Novemberi könyvdömping I.

Októberben is kedvünkre válogathattunk az újdonságok terén, de úgy tűnik, hogy november felülmúlja elődjét. Látszik, hogy a könyvkiadók kínálatukkal a karácsonyi vásárlói rohamra készülődnek, hiszen az elkövetkezendő hetekben jókora profitra tehetnek szert, így sok újdonság megjelenését időzítik novemberre. Ez számomra is gondot okozott, mert nehéz volt eldönteni, hogy mely kiadványokat válogassam be a szokásos havi megjelenések listámba. Sok jó, vagy jónak ígérkező könyv kerül ismét a könyvesboltok polcaira, megkísértve pénztárcánkat, vagy bankkártyánkat. Tekintettel a bőséges kínálatra, ismét két poszt mellett döntöttem, hogy legyen miből ajándékötleteket meríteni. Most is kategóriákba szedtem őket, hogy megkönnyítsem a választást. 

Szórakoztató irodalom

A szórakoztató irodalom kínálatát böngészve nem volt nehéz eldönteni, hogy melyik könyv legyen az első a felsorolásban. Az augusztusi megjelenést követően nem hittem volna, hogy ennyire hamar kezünkben tarthatjuk a Csudajó trilógia második részét, pedig így van, érkezik Lady Arabella Blydon története.

Julia Quinn: Ma éjjel táncolnék

Lady Arabella Blydon szép és okos, és elege van az olyan férfiakból, akik csak az egyik tulajdonságát hajlandók értékelni, a másikat figyelmen kívül hagyják. Amikor egy kérő kijelenti Arabellának, hogy szépsége és nagy hozománya miatt hajlandó elnézni neki botrányos kékharisnya hajlamait, úgy határoz, hogy egy ideig nem akar jelen lenni a házasulandók piacán.

Nem számít arra, hogy megismerkedik Lord John Blackwooddal, a sebesült háborús hőssel, aki annyira felkelti érdeklődését, ahogy addig egyetlen férfi sem.

Lord John megélte a háború borzalmait, de semmi sem volt olyan félelmetes érzés szívének, mint Lady Arabella közelsége. Mert Lady Arabella mámorító, bosszantó... és miatta Lord John úgy érzi, érdemes élni, hogy táncolhasson vele, amint éjfélt üt az óra. És bár tudja, hogy nem olyan férfi, akit a kisasszony megérdemel, mégis kívánja. Ám az éjfél varázsát megtöri az éles napfény. Vajon ez a meggyötört lélek képes lehet újra szeretni?

Várható megjelenés: 2013. november közepe, GABO Könyvkiadó

Amanda Quick: Kristályok kertje

Ahogy pár hónappal ezelőtt képtelen voltam ellenállni Julia Quinn legutolsó magyarul megjelent regényének (Csudajó), úgy az új Amanda Quick regény is borzasztóan izgatta a fantáziámat. Ha azt vesszük, hogy utoljára 2010-ben vettem Quick regényt, A tökéletes méreg címűt, akkor valahol érhető a kíváncsiságom. Mindig előszeretettel vártam az írónő regényeit, de az utóbbi években megjelent Álomfény-trilógia, és a Tükör-trilógia nem nyerte el a tetszésemet, úgyhogy azok lemaradtak a kívánságlistámról. Amikor megláttam a Kristályok kertjét arra gondoltam végre egy magában álló történet, nincsen előzmény és nincsen folytatás, csak egy regény és kész. Nos, mint kiderült ez igaz is meg nem is. Annyiból egy történet, hogy a regény cselekménye a könyv végén lezárul, de a témának bizony van folytatása, ugyanis ez egy új sorozat első könyve, aminek a neve Ladies of Lantern Street (Lámpás utcai hölgyek). 

Aki még nem olvasott Amanda Quick regényt, annak elmondanám, hogy műfajukat tekintve romantikus kalandregények, általában a Viktoriánus korban játszódnak, a nemesség vagy a felső középosztály köreiben, vagy éppenséggel mindkettőben, különböző anyagi és társadalmi helyzetekben lévő talpraesett, vakmerő, eltökélt, meggondolatlan, szókimondó, lovagias, erős jellemű és szilárd elveket valló, szenvedélyes főszereplőkkel. A legtöbb esetben a véletlen sodorja őket egymás útjába, de előfordul, hogy a hősnőnk kéri a rátermett hősünk segítségét. A történetek középpontjában valamilyen bűnügy áll, amit rendszerint már közösen igyekeznek felgöngyölíteni, még akkor is, ha néha az őrületbe kergetik egymást. A romantikával és pikáns jelenetekkel megtűzdelt regények egész szórakoztatóak, néha humorosak, és természetesen így vagy úgy, de eljutunk a boldog végkifejletig. 

A Kristályok kertjében az írónő maradt a jól bevált receptnél. Nyomozópárosunk ez alkalommal az előkelő és gazdag Lucas Sebastian a Kristálykert birtok tulajdonosa, valamint Evangeline Ames hivatásos társalkodónő és regényíró. Ami közös bennük, hogy mindketten különleges pszichikus tehetséggel vannak megáldva.

Sophie Kinsella: Csörögj rám!

Ezt a változékony őszi időjárást egészen megszépítette Sophie Kinsella humoros és felettébb szórakoztató regénye. Néha tényleg fülig érő szájjal, vagy hangosan felkacagva merültem bele a történetbe. Ez azért is meglepő, mert Sophie Kinsella és én eddig nem igazán voltunk egy hullámhosszon, sőt semmilyen hullámhosszon nem voltunk, ugyanis egyetlen könyvét sem olvastam. A boltkóros-sorozata sokszor és sok helyen szembejött velem, de nem keltette fel az érdeklődésemet. Neve a legutóbbi könyve – Mézeshetek – kapcsán került ismét előtérbe, így amikor a könyvtárban két kötetén is megakadt a tekintetem, arra gondoltam, hogy egyik jó lesz egy kis hétvégi kikapcsolódásra. Sokáig vacilláltam, hogy melyiket válasszam, végül a Csörögj rám! mellett döntöttem. És milyen jól tettem. Eddig ez volt számomra az év legkellemesebb csalódása, sőt teljesen levett a lábamról Poppy és Sam története. 

Amikor először megpillantjuk Poppyt, pánikba esve futkos egy elegáns szálloda báltermében. Felbecsülhetetlen értékű jegygyűrűjét keresi, amelynek egy tűzriadó okozta kavarodásban nyoma veszett. Képtelen felfogni, hogy ilyesmi megesik vele, alig tíz nappal az esküvője előtt. Az álomból lassan rémálom lesz. A csodaszép smaragd és gyémántköves gyűrű három nemzedék óta vándorolt Magnus (a vőlegény) családjában, míg az ő ujján kötött ki, és most elvesztette. Ennél nagyobb tragédiát el sem tud képzelni. Egészen addig, míg egy óvatlan pillanatban a telefonját is ellopják. Ez már kész katasztrófa. Mintha az egyik létfontosságú szervétől szabadították volna meg.  Korábban boldog-boldogtalannak megadta a számát, arra az esetre, ha bárki megtalálná a gyűrűt, de így, hogy telefonját is meglovasították, már hiába is kerülne elő, mert ő úgy sem lesz elérhető. Az összeomlás határán áll, amikor megtörténik a csoda: a szálloda halljában, az egyik szemetesben egy eldobott mobiltelefont talál. „Márpedig ha egyszer valamit kidobnak, az onnantól szabad préda. Aki kapja, marja” – elve alapján, a világért sem hajlandó lemondani szerzeményéről, még akkor sem, amikor kiderül, hogy a telefon tulajdonosa Sam Roxton üzletember. Inkább meggyőzi, hogy pár napig megtarthassa a telefont (ennek a számával cseréltette le mindenkivel a korábbit), és biztosítja, hogy minden beérkező smst és e-mailt maradéktalanul és olvasatlanul továbbít. Azonban minden elhatározása ellenére is képtelen megállni, hogy bele ne kukkantson a már meglévő és újonnan érkező tartalmakba, sőt némelyikre választ is küld a férfi nevében, amelyekkel kellemetlenségek, és bonyodalmak egész sorát indítja el.

Hó végi újdonságok

Annak ellenére, hogy jelenleg még mindig hat darab könyv vár arra, hogy megírjam a bejegyzéseket, most valahogy egyikhez sem volt kedvem. Inkább arra vetemedtem, hogy egy kis böngészéssel előre fájdítsam a szívem a jövő havi kínálat feltérképezésével. Nos már most úgy tűnik, hogy novemberben is dúskálni fogunk az újdonságokban, és biztos vagyok abban, hogy a hó végéig még bukkannak majd fel egyelőre láthatatlan kötetek, de ők még várhatnak. Amiért megszületett ez a poszt, az bizony még több októberi gyöngyszem, amelyek a hó eleji bejegyzésem idején még nem kerültek a látókörömbe. Szóval jöjjön most még egy kis szívfájdítás számotokra is.

Tágra nyílt a szemem, amikor felfedeztem az új Belinda Alexandra kötetet. A korábbiak – Fehér gardénia, Toszkán rózsa és Vadlevendula – 2011-bel illetve 2012-ben jelentek meg. Mind a három ott áll a polcon, szépen mutatnak egymás mellett, igaz, hogy eddig csak a Fehér gardéniát olvastam el, azt is még a blogolós korszakom előtt, de a másik kettőnek sem tudtam ellenállni, amikor megláttam őket. Majd egyszer rájuk is sor kerül. A lemaradásom azonban cseppet sem gátol meg abban, hogy az új kötet után vágyakozzam. A Vadlevendula hátsó borítóján az előkészületben lévő műként Az arany fülbevalót említette meg a kiadó, és már ebben a hónapban örülhetünk neki, csak éppen a címét változtatták meg (legalább is úgy tűnik). 

Belinda Alexandra: Flamenco Párizsban

"Lenyűgöző családregény szeretetről, becsületről, árulásról.

Paloma édesanyja valaha a párizsi opera balett-táncosa volt, ám ő hiába szenteli életét a táncnak, nem veszik fel a balettkarba. Egy napon azonban titokzatos spanyol kísértet látogatja meg, hogy átadjon neki egy pár arany fülbevalót.

A lány fejében egymást kergetik a kérdések: Mit akar tőle a szellem? A nagymamája miért gyűlöli annyira a flamencót? És miért utasították el a jelentkezését a tánckarba? A flamencónak köszönhetően rátalál a szerelem, nagyanyja meséiből pedig megismeri a gyökereit és a családja múltjában rejtőző sötét titkokat.

A Flamenco Párizsban hű képet fest a női lélekről, ahogy egy család történetén keresztül bemutatja, milyen szélsőséges dolgokra hajlandóak a nők a szerelem és a szeretet jegyében.

Minden részletében szenvedélyes elbeszélés a flamenco lényegéről, a ""démonról"", mely ötvözi a belső erőt és a lelket a tánc és a zene ritmusával, ugyanakkor izgalmas bepillantás a balett világába. Felejthetetlen történet gazdag történelmi háttérrel a polgárháború dúlta Barcelonából és a 70-es évek Párizsából.

Várható megjelenés: 2013. október 29., IPC – MIRROR Könyvek

Lori Nelson Spielman: Álomlista

Amikor egy borító fülszövegén azt olvassuk, hogy az év legjobban várt regénye volt Amerikában, és hogy Hollywoodban már készülnek a megfilmesítésére, akkor nyilván valami újra, valami szokatlanra, egy felejthetetlen élményre számítunk, vagy arra gondolunk, hogy ez csupán egy reklámfogás. Azt hiszem, hogy az Álomlista esetében egy kicsit mindkettőről szó van. Lori Nelson Spielman korábban logopédusként és pályaválasztási tanácsadóként dolgozott és ez az első regénye. A könyv ötletét a saját gyermekkori listája szolgáltatta, amelyre harminc év után bukkant a szülői ház padlásán. Elmondása szerint a listán szereplő 29 pontból jó párat sikerült megvalósítania, bár az hogy valaha is regényírásra adja a fejét, nem szerepelt közöttük. Ezzel nincsen egyedül, hiszen mindnyájunk életében történtek olyan dolgok, amelyekről évekkel korábban nem gondoltuk volna, hogy bekövetkeznek.

A 34 éves, jómódú, kényelmes (de annál jobban fizető) állással, menő pasival, szép lakással rendelkező Brett Bohlinger sem gondolta volna, hogy egy napon arra ébred, hogy szegény és munkanélküli lesz, kezében egy gyűrött papírossal, amelyre húsz évvel korábban felírt életcéljai szerepelnek. Ő már el is feledkezett arról a bizonyos papírlapról, nem úgy az édesanyja, aki megtalálta és megőrizte az álomlistát, és végrendeletében kikötötte, hogy Brett csak akkor jut hozzá az örökségéhez, ha a listán szereplő összes álmát valóra váltja. És pontosan tizenkét hónap áll a rendelkezésére, hogy eleget tegyen anyja kívánságának.

Hazai vizeken

Elég sok magyar nyelvű könyves blogot követek, és bár találni bejegyzéseket hazai szerzők műveiről, úgy érzem, hogy azért  egy kicsit mellőzve vannak a külföldi szerzőkhöz képest. Nyilván, hogy a külföldi megjelenésekhez képest nem olyan nagy a kínálat, de szép számmal akadnak hazai tollforgatók is. Az én blogom alig pár hónapos, és bizony én sem követtem árgus szemekkel a hazai irodalom újdonságait. Az igazság az, hogy elég kevés magyar kortárs irodalmat olvasok, pedig képviselve vannak a könyvespolcunkon. A miértre nem igazán tudok magyarázattal szolgálni, de talán a jövőben megpróbálom behozni a lemaradásaimat. Addig is arra gondoltam, hogy feltérképezem az októberi kínálatot, és kiválasztok pár könyvet, amely felkeltette az érdeklődésemet. Mivel már benne járunk a hónapban, megtörténhet, hogy az általam kiválasztott könyvek már megjelentek, de mindenképpen újdonságok lesznek. 

A tavalyi év egyik nagy szenzációja volt Nyáry Krisztián könyve, az Így szerettek ők, amelyben írók, költők és művészek szerelmi életét tárja az olvasók elé. Fotókkal illusztrált történeteit először saját Facebook oldalán kezdte közölni, de rövid idő alatt hatalmas olvasótáborra tett szert. Az oldalon közzétett karcolatokat végül a Corvina Kiadó gondozásában egy igen szépen kivitelezett kötet formájában vehették kézbe rajongói. A hónap végén megjelenik a könyv második kötete, egy újabb irodalmi szerelmeskönyv, amelyben ismét 40 magyar író és költő párkapcsolati története szerepel.Az első kötetet tavaly karácsonyi ajándékként kaptuk, talán idén a második is bekerül a fa alá.

Nyáry Kirsztián: Így szerettek ők 2 – Újabb irodalmi szerelmeskönyv

Néhány igaz mese magyar írókról és költőkről, amelyeket kevesen ismernek. A szerző Csokonaitól Vas Istvánig, Dérynétől Déry Tiborig mesél el 40 történetet múzsákról, megcsalt szeretőkről, örök hűségről és a szerelem sokféle arcáról.

Megjelenés: 2013. október vége., Corvina Kiadó

Khaled Hosseini: Ezeregy tündöklő nap

Khaled Hosseini nevét a Papírsárkányok című regénye kapcsán ismertem meg, de az Ezeregy tündöklő nap került először a kezembe. Sok bejegyzést olvastam mindkét könyvről, és sok helyen találkoztam azzal a véleménnyel, az első regénye jobb, mint ez. Erről csak akkor tudok majd véleményt nyilvánítani, amikor azt is elolvastam, de addig is elmondhatom, hogy az Ezeregy tündöklő nap megrendítő, szomorú és elgondolkodtató könyv. A szeretetről, a barátságról, az erőszakról, a háború kegyetlenségeiről és fájdalmairól, az újrakezdésről, a reményről, és bizakodásról. Marjam és Leila szívfacsaró története egy férfiak uralta világban. 

Marjammal az élet jobbára mostohán bánt. Egy gazdag férfi törvényen kívüli gyermekeként születik, és kamasz korára azt a szeretetet is elveszti, amiben gyermekkorában része volt. Soha nem tapasztalja meg a szerelem érzését, a biztonságot, de élete végén mégis elégedetten tekint vissza, hiszen szenvedései közepette is része volt igaz szeretetben, és apró örömökben.

Leila egy teljesen más világból érkezik. Szülei és barátai körében tölti gyermekkora boldog éveit. Felvilágosult családja iskolába járatja egy szép jövő reményében, de életét kerékbe töri a véres háború. Mindent elveszít, ami valaha is kedves volt szívének. A szerelem, és az áhított boldogság fényévekre kerül, helyette nem marad más, mint a fájdalmas magány.

Őszi termés

Jó lenne azt mondani, hogy szeptemberben visszafogtam magam, de ez így nem lenne teljesen igaz. Persze az augusztusi őrületemet nehéz lett volna felülmúlni, de azért így sem panaszkodhatok. Tudom, hogy rengeteg jó könyv jelent meg a múlt hónapban, nagyon sokkal szemezgettem, ehhez képest csak hármat vettem, ami közül csak kettő új megjelenés. Muszáj néha nemet mondani, hiába fáj a szívem. Már csak azért is ezt kellett tennem, mert a hónap elején kihasználva pár akciót és ingyenes házhoz szállítást az angol várólistámon szereplő könyveim számát csökkentettem. Igaz, hogy nagy részük használt, de mindenik kitűnő állapotban van. És ha arra gondolok, hogy átlagosan 800 Ft fizettem darabonként, akkor bizony többszörösen is megérte. Ugyanez most nem mondhatom el a hazai kiadók köteteiről, de ott is igyekeztem kihasználni az akciókat, így a három magyar nyelvű kötethez 20% illetve 25% kedvezménnyel jutottam hozzá. A negyedik születésnapi ajándék volt.

Cynthia Hand: Angyalsors

Ritkán szoktam YA irodalmat olvasni, legyen az egyszerű hétköznapi, vagy természetfeletti elemekkel átszőtt romantikus történet, de mostanában lépte-nyomon szembetalálom magam a műfaj valamely képviselőjével. A romantikus természetfeletti világba utoljára évekkel ezelőtt Stephenie Meyer Twilight sorozatával zarándokoltam, és ha jól emlékszem az óta egyetlen olyan könyvet sem olvastam, amelyet vámpírok, vérfarkasok, angyalok, alakváltók, szellemek, démonok vagy ezekhez hasonló mitologikus lények népesítettek volna be. Egészen mostanáig. És látva a bőséges kínálatot, azt hiszem, hogy Cynthia Hand angyalos könyve csak nyitja a sort.

Clara Gardner nem egy hétköznapi lány. Tizennégy éves volt, amikor megtudta, hogy ereiben bizony angyalvér is csörgedezik. Ez végre magyarázatot szolgáltatott számára, hogy miért okosabb, ügyesebb és gyorsabb az osztálytársainál, és alapjában véve az embereknél, hiszen már nem mondhatta, hogy teljesen közéjük tartozik. De az angyalok rendeltetéssel születnek e világra, és ez alól Clara sem kivétel. Rendeltetésük mibenléte látomások formájában jelentkezik, és ezekből a rövidebb-hosszabb képfelvillanásokból kell megfejteniük a rájuk váró feladatot. 

Történetünk kezdetén Clara tizenhat éves, és az egyre gyakrabban jelentkező látomásai, amelyben egy erdőtűz és egy fiatalember szerepel, arra késztetik a családot, hogy új városba költözzenek, hiszen meg kell találni a rejtélyes idegent, hogy Clara beteljesítse a sorsát. 

Ami után októberben vágyakozhatunk

A szeptemberi dömping után október sem marad le az új megjelenések tekintetében. Sok ígéretesnek tűnő könyvvel találkozhatunk, régebbi sorozatok újabb köteteivel, eddig ismeretlen szerzők műveivel, minden, ami szem szájnak ingere. Nehéz helyzetben találtam magam, hogy melyik kapjon helyet a bejegyzésemben, sokáig gondolkoztam, aztán kiválasztottam tíz könyvet, de végül tizenhatra emelkedett a számuk. Négy csoportra osztottam őket a könnyebb tájékozódás végett. 

Először nézzük a szórakoztató irodalom kínálatait:

Még egyetlen könyvet sem olvastam Christopher Moore tollából, úgyhogy jó ötletnek tűnik a hamarosan megjelenővel kezdeni. Tetszik a borító, na meg a történet is izgalmasnak ígérkezik: 19. század végi Párizs, művészvilág, Vincent van Gogh, és még egy kis rejtély is.

Christopher Moore: Te szent kék!

1890 júliusában Vincent van Gogh rejtélyes körülmények között lelőtte magát egy kukoricaföldön. De hogy mi történt pontosan, azt senki nem tudja. Például ki az a ronda kis „színember”, azaz festékárus, aki Vincent szerint követte őt? És miért rémült halálra a nagy festő a kék szín egy bizonyos árnyalatától?

Ez csak néhány kérdés azok közül, amelyekre Vincent barátai – a pékből festővé avanzsált Lucien Lessard és a bonviván Henri Toulouse-Lautrec – választ akarnak találni. A nyomozásból pedig egy szürreális Odüsszeia kerekedik kávézóról kávézóra és bordélyból bordélyra a tizenkilencedik század végi Párizs művészvilágában.

Christopher Moore új regénye az intrika, a szenvedély és a művészettörténet sajátos egyvelege, kánkánlányokkal, bagettel és finom francia konyakkal. Garantáljuk, hogy rajongói most sem fognak csalódni a szerző eddigi legsikeresebb regényében.

(Megjelenés: 2013. október 03., Agave Könyvek)

Susana Fortes: Robert Capára várva

„Ha nem elég jók a képeid, nem voltál elég közel” - Robert Capa
                                                       

Úgy terveztem, hogy ez a bejegyzés lesz az utolsó szeptemberi megszólalásom, de sajnos nem jött össze, úgyhogy akkor most ezzel vágok neki az októbernek, és igyekezni fogok behozni a lemaradásomat az elolvasott és véleményezett könyvek arányát illetően. Nehezebb írni egy könyvről, ha már hetekkel korábban olvastam, ahogy jelen esetben is, de ezt semmiképpen sem szerettem volna kihagyni. Nem azért, mert ez volt életem legjobb könyve, hanem mert olyan emberekről szól, akikről érdemes megemlékezni.

Mielőtt elolvastam Susana Fortes könyvét az igazság az, hogy azon kívül, hogy ki volt és milyen értékeket hagyott a világra, nem sok mindent tudtam Robert Capa életéről. Gerda Taróról még ennél is kevesebbet, pedig igen rendkívüli és bátor nő volt. Most, hogy ízelítőt kaptam az életükből, megismertem a személyiségüket, még többet szeretnék megtudni róluk,  mert annak ellenére, hogy a Robert Capára várva kettőjükről szól nem egy életrajzi regény, csak két ember szerelmének és sikerének a története, ahogy Susana Fortes elképzelte.