Jön, jön, jön...

Nem ezzel a poszttal képzeltem a visszatérést a kis blogomhoz (egy nyárösszegző folyamatban van...), de emellett a hír mellett nem lehetett szó nélkül elmenni. Egy olyan rajongónak, mint én, meg semmi esetre sem. 

Végre valahára érkezik a legújabb Steven Saylor kötet, a fiatal Gordianus egy újabb nyomozásával. Én ma fedeztem fel ezt az örvendetes hírt a kiadó weboldalán, és azt kell mondjam, hogy hosszú idő óta számomra ez lesz az első nagyon, de nagyon várólistás kötet. Több, mint egy évvel ezelőtt olvastam A nílusi rablókat, szóval már  éppen ideje volt a következő kalandnak. Igaz, hogy még két hónap hátra van, de a visszaszámlálás már megkezdődött. 

Steven Saylor: A fúriák haragja

I. e. 88.: az egész ókori világ háborúban áll. Nyugaton az itáliai államok Róma ellen lázadnak; keleten Mithridatész a seregével a birodalom ázsiai provinciáit hódítja meg. Még a viszonylag békésnek mondható Alexandriában sincs nyugalom, mert új fáraó került hatalomra, és az utcákon tombol a káosz. Az ifjú Gordianus ennek elmúlását várja Bethesdával, amikor titkos üzenetet kap korábbi tanítójától és barátjától, Antipatrosztól. Épp Epheszoszban tartózkodik Mithridatész kíséretében, és úgy érzi, az élete közvetlen veszélybe került.

Gordianus a megmentésére indul, noha tudja, hogy ehhez ellenséges vonalak mögé kell hatolnia. Ráadásul hatalmas és halálos erők keresztezik az útját, és saját terveiket erőltetik az ifjúra. Gordianus hamarosan már nem is tudja eldönteni, kinek az oldalán áll, miközben muszáj megfejtenie a titkos üzenet mögött húzódó rejtélyt, hogy mentse a saját életét és mindenkiét, aki fontos neki.

Várható megjelenés: 2015. november 10., Agave Könyvek 

Steven Saylor: A nílusi rablók

Aki már a megjelenésekor beszerezte a korábbi Gordianus regényt, A hét csodát, annak bizony két évet kellett várni, hogy ismét elmerülhessen a nyomozó kalandjaiba. A nílusi rablók angol kiadása is csak az év elején jelent meg, így aztán hálásak lehetünk az Agave Kiadónak, hogy már kézbe vehetjük a fordítást. Számomra ez a regény volt a Könyvhét legjobban várt újdonsága, sőt amikor lehetett már elő is rendeltem. Annak ellenére, hogy elég vaskos kötetről van szó, 398 oldal, hamar a végére értem, és most egy kicsit szomorú vagyok, mert ki tudja, hogy meddig kell várni az újabb kalandra. 

A hét csodáról annak idején azt mondtam, hogy nem egy hagyományos Gordianus regény. Nos, ezt a kijelentésemet A nílusi rablók esetében is fenntartom, mert ez bizony még inkább letér a kitaposott ösvényről. Akárcsak a korábbi regényben, Steven Saylor most is valami mást szeretett volna alkotni, valami olyat, ami távol van a peranyagok és bíróságok mocskos világától, a kegyetlen gyilkosságoktól, a rabszolgafelkelésektől, az összeesküvésektől. A hét csoda megírása előtt, amint a szerző utószavából megtudhatjuk, Saylor már beleásta magát az ókori görög irodalomba, számos ókori regényt elolvasott pusztán kutatási célból. Amikor inspirációt keresett a folytatáshoz, ismét eme regények felé fordult az érdeklődése. A nagy utazásokról, felfedezésekről, elválasztott szerelmesekről, kalandokról, kalózokról, próbatételekről szóló romantikus és szórakoztató történetek megmozgatták a fantáziáját és kedvet kapott, hogy ő is egyszerűen a történetszövés kedvéért meséljen el valamit. Így aztán A nílusi rablók ezeknek az ókori görög, inkább a kalandregények műfajába sorolható regényeknek szeretne emléket állítani. Nos, ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy a történet ne lenne magával ragadó, de lássuk a medvét.

A hét csodában elkezdett utazása végén Gordianus megérkezett Alexandriába. Amikor utoljára láttuk, erszénye csekélyke tartalmát egy gyönyörű fiatal rabszolgalány megvásárlására költötte. Ez volt Bethesda. Azóta több mint két év telt el nyomozással és rejtélyek megoldásával, miközben a kikapcsolódást és pihenést a Bethesdával töltött kellemes és szenvedélyes percek jelentették. Ilyen előzmények után igazán meglepő helyzetben látjuk viszont ifjú nyomozónkat: éppen Nagy Sándor arany szarkofágjának elrablásában vesz részt.

Steven Saylor: A hét csoda

Amikor utoljára elbúcsúztunk Gordianustól, megöregedve, többé-kevésbé visszavonultan élt, lassan felhagyva nyomozói munkájával. Most elérkezett az idő, hogy a nyomozásai során számos alkalommal emlegetett fiatalkori éveit is megismerjük, valamint az utazást, amely során felfedezte az ókori világot. A hét csoda ennek az utazásnak a története.

Kr. e. 92-ben vagyunk. Gordianus betöltötte tizennyolcadik életévét, és első nagy utazására indul tanára, a szidóni Antipatrosz társaságában, hogy megtekintsék az ókori világ hét csodáját. Bár képességei megvannak, még hiányzik belőle a gyakorlat, és az érzékenység, amellyel a későbbiekben megkülönbözteti a vélt és valós tényeket, amikor oly sok alkalommal az igazság kiderítésén fáradozik.

Utazásuk során eljutnak Görögországba, Kis-Ázsiába, Babilonba és Egyiptomba. Miközben megcsodálják az emberiség által megalkotott leglátványosabb építményeket, számos rejtéllyel találkoznak, és mámoros kalandokba keverednek. Mire elérik végső céljukat, Gordianusnak jó pár alkalommal hasznára válik éleslátása, leleményessége, gyors felfogóképessége, ugyanakkor fájdalmas lecke árán megtanulja hogy „a világ bonyolultabb, mint amilyennek látszik”.

Gordianus, a Nyomozó (III.)

Rég írtam az ókori nyomozóról, az új olvasmányaim mellett lassan haladtam a történetek felfrissítésévél. Most, hogy mindeniknek a végére értem, itt van a harmadik, és egyben utolsó rész, amelyben felelevenítem Gordianus eseteit.

Gordianussal utoljára Kr. e 52-ben találkoztunk, amikor Clodius halála ügyében nyomozott. Ez volt a Gyilkosság a Via Appián. A következő kötet, a Rubicon, már Kr. e. 49-ben a polgárháború kitörésekor játszódik. Caesar hatalmas seregével elindult Róma felé, Pompeius a menekülést fontolgatja. Ezekben az amúgy is nehéz időkben Gordianus a saját kertjében fedezi fel a Nagy Vezér szeretett unokatestvérének, Numerius Pompeiusnak a holttestét. Az eset kellemetlen fényt vet rá, hiszem köztudott, hogy örökbefogadott fia, Meto, Caesar egyik bizalmi embere. Emiatt Pompeius gyanakvóan tekint Gordianusra, és mielőtt elhagyja Rómát, rákényszeríti, hogy a gyilkos nyomába eredjen. Túszként magával viszi Gordianus vejét, Davust. Hogy megmentse a veje életét, Gordianus kénytelen a Nagy Vezér akarata szerint cselekedni. A szálak politikai körökbe, valamint Pompeius táborába vezetnek. Gordianus útra kel Brundisium felé, ahol Caesar és Pompeius seregei készülnek az ütközetre. Nemcsak a mindent eldöntő csatát kell túlélnie, hanem Pompeius haragját is, amikor felfedi unokatestvére halálának rettenetes titkát.

Gordianus, a Nyomozó (II.)

Ebben a bejegyzésben folytatom Gordianus-regények bemutatását. A Vesta-szüzek háza, valamint az Egy gladiátor csak egyszer hal meg novellás kötetek, összesen tizennyolc novellát tartalmaznak. Többé-kevésbé a Római vér és A végzet fegyvere között eltelt nyolc év történéseit gyűjtik össze, megmutatva nékünk, hogy Gordianus ez idő alatt sem tétlenkedett. Megtudhatjuk,  honnét ered Gordianus és patrícius jótevője, Lucius Claudius barátsága, miként tett szert hűséges testőrére, mit csinált fiatalemberként Alexandriában. Olyan személyekkel találkozhatunk a novellák lapjain, mint Cicero, Lucullus, Cato, bepillantást nyerhetünk a gladiátorok küzdelmeibe, harciszekér-versenyekbe. A tizennyolc novellában gyilkosságok, lopások, végrendelet-hamisítások, emberrablások, kísértetjárások, lefejezések és egyéb bűncselekmények felgöngyölítésében van szükség Gordianus nyomozói képességeire.

Bár az Egy gladiátor csak egyszer hal meg kötetben szereplő novellák történései a fent említett nyolc év alatt játszódnak, maga a kötet angolul 2005-ben jelent meg, amikor már jó pár regényt elolvashattunk. Éppen ezért az előszóban olyan információkat is megoszt velünk a szerző, amelyek időben jóval később játszódnak, így ha valaki nem akar bizonyos dolgokról tudomást szerezni, annak azt javaslóm, hogy a regények után olvassa el ezt a kötetet.

Gordianus, a Nyomozó (I.)

A Steven Saylor által megálmodott karakter az egyik kedvenc krimisorozatom főszereplője. Most fejeztem be a sorozat egy újabb kötetét, de arra gondoltam, hogy mielőtt bővebben írnék róla, nem ártana egy kis kitérő a korábbi kötetek világába. Úgyhogy akkor jöjjön egy kis Gordianus ismertető.

Gordianus, aki Kr. e. 110-ben született, az ókori Róma lakója és bűntények felderítésével foglalkozik. Az első történet angolul 1991-ben jelent meg, míg magyarul 2003-ban az Agave kiadó jóvoltából. Azóta tizenhárom kötet látott napvilágot, a legutolsó 2012 telén. Mivel a köteteket általában a megjelenésük után nem sokkal olvastam jó pár évvel ezelőtt, nehéz lenne megfelelő ismertetőt írni róluk, így csak pár mondatban mutatom majd be az egyes eseteket, hogyha valaki kedvet kapnak hozzájuk, fogalma legyen róla, hogy melyik miről szól.

Kép innen

A szerző szavai szerint azzal a céllal írta meg a ROMA SUB ROSA sorozatot, hogy fiktív portrét rajzoljon a Római Köztársaság utolsó, viharos esztendeiről, kezdve Sulla Kr. e. 80-as diktárorrá választásával egészen Julius Caesar meggyilkolásáig, azaz Kr. e. 44-ig  vagy még tovább. Arra is törekedett, hogy egy-egy kötetet kiemelkedő történelmi események köré építsen, és a téma elég nagy ívű legyen ahhoz, hogy egy teljes történelmi regényt tudjon írni belőle. Ilyen esemény volt Sulla diktátorsága, a Spartacus-féle rabszolgafelkelés, Cicero konzulátusa, Caelius Rufus ügyének tárgyalása, Clodius meggyilkolása és Milo pere, a Caesar és Pompeius között kirobbanó polgárháború évei.