Aki olvasta az első részt, az már tudja, hogy a Lámpás utcai hölgyek tulajdonképpen magánnyomozók és a Flint & Marsh Ügynökség alkalmazásában állnak. Olyan felsőosztálybeli ügyfeleknek dolgoznak, akik diszkrét nyomozást óhajtanak különféle természetű ügyekben, bár többnyire hozományvadászokat buktatnak le. A titokzatos nő nem más, mint Beatrice Lockwood, akivel már találkozhattunk a Kristályok kertjében, de most övé a főszerep. Bátor, kitűnő színésznő, szemrevaló, ért az álcázáshoz, van rejtegetni valója, titokzatos múltja, és az egyszerű ruhája alatt egy pisztolya.
Egy fényes bálteremben futunk össze vele, éppen egy gazdag örökösnőt próbál megvédeni nemkívánatos kérőjétől. Megbízatásai során számos élményben volt már része, most mégis váratlanul éri annak a titokzatos férfinak a figyelme, aki a báli forgatagban a segítségére siet, amikor Beatrice megpróbál megakadályozni egy bűntényt. Mint az ügynökség minden alkalmazottja Beatrice is talpraesett, vészhelyzetben is képes feltalálni és megvédeni magát, de a sebhelyes arcú, bottal járó férfi felkavarja az érzékeit.
Ő nem más, mint Joshua Gage és ő is egy titkos megbízás miatt tartózkodik a bálban, ám az általa üldözött vad nem holmi hozományvadász, hanem Miss Lockwood, aki tolvaj, csaló, sőt talán gyilkos is, legalábbis a megbízó szerint. Bár Joshua ez utóbbiról nincsen meggyőződve, de abban biztos, hogy Miss Lockwood jelen volt azon az éjszakán, amikor a paranormális jelenségek neves szakértőjét, Roland Fleminget meggyilkolták az Okkult Akadémián. Bár úgy tűnik Miss Lockwood a helyzet magaslatán áll, Joshua mégis segédkezet nyújt, hogy aztán egy névjegykártyát hátrahagyva eltűnjön az éjszakában. Nyilván nem végérvényesen, mert ha már sikerült becserkészni a vadat, eltökélt szándéka kideríteni, hogy pontosan mi is zajlott le Fleming irodájában, és mi rejtőzik Miss Lockwood álcája mögött. Joshua egy kalandornőt készült leleplezni, de egy olyan nővel találja szembe magát, aki nem az akinek látszik, és világossá válik, hogy az ügy nem olyan egyszerű és egyértelmű, mint ahogy annak idején a rendőrség és a bulvársajtó gondolta.
A találkozás mindkettejüket felkavarja. Beatricera igencsak nagy hatással van a férfi megjelenése, a lényéből sugárzó erő, és a benne lakozó szenvedély. Az eszével tudja, hogy a férfi veszélyes, de ez nem ijeszti meg. Az viszont annál inkább, hogy érzékei miként reagáltak Joshua közelségére. Korábban semmi nem villanyozta fel annyira, mint most a férfi tekintete. Joshua sem azt kapta, amire számított. Meglepetésére a ’csaló’ intelligens, helyén van az esze, jól működnek a túlélési ösztönei és kockáztatni is hajlandó, hogy megmentse az ügyfelét. Beatrice jellemének eme néhány tulajdonsága igencsak elgondolkodtatja, de az égővörös haj, a lagunakék szemek és a finom vonások sem kerülik el a figyelmét. Mi több olyan érzések pendülnek meg a belsejében, amelyekről már régen lemondott. Nem csoda, hogy egy ilyen első benyomás után mindketten kíváncsian és várakozóan tekintenek az újabb találkozás elé.
Beatrice egy gyilkos elől menekül, Joshua egy zsarolót igyekszik elkapni, de úgy tűnik, hogy a két ügy szálai valahol keresztezik egymást, így a legjobb megoldás, ha együtt próbálják felgöngyölíteni a szálakat, kideríteni ki ölte meg Roland Fleminget, ki és miért üldözi Beatricet, és hogy kerül a képbe Joshua nővére. A kaland és az izgalom nem várat sokat magára, az ügy tovább bonyolódik, a gyilkos ismét lecsap, egyértelmű, hogy eltökélt és semmitől sem riad vissza, de Joshua és Beatrice tartogat még újdonságot a számára, ahogy a szerelem is számukra.
A titokzatos nő nekem jobban tetszett, mint a sorozat első része. Nem is a történet, hanem inkább a szereplők miatt. Beatrice fiatal kora óta magára van utalva, a maga erejéből jutott oda, ahova. Ehhez elszántság és bátorság kellett, és benne mindkettő megvan. Nincsenek allűrjei, és igen gyakorlatiasan gondolkodik. Joshua sem az a szépfiú. Nehezen viseli megváltozott fizikai képességeit, és emiatt magába fordul, nem találja helyét a világban. De az arcát elcsúfító sebhely, és sánta lába semmit nem von le férfias megjelenéséből, sőt növelik a vonzerejét. Beatrice kicsalogatja a csigaházából, és visszaadja az életkedvét. Azt is szerettem, hogy Joshua nem hisz a paranormálisban. Van némi pszichikus képessége, de ezt a világért sem ismerné el. Ő mindent a logika és a tudomány segítségével igyekszik megmagyarázni, így aztán Beatrice tehetségét is szemfényvesztésnek könyveli el. Ennek ellenére a végén csak elismeri, hogy a szerelem érzése nemigen magyarázható logikával és dedukcióval. Élvezetes volt a kettejük közötti macska-egér játék, ahogy kóstolgatták egymást, tapogatóztak a másik magánszférájában és csipkelődtek. Ebből kifolyólag kezdetben a kapcsolatuk is eléggé hullámzó volt, hol a hűvös magatartás, hogy a bensőséges egyetértés jellemezte. Azért most is hiányoltam a régebbi regényekre annyira jellemző humort, de annak örültem, hogy a történet tartogatott egy-két meglepetést. Az is jó volt, hogy színre léptek az Ügynökség alapítói, és megtudtuk, hogy mi vezetett oda, hogy magánnyomozói irodát nyissanak. Abigail Flint és Sara March teljesen ellentétei egymásnak, mint küllemben, mint jellemben. Szórakoztatóak, főként Sara, aki egy igazi amatőr tudós, az alagsorban egy jól felszerelt laboratóriummal.
Szóval volt minden, mint a búcsúban, gyilkosság, zsarolás, kaland, izgalom, pikáns jelenet és romantika, kellemes kikapcsolódás egy esős őszi, vagy egy hideg téli estére. Amennyi mellékszereplő felvonult a két kötetben bőséges alapanyagot nyújthat az írónőnek további Flint & Marsh ügyekhez. Ott van Clarissa Slate, a harmadik ’fizetett társalkodónő’, a Kristályok kertjéből Lucas iker testvérei, Beth és Tony, sőt Joshuának is van egy fiatal, izgága, tettre kész unokaöccse, Nelson. Mind, mind potenciális főszereplő, csak győzzük kivárni, míg az írónő történetet sző a személyük köré. Hogy erre mikor kerül sor, ki tudja. Amikor utoljára ellátogattam az írónő weboldalára örömmel tapasztaltam, hogy van egy aránylag új Amanda Qucik regény, ami még nem olvasható magyarul, ami idén áprilisban jelent meg Othewise Engaged címmel. A regény egyedülálló, legalább is úgy tűnik, az írónő mellőzi benne a paranormálist (végre!!!), és egy kalandornő meg egy kém kapta a főszerepet. Nálam mindenképpen várólistás.
Ladies of Lantern Street - Lámpás utcai hölgyek sorozat kötetei (zárójelben az eredeti megjelenés dátuma):
1. Crystal Gardens (2012) - Kristályok kertje
2. The Mystery Women (2013) - A titokzatos nő
Sorozat cím: Ladies of Lantern Street
Szerző: Amanda Quick
Fordító: Kelly Ágnes
Kiadás éve: 2014
Terjedelem: 336 oldal
Ő nem más, mint Joshua Gage és ő is egy titkos megbízás miatt tartózkodik a bálban, ám az általa üldözött vad nem holmi hozományvadász, hanem Miss Lockwood, aki tolvaj, csaló, sőt talán gyilkos is, legalábbis a megbízó szerint. Bár Joshua ez utóbbiról nincsen meggyőződve, de abban biztos, hogy Miss Lockwood jelen volt azon az éjszakán, amikor a paranormális jelenségek neves szakértőjét, Roland Fleminget meggyilkolták az Okkult Akadémián. Bár úgy tűnik Miss Lockwood a helyzet magaslatán áll, Joshua mégis segédkezet nyújt, hogy aztán egy névjegykártyát hátrahagyva eltűnjön az éjszakában. Nyilván nem végérvényesen, mert ha már sikerült becserkészni a vadat, eltökélt szándéka kideríteni, hogy pontosan mi is zajlott le Fleming irodájában, és mi rejtőzik Miss Lockwood álcája mögött. Joshua egy kalandornőt készült leleplezni, de egy olyan nővel találja szembe magát, aki nem az akinek látszik, és világossá válik, hogy az ügy nem olyan egyszerű és egyértelmű, mint ahogy annak idején a rendőrség és a bulvársajtó gondolta.
A találkozás mindkettejüket felkavarja. Beatricera igencsak nagy hatással van a férfi megjelenése, a lényéből sugárzó erő, és a benne lakozó szenvedély. Az eszével tudja, hogy a férfi veszélyes, de ez nem ijeszti meg. Az viszont annál inkább, hogy érzékei miként reagáltak Joshua közelségére. Korábban semmi nem villanyozta fel annyira, mint most a férfi tekintete. Joshua sem azt kapta, amire számított. Meglepetésére a ’csaló’ intelligens, helyén van az esze, jól működnek a túlélési ösztönei és kockáztatni is hajlandó, hogy megmentse az ügyfelét. Beatrice jellemének eme néhány tulajdonsága igencsak elgondolkodtatja, de az égővörös haj, a lagunakék szemek és a finom vonások sem kerülik el a figyelmét. Mi több olyan érzések pendülnek meg a belsejében, amelyekről már régen lemondott. Nem csoda, hogy egy ilyen első benyomás után mindketten kíváncsian és várakozóan tekintenek az újabb találkozás elé.
Beatrice egy gyilkos elől menekül, Joshua egy zsarolót igyekszik elkapni, de úgy tűnik, hogy a két ügy szálai valahol keresztezik egymást, így a legjobb megoldás, ha együtt próbálják felgöngyölíteni a szálakat, kideríteni ki ölte meg Roland Fleminget, ki és miért üldözi Beatricet, és hogy kerül a képbe Joshua nővére. A kaland és az izgalom nem várat sokat magára, az ügy tovább bonyolódik, a gyilkos ismét lecsap, egyértelmű, hogy eltökélt és semmitől sem riad vissza, de Joshua és Beatrice tartogat még újdonságot a számára, ahogy a szerelem is számukra.
A titokzatos nő nekem jobban tetszett, mint a sorozat első része. Nem is a történet, hanem inkább a szereplők miatt. Beatrice fiatal kora óta magára van utalva, a maga erejéből jutott oda, ahova. Ehhez elszántság és bátorság kellett, és benne mindkettő megvan. Nincsenek allűrjei, és igen gyakorlatiasan gondolkodik. Joshua sem az a szépfiú. Nehezen viseli megváltozott fizikai képességeit, és emiatt magába fordul, nem találja helyét a világban. De az arcát elcsúfító sebhely, és sánta lába semmit nem von le férfias megjelenéséből, sőt növelik a vonzerejét. Beatrice kicsalogatja a csigaházából, és visszaadja az életkedvét. Azt is szerettem, hogy Joshua nem hisz a paranormálisban. Van némi pszichikus képessége, de ezt a világért sem ismerné el. Ő mindent a logika és a tudomány segítségével igyekszik megmagyarázni, így aztán Beatrice tehetségét is szemfényvesztésnek könyveli el. Ennek ellenére a végén csak elismeri, hogy a szerelem érzése nemigen magyarázható logikával és dedukcióval. Élvezetes volt a kettejük közötti macska-egér játék, ahogy kóstolgatták egymást, tapogatóztak a másik magánszférájában és csipkelődtek. Ebből kifolyólag kezdetben a kapcsolatuk is eléggé hullámzó volt, hol a hűvös magatartás, hogy a bensőséges egyetértés jellemezte. Azért most is hiányoltam a régebbi regényekre annyira jellemző humort, de annak örültem, hogy a történet tartogatott egy-két meglepetést. Az is jó volt, hogy színre léptek az Ügynökség alapítói, és megtudtuk, hogy mi vezetett oda, hogy magánnyomozói irodát nyissanak. Abigail Flint és Sara March teljesen ellentétei egymásnak, mint küllemben, mint jellemben. Szórakoztatóak, főként Sara, aki egy igazi amatőr tudós, az alagsorban egy jól felszerelt laboratóriummal.
Szóval volt minden, mint a búcsúban, gyilkosság, zsarolás, kaland, izgalom, pikáns jelenet és romantika, kellemes kikapcsolódás egy esős őszi, vagy egy hideg téli estére. Amennyi mellékszereplő felvonult a két kötetben bőséges alapanyagot nyújthat az írónőnek további Flint & Marsh ügyekhez. Ott van Clarissa Slate, a harmadik ’fizetett társalkodónő’, a Kristályok kertjéből Lucas iker testvérei, Beth és Tony, sőt Joshuának is van egy fiatal, izgága, tettre kész unokaöccse, Nelson. Mind, mind potenciális főszereplő, csak győzzük kivárni, míg az írónő történetet sző a személyük köré. Hogy erre mikor kerül sor, ki tudja. Amikor utoljára ellátogattam az írónő weboldalára örömmel tapasztaltam, hogy van egy aránylag új Amanda Qucik regény, ami még nem olvasható magyarul, ami idén áprilisban jelent meg Othewise Engaged címmel. A regény egyedülálló, legalább is úgy tűnik, az írónő mellőzi benne a paranormálist (végre!!!), és egy kalandornő meg egy kém kapta a főszerepet. Nálam mindenképpen várólistás.
Ladies of Lantern Street - Lámpás utcai hölgyek sorozat kötetei (zárójelben az eredeti megjelenés dátuma):
1. Crystal Gardens (2012) - Kristályok kertje
2. The Mystery Women (2013) - A titokzatos nő
Kiadó: Maecenas Könyvkiadó
A mű eredeti címe: The Mystery WomanSorozat cím: Ladies of Lantern Street
Szerző: Amanda Quick
Fordító: Kelly Ágnes
Kiadás éve: 2014
Terjedelem: 336 oldal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése