Könyvtárban jártam # 3

Morgan Library, New York (kép innen)

Sokszor arra gondolok, hogy nekem teljesen elment az eszem, hogy azok után amennyi könyvet vásárolok (és jócskán van belőlük olvasatlan), még képes vagyok könyvtárba is járni. Nos igen, képes vagyok, és nagyon élvezem, amikor ott lehetek. Az utóbbi időben egyre jobban megválogatom a könyves beruházásaimat, kétszer is meggondolom, hogy egy bizonyos könyv megéri-e a befektetést, és ha úgy gondolom, hogy nem, de azért érdekel, muszáj könyvtárba járni. Tudom, hogy aki végigolvasta az elmúlt hónapok beszerzéseiről szóló posztokat, az a mennyiség láttán talán csóválja a fejét, de tavaly sokkal több könyvet vettem mint idén, és kevesebbet kölcsönöztem a könyvtárból. Idén a kölcsönzésben is elragadtattam magam, mindig a maximum darabszám (10) volt nálam.  Igyekszem csökkenteni ezt a számot, hogy a könyvtáriak mellett a sajátjaimat is olvassam, de sajnos még nem sikerült megvalósítani, bár már értem el haladást. 

Ez alkalommal is úgy indultam el itthonról, hogy kevesebbet hozok haza, mint amennyit visszaviszek. Azt kell mondjam, hogy  ismét kudarcot vallottam. Bár egy kissé lelombozódtam, azért örültem, hogy mások szemfülesebbek voltak, és engem is érdeklő könyveket vadászták le, ellenkező esetben ismét tíz sorakozna a számukra fenntartott polcon. Töprengtem, mérlegeltem, állítottam fontossági sorrendet, míg végül hét delikvenssel tartottam hazafelé.

Cynthia Hand könyvét már jó ideje előjegyeztem, azt követően, hogy elolvastam az Angyalsors trilógia első részét. Várni kellett rá, de most már belemerülhetek az Angyalfénybe is, lássam, miként alakul angyalunk és barátainak a sorsa. 

Mia March könyve aránylag friss, hiszen a Meryl Streep filmklub szeptember vége felé jelent meg. Meglepődtem, hogy már megtalálható a könyvtárban, de annál jobban örültem, úgyhogy gyorsan lefoglaltam, nehogy valakinek eszébe jusson ugyanez. A borító kinézete alapján akár a könyvesbolt polcáról is leemelhettem volna, lehet, hogy én vagyok az első olvasója. Ezt szeretem. Nagyon kíváncsi vagyok a három fiatal nő történetre, na meg arra is, hogy vajon milyen filmeket tűz műsorra a filmklub (bejegyzés itt).  

Bár ismertem Gail Carriger könyvét, azt is tudtam, hogy van folytatása, de Soulless - Lélektelen nem szerepelt a könyvtárból kölcsönözendő könyvek listáján. Csak úgy megláttam a polcon, és arra gondoltam, hogy miért is ne. A steampunk irodalom úgy is ritkán gyűrűzik be az olvasmányaim közé, és ha jók a megérzéseim még élvezni is fogom. A sorozat 5 könyvből áll, amely nyomon követi Alexia Tarabotti kalandjait. Nálunk nemsokára a Napernyő protektorátus a harmadik kötete (vicces sorozatnév) jelenik meg, bele is került a várható megjelenések listájába. Ennek csak örülhetek, mert ha elkap a hév, még kétszer 400 oldalon élvezhetem Alexia ügyködéseit.

Sara Paretsky könyvei is régóta várólistásak voltak nálam, eddig nem volt szerencsém egyhez sem. Most is a visszahozott, de még el nem pakolt könyvkupacban fedeztem fel őket, mert ketten voltak – a Kártalanítás és a Testművésznő – , de csak egyre csaptam le. Jelenleg ezt olvasom, még egyharmada hátra van, de gondolom egy-két nap alatt befejezem. Egy kicsit meglepett, mert  nem hasonlít az utóbbi időkben olvasott krimikhez, és bár eleinte lassabban haladtam vele, egy idő után már jól kijöttünk egymással.

Javier Cercas könyvét már a megjelenése előtt feltettem a kívánságlistámra. Elképzelhetitek az érzéseimet, amikor felfedeztem, hogy a könyvtár már beszerezte. A Susana Fortes kötete után ismét elzarándokolok a spanyol polgárháború napjaiba, bár sejtésem szerint a Szalamiszi katonák más súlycsoportba tartozik, és más szemszögből láttatja a dolgokat.

Hasonlóan új megjelenés a következő kötet is. Őszintén bevallom, hogy még egyet sem olvastam Ugron Zsolna korábban megjelent könyvei közül (Úrilányok Erdélyben, Szerelemféltők – társszerző) de az Erdélyi menyegző nagyon piszkálja a csőröm. Mindig is érdekelt Erdély történelme, lenyűgözött a főúri családok története, az elhíresült, érdekes, és vitatott személyiségek, akik felbukkantak a történelem folyamán és alakították a fejedelemség sorsát uralkodókként, vagy csak befolyásuk által. Úgyhogy nagyon kíváncsi vagyok erre a könyvre. Most fedeztem fel, hogy a könyv az írónő történelmi regénysorozatának az első kötete, a következő valamikor jövőre lát napvilágot. Az is újdonság volt számomra, hogy míg a korábbi regények az Ulpius-ház kiadásában jelentek meg, az új kötet a Libri Könyvkiadónál látott napvilágot.

A múlt hónapban a hazai szerzők könyvei között is tartottam egy mustrát, és akkor töredelmesen bevallottam, hogy kevés kortárs magyar szerzőt olvasok, és megígértem, hogy ezen igyekszek majd változtatni. Ehhez tartva magam még egy kortárs szerző könyvét kinéztem a könyvtárban, Fehér Bélától a Kossuthkiflit. Kicsit nehéz volt megszerezni, mert állandóan úton volt a kötet, de több heti várakozás után végre hozzám is eljutott.

Amint láthattátok elég vegyesre sikeredett a válogatás, csak győzzem idővel, hiszen a saját beszerzéseim is váratnak magukra. Időnként  nézegetem a könyvtár újdonságait, erre az időnként-re éppen ma került sor, és csak fogtam a fejem,  hogy ajajaj. Ilyen nincs, és mégis van, mert nem kevesebb, mint 15 olyan könyvet sikerült összeszámolni, amelyek érdekelnek, mert az elmúlt hetekben jelentek meg. Őrület, hogy már bekerültek a könyvtár állományába. Azt hiszem, hogy egy hozzám hasonló könyvmoly nem lepődik meg, hogyha azt mondom, hogy listát vezetek azokból a könyvekből, amelyek megvannak a könyvtárban, mert akkor azokat nem valószínű, hogy megveszem, csak ha valamelyiket a nagyon-nagyon-nagyon kell kategóriába sorolom. Az már biztos, hogy jövőre sem maradok olvasnivaló nélkül.

A sok újdonságtól felbuzdultam és utána számoltam, hogy hány könyvet vettem idén és ezekből ennyit sikerült elolvasni. Kelletlenül vettem tudomásul, hogy nem túl jó az arány, pedig tényleg sokat olvastam, de mégsem tudtam lépést tartani a beszerzésekkel. Ezen sürgősen változtatnom kellene, hogy jövőre ne induljak még nagyobb hátrányból. Hogy ez mennyire lesz kivitelezhető a hátralévő hetekben nem tudom, mert így a hó második felében már elmondhatom, tuti, hogy nem október volt az idei év utolsó hónapja, amikor könyvet vásároltam. A várható megjelenések posztjaimban közel 50 könyvről adtam hírt, és ha csak a tíz százalékukat szeretném magaménak tudni, akkor is 5 könyvvel bővülne a könyvtárunk, de ennél jóval nagyobb számnál járok már, szóval csak azt tudom mondani, hogy ajajaj, a macska vigye el a sok akciót, és újdonságot. Lassan behunyt szemmel kellene járnom, távol tartani magam a könyves oldalaktól, és minden kirakattól, ahol egyetlen könyvet is megpillanthatok, és csak azokat nézzem, amelyek a saját polcomon állnak. Sajna ez a gondolat már a megszületése pillanatában halálra volt ítélve, mert több családtag esetében is szerepel a könyv, mint karácsonyi ajándék, úgyhogy a böjt marad jövőre, mondjuk januárra, amikor majd csak olvasok, és nem vásárolok. Hát meglátjuk.