Agatha Christie: A Greenshore-gloriett

Ha egy Agatha Christie rajongó azt hallja, hogy egy eddig még soha meg nem jelent új-Christie írás került elő, így harmincnyolc évvel az írónő halála után, enyhén fogalmazva is igencsak izgatottság vesz erőt rajta. A nemrégiben az Európa kiadónál megjelent A Greenshore-gloriett című kötet fülszövegében pontosan ez olvasható, mármint, hogy egy eddig kiadatlan kisregényt tart a kezében az olvasó. De lássuk a történetet. 

Hercule Poirot egy napon telefonhívást kap a krimiírónő Mrs. Ariadne Olivertől, aki arra kéri, hogy haladéktalanul utazzon el a Laptonban található Greeshore Houseba, bár az utazás célját mellőzi a tudomására hozni. A kíváncsiságtól hajtva Poirot oda is utazik, ahol aztán kiderül, hogy a házigazda, Sir George Stubbs egy gyilkosvadászat játék megrendezésére kérte fel Mrs. Olivert. Az írónő lelkesedve és izgatottan igyekezett tető alá hozni a megrendezendő gyilkosságot, de női megérzése azt sugallta neki, hogy a birtok és lakói körül valami nem stimmel, így jobbnak látta Poirot-t a helyszínre citálni, hogy kedvenc belga detektívünk a dolgok végére járjon. 

A Greenshore Houseban összeverődött társaság igen színes palettát mutat, és bár első pillantásra minden tökéletesnek tűnik, nem kell sok idő, hogy Poirot elgondolkozzon azon, hogy talán nem mindenki az, akinek látszik, sőt mi több, az a sejtése támad, hogy a felszín alatt jól elrejtett titkok lappangnak. Ezt csak megerősíti egy igazi hulla felbukkanása, amivel a játék már nagyon is komolyra fordul.

Greenway House,
Agatha Christie nyári otthona

Gyanúsítottakból egyáltalán nincsen hiány: ott van Sir George Stubbs és Lady Stubbs, Mrs. Folliat, a birtok egykori tulajdonosa, aki jelenleg a régi kapuslakban él, egy teniszpavilon megtervezésére felfogadott fiatal építész, Miss Brewis, aki egyben titkár- és házvezetőnő, de talán a környékbeli szomszédoknak is akad rejtegetnivalójuk. Poirot kezdetben értetlenül áll a bűntény előtt, nem talál fogódzót az eseten, amit egy rejtélyes eltűnés tovább bonyolít, de nem hiába olyan híres az a szürkeállomány, ez alkalommal is kibogozza az összekuszált szálakat. 

Ha valaki számára a fentebb leírtak ismerősen csengenek, holott még nem vette kézbe ezt a kötetet, az csak természetes, hogyha olvasta az írónő Gyilkosvadászat című regényét, mert az bizony A Greenshore-gloriett kisregényből nőtte ki magát. Az 1954-ben íródott kisregény eddig még soha nem jelent meg nyomtatásban, úgyhogy bár 'ismert' a történet, de attól még a rajongók számára olvasatlan írásról van szó. 

Az írónő 1954-ben arra vállalkozott, hogy ír egy novellát, amelynek jogdíjaiból származó bevételét jótékony célra ajánlja fel (ólomüveges ablakok készítése Christie helyi temploma számára), és erre íródott A Greenshore-gloriett. Igen ám, de a történet hosszabbra sikeredett, mint egy novella, viszont rövidebb volt, mint egy regény és emiatt gondok adódtak a megjelentetése körül, mivel egy magazinban látott volna napvilágot. Végül elálltak a novella eladásától, de hogy az írónő eleget tegyen a jótékony felkérésnek írt egy másik történetet, egy Miss Marple novellát.  A Greenshore-gloriett története azonban sok jó anyagot tartalmazott, így Agatha Christie a kisregény történetét regénnyé dolgozta át, ami aztán Dead Man’s Folly (Gyilkosvadászat) címmel 1956-ban meg is jelent.

A csónakház, a gyilkosság helyszíne

Aki olvasta a Gyilkosvadászat-ot, az nyilván emlékszik a történet kimenetelére, a csavarokra és a gyilkosra, így aztán nyilván A Greenshore-gloriett nem ugyanazzal az élménnyel kecsegtet, mint annak, aki most találkozik először a történettel. Mivel én nem olvastam még a regényt, számomra teljesen új volt és rövidsége ellenére nagyon is élveztem. Szeretem azokat a regényeket, amelyekben Mrs. Oliver is felbukkan. Itt is ugyanolyan energikus, magával ragadó, szórakozott, csapongó gondolatokkal, és az elmaradhatatlan almáival. Bár gondolkoztam azon, hogy mi lesz az ügy kimenetele, közel sem jártam a megoldáshoz. Ha valaki már olvasta a regényt, az azért ne tartsa vissza attól, hogy A Greenshore-gloriette-et is kézbe vegye, már csak azért sem, mert nagyon is érdekes lehet párhuzamot vonni a két írás között, felfedezni, hogy mi az, amivel bővült a regény, mely részek lettek kidolgozottabbak, vagy esetleg mely karakterek kaptak több szerepet. Nálam most beszerzési listára került a Gyilkosvadászat, mert nagyon is kíváncsi vagyok, hogy mivé lett a kisregény.  

A kötet egy bevezetővel, egy előszóval és egy utószóval jelent meg, amelyek nem kevésbé érdekesek, de itt csak néhány gondolatot szeretnék kiemelni belőlük. 

A bevezető szerzője Tom Adams illusztrátor, aki 1962-től kezdődően több mint száz festményt készített az Agatha Christie regények borítójához. A Greenshore-gloriett borítóját is ő készítette, amiről részletesebben ír a bevezetőben, bár számunkra sok mindent nem jelent, hiszen a magyar kiadásnak más borítója van, de attól még élvezetes olvasni róla, és arról is, hogy Tom Adamsnak milyen kapcsolata volt az írónővel és miként viszonyult a műveihez. 

Tom Adams borítója, elő és hátlap (a ház, a gloriett, a kidőlt fa,
csónakház, a komp harangja, Agatha Christie kedvenc virága a
magnólia, Lady Stubs arca, a bástyakert, és persze az írónő maga,
kertjének kedvenc zugában)

Az előszóban Mathew Prichard szólal meg, aki nem más, mint az írónő unokája. Ő többek között arról ír, hogy a kisregény/regény helyszíne (Greenshore House) tulajdonképpen Greenway House, az írónő imádott nyári otthona, ahol Agatha Christie szívesen töltötte a nyarakat, és ahol gyermekként ő is oly sokszor megfordult. A házról olvasott leírás megfelel a valóságnak, ahogy a bástyakert és a csónakház létezése is. Az írónő 1938-ban vásárolta meg a birtokot, és a család tulajdonában maradt 1999-ig, amikor Greenway-t a National Trustnak adták. A ház az év nagy részében nyitva áll a látogatók előtt. A David Suchet főszereplésével futó Poirot sorozat Gyilkosvadászat-ból készült részét is Greenwayben forgatták, úgyhogy én biztosan más szemmel fogom nézni azt a részt, most, hogy tudom, milyen helyszínen játszódik.

Hercule Poirot (David Suchet) Greenway House előtt,
a Gyilkosvadászat forgatása

Poirot és Mrs. Oliver (Zoe Wanamaker) a bástyakertben,
a Gyilkosvadászat  forgatása

Kiadó: Európa Könyvkiadó

A mű eredeti címe: Hercule Poirot andd the Greenshore Folly

Szerző: Agatha Christie

Fordító: Horváth Kornélia és Prekop Gabriella

Kiadás éve: 2014

Terjedelem: 168 oldal







Képek: itt, itt, itt, itt és itt