Julia Quinn: Csudajó (Csudajó trilógia 1.)

A minap hirtelen ötlettől vezérelve tértem be a könyvesboltba, épp csak egy körre, egy kicsikét bámészkodni, ugyanis korábban elhatároztam, hogy ebben a hónapban nem veszek több könyvet. Képzelhetitek a meglepetésemet, amikor a romantikus könyvek között megakadt a szemem egy új Julia Quinn könyvön. Általában napirenden vagyok az új megjelenésekkel, főleg ha egy, a szívemnek kedves írónő könyveiről van szó. Felfoghatatlan számomra, hogy a Csudajó megjelenése elkerülte a figyelmemet. Hát szó sem lehetett arról, hogy üres kézzel távozzak. Annyira megörültem új szerzeményemnek, hogy már hazafelé a vonaton elkezdtem olvasni, és mivel aznapra más programom nem volt, igaz kissé az éjszakába nyúlóan, de még lefekvés előtt befejeztem. A korábbi bejegyzésemből már értesülhettetek arról, hogy JQ egyik kedvenc szerzőm, nagyon sok könyvét olvastam, a legtöbbet angolul, de a Csudajó nem tartozott közéjük, így számomra is újdonság volt.

Nem csak a Bridgerton család miatt szeretem - avagy Julia Quinn könyvei

Egy időben nagyon sok Amanda Quick könyvet olvastam. Teljesen véletlenül fedeztem fel az egyik könyvét – A fegyverletételt – de azt követően igen rövid idő alatt megvettem az összes addig megjelent könyvét, és ugyanolyan gyorsan el is olvastam őket. Aztán nem volt több Amanda Quick, várni kellett egy-egy újabb megjelenésre, úgyhogy elkezdtem más szerzők után kutatni, akik szintén történelmi romantikát írnak, és többek között így akadtam rá Julia Quinn könyveire. Aki ismeri és szereti az írónő könyveit, annak nem kell mondanom, hogy abszolút rajongója lettem. Ha végignézek a könyvespolcon 19 ( na jó jelenleg csak 18, egy kölcsönben van) Julia Quinn könyv sorakozik egymás mellett, imádom mindeniket, a történetektől kezdve a kedvenc borítókig.  Amikor elkezdtem beszerezni őket, még sehol nem volt a magyar fordítás, így a legtöbb angolul van meg, bár nem egyforma kiadásban, mert ha az ember lánya euróban kell kifizesse a vételárat, akkor bizony sok esetben az olcsóbbik kiadásra esik a választás, még akkor is, ha egy másik kiadás borítója jobban elnyerte a tetszését. De most megszámoltam őket, és fele fele arányban vannak az amerikai, illetve az angol kiadások. Az angol kiadások egy csöppet jobban tetszenek (a drágábbak, ez már csak így szokott lenni), ezért van az, hogy néha engedtem a kísértésnek és azokat választottam. Ebben a bejegyzésben olyan könyveiről szeretnék írni, amelyek még nem jelentek meg magyarul, kivéve a Bridgerton családot, de ők azért kerültek ide, mert én azokat is angolul olvastam.

Steven Saylor: A hét csoda

Amikor utoljára elbúcsúztunk Gordianustól, megöregedve, többé-kevésbé visszavonultan élt, lassan felhagyva nyomozói munkájával. Most elérkezett az idő, hogy a nyomozásai során számos alkalommal emlegetett fiatalkori éveit is megismerjük, valamint az utazást, amely során felfedezte az ókori világot. A hét csoda ennek az utazásnak a története.

Kr. e. 92-ben vagyunk. Gordianus betöltötte tizennyolcadik életévét, és első nagy utazására indul tanára, a szidóni Antipatrosz társaságában, hogy megtekintsék az ókori világ hét csodáját. Bár képességei megvannak, még hiányzik belőle a gyakorlat, és az érzékenység, amellyel a későbbiekben megkülönbözteti a vélt és valós tényeket, amikor oly sok alkalommal az igazság kiderítésén fáradozik.

Utazásuk során eljutnak Görögországba, Kis-Ázsiába, Babilonba és Egyiptomba. Miközben megcsodálják az emberiség által megalkotott leglátványosabb építményeket, számos rejtéllyel találkoznak, és mámoros kalandokba keverednek. Mire elérik végső céljukat, Gordianusnak jó pár alkalommal hasznára válik éleslátása, leleményessége, gyors felfogóképessége, ugyanakkor fájdalmas lecke árán megtanulja hogy „a világ bonyolultabb, mint amilyennek látszik”.

Marina Fiorato: A Botticelli-titok

Elolvasva Marina Fiorato könyvét, ismét bizonyosság vált számomra, hogy a történelmi regény a szívem csücske, ez a múltba repítő szellemi utazás; a semmihez sem fogható érzés, ahogy a letűnt korok hangulatai beszippantanak, ahogy a hősökkel együtt járjuk a poros utakat, a macskaköves utcákat vagy éppen a márványpadlós palotákat, bepillantunk az akkor élt emberek hétköznapjaiba, megismerjük a boldogságukat és nyomorúságukat, hagyományaikat, egy kicsikét részesei leszünk a történelemnek, miközben elfelejtjük mindazt, ami körülöttünk, a mi világunkban történik. 

Ha vannak szavak, amelyekre felkapom a fejem egy könyv kapcsán az a művészet, reneszánsz, Itália, kaland, romantika, hogy csak néhányat említsek közülük. Aki nem szereti a történelmet, vagy nem érdekli a művészet, nem vágyik megismerni a múltat, az nyilván nem teljesen érti a lelkesedésemet, de aki hozzám hasonlóan érez, az tudja, miről beszélek. 

Egy sovány hónap - júliusi gyarapodás

Engem is meglepett a tény, hogy az elmúlt hónap nem a könyves ámokfutásaim jegyében telt, hanem komótosan, nyugdíjasokhoz hasonlóan gyűjtöttem be szerzeményeimet, és ennek meg is lett az eredménye: egy aránylag soványka termés. Tudom, nézőpont kérdése, hogy kinek mi a sovány, azonban tekintettel a múlt havi „őrületemre” erre most igencsak szükség volt, és büszke vagyok önmegtartóztató magatartásomra. Egy kissé a blogot is elhanyagoltam, hiszen több mint egy hete jelentkeztem utoljára, de a családi kötelességeim mellett most nem jutott idő foglalkozni vele, pedig halomban állnak az elolvasott könyvek arra várva, hogy ők is porondra kerüljenek. Mivel már benne járunk az augusztusban (hihetetlen, hogy lassan majd kifelé megyünk a nyárból) az esedékes havi zárással nem akartam túl sokáig adósotok maradni, így ennek veselkedtem neki, de ez most sokkal rövidebb lesz, mint korábban.