvasmányaitól, és akkor megakadt a szemem Karen Blixen könyvén. Nagyon régen megvettem, ott húzódott az egyik polc végén utolsóként a sorban, és arra gondoltam, hogy ez most éppen megfelelő lenne.
Első találkozásom az írónővel a filmvásznon történt, amikor tizenévesként láttam a Volt egy farmom Afrikában önéletrajzi ihletésű regényéből készült filmet. Gondolom a legtöbben így vagyunk vele. Tudtam, hogy pár könyve megjelent magyarul is, de most jött el a pillant, hogy közelebbről is megismerkedjek gazdag elbeszélő művészetével, és prózájának szépségével. Utólag visszatekintve sajnálom, hogy nem olvastam el korábban, megfosztva magam egy kellemes élménytől. Olyan volt az olvasás, mint egy tavaszi balzsamos levegő, ami melengeti a lelkünket, üde és hamvas, mint a borítón lévő hölgy arcképe, és nem is annyira a történet, hanem az írás szépsége miatt.
Első találkozásom az írónővel a filmvásznon történt, amikor tizenévesként láttam a Volt egy farmom Afrikában önéletrajzi ihletésű regényéből készült filmet. Gondolom a legtöbben így vagyunk vele. Tudtam, hogy pár könyve megjelent magyarul is, de most jött el a pillant, hogy közelebbről is megismerkedjek gazdag elbeszélő művészetével, és prózájának szépségével. Utólag visszatekintve sajnálom, hogy nem olvastam el korábban, megfosztva magam egy kellemes élménytől. Olyan volt az olvasás, mint egy tavaszi balzsamos levegő, ami melengeti a lelkünket, üde és hamvas, mint a borítón lévő hölgy arcképe, és nem is annyira a történet, hanem az írás szépsége miatt.
Az Ehrengard – Egy csábítás története Karen Blixen utolsó elbeszélése, melyet egy újabb kötet bevezetőjéül szánt, de már csak halála után jelent meg.
Az Ehrengardban a 18. századi arisztokrata környezetbe repít minket az írónő színes képzelete, egy virágzó kishercegség Babenhausen nevű városába, ahol a Fugger-Babenhausen nagyhercegi ház tagjai köré szövi mesés történetét. Az elbeszélés fő témája a csábítás és odaadás. Már az elején értésünkre adja, hogy ez a történet olyan régi, hogy a benne szereplő férfiak és nők „már réges-rég eltávoztak körünkből”, és „az utakat és ösvényeket, amelyeken történetünk halad, rég benőtte a fű, vagy talán nem is léteznek már egyáltalán”. Akár egy mese úgy hangzanak Blixen szavai, és mesések a szereplői is: a nagyhercegné, Lothar herceg, Leuchtenstein Ludmilla hercegnő, Johann Cazotte és nem utolsó sorban Ehrengard von Schreckenstein kisasszony, akiknek az élete azáltal fonódik össze, hogy mindnyájan részesei lesznek az egész hercegségre kiterjedő összeesküvésnek.
Az Ehrengardban a 18. századi arisztokrata környezetbe repít minket az írónő színes képzelete, egy virágzó kishercegség Babenhausen nevű városába, ahol a Fugger-Babenhausen nagyhercegi ház tagjai köré szövi mesés történetét. Az elbeszélés fő témája a csábítás és odaadás. Már az elején értésünkre adja, hogy ez a történet olyan régi, hogy a benne szereplő férfiak és nők „már réges-rég eltávoztak körünkből”, és „az utakat és ösvényeket, amelyeken történetünk halad, rég benőtte a fű, vagy talán nem is léteznek már egyáltalán”. Akár egy mese úgy hangzanak Blixen szavai, és mesések a szereplői is: a nagyhercegné, Lothar herceg, Leuchtenstein Ludmilla hercegnő, Johann Cazotte és nem utolsó sorban Ehrengard von Schreckenstein kisasszony, akiknek az élete azáltal fonódik össze, hogy mindnyájan részesei lesznek az egész hercegségre kiterjedő összeesküvésnek.
