Mivel még friss az élmény, próbálom megfogni a bennem kavargó érzéseket és gondolatokat a könyvvel kapcsolatban. A Botticelli-titok után már volt elképzelésem, hogy mire lehet számítani az írónő tollából, bár nyilván minden könyvnek megvan a maga varázsa, sőt születésének a története. Nos ennek a könyvnek az ötlete egy karácsonyeste született, amikor az írónő és férje elfogyasztott pár pohár Amarettót. A férje elolvasta az üveg dobozának hátulján álló szöveget, amely a Disaronno eredetének legendáját meséli el, és azt mondta a feleségének, hogy „Ez lesz a következő könyved.” Mint látjuk Marina Fioratonak is tetszett az ötlet, és megszületett A mandulaliget madonnája.
A legenda szerint Bernardino Luini, a híres reneszánsz festő beleszeretett egy gyönyörű özvegybe (állítólag kocsmárosné). Feltehetőleg az özvegyről mintázta Szűz Mária alakját a saronnói templomban, 1525-ben. A nő mintegy hálaként feltalálta és szerelme zálogaként a festőnek ajándékozta az Amarettót.
Eme legenda köré szőtte történetét Marina Fiorato, amikor kitalálta Simonetta alakját és a likőr születésének körülményeit, bár a könyv végén leszögezi, hogy az általa emlegetett Amarettónak semmi köze nincsen a Disaronno Originale italhoz, sem összetevőit, sem elkészítés módját illetően. Annak titka továbbra is a saronnói Reina család tulajdonában van.
