 |
| Chatswort House, Derbyshire |
Létezik könyvtár és könyvtár. Gondolom csodálatos élmény lenne, egy a képen látható könyvtárban bóklászni, de sajnos nem ilyen körökben mozgok, és egyik ismerősömről sem tudom, hogy bejáratos lenne ehhez hasonló helyekre. Amúgy a mellékelt kép a Chatswort House egyik könyvtárát ábrázolja, mert van neki több is, pontosabban hat, amelyekben majdnem 27 000 kötet lelt otthonra. Belegondolni is sok, hogy valakinek ekkora magánkönyvtára legyen, még akkor is, ha évszázadok alatt gyarapodott a mostani méretűre. Azt hiszem találnék közöttük pár olyan kötetet, amit szívesen elolvasnék. Ehhez képest én csak a mi kis városi könyvtárunkban jártam, ahol ugyan nincsenek évszázados kötetek, de azért vannak olyanok, amelyek felkeltik az érdeklődésemet.
Visszagondolva, gyermekkoromban sem jártam könyvtárba. A szüleim gondoskodtak arról, hogy legyen mit olvassak, a legtöbb gyerek és ifjúsági könyv ott virított a polcunkon, úgyhogy nem éreztem késztetést arra, hogy könyvtárba járjak. Igaz egy időben az egyetemi éveim alatt, amikor anyagot gyűjtöttem az államvizsga dolgozatomhoz, beiratkoztam a Széchényi Könyvtárba, de akkor csak a tudományos könyvek érdekeltek, és ahogy végeztem oda sem mentem többet. Aztán amikor saját otthonom lett, én is elkezdtem gyűjtögetni és bizony a könyvállományunk igen nagy léptékkel gyarapodott. Ismét nem éreztem szükségét annak, hogy könyveket kölcsönözzek.
Az évek folyamán, sok olyan könyvet vásároltam, amelyek végül csalódást okoztak, vagy végig sem olvastam őket.. Nyilván előre nem lehet tudni, hogy mi fog tetszeni, és mi nem. Sokszor a fülszöveg is becsapós, megvesszük, mert az felkeltette az érdeklődésünket, aztán kiderül, hogy a történet mégsem olyan izgalmas, vagy nem is annyira romantikus, mint, ahogy azt mi elképzeltük, vagy nem túl jó a fordítás, tele van szerkesztési és helyesírási hibákkal, ami nagyban csökkentheti az olvasás élményét, és persze a könyv értékét. De ez benne van a pakliban. Ezen felül, ha még drága is volt (aki rendszeres könyvvásárló, az bizony tudja, hogy manapság nem egy olcsó mulatság könyvtárat gyarapítani), még nagyobb a csalódás. Nos, könyvtári könyv esetén, ha rosszul választanánk, akkor fogjuk és visszavisszük, akár olvasatlanul is, és semmi kár nem származik belőle.
Néhány évvel ezelőtt beiratkoztam egy esti tagozatos másodképzésre. Ismét az államvizsga dolgozatom miatt szántam rá magam, hogy ellátogassak a helyi könyvtárba, abban a reményben, hogy a dolgozatomhoz szükséges könyveknek legalább egy részét megtalálom ott, és akkor nem kell az egyetemi könyvtárból hazacipelni, vagy ami még rosszabb saját költségen beszerezni őket. Meglepetésemre szép számmal találtam olyanokat amelyek hasznosnak bizonyultak. Amikor már volt időm mást is olvasni a dolgozatomhoz szükséges bibliográfián kívül arra gondoltam, ha már van olvasójegyem, érdemes lenne körülnézni a könyvtár nem tudományos könyvei között is. Kellemesen csalódtam, mert olyan könyvekre bukkantam, amelyek szerepeltek a végtelen listáim valamelyikén, de halogattam a beszerzésüket. Tiszta szerencse, hogy a párom is sokat olvas, így nem néz rám görbe szemmel, amikor havonta újabb és újabb kötetekkel gyarapodunk, de ettől függetlenül valahol csak meg kell húzni a határt. Végtelenül örültem, hogy az éves tagdíjon kívül, ami mellesleg kevesebb, mint egy kötetnek az ára, olyan könyvekhez is hozzájuthatok, amelyek érdekelnek, de nem akarom őket mindenáron megvenni.
Így aztán a pozitív tapasztalatok hatására az elmúlt két évben rendszeres könyvtárlátogató lettem. Imádok bóklászni a polcok között. Először mindig az újdonságokat böngészem át, majd a felhalmozott könyveket, amelyeket aznap hoztak vissza, aztán csak úgy bámészkodom, hátha felfedezek valami érdemlegeset. Legutóbb múlt héten jártam arra, mielőtt a könyvtár bezárt volna a nyári szünetre, és ismét elégedetten tértem haza. Találtam négy kedvemre való könyvet.
Marina Fioratonak már elég sok könyve megjelent az I.P.C. Kiadó gondozásában, de én még egyet sem olvastam. Hallottam pozitív és negatív véleményeket is a könyveket illetően, hát most alkalmam lesz eldönteni, hogy én melyik tábort gyarapítom. A Botticelli-titok (itt írtam róla) pár éve jelent meg, míg A Mandulaliget Madonnája (itt olvashattok róla) alig pár hónappal ezelőtt került a boltokban.
Margaret Mazzantini és Aldous Huxley könyve a tavaly jelent meg a Cartaphilus Kiadónál. Az Újjászületés a fülszöveg szerint egy lírai és felzaklató történelmi krónika, egy emésztő, szenvedélyes szerelem históriája, és egy még emésztőbb, nehezen beteljesülő vágy, a gyermek utáni sóvárgás megindítóan szép története. Ezzel szemben a Nyár a kastélyban a két világháború közötti Angliába kalauzol el bennünket, egy vidéki rezidencián többhetes víkendre egybegyűlt vendégek és házigazdák társaságába. Az elhangzó beszélgetések, eszmecserék, filozofikus elmélkedések magvaikban már tartalmazzák, amit Huxley később a Szép új világban fogalmazott meg.
Ezeken kívül még bizony hozhattam volna egyet-kettőt, de gondoltam, hogy a sok saját mellé, elég lesz egyelőre ez a négy kölcsönben, hogy maradjon a következő alkalomra is elhoznivaló. Remélem, hogy jó könyvekre esett a választásom, és maradandó élményben lesz részem.
Visszagondolva, gyermekkoromban sem jártam könyvtárba. A szüleim gondoskodtak arról, hogy legyen mit olvassak, a legtöbb gyerek és ifjúsági könyv ott virított a polcunkon, úgyhogy nem éreztem késztetést arra, hogy könyvtárba járjak. Igaz egy időben az egyetemi éveim alatt, amikor anyagot gyűjtöttem az államvizsga dolgozatomhoz, beiratkoztam a Széchényi Könyvtárba, de akkor csak a tudományos könyvek érdekeltek, és ahogy végeztem oda sem mentem többet. Aztán amikor saját otthonom lett, én is elkezdtem gyűjtögetni és bizony a könyvállományunk igen nagy léptékkel gyarapodott. Ismét nem éreztem szükségét annak, hogy könyveket kölcsönözzek.
Az évek folyamán, sok olyan könyvet vásároltam, amelyek végül csalódást okoztak, vagy végig sem olvastam őket.. Nyilván előre nem lehet tudni, hogy mi fog tetszeni, és mi nem. Sokszor a fülszöveg is becsapós, megvesszük, mert az felkeltette az érdeklődésünket, aztán kiderül, hogy a történet mégsem olyan izgalmas, vagy nem is annyira romantikus, mint, ahogy azt mi elképzeltük, vagy nem túl jó a fordítás, tele van szerkesztési és helyesírási hibákkal, ami nagyban csökkentheti az olvasás élményét, és persze a könyv értékét. De ez benne van a pakliban. Ezen felül, ha még drága is volt (aki rendszeres könyvvásárló, az bizony tudja, hogy manapság nem egy olcsó mulatság könyvtárat gyarapítani), még nagyobb a csalódás. Nos, könyvtári könyv esetén, ha rosszul választanánk, akkor fogjuk és visszavisszük, akár olvasatlanul is, és semmi kár nem származik belőle.
Néhány évvel ezelőtt beiratkoztam egy esti tagozatos másodképzésre. Ismét az államvizsga dolgozatom miatt szántam rá magam, hogy ellátogassak a helyi könyvtárba, abban a reményben, hogy a dolgozatomhoz szükséges könyveknek legalább egy részét megtalálom ott, és akkor nem kell az egyetemi könyvtárból hazacipelni, vagy ami még rosszabb saját költségen beszerezni őket. Meglepetésemre szép számmal találtam olyanokat amelyek hasznosnak bizonyultak. Amikor már volt időm mást is olvasni a dolgozatomhoz szükséges bibliográfián kívül arra gondoltam, ha már van olvasójegyem, érdemes lenne körülnézni a könyvtár nem tudományos könyvei között is. Kellemesen csalódtam, mert olyan könyvekre bukkantam, amelyek szerepeltek a végtelen listáim valamelyikén, de halogattam a beszerzésüket. Tiszta szerencse, hogy a párom is sokat olvas, így nem néz rám görbe szemmel, amikor havonta újabb és újabb kötetekkel gyarapodunk, de ettől függetlenül valahol csak meg kell húzni a határt. Végtelenül örültem, hogy az éves tagdíjon kívül, ami mellesleg kevesebb, mint egy kötetnek az ára, olyan könyvekhez is hozzájuthatok, amelyek érdekelnek, de nem akarom őket mindenáron megvenni.
Így aztán a pozitív tapasztalatok hatására az elmúlt két évben rendszeres könyvtárlátogató lettem. Imádok bóklászni a polcok között. Először mindig az újdonságokat böngészem át, majd a felhalmozott könyveket, amelyeket aznap hoztak vissza, aztán csak úgy bámészkodom, hátha felfedezek valami érdemlegeset. Legutóbb múlt héten jártam arra, mielőtt a könyvtár bezárt volna a nyári szünetre, és ismét elégedetten tértem haza. Találtam négy kedvemre való könyvet.
Marina Fioratonak már elég sok könyve megjelent az I.P.C. Kiadó gondozásában, de én még egyet sem olvastam. Hallottam pozitív és negatív véleményeket is a könyveket illetően, hát most alkalmam lesz eldönteni, hogy én melyik tábort gyarapítom. A Botticelli-titok (itt írtam róla) pár éve jelent meg, míg A Mandulaliget Madonnája (itt olvashattok róla) alig pár hónappal ezelőtt került a boltokban.Margaret Mazzantini és Aldous Huxley könyve a tavaly jelent meg a Cartaphilus Kiadónál. Az Újjászületés a fülszöveg szerint egy lírai és felzaklató történelmi krónika, egy emésztő, szenvedélyes szerelem históriája, és egy még emésztőbb, nehezen beteljesülő vágy, a gyermek utáni sóvárgás megindítóan szép története. Ezzel szemben a Nyár a kastélyban a két világháború közötti Angliába kalauzol el bennünket, egy vidéki rezidencián többhetes víkendre egybegyűlt vendégek és házigazdák társaságába. Az elhangzó beszélgetések, eszmecserék, filozofikus elmélkedések magvaikban már tartalmazzák, amit Huxley később a Szép új világban fogalmazott meg.
Ezeken kívül még bizony hozhattam volna egyet-kettőt, de gondoltam, hogy a sok saját mellé, elég lesz egyelőre ez a négy kölcsönben, hogy maradjon a következő alkalomra is elhoznivaló. Remélem, hogy jó könyvekre esett a választásom, és maradandó élményben lesz részem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése