Marni Bates: Rocksztárt kaptam karácsonyra

Ha úgy adódik igyekszem az ajándékba szánt ifjúsági regényeket magam is elolvasni, hogy tudjam, hogy mit adok az alanyom kezébe, így Marni Bates könyvét is kíváncsian vettem kézbe. Végül egy kissé csalódott voltam, mert számomra nem jelentett akkora élményt, mint amire a számos dicsérő bejegyzés elolvasása után számítottam. Tény, hogy ez nem az én korosztályomnak íródott, másfelől pedig már sok olyan regényt olvastam, aminek egyértelműen nem én voltam a célcsoportja, és mégis fantasztikus élménnyel ajándékoztak meg, szóval akár még így is járhattam volna.  

A Rocksztárt kaptam karácsonyra az - egy átlagember keresztezi egy sztár életét - típusú történettel rukkol elő. Nos, egy átlagember, aki rajong egy együttesért, nem igazán gondolja azt, hogy valaha is testközelbe kerülne rajongása tárgyaival, de hát a sors útjai eléggé kifürkészhetetlenek, és bizony olyan helyzetekben és helyeken sodor embereket egymás mellé, amikor azok a legkevésbé számítanak rá. Azt se felejtsük el, hogy az év ama varázslatos időszakában, amit sokunknak a karácsony jelent, bármi megtörténhet. És hát a Sors, ez a drága, hogyha már rászánja magát a cselekvésre, akkor a romantikus környezetről is gondoskodik, ami jelen esetben egy óceánjáró napsütötte fedélzete, miközben a mexikói Riviéra felé szeli a habokat.

Néhány tavalyi szerzemény és ami a fa alá került

Ha már december elején írtam egy kívánságlistát, hogy mely könyveknek örülnék, ha ott lennének a fa alatt, úgy igazságos, hogy a végeredményről is beszámoljak. És mivel eléggé elhanyagoltam az új szerzeményeimről szóló beszámolókat, pontosabban júniusban született az utolsó, egy kalap alatt azokról is szót ejtek, amelyekkel az elmúlt hónapokban kedveskedtem magamnak.

De először jöjjenek az ajándékkönyvek.
Azt kell mondjam, hogy a gondosan összeállított listám nem igazán valósult meg, hiszen csak két kívánság teljesült, de amúgy ez cseppet sem kedvetlenített el, mert olyan szépségeket fedeztem fel a csomagolópapír alatt, amelyek után még régebben áhítoztam, csak a nagy év végi rohanásban nem jutottak eszembe.

A legkedvesebbel kezdem, az igazi meglepetéssel: David Suchet: Poirot és én című könyve. Ez nem szerepelt a listán, el is feledkeztem róla, de a páromnak a sok kívánságom között is eszébe jutott (köszönöm drágám!). Történt, hogy egy alkalommal a metró mozgólépcsőjén utaztunk, a kiadó ott is reklámozta a könyvet, és én megjegyeztem, hogy majd szeretném elolvasni. Most már megtehetem…, és mondja még valaki, hogy a férfiak nem figyelnek a kívánságainkra! Lassan hagyomány lesz nálunk, hogy Nyári Krisztián kötet kerül a fa alá, mert ez volt a harmadik év, amikor ez megtörtént. Az irodalmi csemegék után most, már az általa kiválasztott Igazi hősökről is olvashatok. És végre Baráth Katalin Dávid Veronja is beköltözött az otthonunkba. Történelmi krimi rajongó lévén már ideje is volt, hogy nekem is meglegyen, és bizony együtt lépett át velem az új esztendőbe, mert magammal vittem az útra, és hazafelé sikerült is befejezni, így A fekete zongora lett az év első olvasmánya. Romantikus/fiatalos lelkem pedig Sarah Addison Allen, Robin LaFevers és Sarah Dessen regényeinek örülhetett. A Gyilkos kegyelem már megörvendeztetett, mert Dávid Veron kalandjai után a halál szolgálólányaira esett a választásom. Majd igyekszem a bejegyzéseket is hozni.

2014 kedvencei

Mivel a korábbi posztom eléggé hosszúra sikeredett, arra gondoltam, hogy a tavalyi év kedvenceinek egy új posztot szentelek. A közel ötven kötet, amit elolvastam nem olyan sok, de ez most megkönnyítette a választást, bár néhány regényről gondolkodás nélkül tudtam, hogy itt a helye. Meglepően nem azok a könyvek kerültek ide, amelyekhez úgy álltam hozzá, hogy őket feltétlenül el kell olvassam, hanem többnyire olyanok, amelyek véletlenül kerültek az utamba. Egy tízes listába szedtem őket, és olyanok is bekerültek, amelyekről idő/kedvhiány miatt nem született bejegyzés. Talán valamikor hosszabban is olvashattok róluk, egyelőre azonban csak néhány mondat erejéig. A felsorolás nem rangsor, mindenik másmilyen élményt jelentett, más érzelmeket csaltak ki belőle, más hangulatban olvastam őket, és eléggé különböző időszakokban.

Andrei Makine: Ki szerette a cárnőt? 
Ez volt az első véletlenszerű könyv, megláttam és kedvet kaptam hozzá. Majd egy éve olvastam, és a mai napig emlékszem, hogy mennyire tetszett. A regényben szembe jön velünk egy szeletke történelem, ami sokunk számára ismerős lehet. Felvonulnak álmok, vágyak, hétköznapi emberek, sorsok, remény és reménytelenség, megkapott és elvesztett lehetőségek, de végigjárjuk önmagunk keresésének az útját is, a szovjet birodalom végnapjaiban, majd az új Oroszország megváltozott világában, miközben II. Katalin cárnő életébe és birodalmába teszünk néha valóságos, néha álomszerű utazásokat. Itt írtam róla.

Bohumil Hrabal: Szigorúan ellenőrzött vonatok  

A második Hrabal regényem, és nem kevésbé tetszett, mint a Sörgyári capriccio. Egy cseh kisváros vasútállomásán játszódó kisregény rövidsége ellenére testközelbe hozza a második világháború borzalmait, holott a frontvonal közelében sem járunk. Emlékezetes alakjai sokáig kísértenek, elgondolkodhatunk a sorsukon, a jellemükön. Megrázó történet, tele rejtett mondanivalóval, nem nélkülözve a Hrabalra oly jellemző humort és iróniát, a hőssé válás felemelő és megrázó élménye. Itt írtam róla. 

Újabb csapongó gondolatok, és egy kis tavalyi összegzés

Általában ehhez hasonló posztok egy év utolsó, vagy első napjaiban születnek, de ahogy az utóbbi években már oly sokszor, az év első napjai számunkra idén is utazással teltek, így aztán csak most jutottam oda, hogy visszatérjek dédelgetett 'gyermekemhez'. Igaz, hogy lassan már január közepét tapossuk, de azért nem szeretnék úgy nekimenni az új évnek, hogy a régit valamiképpen itt is le ne zárjam. Bőven volt időm gondolkodni rajta, és bármilyen szempontból is közelítettem mindig ugyanoda jutottam: 2014 nem volt egy szerencsés év, legalábbis számomra nem. Mérlegre téve a jó és a rossz dolgokat, egyértelműen a negatív oldal kerül ki győztesként. Próbáltam felidézni hasonló érzéseket a távolabbi múltból, de nem igazán sikerült. Vagy tényleg eddigi életem legpocsékabb évét hagytam magam mögött, vagy én lettem annyival idősebb, hogy másként tekintek a dolgokra, másképp éltem meg a velem történteket. Nagy valószínűséggel mindkét megállapítás igaz. Minden esetre örülök, hogy vége, hogy ’új nap’ virradt, bár felejteni a régit sem fogom, mert ahhoz túl mély nyomokat hagyott bennem, de talán eljön a pillanat, amikor könnyebb szívvel gondolok majd rá. 

A rossz dolgok sok mindenre hatással vannak, így ez alól általában az olvasási kedv sem kivétel. Nos, nálam sem volt olvasási kedv, sőt azt is mondhatom, hogy az egyéb válságok mellett olvasási válságba is kerültem. Igaz, hogy ez a 'betegség' időnként magától is felüti a fejét, és bizony elég nehézkes kilábalni belőle, hát még akkor, amikor egyéb tényezők is közre játszanak. Nekem most nagyon nehezen sikerült, időnként vissza is süllyedtem, csak lassan sikerült felfelé kapaszkodni (ez amúgy a tavalyi bejegyzések számán is nyomon követhető). Az abszolút holtpont a július volt, amikor egyetlen könyvet sem sikerült elolvasni, poszt is csak kettő született, abból is az egyik a könyvtári szerzeményeimről. Siralmas. 2013 végén úgy terveztem, hogy a következő évben többet olvasok, több bejegyzést írok, talán új rovatokat is kitalálok, de egyiket sem sikerült megvalósítani. Kevesebbet olvastam, az élményeimnek csak egy része köszönt vissza posztként, és új rovatot sem találtam ki. Mondjuk, hogy az azért annyira nem meglepő, hogy a vásárlási kedv nem aránylott megfelelően az olvasási kedvhiányhoz, mert nálam előfordul, hogy amikor szomorú vagyok vásárolok (tudom, hogy ez nem valami jó dolog, de eddig még nem sikerült változtatni rajta), így aztán bár valamivel kevesebb könyvet szereztem be, mint 2013-ban, azért sikerült tavaly is megtölteni néhány könyvespolcot. 

Boldog új évet!

Weöres Sándor: Suttog a fenyves

Suttog a fenyves, zöld erdő, 

Télapó is már eljő. 

Csendül a fürge száncsengő, 

Véget ér az esztendő.

Tél szele hóval, faggyal jő, 

Elkel most a nagykendő. 

Libben a tarka nagykendő, 

Húzza-rázza hűs szellő.

Suttog a fenyves, zöld erdő,  

Rászitál a hófelhő. 

Végire jár az esztendő, 

Cseng a fürge száncsengő. 

Kívánok mindenkinek boldog új évet, álmok és vágyak beteljesülését, sok izgalmas és szórakoztató olvasmányt!

Kép: itt.