Melanie Benjamin: Az aviátor felesége

A tavalyi év megjelenései közül Melanie Benjamin könyve volt az egyik a sok közül, amelyiknek kifejezetten örültem, mert az angol kiadás már jó ideje izgatta a fantáziámat, de addig-addig halogattam a megvételét, míg felfedeztem, hogy magyarul is olvasható lesz. Aztán amikor megpillantottam a könyvtár új szerzeményei között, kérdés sem volt, hogy jön velem haza. 

Nagy érdeklődéssel kezdtem neki a történetnek, egyrészt a korszak, másrészt az emberek személye miatt, de az igazság az, hogy a végén egy kissé csalódott voltam. Azt nem mondhatom, hogy nem tetszett, de nem lopta be magát a szívembe annyira, mint ahogy én azt az elején elképzeltem. Próbáltam rájönni, hogy mi az oka ellentmondásos érzelmeimnek, hiszen nagyszerű emberekről olvashattam, és az írónő is nagyszerű történetmesélőnek bizonyult.

A történet egyes szám első személyben íródott, Anne Morrow maga meséli el házasságának 45 évét, a boldog perceket és a tragédiákat, az örömöket és a csalódásokat, a megpróbáltatásokat, amelyben részük volt. A hetvenes évek közepén indul a regény, amikor a haldokló Charlest Maui szigetén található otthonukba kíséri a családja. Eme repülőút alatt Anne gondolatai a jelenből visszakanyarodnak a kezdetekig, sorra felidézi életük állomásait, de igazából magáról mesél, hogy miként lett a naiv, könnyen vezethető és befolyásolható fiatal lányból, egy érett, magabiztos nő, hogyha próbált megfelelni férje elvárásainak, és milyen áron sikerült kilépnie Charles árnyékából, hogy  ismét megtalálja igazi önmagát.

Julie James: A hamis partner

Mit tehet egy olvasni szerető ember, ha hosszú órákon át kénytelen egy vagonban zötykölődni, hogyha semmi érdekfeszítő látnivaló nem suhan el az ablak előtt, ha már kialudta a korai ébredést, ha túl van egy kiadós reggelin, és még kávéhoz is szerencséje volt, hallgatott zenét, játszott okos telefonon, de még így is órákra van a végállomástól? Elővesz egy könyvet és belefeledkezik. Nálam utazás közben csakis könnyed, szórakoztató olvasmány jöhet szóba, úgyhogy ezt a szokásomat ez alkalommal is megtartottam.

A kézitáskámból csábítóan kandikált elő A hamis partner. Mivel már hónapok óta ott rostokolt a polcon enyhén szólva is éppen ideje volt közelebbről megismerkedni vele. A korábban olvasott Julie James regény - A gyakorlat teszi a mesterkedőt -  igazán kellemes élményt nyújtott, úgyhogy nagyon reménykedtem, hogy az írónő ebben a regényében is tarja a szintet.  Nos, ez alkalommal sem csalódtam, sőt, odáig fajultak a dolgok, hogy nehéz eldöntenem, hogy a két regény közül melyik áll közelebb a szívemhez. 

A hamis partner is az igazságszolgáltatás berkeiben játszódik, de az írónő csavart egyet a menten. Ez alkalommal a tárgyalóterem ellentétes oldalán helyet foglaló szereplők kerülnek az események középpontjába, pontosabban egy államügyész és egy FBI-ügynök.

Csapongó gondolatok - 2014 első bejegyzése

Az elmúlt hetek távolléte után, már nagyon vártam, hogy ismét a blogommal foglalkozzak, hogy itt is kezdetét vegye a 2014-es év.  Az ünnepek elmúltával ideje volt a karácsonyfát is elcsomagolni, úgyhogy az évszakhoz hű háttérkép után néztem. Azt nem tudom, hogy az ablakon kinézve mikor fogok hópelyhekben gyönyörködni, de legalább itt legyen télies a hangulat. 

Jó ismét itthon lenni, a saját kis sarkamban, bár felfoghatatlan számomra, hogy az íróasztalom környékét miként sikerült a karácsonyi rend után máris káoszba fordítani. Úgy emlékszem, hogy minden kötet polcra került, de ezek itt körülöttem meghazudtolni látszanak. Vannak közöttük régiek, de akadnak szép számmal újonnan érkezettek is, na meg olyanok, akik most kászálódtak elő a bőrönd mélyéről és a könyvespolc helyett itt vertek tanyát. Remélem, egyszer eljutok oda, hogy írásban is megemlékezzek róluk, vagy legalább is nagy részükről. Tavaly sem írtam minden olvasmányomról, s nem hinném, hogy ezen az idén változtatnék. Azonban van pár új rovat ötletem, majd elválik, hogy lesz-e időm és kedvem megvalósítani őket.