Alessandro Baricco: Mr. Gwyn

Meg nem tudnám mondani, hogy a könyvtárban járva mi késztetett arra, hogy Alessandro Baricco regényét is kikölcsönözzem. Foglalás után mentem, de azért engedtem a kísértésnek, hogy egy gyors kört tegyek a polcok között is. Akkor akadt meg a szemem a köteten, és hirtelen ötlettől vezérelve ragadtam magamhoz. Alessandro Baricco is azon szerzők közé tartozott, akiről volt ugyan tudomásom, olvastam kritikát a könyveiről, elraktároztam magamban, hogy valamikor jó lenne ezek közül legalább egyet elolvasni, de ez minden alkalommal megmaradt a gondolat szintjén. Most, miután egy regényét elolvastam, mondhatnám azt is, hogy micsoda élményektől fosztottam meg magam, de nem teszem, mert talán egy más időben létrejött találkozás nem lett volna ennyire hatással rám; nem ugyanazt az élményt kaptam volna, mint életemnek ebben az időszakában. De örülök, hogy elolvastam a Mr. Gwynt, és azt kell mondjam, hogy az élmény alapján nagy esélye van, hogy bekerüljön az évi kedvencek közé.

„Jasper Gwyn, miközben a Regent’s Park számos fasorának egyikén – azon, melyre választása mindig is esett – hazafelé bandukolt, hirtelen úgy érezte, hogy az a tevékenység, mely eddigi megélhetését biztosította, már nem elégíti ki.”  

Ezzel a mondattal indul útjára a negyvenhárom éves Mr. Gwyn kissé furcsa története, aki egyik napról a másikra eldönti, hogy pontot tesz fényes írói karrierje végére. Igaz, hogy munkássága csak három regényt foglal magába (számos cikk, és néhány rövid elbeszélés mellett), de ennyi is elég volt, hogy kivívja az olvasók és kritikusok elismerését. Mivel szeretne szinte teljesen leszámolni addigi életével, egy ötvenkét pontból álló cikket ír a „Guardian”-nak, amelyben felsorolja azokat a tevékenységeket, amelyeket fogadalma szerint soha többé nem tesz. Ide tartozik a könyvírás is (utolsó pont a felsorolásban). Alkotói válság? Szerintem nem, hanem inkább arról van szó, hogy Mr. Gwyn megcsömörlött az írói léttől és a felhajtástól, ami ezzel jár, és ezért új életet szeretne magának; távol a nyilvánosságtól és mindentől, ami addigi foglalkozására emlékeztetné. Úgy tűnik, hogy eme elhatározásában megingathatatlan.

Feltankoltam a nyárra

Mintha nem lett volna itthon elég olvasatlan könyv (amelynek egy részét valószínűleg sosem fogom elolvasni...) ismét hagytam magam elragadtatni. Mondhatnám, hogy a hatalmas kánikula volt ilyen hatással rám, de nem igazán felelne meg a valóságnak, sőt az sem, hogy az utóbbi időben elkerült volna a gyűjtögető szenvedély, mert annak ellenére, hogy időnként szüneteltettem az olvasást (és a posztolást), a könyvrendeléseket, meg könyvtári kölcsönzéseket azonban még akkor sem. Egyszerűen most ilyen hangulatban voltam. 

Hogy az égig érő, na jó nem éppen, mondjam inkább azt, hogy a térdemig érő olvasatlan kupacból hányat sikerül majd az olvasottak kupacába átrakosgatni, elválik a nyár végén. Akkor majd készítek egy számadást, hogy lássam mennyire voltam szorgalmas. A személyem, és az előttem álló nyári tervek ismeretében valószínű, hogy veszítenék, hogyha arra fogadnék, hogy az olvasott kupac lesz nagyobb, de bármi megtörténhet, akár az is, hogy meglepem saját magam. Ez nem versenyfutás, sem kényszer, sőt még bizonyítványt sem fogok kapni belőle, ennek ellenére jó lenne pozitív mérleget produkálni (akár egy nagyfőnök egy év eleji meetingen...)

Brenda Joyce a de Warenne-dinasztia sorozata

Brenda Joyce neve nem volt ismeretlen számomra. Kezdetben a General Press kiadónál, jelenleg a Harlequin Magyaroszág-nál megjelenő Francesca Cahill sorozatával az írónő egyből a kedvenceim közé avanzsált. Emlékszem, hogy amikor felfedeztem már legalább három kötet megjelent magyarul, úgyhogy egyiket a másik után olvastam, annyira kíváncsi voltam a szereplők sorsának alakulására. Az, hogy hosszú hónapokat kellett várni az újabb kötet megjelenésére kissé lelohasztotta a lelkesedésemet, és az ötödik kötet után megakadtam. Szóval van még négy a sorozatból, ami olvasásra vár, de előtte talán nem ártana újraolvasni, vagy legalább fellapozni az elsőket, hogy felfrissítsem a történteket. Addig is elkezdtem az ismerkedést az írónő egy másik sorozatával, amelynek középpontjában az ír de Warenne (és az O'Neill) család tagjai állnak. A sorozatban eddig tizenhárom kötet és egy novella jelent meg, amiből nyolc olvasható magyarul (bár két kötet és a novella, csak lazán kapcsolódik a könyvekhez).