Sorozatmustra

Ahogy a címből is kitűnik, ezt a posztot a sorozatoknak szenteltem, egyrészt, mert elég sok sorozatot olvasunk, másrészt, mert egyre-másra jelennek meg az újabbak, amelyeknek igencsak nehéz ellenállni. Úgyhogy bekerült a listába néhány általam olvasott sorozat újabb kötete, aztán olyanok, amelyek várólistások, és persze olyanok is, amelyek most fognak debütálni.

YA műfaja ellenére A Paladin-prófécia első könyve nagyon belopta magát a szívembe, mindenképpen bekerül az idei év kedvencei közé, és most végre itt a folytatás. Nagyon kíváncsi vagyok, hogyan alakul Will és barátainak a története, és hogy a szerzőnek sikerült-e tartani az első kötet színvonalát.  

Mark Frost: Szövetség (Paladin-prófécia 2.)

Fedezd fel az erődet!

Döntsd el, melyik oldalon állsz!

Van, aki sosem lesz hétköznapi.

Will West számára az élet egy véget nem érő kaland, amióta csak betette a lábát a Központba. Lebuktatott egy sötét, titkos társaságot, amely Nagy Károly lovagjai néven működött, és felfedezte hihetetlen képességeit, amelyekről azelőtt nem tudott.

Most barátai segítségével utána kell járnia, miben mesterkednek a lovagok, és fel kell ismernie, ki a barátja és ki az ellensége, miközben a közelgő harcra készül.

Várható megjelenés: 2014. október 15., Gabo Könyvkiadó

Georges Simenon: Maigret és a furcsa idegen

Az utóbbi időben olvasott YA regények után, amelyek többnyire tele voltak fantasy elemekkel, jó volt ismét a realitások talaján lenni, már amennyire egy kitalált krimi reális. Több mint három hónapja volt szerencsém Simenon felügyelőjéhez, és annak ellenére, hogy akadt még az írótól egy-két olvasatlan regény a polcon, én mégis az újonnan megjelent után ácsingóztam. Szóval nagyon örültem az új Maigret kötetnek, még a megjelenés előtt megrendeltem, és hamar sort kerítettem rá.

Élvezettel merültem bele a történetbe, már csak azért is, mert a Maigret és a furcsa idegen volt az első regény, amelyben színre lépett Jules Maigret az Első Bevetési Csoport felügyelője. Az olvasók itt szembesülhettek először robusztus alakjával, magabiztos és tiszteletet parancsoló megjelenésével, elmaradhatatlan pipájával, keménykalapjával, sötét felöltőjével, nyomozási módszereivel, sőt az irodájában duruzsoló kályhájával is, amely, a többnyire nedves, hűvös, esős időszakokban játszódó regények visszatérő eleme lesz. Ma már elmondhatjuk, hogy ezzel a regénnyel egy több száz történetből álló sorozat indult útjára, és népszerűsége máig töretlen. A felügyelő bemutatkozásához egy méltó ellenfél dukált, úgyhogy Simenon választása egy hírhedt nemzetközi csaló személyére esett, aki a hangzatos Pietr, a lett névvel került be a bűnügyi nyilvántartásokba (a regény eredeti címe egyébként Pietr-le-letton - Pietr, a lett), akin a bűnüldözési szervek ezidáig nem találtak fogást, és aki az Északi Csillag expresszen éppen Párizs felé vette az irányt.

Jonathan Stroud: A sikító lépcső esete (Lockwood és Tsa. # 1.)

Ezen a nyáron igencsak kijutott nekem az ifjúsági irodalomból, és annak ellenére, hogy régen kinőttem már  a korból, nagyon is élveztem őket. Az én időmben hol voltak az ilyen szerzők? Nehéz elképzelni, hogy vannak fiatalok akiket egyáltalán nem hoznak lázba a nekik szóló történetek, legyen az romantikus, szépirodalom, fantasy, nyomozós, sci-fi, sőt, könyvet is ritkán vesznek kézbe (tisztelet a kivétel), pedig rengeteg kitűnő regény között válogathatnak. Én felnőtt fejjel is lelkesedve és élvezettel olvasom őket, néhány órára megfeledkezve a mindennapi élet gondjairól. Jonathan Stroud könyve is nagyszerűnek bizonyult, szellemekhez mostanában nem igen volt szerencsém, úgyhogy az újdonság varázsával hatottak. A sikító lépcső esete egy sorozat nyitókötete, amelyben a Lockwood és Tsa. Nyomozóiroda kalandjait kísérhetjük figyelemmel, pontosabban garázdálkodó szellemek utáni nyomozásaikat.  

  

Szóval higgyen bárki bármit, igenis léteznek szellemek! Legalábbis a Lockwood és Tsa. Nyomozóiroda Angliájában, ahol az országos járványszerű kísértetjárás immár ötven éve keseríti a lakosok életét. A visszatérő holtak nem kis kalamajkát okoznak, mert néha igen erőszakosak, félelmetesek és az élőkre vadásznak. A Problémára eddig semmiféle magyarázat nem született, de létezik, és a hatóságok számos ügynökséggel vállvetve igyekeznek szembeszállni eme természetfeletti jelenséggel. A dolog pikantériája, hogy a Látogatókat (így nevezik a visszatérő szellemeket) csak az erős pszichikus érzékenységgel megáldottak érzékelik, pontosabban a fiatal korosztály, így aztán a frontvonalban elsősorban gyermekek harcolnak, míg a felnőttek csak a háttérből támogatják/irányítják őket.

Maggie Stiefvater: The Dream Thieves - Álomrablók (Holló ciklus # 2)

Ahhoz képest, hogy a Holló ciklus első kötetének utolsó oldala után máris felkaptam volna a folytatást, cirka tíz hónap telt el, míg ez megvalósult. Először is akkor még nem jelent meg a fordítás. Utána várni kellett míg a könyvtár is beszerzi. Aztán a regény folyton ’házon kívül volt’. Már benne jártunk a nyárban, amikor végre kezemben foghattam, de akkor meg a kedvem ment szabadságra. Úgyhogy szegény itt rostokolt a polcon néhány hétig, míg rávettem magam, hogy egyáltalán belelapozzak. És körül belül eddig tartott az érzés, hogy nincsen kedvem hozzá. A majd 500 oldalas kötetet három nap alatt elolvastam, és mondanom sem kell, nyúltam volna a folytatáshoz, de ismét ott tartok, mint tavaly, mert a harmadik rész még sehol nincsen, legalább is a piacon. Valamikor októberben jelenik meg Blue Lily, Lily Blue címmel. Ha arra gondolok, hogy milyen prológussal záródik az Álomrablók, a folytatás is izgalmasnak ígérkezik. De amíg ismét szerencsém lesz ellátogatni Henriettába, hogy megtudjam, mi történt a kötet utolsó mondata után, lássuk, hogyan folytatódik a Hollófiúk története az Álomrablókban.

Aki olvasta a sorozat nyitókötetét, az már tudja, hogy A Hollófiúk végén a társaság szerencsésen megbirkózott  a rájuk leselkedő gonosszal, sőt azt is, hogy mindenki meglepetésére/megrökönyödésére Adam életre keltette a Cabeswater körül húzódó Ley-vonalakat. A többnyire önző indíttatásból elkövetett kezdeményezése igencsak bomlasztóan hatott a csapatszellemre, hiszen tettével elárulta a bizalmukat, a barátságuk olyan csorbát szenvedett, ami nem biztos, hogy kiküszöbölhető, de nyilván ez majd elválik, hiszen messze még a történet vége. Abban is biztosak lehettünk, hogy Adam tette nem marad következmények nélkül, és ezt az Álomrablókban meg is tapasztaljuk.

Amikor ismét felvesszük a történet fonalát már mindenki túljutott a megrázkódtatáson, bár továbbra is értetlenül állnak Adam viselkedése előtt, de az élet megy tovább, a cél még előttük áll, úgyhogy folytatják a kutatást. Ez azonban egyáltalán nem megy olyan simán (miről szólna akkor a következő két kötet), sőt, úgy tűnik, hogy erőfeszítéseik ellenére egyre rögösebb és nehezebb a Glendower sírjához vezető út, tele buktatókkal, még több titokkal és misztikummal. Úgyhogy az Álomrablók egy kicsit letér az eddigi ösvényről, de legalább választ kapunk néhány kérdésre, és természetesen újakkal szembesülünk, de nem kell félni, a regény a kitérő ellenére is izgalmas. Igaz ugyan, hogy Glendower továbbra is háborítatlanul alussza örök álmát, de a tinijeink egyáltalán nem unatkoznak, előtérbe kerülnek az egyéni problémák, amivel hol magányosan, hol közösen próbálnak megbirkózni, és ha mindez nem lenne elég, újabb gonosz elemek jelennek meg a színen, szintén a kirakós darabjai után kutatva. A néhány fura fazon és a Szürke névre hallgató bérgyilkos jelenléte kissé felkavarja Henrietta állóvizeit, és természetesen Blue, Gansey, Ronan és Adam életére is hatással van. És amikor a hullámok lassan elcsitulnak, és felmerül bennünk a kérdés, hogy vajon mi jön még ezután, nos akkor szemben találjuk magunkat az újabb fordulattal, ami ha lehet még jobban felcsigázza a kíváncsiságunkat, hogy tűkön üljünk a következő utazásig.