Csak néhány szó...

A Könyvfesztivál óta nálam bizony egy kicsit leültek a dolgok. Nem emlékszem, hogy az elmúlt években előfordult volna, hogy ilyen hosszú ideig szüneteltessem a posztolást. Volt sürgős munka, vendég vendég hátán, úgyhogy egy-egy nap végére annyira lefáradtam, hogy már nem éreztem képesnek magam egyetlen épkézláb mondat megfogalmazására sem. Pedig készültem múlt havi szerzeményekkel, régi olvasmányokkal, havi újdonságokkal és várható megjelenésekkel, no de sebaj, maradnak a következő hetekre. Nagy valószínűséggel az általam kigyűjtött kötetek már megjelentek, így ez a hajó elúszott, de jön a Könyvhét, gondolom sok-sok újdonsággal, külföldi és hazai szerzők tollából született csemegével. Őszintén bevallom, hogy akárcsak a Könyvfesztivál előtt, egyelőre fogalmam sincsen, hogy milyen kötetekre számíthatunk, de lesz egy hetem, hogy feltérképezzem a kínálatot, és eldöntsem, hogy számomra mi az abszolút kívánatos. Az írás szüneteltetése mellett szerencsére az olvasást nem mellőztem teljesen, és persze a gyűjtögetést sem, legyen szó könyvtári vagy könyvesbolti szerzeményekről.

De lássuk előbb az olvasást. Nézőpont kérdése, hogy az elolvasott három kötet sok vagy kevés, az én szempontomból ez inkább kevés, de ennyi tellett, és ennek is örültem. Egy újabb kalandra indultam Miss Pymmel, nyomoztam Maigret felügyelővel, és megismerkedtem a Q-ügyosztállyal. Érkezik mindenikről egy hosszabb bejegyzés, de addig is elöljáróban egy-egy mondat (vagy több) a három élményről:

Miss Pym és a léhűtő lord. Az utazó házasságközvetítő-sorozat harmadik kötete a korábbiakhoz hasonlóan nem túl hosszú és gyorsan olvasható. Fellélegeztem, mert az második kötet csalódása után ez szórakoztatóbb volt, mint ahogy vártam. Ki tudja, hogy az Ulpius-ház csődjét követően lesz-e folytatása a sorozatnak. Azért kíváncsi lennék, hogy Miss Pym miként ér révbe, úgyhogy reménykedjünk, hogy az utolsó három kötet is megjelenik magyarul (valamikor, valahol...).

Maigret és a beharangozott gyilkosság. (Bővebben itt.)Ez a Simenon kötet rossz időzítéssel került a kezembe, mert a Maigret rajongásom ellenére nem sikerült ráhangolódni a nyomozásra és a történetre, pedig csavaros és zavaros, bőven akad kibogozni való, és Maigret ismét hozza a megszokott és szeretett formáját. De  akad még olvasatlan Simenon kötetem, sőt már úton egy következő is, úgyhogy legközelebb majd óvatosabban választom meg az olvasás időpontját.

A Q-ügyosztály első esete, a Nyomtalanul volt a hónap harmadik olvasmánya. Jussi Adler-Olsen regényét azt követően vettem kézbe, hogy nemrég láttam a második részből (Fácángyilkosok) készült filmet. Sokkal jobban tetszett, mint ahogy vártam, két nap alatt elolvastam. Végigizgultam a nyomozást, ahogy Carl Mørck és segédje lépésről lépésre felgöngyölítette a régi esetet, felmelegítették a kihűlt nyomokat, és olyanokat fedeztek fel, amelyek elkerülték a korábbi nyomozók figyelmét. Kíváncsi vagyok a filmre is (már tervbe van véve), és a sorozat további köteteire is, úgyhogy feltettem őket a könyvtári előjegyzési listámra. Azt is kiderítettem, hogy nemsokára a Q-ügyosztály hatodik nyomozását is kézbe vehetjük.

A könyvtári kölcsönzéseim a korábbiak mellett olyan kötetekkel gyarapodtak mint, Brenda Joyce: Lady Vadóc, Karen Hawkins: Kalandor, Kleinheincz Csilla: Ólomerdő, Joe Abercrombie: Half a King - Az uralkodó, romantika és fantasy a javából. Azt hiszem, tiszta szerencse, hogy a könyvtár nemsokára nyári szünidőre vonul, így bőven lesz időm végigrágni magam a sok köteten.

A saját könyvespolcnak is akadnak új lakói, Baráth Katalin és Georges Simenon kötetek révén:
A borostyán hárfa, Maigret és a beharangozott gyilkosság, Maigret és a három nő. Ők voltak a hó eleji szerzeményeim, de hó végére is tartogattam néhányat, ők majd ezután érkeznek.

Szóval olvasnivaló bőven akad, sőt az az érzésem, hogy túlságosan is sok, de most gyűjtögető kedvemben voltam, így a mennyiség is a kedvvel arányosan alakult. Remélem, hogy a kedv kitart a Könyvhétre is, hogy kellemesebb élménnyel maradjak, mint a Könyvfesztivál után.

Igyekszem belehúzni, hogy hó végére még összehozzak néhány bejegyzést, mert ki tudja, hogy a június, ami utazással indul, miként fog alakulni. Jócskán akad beszámolni való, szeretnék visszazökkenni a rendszeres posztolásba is, és az lenne a hab a tortán, hogyha valahára sikerülne a blog új arculatát is nyélbe ütni.