Néhány tavalyi szerzemény és ami a fa alá került

Ha már december elején írtam egy kívánságlistát, hogy mely könyveknek örülnék, ha ott lennének a fa alatt, úgy igazságos, hogy a végeredményről is beszámoljak. És mivel eléggé elhanyagoltam az új szerzeményeimről szóló beszámolókat, pontosabban júniusban született az utolsó, egy kalap alatt azokról is szót ejtek, amelyekkel az elmúlt hónapokban kedveskedtem magamnak.

De először jöjjenek az ajándékkönyvek.
Azt kell mondjam, hogy a gondosan összeállított listám nem igazán valósult meg, hiszen csak két kívánság teljesült, de amúgy ez cseppet sem kedvetlenített el, mert olyan szépségeket fedeztem fel a csomagolópapír alatt, amelyek után még régebben áhítoztam, csak a nagy év végi rohanásban nem jutottak eszembe.

A legkedvesebbel kezdem, az igazi meglepetéssel: David Suchet: Poirot és én című könyve. Ez nem szerepelt a listán, el is feledkeztem róla, de a páromnak a sok kívánságom között is eszébe jutott (köszönöm drágám!). Történt, hogy egy alkalommal a metró mozgólépcsőjén utaztunk, a kiadó ott is reklámozta a könyvet, és én megjegyeztem, hogy majd szeretném elolvasni. Most már megtehetem…, és mondja még valaki, hogy a férfiak nem figyelnek a kívánságainkra! Lassan hagyomány lesz nálunk, hogy Nyári Krisztián kötet kerül a fa alá, mert ez volt a harmadik év, amikor ez megtörtént. Az irodalmi csemegék után most, már az általa kiválasztott Igazi hősökről is olvashatok. És végre Baráth Katalin Dávid Veronja is beköltözött az otthonunkba. Történelmi krimi rajongó lévén már ideje is volt, hogy nekem is meglegyen, és bizony együtt lépett át velem az új esztendőbe, mert magammal vittem az útra, és hazafelé sikerült is befejezni, így A fekete zongora lett az év első olvasmánya. Romantikus/fiatalos lelkem pedig Sarah Addison Allen, Robin LaFevers és Sarah Dessen regényeinek örülhetett. A Gyilkos kegyelem már megörvendeztetett, mert Dávid Veron kalandjai után a halál szolgálólányaira esett a választásom. Majd igyekszem a bejegyzéseket is hozni.

Az egy pillanatig sem volt kétséges, hogy George R. R. Martin könyve A tűz és jég világa a fa alatt lesz, mert ezt én vettem meg a páromnak (bár ez lemaradt a képről). Gyönyörűséges kötet, szépen megtervezve, szerkesztve, szemet gyönyörködtető színes képekkel, persze a szöveg sem elhanyagolható. A mérete és súlya miatt azonban ez az a kötet, amit csakis az otthon kényelmében lehet élvezettel forgatni.

És akkor lássunk néhány tavalyi szerzeményt.
Ahhoz képest, hogy mennyit olvastam az elmúlt fél évben, elég nagy mennyiségű új kötettel gyarapodtunk, de senkit nem akarok egy hosszú felsorolással untatni, így kiválasztottam azt a tizenkettőt, amelyhez remélhetőleg lesz kedvem és időm az elkövetkezendő hónapokban (ami a tavaly nem volt). Igyekeztem a lehető legtöbb műfajból válogatni, így aztán van benne szépirodalom, könnyed szórakoztató, romantikus, krimi, kaland, sci-fi, thriller. És bizony csak egy darabka a bőséges kínálatból.

Láttam néhány részt a Flora Thompson: Candlefordi kisasszonyok regénye alapján készült sorozatból, de ha az ember nem nézi végig, úgy nem az igazi (szóval majd idén valamikor előröl fogom kezdeni), és persze a könyvet is szeretném elolvasni. Párizsban barangolni nem egy utolsó dolog, még akkor sem, hogyha csak gondolatban lehetek ott, úgyhogy remélem, hogy Nicholas Barreau jó idegenvezető lesz. Aki átélte Momo történetét az Előttem az élet című Émile Ajar regényben, és a történet utat talált a szívéhez, az biztosan nem hagyja ki Ajar második magyarul megjelent regényét sem, ami a hangzatos Salamon király szorong címet viseli. Ezt mi sem szeretnénk kihagyni. Bármilyen meglepő is legyen, én nem olvastam Elizabeth Gilberttől az Ízek, imák, szerelmek című regényt, sőt a könyvből készült filmet sem láttam (sok könyvet nem olvastam és sok filmet nem láttam), de a magyarul újonnan megjelent regényének a története felkeltette a figyelmet, elsősorban a 19. századi helyszín miatt, így aztán A lélek botanikája révén ismerkedem majd az írónő stílusával. Az Eleanor és Park című regényről nagyon sokat olvastam magyar és angol nyelvű könyves blogokon egyaránt, mígnem egy alkalommal bevándorolt a kosaramba, akár csak a Cseresznyepiros nyár, mely szintén fiatalokról szól, nagyon teszik ez a borító, de a történetre is kíváncsi voltam/vagyok, mert nem a megszokott amerikai, angol környezetben játszódik.

Éppen ma fejeztem be egy újabb Maigret történetet, Maigret és a varázslatos sziget, és hogyha továbbra is a krimi műfaját részesítem előnyben (ahogy az év elejétől szinte folyamatosan), megtörténhet, hogy az itt szereplő regényeket hamarabb olvasom el, mint a fentieket. Amikor kiválasztottam őket nem tűnt fel, hogy az hat kötet közül öt sorozatdarab, de immár szórakoztató, hogy ez az én formán. Az azért jó, hogy a Bezárt elmék egymagában áll (ha sorozathoz lenne kedvem Scalzitól, ott van a Vének háborúja, amiből eddig csak az első részt olvastam el, négy még hátra van...), és az is jó, hogy Jean le Flambeur kalandjainak az első részét már elolvastam, így A kauzalitás angyala előtt csak egy áll. A fennmaradó négy kötet bizony egy-egy sorozatot indít útjára; nem tudtam ellenállni, hogy megszerezzem őket, már csak azért sem, mert mindenik más-más környezetben játszódik. Louise Penny főfelügyelője, Armand Gamache, Quebec tartományában nyomoz, az első kötetben, a Csendéletben, egy Montreal melletti kis faluban. A sorozatból idén jelenik meg a tizenegyedik rész, magyarul egyelőre az első kettő olvasható. Robert Gailbraith (ha valaki még nem tudná ez J. K Rowling álneve), szóval az írónő magánnyomozója, Cormoran Strike, Londonban tevékenykedik. Krimi rajongó lévén nagy valószínűséggel akkor is elolvastam volna a könyvet, hogyha nem derül ki, hogy ki rejtőzik a név mögött, így egy kis plusz is hozzáadódott. A Turnham Malpas sorozat a hamisítatlan angol vidéki élet mindennapjaiba enged betekintést, ide érkezik Az új lelkész. Gyanítom, hogy inkább a lakók apró-cseprő gondjai kerülnek majd előtérbe,és nem a krimi szál fogja meghatározni a történet fonalát, de ettől még lehet szórakoztató és élvezetes. A Macskakarmok a 16. századi Japánba kalauzol, egy klasszikus kriminek ígérkezik, és nagyon remélem, hogy meglesz az élmény, amit várok tőle.