Rick Riordan: A villámtolvaj (Percy Jackson és az olimposziak 1.)

Ha valaki azt hitte, hogy az Olimposz és lakói régen a mítoszok világába veszett, az nagy tévedésben van. Az istenek ma is köztünk élnek, befolyásolják a természetet és az emberek cselekedeteit, harcolnak egymással és ármánykodnak egymás ellen, szerelembe esnek és halandó embereknek gyerekeket nemzenek. Legalábbis Rick Riordan Percy Jackson és az olimposziak című sorozatában, ahol életre kel a teljes görög mitológia a maga halhatatlan isteneivel és mitikus lényeivel. Mindenki a régi, csak a helyszín változott, mert a 21. század görög isteneinek lakhelye nem Görögország, hanem az amerikai kontinens.

Éppenséggel a Gellért-hegy szomszédságában is felüthették volna a sátrukat, hogyha az én fejemből pattan ki az isteni szikra, de sajnos Riordan úr ebben megelőzött, így a főhőst sem Mészáros Zsombornak, hanem Percy Jacksonnak hívják, és gondolhatjátok, hogy a lakhelye nem a Margit körút szomszédságában, hanem a Metropolitan Múzeum környékén van.

Percy Jackson tizenkét éves és saját bevallása szerint problémás gyerek. Mióta az eszét tudja, mindig furcsa dolgok történtek vele, minden jó szándéka ellenére hajalmos bajba keveredni, és nem azért mert diszlexiás és hiperaktív. Egyszerűen vonzza a bajt, aminek egyenes következménye az évenkénti iskolaváltás. Amikor a Metropolitan Múzeumba tett osztálykirándulást sem sikerül balhémentesen átvészelni (miért pont a legjobb haverjával kötekedik a többi kölyök, és hogy jön ahhoz a matek tanárnő, hogy szörnnyé változva rátámadjon, ami merő képtelenség, ugye?!), a kilátásba helyezett újabb iskolaváltás immár eltörpül a bonyodalmak mellett, amelyek a vakációval egy időben köszöntenek az életébe.

Jön! Jön! Jön!

Stephanie Barron: A hely szelleme (Jane Austen nyomoz 4.)

Jane ezúttal tehetős bátyja, Edward vendégszeretetét, a Kent megyei vidék szépségét és az előkelő társaság nyújtotta örömöket élvezi Godmershamben, amikor az augusztusi lóversenyhét egy futamán szörnyű gyilkosság történik, igen különös körülmények között. Az áldozatnak, egy helyi bankár kétes hírű, francia feleségének, aki sorra rabolta el a környékbeli úriemberek szívét, számos ellensége lehetett - Edwardnak mint békebírónak nincs könnyű dolga, amikor hozzáfog, hogy kiderítse, mi történt. Az éles szemű Jane-re, a rejtélyek kedvelőjére természetesen számít a nyomozás során. Az Austen testvérek Lizzy, Jane kedves sógornője segítségével lépésről lépésre közelebb jutnak a megfejtéshez: vajon a férj vagy egy féltékeny szerető a gyilkos, a hölgy egy adósa, netán politikai szál húzódik az események hátterében...?

Várható megjelenés: 2015. március 30., I.P.C Könyvek

Bizony, bizony, alig másfél hét és érkezik a Jane Austen nyomoz sorozat negyedik kötete. Hurrááá! Továbbra is nagyon rózsaszínes, cukormázas borítóval, de nekem tetszik a stílus, és a gerincek is szépen mutatnak a polcon. Ahhoz képest, hogy a sorozat jelenleg 12 kötetnél tart, mi igen csak hátul kullogunk a négy kötettel, de sebaj, most örülni kell az újnak, és nem arra gondolni, hogy ha a kiadó továbbra is tartja magát az évi egy kötet megjelentetéséhez jó soká lesz mire felzárkózunk. Az első három kötetet már jó régen elolvastam, kettőről írtam is a blogon, a harmadikról szóló poszt még mindig a piszkozatok között ücsörög,de mivel csak egy-két simítás hiányzik róla, majd összekapom magam, hogy az új kötet elolvasása előtt kitegyem. Ha jól emlékszem a második kötetről szóló bejegyzéssel ugyanez volt a helyzet, akkortájt született meg, amikor megjelent a következő kötet. Majd igyekszem elhagyni ezt a szokásomat és közvetlenül olvasás után posztolni. 

A Jane Austen nyomoz sorozat magyarul megjelent kötetei:

Az udvarház rejtélye

A titokzatos Tiszteletes

Egy boszorkány portréja

A hely szelleme

Julie Klassen: Álruhás szerelem

Évekkel ezelőtt találkoztam először Julie Klassen nevével, amikor nagyjából kivégeztem a fellelhető Julia Quinn regényeket és új történelmi romantikus szerzők után kutakodtam. Sok szerzőhöz hasonlóan ő is felkerült a listámra, hogy alkalomadtán majd megszerezzem valamelyik könyvét, de addig halogattam, míg felfedeztem, hogy a General Press kiadó jóvoltából az írónő regényei magyarul is elérhetők lesznek. Amikor rászántam magam a vásárlásra már két kötet közül választhattam, végül az Álruhás szerelem mellett döntöttem (ez jelent meg először), de a lelkesedésem csak addig tartott, míg hazaértem vele, mert ezt követően majd egy évig ücsörgött a polcon, sőt kölcsönbe is megjárta magát, míg végül kézbe vettem.

A 19. század elején játszódó romantikus történet a vidéki udvarházak világába csábít, távol a londoni bálok és a város forgatagától. De mielőtt vidékre utaznánk, megismerkedünk Margaret Macy kisasszonnyal, aki eddigi élete nagy részében szerencsésnek mondhatta magát, hiszen a sors igen kegyes volt hozzá: megajándékozta szépséggel, élvezte a gazdagok kiváltságos életét, és gyönyörű birtokon nevelkedett gondoskodó szülők figyelő tekintete alatt. A szerencse azonban forgandó, és Margaret élete alaposan megváltozott, amikor elvesztette szeretett édesapját, édesanyja pedig rövid időn belül ismét férjez ment és a család beköltözött a mostohaapa londoni házába.

A műfaj történetében nem először, és feltehetően nem is utoljára olvashatunk arról, hogy egy mostohát nem éppen tisztességes szándékok vezérelnek. Margaretnek is sikerült egy gátlástalan egyént kifogni, aki semmitől sem riad vissza, hogy megkaparintsa a rá váró örökséget. És hogy a dolgok egyszerűbbek legyenek (nyilván a mostohaapa szempontjából), egy unokaöcs is kéznél van, aki hajlandó segédkezet nyújtani a terv végrehajtásában. Ilyen körülmények között Margaret nem lát más kiutat, mint elszökni otthonról, abban a reményben, hogy valahol meghúzhatja magát, amíg átveheti az örökségét.

Februári szerzemények

Hihetetlen, hogy már márciust mutat a naptár. Bármilyen meglepő én szeretem a telet, ha igazi a tél, hideggel és sok hóval, amiből sajnos nem sok jutott idén sem (szerintem a hólapátot egyszer sem kellett használni). Most viszont örülök a tavasznak, élvezettel és örömmel figyelem, hogy a ház napos oldalán lévő virágágyásban már kidugták fejüket a tavaszi virágok. Egyelőre néhány sárga meg lila krókusz, egy rózsaszín jácint, és sok apró tulipánlevél hoz színt a szürkeségbe, de ez bizony napról napra változni fog, és már alig várom, hogy az egész ágyás virágba boruljon. A látványuk is elég hogy jobb kedvre derüljek, sőt már tervezhetem, hogy mivel foglalatoskodjak a kertben, ha majd melegebbre fordul az idő. És persze az olvasás is nagyobb élvezet, hogyha az ablakon besüt a nap.

Boldog születésnapot!

Ember tervez, jelen esetben én, aztán a dolgok meg teljesen másképp alakulnak. Az elmúlt két hónapban közel sem jártam azon elhatározásomhoz, hogy több időt töltsek posztolással, meg egyáltalán a blogom dédelgetésével, pedig most tényleg sokat olvastam. Az élet azonban képes keresztülhúzni a számításainkat és olyan nem várt történésekkel szolgálni, amelyek hatására korábbi elhatározásaink, terveink egy kissé háttérbe szorulnak. 

Ma azonban az örömé a főszerep, mert 2 éves lett a blog! Hihetetlen milyen gyorsan elrepült ez a két év. Még jól emlékszem milyen érzés volt bíbelődni vele a kezdetekben, töprengeni azon, hogy miként nézzen ki, és persze azon is, hogy vajon meddig fogok kitartani mellette. Nos immár két éve boldogítjuk egymást és bár voltak hullámvölgyek és olvasási válságok, egy pillanatig sem fordult meg a fejemben, hogy lemondjak róla. Szeretném azonban egy kicsit megújítani, új köntösbe öltöztetni, és bár a pillanat nem vízválasztó, azért jó alkalomnak tartom, hogy új lendületet vegyek, új terveket kovácsoljak.