Georges Simenon: Maigret és a beharangozott gyilkosság

Maigret és a beharangozott gyilkosság volt az ötödik Georges Simenon regény, amelyet idén elolvastam. Volt egy januárban, egy februárban és kettő áprilisban. Mivel csak halogattam a posztok megírását, úgy döntöttem, hogy egy közös posztot szentelek majd nekik, de egyelőre az csak félig született meg, így a legújabb Simenon élményem beelőzi őket. Tetszik ez a kék borító, csodálatosra sikeredett, és lehet, hogy elsőre kissé furcsának tűnik, de a regény végére abszolút értelmet nyer, sőt nagyon is sokatmondó. Azt vártam, hogy a regény is kellően magával ragad, de most egy kissé csalódott vagyok, mert az elolvasott öt regény közül ez tetszett a legkevésbé. Nem találom az okát, mert a történet csavaros, fordulatos, tele érdekes és emlékezetes figurákkal, több szálon futó nyomozással, és egy kitartó Maigretvel, aki nem adja fel, míg minden darab a helyére nem kerül. Csak arra tudok gondolni, hogy nem ez volt a megfelelő pillanat, hogy kézbe vegyem, és ezért nem sikerült teljes mértékben ráhangolódnom.

A regénynek már az eleje sem kifejezetten szokványos, hiszen azzal indít, hogy Maigret semmit sem bízva a véletlenre, és kockáztatva a nevetségessé válás lehetőségét, már azelőtt ellenőrzést kér, hogy egy bűntény megtörtént volna. A magyarázat egy furcsa levél, amely egy lelkiismeretes kishivatalnok jóvoltából kerül a rendőrség kezébe, és amelyben a következő olvasható:

Holnap, délután ötkor megölöm a jósnőt.

Picpus

Csak néhány szó...

A Könyvfesztivál óta nálam bizony egy kicsit leültek a dolgok. Nem emlékszem, hogy az elmúlt években előfordult volna, hogy ilyen hosszú ideig szüneteltessem a posztolást. Volt sürgős munka, vendég vendég hátán, úgyhogy egy-egy nap végére annyira lefáradtam, hogy már nem éreztem képesnek magam egyetlen épkézláb mondat megfogalmazására sem. Pedig készültem múlt havi szerzeményekkel, régi olvasmányokkal, havi újdonságokkal és várható megjelenésekkel, no de sebaj, maradnak a következő hetekre. Nagy valószínűséggel az általam kigyűjtött kötetek már megjelentek, így ez a hajó elúszott, de jön a Könyvhét, gondolom sok-sok újdonsággal, külföldi és hazai szerzők tollából született csemegével. Őszintén bevallom, hogy akárcsak a Könyvfesztivál előtt, egyelőre fogalmam sincsen, hogy milyen kötetekre számíthatunk, de lesz egy hetem, hogy feltérképezzem a kínálatot, és eldöntsem, hogy számomra mi az abszolút kívánatos. Az írás szüneteltetése mellett szerencsére az olvasást nem mellőztem teljesen, és persze a gyűjtögetést sem, legyen szó könyvtári vagy könyvesbolti szerzeményekről.