Visszatekintve az elmúlt hónapok időnkénti túlkapásaira, azt kell mondjam, hogy az október vezeti a legvisszafogottabb hónap címét. Magam is meglepődtem, hogy alig pár darab van, amiről említést kell tennem. Ilyen fokú mértékletességet rég nem mutattam. Ha az utóbbi hónapok rengeteg izgalmas és érdekes újdonságára gondolok, szinte hihetetlen, hogy ellenálltam a kisördög csábításának. Úgyhogy a korábbiaktól eltérően ez a poszt most rövidke lesz (az relatív, hogy kinek mi a rövid, de én most ezt annak titulálom).
Amanda Quick és Christopher Moore könyve azóta kellett nekem, hogy felfedeztem a megjelenésüket. Amanda Quick hosszú ideig vezette nálam a kedvencek listáját, de egy idő után elvesztettem a lelkesedésemet a könyvei iránt. A sok trilógia nálam nem jött be, azért örültem annyira, hogy végre egy egyedülálló kötet kerülhet a kezeim közé. A Kristályok kertje annyiban ’egyedülálló’, hogy egy sorozat első könyve, de legalább nem egy trilógia része(már elolvastam, bejegyzés itt). A Te szent kék! igazából helyszínnel és a történettel fogott meg, de a borítója és a címe is említésre méltó.





