A tavalyi év megjelenései közül Melanie Benjamin könyve volt az egyik a sok közül, amelyiknek kifejezetten örültem, mert az angol kiadás már jó ideje izgatta a fantáziámat, de addig-addig halogattam a megvételét, míg felfedeztem, hogy magyarul is olvasható lesz. Aztán amikor megpillantottam a könyvtár új szerzeményei között, kérdés sem volt, hogy jön velem haza.
Nagy érdeklődéssel kezdtem neki a történetnek, egyrészt a korszak, másrészt az emberek személye miatt, de az igazság az, hogy a végén egy kissé csalódott voltam. Azt nem mondhatom, hogy nem tetszett, de nem lopta be magát a szívembe annyira, mint ahogy én azt az elején elképzeltem. Próbáltam rájönni, hogy mi az oka ellentmondásos érzelmeimnek, hiszen nagyszerű emberekről olvashattam, és az írónő is nagyszerű történetmesélőnek bizonyult.
A történet egyes szám első személyben íródott, Anne Morrow maga meséli el házasságának 45 évét, a boldog perceket és a tragédiákat, az örömöket és a csalódásokat, a megpróbáltatásokat, amelyben részük volt. A hetvenes évek közepén indul a regény, amikor a haldokló Charlest Maui szigetén található otthonukba kíséri a családja. Eme repülőút alatt Anne gondolatai a jelenből visszakanyarodnak a kezdetekig, sorra felidézi életük állomásait, de igazából magáról mesél, hogy miként lett a naiv, könnyen vezethető és befolyásolható fiatal lányból, egy érett, magabiztos nő, hogyha próbált megfelelni férje elvárásainak, és milyen áron sikerült kilépnie Charles árnyékából, hogy ismét megtalálja igazi önmagát.
Charles és Anne Lindbergh volt a 20. század egyik legismertebb házaspárja.
1. Charles Lindbergh és a legendás repülőgép a Spirit of St. Louis |
Azt követően, hogy Charles Lindbergh ezredes 1927-ben elsőként, egyedül, és megállás nélkül átrepülte az Atlanti-óceánt már nem volt visszaút, hírneve a csillagokig repítette. Mindenki rajongott érte, és hősként tekintett erre a 25 éves fiatalemberre, aki elég bátor és vakmerő volt, hogy egy ilyen útra vállalkozzon, és aminek sikerével örökre beírta magát a repülés történetébe.
Anne Morrow egy kiváltságos és gazdag családban született, szabadelvű nevelése ellenére igyekezett megfelelni az apai-anyai elvárásoknak. Alig volt 21 éves, amikor megismerkedett Szerencsés Lindyvel, bár a férfi személyisége, hősiessége már jóval megismerkedésük előtt elvarázsolta.
„CHARLES LINDBERGH EZREDES. Szerencsés Lindy. A Magányos Sas. Vajon akadt hozzáfogható hős a történelemben?
Elfúló lélegzettel és a vakítóan ragyogó jelenlététől megrészegülve azt gondoltam, hogy nem létezett. Még Kolumbusz Kristóf és Marco Polo sem voltak ekkora hősök a maguk korában, egy olyan korban, amikor a világ még más volt, jóval nagyobb, mint most, és bizonyos földrészeket még fel sem fedeztek. Ám a világ hirtelen megváltozott, mintha egy másik bolygóra csöppentünk volna, egységesebb lett, és megszűntek a távolságok. Ráadásul mindez ennek a minnesotai fiatalembernek volt köszönhető, aki csupán négy évvel volt idősebb nálam.
(…)
Hősök csak a történelemkönyvekben és az irodalomban léteztek, kóbor lovagok, vakmerő felfedezők, akik tökéletesen tudatában voltak annak, hogy az óceán túloldalán sárkányok várnak rájuk, ott, ahol a szivárvány földet ér. Az modern időkben már nem léteztek hősök, és ezt komolyan el is hittem, egészen addig, amíg vad charlestonozásban nem fogtam a kollégiumi forgatagban, és teli torokból azt nem skandáltam, hogy „Szerencsés, Szerencsés, Lin-dy!”
Egybekelésük mindenkit meglepett, mert a család arra számított, hogy a gyönyörű nővér lesz az, aki elnyeri az ezredes szívét, és nem az irodalmi sikerekről ábrándozó, visszahúzódó és feszengő Anne.
„CHARLES LINDBERGH EZREDES. Szerencsés Lindy. A Magányos Sas. Vajon akadt hozzáfogható hős a történelemben?
Elfúló lélegzettel és a vakítóan ragyogó jelenlététől megrészegülve azt gondoltam, hogy nem létezett. Még Kolumbusz Kristóf és Marco Polo sem voltak ekkora hősök a maguk korában, egy olyan korban, amikor a világ még más volt, jóval nagyobb, mint most, és bizonyos földrészeket még fel sem fedeztek. Ám a világ hirtelen megváltozott, mintha egy másik bolygóra csöppentünk volna, egységesebb lett, és megszűntek a távolságok. Ráadásul mindez ennek a minnesotai fiatalembernek volt köszönhető, aki csupán négy évvel volt idősebb nálam.
(…)
2. Charles és Anne Lindbergh, nem sokkal házasságkötésük után 1929-ben |
Egybekelésük mindenkit meglepett, mert a család arra számított, hogy a gyönyörű nővér lesz az, aki elnyeri az ezredes szívét, és nem az irodalmi sikerekről ábrándozó, visszahúzódó és feszengő Anne.
„Hogyan is vehetett volna észre a nővérem árnyékában? Engem az unalmas, barna fenyőtobozt a csillogó díszek, a fényes máz és a dús aranyozás közepette?”
És mégis, ő volt az, akit az aviátor feleségeként ismert meg a világ, bár akkor Anne még semmit nem tudott arról, milyen árat kell fizessen eme szerepért.
Charles megtanította repülni, kitűnő másodpilótát és navigátort faragott belőle, hogy aztán együtt vágjanak neki az ismeretlennek. Körberepülték a földet, sikert sikerre halmoztak, de házasságuk tele volt hullámvölgyekkel, távol állt a leányálomtól, amiről Anne korábban ábrándozott. Anne hamar rájött, hogy a hírnévnek ára van, a magánélet sérthetetlensége semmit nem jelent azoknak akik az életükre kíváncsiak, akik minden lépésüket árgus szemekkel követik.
1932-ben az alig húszhónapos ifjabb Charles Lindbergh elrablásának és meggyilkolásának a híre bejárta a világsajtót, a pert, amelyben az elkövetőt elítélték, sokan az évszázad pereként emlegették. A házaspár életének eme tragikus mozzanata is helyet kap a regényben, de ez csak egyike azon megpróbáltatásoknak, amelyekkel Anne házassága során kénytelen volt szembenézni.
„Elfordult és azt a távoli csillagot kezdte el bámulni az ég alján, amit csak ő látott. Régen ezt a viselkedést inspirálónak találtam, a bátorság és az elszántság jelének tekintettem. Mostanra azonban meglehetősen idegesítővé vált. Mintha mi, a szeretettei, akik a legközelebb álltunk hozzá, soha nem is számítottunk volna neki igazán.”
Charles antiszemita megnyilvánulásai ugyancsak megkeserítették a család életét, szimpatizálása a fasiszta Németországgal erős ellenszenvet váltott ki mind az amerikai kormányzat, mind a nép szemében. Valósággal az állam ellenségeiként tekintettek rájuk, olyannyira, hogy kénytelenek voltak elhagyni az Államokat, és Európába költözni. A hírnév azonban mindenhol hírnév marad, és az irántuk táplált ellenséges érzelmek ott is utolérték őket. Anne azonban fáradhatatlanul kitartott férje mellett, magáénak vallotta nézeteit, még akkor is, ha legbelül tudta, hogy ezek az eszmék mennyire tévesek. A háború után évekbe telt, míg Charles ismét visszakapaszkodott arra a piedesztálra, ahova kezdeti sikerei repítették.
A gyermekeit jórészt egyedül nevelő Anne élete tele volt boldogtalansággal, szomorúsággal és fájdalommal, amelyeket csak időnként szakítottak meg a boldog pillanatok, amikor megkapta férjétől azt a figyelmet és szeretetet, amire mindig is áhítozott. Azonban minden erőfeszítése ellenére sem tudta maga mellett tartani az állandóan új álmokat kergető Charlest, a fáradhatatlan utazót, aki immár egymagában vágott neki a világnak. A házaspár elidegenedése és külön utakon járása elkerülhetetlen volt.
3. Anne Morrow Lindbergh, 1931 szeptember |
1932-ben az alig húszhónapos ifjabb Charles Lindbergh elrablásának és meggyilkolásának a híre bejárta a világsajtót, a pert, amelyben az elkövetőt elítélték, sokan az évszázad pereként emlegették. A házaspár életének eme tragikus mozzanata is helyet kap a regényben, de ez csak egyike azon megpróbáltatásoknak, amelyekkel Anne házassága során kénytelen volt szembenézni.
„Elfordult és azt a távoli csillagot kezdte el bámulni az ég alján, amit csak ő látott. Régen ezt a viselkedést inspirálónak találtam, a bátorság és az elszántság jelének tekintettem. Mostanra azonban meglehetősen idegesítővé vált. Mintha mi, a szeretettei, akik a legközelebb álltunk hozzá, soha nem is számítottunk volna neki igazán.”
Charles antiszemita megnyilvánulásai ugyancsak megkeserítették a család életét, szimpatizálása a fasiszta Németországgal erős ellenszenvet váltott ki mind az amerikai kormányzat, mind a nép szemében. Valósággal az állam ellenségeiként tekintettek rájuk, olyannyira, hogy kénytelenek voltak elhagyni az Államokat, és Európába költözni. A hírnév azonban mindenhol hírnév marad, és az irántuk táplált ellenséges érzelmek ott is utolérték őket. Anne azonban fáradhatatlanul kitartott férje mellett, magáénak vallotta nézeteit, még akkor is, ha legbelül tudta, hogy ezek az eszmék mennyire tévesek. A háború után évekbe telt, míg Charles ismét visszakapaszkodott arra a piedesztálra, ahova kezdeti sikerei repítették.
A gyermekeit jórészt egyedül nevelő Anne élete tele volt boldogtalansággal, szomorúsággal és fájdalommal, amelyeket csak időnként szakítottak meg a boldog pillanatok, amikor megkapta férjétől azt a figyelmet és szeretetet, amire mindig is áhítozott. Azonban minden erőfeszítése ellenére sem tudta maga mellett tartani az állandóan új álmokat kergető Charlest, a fáradhatatlan utazót, aki immár egymagában vágott neki a világnak. A házaspár elidegenedése és külön utakon járása elkerülhetetlen volt.
4. Anne és Charles Lindbergh 1968-ban |
Véleményem szerint amiatt nem tudtam kellőképp élvezni Melanie Benjamin regényét, mert nem sikerült elvonatkoztatni a valóságtól. Két híres ember, akik történelmet írtak, irodalmi babérokra törtek, egy az egyben kézzelfoghatóak. Személyiségük jellemvonásai, életszemléletük, házasságuk története ismeretlen volt számomra, úgyhogy ahogy haladtam előre a történetben állandóan azon gondolkoztam, hogy az írónő mennyire élethű képet fest róluk, hogy vajon Charles tényleg olyan volt, ahogy ezeken a lapokon megjelenik előttünk. A végletekig magabiztos, a nyilvánosság előtt maszkot öltött, önző, gőgös, különc, sokszor távolságtartó, gyakorlatias, uralkodó, basáskodó apa és férj, aki elvárta, hogy mindenki az ő akarata szerint cselekedjen. Olyan ember, aki készakarva kegyetlenkedett a gyermekeivel, aki kigúnyolta felesége fájdalmát, lenézte érzelgősségét, és amikor már nem kellett neki eltaszította magától. A színfalak mögött nem az a személy volt, aki elkápráztatta az egész világot, és igencsak messze állt az ideális férj és apa képétől. És nem értettem Anne-t sem, aki mindezek ellenére dicsőítette, hősként tekintett rá, minden erejével azon volt, hogy megfeleljen az elvárásainak, engedelmeskedjen az akaratának, és soha nem szállt szembe vele. Még akkor is behódolt neki, amikor már megismerte Charles igazi arcát, amikor tapasztalta a ridegségét, amikor az alárendelt szerepében találta magát. Egy erős asszony képét igyekszik megrajzolni az írónő, de én sokkal több gyengeséget láttam benne, hiszen évekig tűrte férje zsarnoki természetét, a megaláztatásokat, a gúnyolódásokat, a mellőzöttséget, az árulást. Tényleg ilyen nő volt Anne, megkeseredett, boldogtalan, elfogadhatjuk ezen gondolatokat, érzelmeket akár sajátjainak is?
Anne Morrow Lindbergh a 20. század egyik elismert írónője volt, könyveinek nagy része mai napig nyomtatásban van, számos naplója, levelezése, esszéje jelent meg, de ebből vajmi kevés tükröződik vissza a regény lapjain. Itt tényleg az aviátor felesége az, aki előtérbe kerül, az anya, aki csak a családjának él, de a nő, ő jórészt a háttérbe szorul, és már élete ötvenes éveiben jár, amikor ismét önmaga lehet, amikor megismer egy új szerelmet, és boldogságra lel.
5. Anne Morrow Lindbergh a házikójában, Connecticut, 1976 |
Néhányszor félre tettem a könyvet, mert felháborított Charles viselkedése és Anne magatartása. A szerelem nem lehet ennyire vak, még akkor sem ha legendáról van szó. Azt hiszem lehet vitatkozni arról, hogy erős vagy gyenge jellemre vall feláldozni önmagunkat valaki kedvéért. Talán velem van a gond, mert képtelen vagyok elképzelni, milyen lehet egy legenda/hős árnyékában élni, valakinek a bábja lenni, egyrészt mert az én életem távol áll ettől, másrészt meg más világban élünk. De akkor ismét csak arra kell gondoljak, hogy ez egy regény, és mint ilyen fikció, ahol bármi megengedett.
Ellentmondásos érzelmeim ellenére azt elismerem, hogy az írónőnek sikerült visszaadni a 20. század elejének, a háború időszakának, sőt az 50-es éveknek a hangulatát is, sőt időnként nagyon élveztem belemerülni Lindberghék világába, úgy ahogy Anne látta. Ugyanakkor régen volt, hogy egy könyv ennyire vonzzon és taszítson egyszerre, mert általában vagy testszik, vagy nem egy történet. Itt vonzott eme két rendkívüli embernek a személyisége, mert igenis szerettem volna megismerni őket, de taszított mindaz, amit a regény lapjaiból megtudtam róluk, és az életükről. De a kérdésem továbbra is marad: mennyi ebből a fikció és mennyi a valóság? Erre a választ gondolom az tudná megmondani, aki alapos ismerője az életüknek.
Ellentmondásos érzelmeim ellenére azt elismerem, hogy az írónőnek sikerült visszaadni a 20. század elejének, a háború időszakának, sőt az 50-es éveknek a hangulatát is, sőt időnként nagyon élveztem belemerülni Lindberghék világába, úgy ahogy Anne látta. Ugyanakkor régen volt, hogy egy könyv ennyire vonzzon és taszítson egyszerre, mert általában vagy testszik, vagy nem egy történet. Itt vonzott eme két rendkívüli embernek a személyisége, mert igenis szerettem volna megismerni őket, de taszított mindaz, amit a regény lapjaiból megtudtam róluk, és az életükről. De a kérdésem továbbra is marad: mennyi ebből a fikció és mennyi a valóság? Erre a választ gondolom az tudná megmondani, aki alapos ismerője az életüknek.
Szeretném elolvasni Anne Morrow Lindbergh néhány írását, vagy egy róluk szóló hiteles életrajzot, talán akkor másképp fogok tekinteni rájuk, megértem cselekedeteiket, és meglehet, hogyha majd valamikor ismét kézbe veszem Melanie Benjamin regényét, képes leszek elvonatkoztatni a valóságtól.
Képek: 1.- itt, 2.,3. - itt (Lindbergh Picture Collection, Manuscripts and Archives, Yale University Library), 4.- itt, 5., 6.- itt.
Kiadó: Pioneer Books
A mű eredeti címe: The Aviator's Wife
Szerző: Melanie Benjamin
Fordító: Deres Anita
Kiadás éve: 2013
Terjedelem: 414 oldal
Kiadó: Pioneer Books
A mű eredeti címe: The Aviator's Wife
Szerző: Melanie Benjamin
Fordító: Deres Anita
Kiadás éve: 2013
Terjedelem: 414 oldal
Melanie Benjamin |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése