Könyvfesztivál után

A korábbi évektől eltérően idén szerettem volna elkerülni a tömeget, így péntek délután szántam rá magam a kiruccanásra. Nem mondhatom, hogy egyedül voltam, de egész tűrhető volt a helyzet. Sokan csak üldögéltek és élvezték a napsütést, vagy az új szerzeményeiket forgatták, vagy barátok társaságában sétáltak és beszélgettek, úgyhogy kellemes volt bolyongani a külső standok között, de csak bolyongani, céltalanul, mert a Fesztivál iránti lelkesedésem éppen a helyszínen jutott holtpontra. Ott voltam, tobzódhattam volna az élvezetekben, de maradtam a bámészkodásnál, mert a vásárlásra nem tudtam rávenni magam. Úgy éreztem, hogy semmi nem érdekel annyira, hogy azért pénzt adjak. Tudom, fura egy helyzet, de velem máskor is előfordult, hogy valamit nagyon vártam, aztán amikor megérkezett már annyira nem is érdekelt. (Remélem vannak még hozzám hasonló csodabogarak, akik időnként ilyen helyzetekben találták magukat.) Az is átfutott az agyamon, hogy talán ki sem kellett volna menjek, de ismerem magam annyira, hogy tudjam, hogy vasárnap estére megbántam volna a döntésemet. Szóval ott voltam, de a várva várt eufória teljesen elmaradt. Vágytam egy kávéra, de még arra sem volt türelmem, hogy bárhol kivárjam a soromat, így csak andalogtam a standok között, futó pillantásokat vetve a kiállított könyvekre, és irigykedve azokra, akik felhőtlenül érezték magukat.

Könyvfesztivál előtt

Idén nem mondhatom, hogy elsiettem a Könyvfesztiválra megjelenő újdonságok feltérképezését, sem a programokról való tájékozódást, de jelen pillanatban még semmiről sem maradtam le. Hogy a négy nap közül mikor fogok kilátogatni, azt még magam sem tudom. A tömegre való tekintettel kecsegtetőbb a csütörtök-péntek, de nem szívesen mennék egyedül, és a párom csak hét végén ér rá. És ki tudja, hogy milyen időjárás köszönt ránk az elkövetkezendő napokban. Szóval erre még aludni kell, de ami biztos, hogy valamikor csak ott leszek. Visszagondolva az elmúlt évekre, a Könyvfesztiválról mindig kevesebb könyvvel tértem haza, mint a Könyvhétről. Magam sem értem, hogy ez miért van így, hiszen ilyenkor is rengeteg új kötet jelenik meg, van amiből válogatni, de eddig mindig sikerült visszafogottan teljesíteni. Mivel ebben a hónapban már túl vagyok egy-két könyves beruházáson, nagy az esély rá, hogy nem idén fogom megdönteni a Könyvfesztiválos rekordomat (de ugye sosem lehet tudni). 

A posztban szereplő könyvek nem csak  kifejezetten a napokban megjelent/megjelenő újdonságok, hanem olyan idei megjelenések, amelyek valamikor számot tarthatnak az érdeklődésemre, és amelyek közül jó eséllyel kerülhetnek ki a Könyvfesztiválos szerzeményeim.

Mostanában többnyire krimit olvasok, úgyhogy velük kezdem a felsorolást, ahova bekerült egy elsőkönyves szerző, a Kossuth kiadó spanyol krimi sorozatának egy újabb kötete, Jo Nesbo legújabb regénye, amelynek főszereplő nem Harry Hole, hanem egy Olav nevű bérgyilkos, és a Maigret sorozat év elején megjelent darabja.

Roger Hobbs: Ghostman – A megoldóember
Nincs bankszámlája, nem használ útlevelet, nincs nyoma egyik nyilvántartásban sem. Nem létezik. A szakmában csak úgy ismerik: a Szellem. Álneve: Jack Delton.
Jack régóta bujkáló bűnöző, aki pár évvel korábban bejutott Kuala Lumpur legszigorúbban őrzött bankjába, majd egy rossz döntés következtében a zsákmányt és társait is elvesztette. A banki meló megrendelője azóta is a nyomában van, és amikor rátalál, Jacknek nincs más választása: el kell vállalnia egy újabb veszélyes küldetést. 48 órát kap, hogy a félresikerült kaszinórablásból származó egymillió dollár és a súlyos sebesülésekkel menekülő elkövető nyomára bukkanjon.
De nem Jack az egyetlen, aki a pénzt akarja: egy gyönyörű FBI-ügynöknő és egy kegyetlen módszereiről ismert bandavezér érdeklődését is felkelti az ügy, Jack pedig olyan erőkkel találja szemben magát, amelyek elől nem menekülhet… 
Roger Hobbs huszonnégy évesen megírta első nemzetközi bestsellerét. A Ghostman egy évvel később minden jelentős kriminek járó irodalmi díjat besöpört, huszonöt országban vették meg a kiadás jogait, és nagyszabású film készül belőle. A regény folytatása A nyomtakarító címmel hamarosan olvasható. 
Megjelent: Libri Könyvkiadó

Böszörményi Gyula: Leányrablás Budapesten (Ambrózy báró esetei 1.)

Amikor megláttam Böszörményi Gyula regényét eszembe sem jutott, hogy a korábbi regényeihez hasonlóan a Leányrablás Budapesten is ifjúsági regény lehet, annak ellenére, hogy számtalan vörös pöttyös könyvet elolvastam már, és mindenik borítóján ott virított a Best of Young Adult címke, egyértelműen utalva az elsődleges célközönségre. Ez most elkerülte a figyelmem, hiszen elsőként a borító fogott meg, aztán a műfaj – Ambrózy báró esetei, végül pedig a korszak és a helyszín – a századfordulós Magyarország. Mire leesett a tantusz, már mindegy volt, mert Baráth Katalin monarchiás krimije után (amit nagyon is élveztem), erre a történetre is kíváncsi lettem. 

A helyszín Budapest, 1896, a millenniumi ünnepségek éve, amikor is a Monarchia minden zugából látogatók ezrei érkeznek, hogy csodájára járjanak a kiállított kincseknek. A tizenhat éves Hangay Emma kisasszony Marosvásárhelyről utazik a fővárosba, ám az ünnepségek második napján nyoma vész. A események ilyen tragikus alakulását követően egyből 1900-ban találjuk magunkat a hátramaradt Hangay család életének egy sorsdöntő pillanatában: titokzatos távirat érkezik a négy éve eltűnt Emmától. A gyászoló apa, Hangay Árpád, fájó szívvel, de útjára engedi kisebbik lányát is, Emíliát, aki Pestre utazik, abban a reményben, hogy halottnak hitt nővére nyomára bukkan.

A költészet napja - 2015

Ha valaki megkérdezné tőlem, hogy kik a kedvenc költői, Szilágyi Domokos, Juhász Gyula és Kányádi Sándor biztosan szerepelne a felsorolásban. Ha valaki megkérdezné tőlem, hogy melyek a kedvenc verseim, az Este, tavasszal biztosan szerepelne a felsorolásban. Nem csak ők, és nem csak ez a kedvenc, de most őket választottam, hogy megemlékezzek a magyar költészet napjáról.

Szilágyi Domokos: Este, tavasszal

Az égszínkékbe már korom vegyült,
s a várost köpenyével lassan betakarta az álom,
és apró fények gyúltak mindenütt,
mikor megálltam fönn a Fellegváron.
Odalenn autó ballagott
- két fényes sáv mutatta, merre kígyózik az út.
Lábam alatt a pázsit álmosan
sóhajtott halkat, ibolyaillatút.
Aludt a város, s közben hortyogott
a Szamos - lassan folyó fekete tinta,
mely itt-ott eltűnt a szemem elől:
a hidak itatósa egy-egy csöppjét felitta.
A fű között két mezei tücsök
cserélte tapasztalatait hegedűszavakkal -
és előreküldte a város fölé
lágy leheletét a májusi hajnal.
(1956)

Márciusi szerzemények és könyvtári látogatás

Ha hinni lehet az előrejelzéseknek, akkor lassan a tavasznak megfelelő időjárásnak örülhetünk (bár most éppen esik és hideg van), végleg elpakolhatjuk a téli cuccainkat, hogy előkerüljenek a kellemes napsütéshez jobban passzoló könnyű, színesebb ruhadarabok, amik már önmagukban is jobb kedvre deríthetnek. És könyvmolyok lévén készülhetünk a 22. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra, amire április 23.-26. között kerül sor, szokás szerint a Millenárison. Az időpontról való tájékozódáson túl még nem jutottam oda, hogy közelebbről szemügyre vegyem a programokat, bár azt tudom, hogy a díszvendég Jonathan Franzen lesz, akit a kortárs amerikai irodalom egyik fenegyerekének tartanak, és akinek művei - Javítások, Szabadság, Erős rengés - itthon az Európa kiadó gondozásában jelentek meg. Rajongói az elkövetkező napokban egy esszékötetnek örülhetnek, ami Diszkomfortzóna címmel lát majd napvilágot, és amelyben Franzen saját magáról, egy író felnőtté válásáról vall. A kötet bemutatójára április 25.-én, szombaton kerül sor, természetesen a szerző közreműködésével. Ebben ki is merülnek a könyvfesztiválra vonatkozó ismereteim, nem tudom, hogy milyen újdonságokra számíthatunk, és azon sem gondolkoztam még el, hogy milyen (régebbi) köteteket szeretnék esetleg beszerezni.

Húsvét 2015

Mindenkinek foszlós kalácsos, pácolt sonkás és piros tojásos boldog húsvétot kívánok, sok pihenéssel és kellemes szórakozással!