Könyvtárban jártam # 5.

Az utóbbi hetek felborult napirendje után ismét visszatérhettem a megszokott életvitelhez, és vissza a blogoláshoz. Olvasásra nem jutott annyi időm, de arra igen, hogy ellátogassak a könyvtárba. Bár a Könyvtárban jártam rovat az utóbbi hónapokban elmaradt, azért az eltelt fél évben sem mellőztem a könyvtári könyveket. Ami örömmel tölt el, hogy a könyvtár állománya meglepően sok újdonsággal gyarapodott, és ami még ennél is fontosabb, hogy olyan kötetekkel, amelyek nálam is előkelő helyen állnak az elolvasandó könyvek listáján. Utolsó látogatásom alkalmával is sikerült egy szép kis kupacot összegyűjteni, amit reményeim szerint az elkövetkezendő hetekben fogok lassan felfalni. 

A Paladin-prófécia volt az egyetlen ifjúsági regény, amit idén elolvastam, de most egész évre bespájzoltam belőlük. Amikor összeválogattam őket, tekintettel voltam arra is, hogy nálunk vakációzik a tizenéves keresztlányunk, úgyhogy igyekeztem olyanokat hozni, amelyek az ő érdeklődését is felkelthetik: 

Jonathan Stroud: A sikító lépcső esete

Joss Stirling: Storm és Stone

Maggie Stiefvater: Álomrablók /The Dream Thieves (Hollófiúk 2.)

Rachel Hawkins: Hex Hall

Jennifer Johnston: Messzire még Babilon?

Legalább három éve már, hogy megvettem Jennifer Johnston könyvét. Ha jól emlékszem Muriel Spark Célszerű lődörgés című regényével egyszerre, alig száz-száz forintért darabját. A Célszerű lődörgést még akkor elolvastam, de a Messzire még Babilon? csak ült a polcon, és bár néha megakadt a szemem rajta, ennél tovább nem jutottam. Mostanáig. Kezdem azt hinni, hogy mindegy mikor kerül hozzám egy könyv, valamikor eljön a maga ideje. Legyen az egy érzés, hangulat, vagy a hirtelen elhatározás, hogy pont akkor rá essen a választásom. Most is halomban állnak a nemrégiben vett könyvek, és én még is lődörögtem a könyves polc előtt, azon gondolkozva, hogy mit olvassak. És megakadt a szemem Johnston könyvén. A hátoldalon lévő fülszöveg az első bekezdés, úgyhogy előzetesként semmit sem lehet megtudni a történetről, és én így indultam neki, mert ez az első bekezdés nagyon is magával ragadott, és végül olyan élményben volt részem, amire nem számítottam. 

„Mivel tiszt vagyok és úriember, megkaphattam a noteszeimet, tollat adtak, tintát és papírt. Írok hát és várok. Se eszméhez, se élő emberhez nem fűz már semmi, s hogy jövőm talán néhány órába is belefér, nem zaklat fel túlságosan. A jövendő végtére itt is, ott is egyformán beláthatatlan. A hátralévő napokra marad tehát a múlt. Előcsalogatok majd egy sor bizonyára pontatlan emléket, elmondom, én hogy láttam az eseményeket, ha ez számít valamit. Többé nincs értelme tervezgetésnek, reménynek, még álmodozásnak sem. Akármilyen különös, nekem tetszik így.

Nem értesítettem sem apámat, sem anyámat. Majd megteszik mások, amikor a sorsom bevégeztetett. Őfelsége szolgálatában. Minek siettetném a fájdalmukat, úgy is eléri őket. Apám talán belehal, de akárcsak nekem, neki is jobb lesz holtan. Anyámért nem vérzik a szívem. 

Osztályomat megillető tisztelettel bánnak velem, de óvatos tartózkodásukból kiviláglik, félig-meddig őrültnek tartanak. Hogy rettegnek az emberek a szív ólálkodó démonaitól!”

Ezzel a néhány bekezdéssel indítja hősünk azt a hosszú utazást, amelynek során visszarepülünk gyermek- és ifjúkora helyszínére, bepillantást nyerünk szülei házasságába, a nevelésébe, megismerjük egy különös barátság történetét, hogy aztán belemerüljünk az első világháború mocskos poklába, míg ugyanezekkel a kezdősorokkal lezárul a történet, és bezárul a kör.

Az év eddigi leghosszabb listája - júniusi beszerzések

Az év elején elkezdtem listát vezetni az idén vásárolt könyvekről, és minden hónap végén színessel kihúzogatom azokat, amelyeket el is olvastam. Igaz, hogy egyelőre még nem annyira színes a lista (régebbi és könyvtári könyvek is képbe jönnek), de nagyon remélem, hogy az év végéig ez változni fog. Ahogy a címből már kitűnik, a június eddig kenterbe veri az összes korábbi hónapot, talán az év utolsó hónapjainak valamelyike lesz képes csak felvenni vele a versenyt. Igaz, hogyha június, akkor Könyvhét, de a jókora halom még távolról sem írható ennek a számlájára, mert előtte és utána is böngésztem és vásárolgattam. 

Olyan szép számmal vannak az új szerzemények, hogy csoportokba osztottam őket. 

A krimi/történelmi krimi/sci-fi műfaj képviselői hárman vannak: az új Gordianus regény, a tizedik Harry Hole nyomozás, valamit Jack McDevitt Priscilla Hutchins-sorozatának első része. A nílusi rablókat már el is olvastam, és bejegyzés is született belőle. 

Kívánságaim kiadói hullámhosszon

Jó néhány éve már, hogy az első angol nyelvű könyvet elolvastam. Azóta a könyvállományunk eme része is jelentősen bővült, igen változatos műfajokban. Igaz, hogy idén kevesebbet áldoztam angol könyvekre, ez részben a nem éppen olcsó eurónak, részben annak tudható be, hogy nagyon sok „kell nekem” kategóriába sorolható könyv jelent/jelenik meg magyarul, és azokat részesítettem előnybe. (Ennek ellenére időnként átfutom az angol listámat, megnézem nem akciós-e valamelyik kötet, hogy lecsaphassak rá.) Az elmúlt évben azonban ért néhány meglepetés. Olyan angol nyelvű regények, amelyekre régóta fájt a fogam, magyarul is elérhetők lettek, úgyhogy nagy lelkesedéssel szépen sorban töröltem őket az angol várólistáról. Akinek vannak ilyen listái, az tudja milyen felemelő érzés végre csökkenteni őket. Igaz, magyarul is meg kell szerezni, de optimistán reménykedni kell abban, hogy ha nem is az összes, de néhány könyvtárban is fellelhető lesz, és már mindjárt jobb lesz a helyzet. 

Örömömre ez a tendencia idén is folytatódik: Jessica Brockmole: Levelek Sky szigetéről, Carola Dunn: Daisy és a jégbefagyott Don Juan, Liane Moriarty: A férjem valamit titkol, Jennifer Chiaverini: Mrs. Lincoln varrónője, Patrick Ness: A daruasszony, Shannon Hale: Austenland. Vakáció Mr. Darcyval – csak néhány azok közül, amelyek szerepeltek az angol várólistámon, és amelyek mind idén jelentek meg magyarul. 

És amiért ez a poszt egyáltalán létre jött, hogy még koránt sincs vége! Legalábbis, ami az én kívánságaimat illeti.

Steven Saylor: A nílusi rablók

Aki már a megjelenésekor beszerezte a korábbi Gordianus regényt, A hét csodát, annak bizony két évet kellett várni, hogy ismét elmerülhessen a nyomozó kalandjaiba. A nílusi rablók angol kiadása is csak az év elején jelent meg, így aztán hálásak lehetünk az Agave Kiadónak, hogy már kézbe vehetjük a fordítást. Számomra ez a regény volt a Könyvhét legjobban várt újdonsága, sőt amikor lehetett már elő is rendeltem. Annak ellenére, hogy elég vaskos kötetről van szó, 398 oldal, hamar a végére értem, és most egy kicsit szomorú vagyok, mert ki tudja, hogy meddig kell várni az újabb kalandra. 

A hét csodáról annak idején azt mondtam, hogy nem egy hagyományos Gordianus regény. Nos, ezt a kijelentésemet A nílusi rablók esetében is fenntartom, mert ez bizony még inkább letér a kitaposott ösvényről. Akárcsak a korábbi regényben, Steven Saylor most is valami mást szeretett volna alkotni, valami olyat, ami távol van a peranyagok és bíróságok mocskos világától, a kegyetlen gyilkosságoktól, a rabszolgafelkelésektől, az összeesküvésektől. A hét csoda megírása előtt, amint a szerző utószavából megtudhatjuk, Saylor már beleásta magát az ókori görög irodalomba, számos ókori regényt elolvasott pusztán kutatási célból. Amikor inspirációt keresett a folytatáshoz, ismét eme regények felé fordult az érdeklődése. A nagy utazásokról, felfedezésekről, elválasztott szerelmesekről, kalandokról, kalózokról, próbatételekről szóló romantikus és szórakoztató történetek megmozgatták a fantáziáját és kedvet kapott, hogy ő is egyszerűen a történetszövés kedvéért meséljen el valamit. Így aztán A nílusi rablók ezeknek az ókori görög, inkább a kalandregények műfajába sorolható regényeknek szeretne emléket állítani. Nos, ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy a történet ne lenne magával ragadó, de lássuk a medvét.

A hét csodában elkezdett utazása végén Gordianus megérkezett Alexandriába. Amikor utoljára láttuk, erszénye csekélyke tartalmát egy gyönyörű fiatal rabszolgalány megvásárlására költötte. Ez volt Bethesda. Azóta több mint két év telt el nyomozással és rejtélyek megoldásával, miközben a kikapcsolódást és pihenést a Bethesdával töltött kellemes és szenvedélyes percek jelentették. Ilyen előzmények után igazán meglepő helyzetben látjuk viszont ifjú nyomozónkat: éppen Nagy Sándor arany szarkofágjának elrablásában vesz részt.

Julie James: Az a gyanúm, szerelem

Már nagyon vártam Julie James új regényét, amely A hamis partnerhez hasonlóan az amerikai igazságszolgáltatás, pontosabban a FBI és az államügyészi hivatal berkeibe kalauzol. Az a gyanúm, szerelem volt az egyik kötet a sok közül, ami a Könyvhéten tett látogatásunk alkalmával a szatyrunkban kötött ki, és meglepően gyorsan sort is kerítettem rá, mert igen csak kíváncsi voltam a következő szívdöglesztő FBI különleges ügynökre. 

A félig skót félig olasz felmenőkkel rendelkező Nick McCall a féléves beépített munka után csak a jól megérdemelt pihenésre vágyik, és hogy New Yorkba utazzon anyja hatvanadik születésnapi partijára. Mielőtt elutazna, főnöke egy apró szívességet kér tőle: egy kiemelten fontos ügyben szeretné, hogy tanácsadó munkatárs legyen az első beépített megbízatására készülő fiatal ügynök mellett. Csak pár napról lenne szó, és aztán lazíthat. A munkájának élő Nick nem tud ellenállni a kihívásnak, hogy ő is részese legyen a Martino-féle ügynek (ez szolgáltatta a korábbi regény , A hamis partner, bűnügyi szálát), hogy ő is lakat alá tegyen néhány gengszter, így készségesen eleget tesz a felkérésnek. Az egyszerűnek tűnő eset azonban nem várt fordulatot vesz, és rövid időn belül Nick ismét valaki más bőrében találja magát, egy álkapcsolatban egy fölöttébb csinos álbarátnő mellett.

Jordan Rhodes Chicago legjobb borkereskedője, és bár mindenki csak az apja milliárdjainak örökösét látja benne, ő felettébb büszke a saját erejéből elért sikereire. Jövedelme távolról sem vetekszik apja vagyonával, de kényelmes éltet biztosít számára. Ha van valami, ami a bornál is közelebb áll a szívéhez, az az ikertestvére Kyle, aki éppen tizennégy hónapos börtönbüntetését tölti számítógépes hekkelés miatt. Egy nap az FBI egy igen kecsegtető ajánlattal keresi meg: ha segít nekik lebuktatni a város egyik exkluzív éttermének pénzmosási ügybe keveredett tulajdonosát, Kyle szabadlábra kerül. Jordan gondolkodás nélkül igent mond, bár akkor még nem tudja, hogy az egyszerű megbízatás hova is vezet majd valójában. 

Monica McCarty: A Harcos (A Felföld rettegett fiai 1.)

Mielőtt nekiláttam ennek a bejegyzésnek végigfutottam az idei olvasmányaim listáját, és nem kis meglepetéssel tudatosítottam, hogy az elolvasott könyvek fele sorozat volt, sőt mi több a nagy részük sorozat-nyitó darab. Ha ebben az iramban fogyasztom őket, még oda jutok, hogy 2014-et a sorozatok évének kell majd kikiáltanom. Monica McCarty könyve is ezt az illusztris társaságot gyarapítja, hiszen  A Harcos A Felföld rettegett fiai-sorozat első darabja. Bár a történelmi romantika a szívem csücske, a skót vadregényes tájakon játszódó történetek még ezen belül is különleges helyet foglalnak el. A rettenhetetlen harcosokra jellemző nyers erő, vadság, keménység, a későbbi korok hőseiben ilyen formában már nem található meg, és talán éppen ezért e harcosok történetei néha vonzóbbak tudnak lenni, ahogy maga a helyszín is. 

Az írónő egy mozgalmas történelmi hátteret választott sorozata hősei számára, a skót függetlenségi háborút, pontosabban William Wallace, a skót szabadságharcos halálát követő időszakot, amikor skóciai János király csak névleg volt király, és az ország nemeseinek nagy része I. Edward angol királynak fogadott hűséget. A király úgy gondolta, hogy minden csatát megnyert, ami számított, de alábecsülte Skócia népét, mert a háborúnak még koránt sem volt vége. A skót koronára ketten is igényt tartottak: John Commyn, Banedoch lordja és Buchan grófja, valamint Robert the Bruce, Carrick earlje és Annandale lordja. Bár mindketten jobbnak látták egyezséget kötni Edwarddal, a két dinasztia közötti rivalizálás és viszálykodás továbbra is folytatódott.  

A Felföld rettegett fiainak története William Wallace 1305-ben bekövetkezett halála és az 1314-ben lezajlott bannockburni csata közötti időszakot öleli fel. A függetlenségi háború eme sorsdöntő csatájában Robert the Bruce legyőzte II. Edward királyt, aminek következtében, bár az ország még nem vívta ki teljesen a függetlenségét (az angolok csak 1328-ban ismerték el a skót királyságot), Bruce királyi pozíciója nagymértékben megerősödött.  

Ezek az évek szolgáltatják a sorozat keretét, és a rettenhetetlen harcosok hol Bruce túlélésért folytatott küzdelmét támogatják, hol az Angliával folytatott háborúban harcolnak, hol a polgárháborúban vesznek részt, védik a határokat a betolakodók ellen, vagy az angol helyőrségek által elfoglalt skót kastélyokat igyekeznek visszaszerezni, miközben mindenikük életébe beköszönt a szerelem, nem kevésbé bátor, néha titokzatos, szenvedélyes és odaadó, vad és ártatlan, de mindenre elszánt és a szerelem ostromának ellenállni képtelen hölgyek személyében.

Könyvek, de nem csak a Könyvhétre érkezők

Amilyen izgatottan várom én a június 12-16. között megrendezésre kerülő 85. Ünnepi Könyvhét és 13. Gyermekkönyvnapokat, olyan izgalommal készül a párom a szintén június 12.-én startoló labdarúgó-világbajnokságra. Azt már most kijelenthetem, hogy nálunk az elkövetkező hetek a focimeccsekről fognak szólni, kültéri vetítésekről és baráti sörözésekről, de én majd gondoskodom arról, hogy a szusszanásnyi szünetekben néhány érdekfeszítő olvasmány is kéznyújtásnyira legyen. Ha a május némiképp visszafogottan is zárult (alig 5 új szerzeménnyel gyarapodtunk), az átlagon felüli mennyiségű kívánatos könyvre való tekintettel, amelyek az elmúlt napokban jelentek meg, vagy a Könyvhétre, esetleg június második felében lesznek elérhetők, aligha lesz ez elmondható majd a júniusról. Így első körben azokat a főként a szórakoztató irodalom kategóriába sorolható köteteket gyűjtöttem össze (de azért akad szépirodalom is), amelyeket előbb vagy utóbb, de szeretnék elolvasni. 

Az általam legjobban várt idei megjelenés, az az új Gordianus kötet. Augusztusban olvastam utoljára Steven Saylor regényt, A hét csoda címűt, úgyhogy igencsak megérett az idő egy újabb kalandra.  

Steven Saylor: A nílusi rablók

Kr. e. 88-ban minden jel arra utal, hogy újra háború készülődik. Rómától Görögországon át egészen Egyiptomig forrong az egész civilizált világ. Az ifjú Gordianus egy ideje Alexandriában él, nyomozással és rejtélyek megoldásával keresi kenyerét. Amikor nem dolgozik, gyönyörű rabszolganőjével, Bethesdával tölti idejét, és várja, hogy a világ visszanyerje józan eszét. Ám azon a napon, amikor betölti huszonkettedik életévét, két haramia elrabolja tőle Bethesdát, ugyanis összetévesztik egy gazdag ember szeretőjével. Gordianus sietve a keresésére indul, mert tudja, hogy ha az emberrablók rájönnek a tévedésükre, kegyetlen bosszút állnak a lányon, márpedig ő jóval többet érez iránta, mint egyébként szabad polgárok szoktak a rabszolgájuk iránt.

Gordianus nagy hasznát veszi mindannak, amit az apjától tanult: fel kell kutatnia a bűnözők búvóhelyét, hogy meggyőzze őket, tud nekik akkora értéket kínálni, amekkorát Bethesda jelent az ő számára. Miközben Alexandria utcáit lassanként elborítja a káosz, és egyre sűrűsödnek a zendülések a hírre, hogy Ptolemaiosz király fivére lerohanni készül a várost, Gordianus egy vakmerő és rendkívül veszélyes küldetés résztvevője lesz. Be kell törnie Nagy Sándor sírhelyére, hogy ellopja a világhódító hadvezér arany szarkofágját.

Várható megjelenés: 2014. június 12., Agave Könyvek